CHANGE

Ahogy telnek a napok, az évek, úgy változunk mi is. Minden életbeli szakaszunknak megvan a maga kiváltsága, amelynek a rossz és a jó is a velejárója. Van amikor izgatottan nyitunk az új felé. Érezzük, hogy ideje továbblépni, valami újba kezdeni, amit eddig talán nem próbáltunk ki soha. De ahhoz, hogy megtegyük ezt a lépést, ahhoz előbb belül nagy változások zajlanak. Előbb el kell engednünk a ragaszkodásunkat valami olyan felé, amelyet már rég kinőttünk, csak nehéz a búcsú, mert el sem tudjuk képzelni az életünket nélküle. Pedig ha megtudunk válni tőle, akkor úgy esik le a nyomás is a vállunkról. Felszabadulunk, fellélegzünk, de mégis hiányt is érzünk. Fáj a múltnak hátat fordítani, bezárni azt az ajtót. Szinte sajog a szívünk, hogy már semmi sem lesz ugyanaz, mint azelőtt. De legbelül tudjuk, hogy változni jó, hiszen ezzel haladunk előre a fejlődésünk útján. Személy szerint hányszor, de hányszor kellett becsuknom egy ajtót, de mégis nyitva várt egy másik. Valamelyikhez még jómagam is a kulcsot keresem. De tudom, hogyha arra kell mennem, akkor az sem marad sokáig zárva. Csak készen kell állnom annak befogadására. Az újra nem elég nyitni, ahhoz fel is kell készülni lelkileg. Hogy felelősségteljesen vállalhassuk a következményeket. Ha egyszer eldöntjük, hogy változunk, akkor tennünk is kell érte. Honnan tudjuk, hogy elindult a folyamat? Jelezni fogja a külvilág és Te saját magad. Minden változás fájdalommal jár, de pont ezért tudjuk áttörni azt a bizonyos falat. De onnan ne úgy nézzünk vissza, hogy de kár, hanem hogy mekkorát léptünk ezzel a saját tudatos fejlődésünk oltárán.