Unokám egyik barátjától "vettem" egy mókusbébit...egy nagy szél-eső vihar után talált rá. Eladta egy másik barátjának, de rávettem, hogy adja el nekem... nem akartam, hogy a tizenéves fiúk esetleg bántsák a kis srácot.
Egy szép puha takarót tettem az egyik újrafelhasználható élelmiszeres zacskóba...feljött a tetejére pisilni vagy kakilni...fecskendővel etetem kecsketejjel...tudtam az aspirációs problémát, miközben gazdálkodtam. sok éven át bárányt nevelni a piac számára.------ Körbevezettem a házban, és felakasztottam egy ajtóra vagy a fiók kilincsére, ahol voltam... azt hittem, 12 hetes... de még csak 6 hetes... az unokám útmutatási tanácsadójának volt egy barátja aki Mókusrehaber volt...néhány várossal arrébb! Rögtön felhívta, és indultunk...egy héttel más korú volt! Egy kis farmon élt...szerette az új testvéreit!! Amikor a szabadulásra készülődtek, egy nagy ketrecbe zárták őket az erdő szélén...majd amikor hozzászoktak. ..nyitva hagyta az ajtót... mindig kaptak ennivalót, mivel késő nyári alom volt... végül abbahagyták a ketrecben való alvást, de napi 2/3-szor visszajöttek enni... az első télen, mivel ezeknek a fiataloknak nem volt idejük diót és élelmet elásni a télre.------ Annyira hálás voltam neki, hogy csak egy vad Mókus lehetett... pedig szívesen megtartottam volna!!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése