Álmodtam egy családot magamnak – erre kaptam egy álompasit gyerekkel.
Álmaid férfija itt van, megérkezett. El sem hiszed annyi csalódás, elcseszett párkapcsolat, egy fájdalmas válás, esetleg több méltánytalan randi után.
Mégis itt van egy ember, aki megért, aki annak lát, ami valójában vagy (pedig lehet azt még Te sem látod), aki felemel és kezded elhinni, hogy a jövő mégiscsak lehet szép és nem egyedül fogsz megöregedni.
ÁLMODTAM EGY CSALÁDOT MAGAMNAK
Amikor fiatal voltál álmodoztál az ideális családról.
Az élet azonban nagy rendező és bár mindennek megvan az oka, előzménye, nagyon fájdalmassá tud válni a valóság, hogy nem állsz még készen a vágyott életre.
A válás okozta trauma, a csalódás, hogy erre se voltál képes elég mélyre képes vinni, még akkor is ha Te mondtad ki a végső szót, és tudod, hogy ez egy jó döntés volt.
Beleragadni valamibe -ahol semmivé leszel, ahol elfogynak az energiáid, ahol már arra sincs erőd, hogy vitázz, ahol a nőiességed és az emberi mivoltod lassan köddé válik és az egyetlen sikered az anyaságod, viszont már ott sem tudsz teljesíteni, -félelmetes.
Nem könnyű a döntés, a felelősség pedig a tiéd.
Elbírod a terhét, bárhogyan is döntesz?
Van az a pont, hogy nincs tovább, hogy nincs már miért harcolni.
Van azt pont, amikor többet adsz a gyermekednek azzal, hogy felállsz és elindulsz egy ismeretlen úton.
MERT AZ ÉLET MEGY TOVÁBB ÉS JÖHET ÚJABB SZERELEM
Hidd el nekem, bátor vagy, hogy talpra álltál és belevágtál valamibe ami sok ember számára ijesztő és elképzelhetetlen.
Elfogadni, szeretni és nevelni egy másik ember gyerekét?
Nem biztos, hogy tudod mire vállalkoztál, sőt meg merem kockáztatni, gőzöd sincs.
Talán van a fejedben egy kép arról, hogy milyen lehet egy mozaikcsaládban az élet, hiszen láthattál sorozatokat, filmeket, melyek zömével a békés egymásra találást igyekeznek közvetíteni.
AZ ÉLET AZONBAN NEM EGY SOROZAT,
hanem maga a megtestesült valóság és ami ezzel az élethelyzettel jár, az biztosan nem az amire fel vagy készülve.
Hiszen nem elég, hogy el kell engedned azokat a társadalmi beidegződéseket, hogy pótszülőként (mostohaként) ritkán lehet jó kapcsolatot kialakítani a nevelt gyerekkel, hogy minden “mostoha” gonosz (lásd a meséket), egy ilyen család pont úgy működik, mint egy hagyományos ( pedig mennyire nem), nem lehet szeretni egy idegent (miért ne lehetne, többféle szeretet létezik) majd ha a gyerek elfogad én is elfogadom… stb.
De még a saját ambivalens érzéseiddel is nap mint nap meg kell küzdened.
Igyekszel jól csinálni, adsz, hogy elfogadjanak, aztán nem érted,
miért nem úgy alakulnak a dolgok ahogyan szeretnéd.
Látod, érzékeled, hogy a párod mennyire nem jól kezeli a gyereket, a helyzetet, hogy amikor ott van a vér szerinti gyermeke, a férfi, akit istenítesz, aki a minden, aki a hétköznapokban a megtestesült tudatosság, mivé válik az apás napokon.
Nem érted, miért nem látja, hogy amit csinál az nem szolgálja sem a gyerek, sem a kapcsolat, sem a családdá válás folyamatát. (Bezzeg azt nagyon jól látja, ha te “túl jó anya vagy”.)
A máskor határozott férfi a gyermekei bábjává változik, aki minden kifogást előhúz arra, mit miért csinál és miért nem gáz az, ahogyan a gyerek vagy ő viselkedik.
Arról nem is beszélve, hogy olyankor mintha nem is léteznél, azon kívül, hogy az ellátásukról gondoskodsz.
AZTÁN EGYSZER CSAK FELESLEGES HARMADIKNAK ÉRZED MAGAD
Kivonulsz, veszekszel, haragszol… inkább a “baj forrására” a gyerekre, aki idegen, mintsem arra az emberre akit szeretsz.
Aztán megint jön a bűntudat, hogy tényleg nem a gyerek a hibás, és valahol a párod sem.
És mégis követi a tehetetlen düh, az elkeseredés, hogy hogyan fog ez működni.
Bekattan, hogy már megint nem sikerül, nem vagy rá képes, úgy ahogy az előző kapcsolatodat sem tudtad megmenteni.
És jön a küzdeni akarás, ezt nem adhatod fel. Hiszen mi vár Rád utána?
Újra a párkeresés sokszor megalázó folyamata, a magány, a kérdések, hogy miért nem sikerült.
Van egy párod, akivel “egyébként” minden működik, ezért a nehézségek ellenére érdemes kitartani.
És ez csak egy szelet a mozaikos tortán, hiszen ott van az áskálódó, sértett ex aki nem partner, az eltérő nevelési minták, a szülői szerepek tisztázatlansága, a féltékenység, az eltérő pénzügyi gondolkodás, melyek sokszor tabuként rombolják a még fejlődésben lévő családot és párkapcsolatot.
Hidd el, hogy minden érzés, gondolat, probléma, ami jelen van, az NORMÁLIS!
Nem vagy egyedül ezekkel, ezért ne ostorozd magad és ne érezd azt, hogy ez csak neked nem megy.
Minden család más, a benne élők alakítják, formálják, ehhez viszont sok idő, türelem és szeretet szükséges.
A kérdés itt inkább az, hogy harmonikus otthont szeretnél teremteni vagy pedig az elvárásaid fogságában őrlődni?
Egyik barátomnál láttam meg nagyon félénk volt de annáljobban vágyott szeretetre.Hatan születtek de ő csak három lábbal jött világra,azt mondta a gazda őt is vinni kell magukkal,így került a barátomhoz. Már többször meglátogattam érzem valami vonz hozzá,ha meglátom szalad hozzám és nyalja falja a kezemet.Nagyon aranyos egy kenelben élnek hárman,el akartam hozni hozzám de attól félek az én farkaskutyám bántaná.Ezért amikor csak tehetem meglátogatom őt és kényeztetem,a barátom azt mondta kutyabolond vagyok,nem bánom,remélem sok évig lesz a kutyus a barátom.Kívánok neki bldog életet!
Építkezz okosan!
Az idős ács egy szép napon úgy döntött, hogy ideje nyugdíjba vonulnia. Főnökének elmondta, hogy bár hiányozni fog a kereset, amit a munkájáért kapott, mégis otthagyja a házépítést, mert most már többre értékeli a szabadidőt, amit az évtizedek során nem tölthetett a családjával.
A főnök nagyon sajnálta, hogy elveszíti a legjobb ácsmesterét, de megértette. Azt kérte még, hogy utoljára segítsen neki felépíteni egy házat. Az ácsmester ráállt, de nem telt el sok idő, és máris látni lehetett, hogy az utolsó házba a szívét már nem tette bele. Az elvégzett munka hanyag volt, a felhasznált anyagok minősége silány, szomorú befejezése volt ez az egyébként kiváló és elkötelezett ácsmester szakmai életének.
A ház átadására megjelent a főnök is, magával hozta a ház kulcsait és átnyújtotta azokat az ácsnak a következő szavak kíséretében:
Ez a Te házad, a becsületesen végigdolgozott közös évtizedekért! Ezt én adom ajándékba.
Az ács meg volt döbbenve. Milyen kár….. Ha tudta volna, hogy a saját házát építi, egész másképp dolgozott volna!
Így van ez mindannyiunkkal. Építgetjük életünket nap-nap után, de sokszor nem éppen a lehető legjobbat adjuk ki magunkból. Aztán rádöbbenünk, hogy magunknak kell majd abban a házban, testben, életben laknunk, amit építettünk.
Ha újrakezdhetnénk, egészen más életet építenénk. De már …. nincs visszaút!
Te is építőmester vagy! Saját életed mestere! Te is nap mint nap alakítod, építed, szépíted a házad, az életed! Vagy negatívan állsz ehhez a kihíváshoz! A hozzáállásod is rajtad múlik, tőled függ. Mindannyiunk élete egy csináld magad vállalkozás!
Ahogy ma állsz a dolgokhoz, az szabja meg hogy holnap hogyan élsz. Saját életed a saját kezedben van. Ha másként szeretnél élni tudd, a változásnak egyetlen titka a változtatás most. Itt és most, ezen a helyen együtt töltekezünk. Ha te emelkedsz, minden emelkedik. Ha te süllyedsz, minden süllyed!
Azt is tudnod kell, hogy a fiatalság mércéje nem az életkor hanem a
- szellem és a lélek állapota
- az akarat
- a képzelőerő
- az érzelmek intenzitás
- a jókedv
- a kalandvágy győzelme a lustaságon!
Ahhoz, hogy a lelkünk szép legyen, szép dolgokkal kell töltekeznünk.
Ez történne egy nukleáris támadás után.
Az ukrajnai orosz invázió és a növekvő geopolitikai feszültségek közepette az atomháborútól való félelem miatt sokan fölteszik a kérdést, mit jelentene egy nukleáris konfliktus az emberiség számára. Amerikai kutatók szerint nemcsak a közvetlen áldozatok száma lehet riasztó, hanem a hosszabb távú következmények is. Akár ötmilliárd ember is éhen halhat.
Klímakutatók térképezték fel, hogy mi várna egy esetleges atomháború túlélőire
Bármilyen nukleáris konfliktusnak rengeteg pusztító következménye lenne, a közvetlen robbanásokban bekövetkező halálesetektől kezdve a sugárzás és a környezetszennyezés elhúzódó hatásaiig.
A Nature Food című folyóiratban hétfőn közzétett új kutatás szerint azonban a közvetlen áldozatok eltörpülnének a későbbi globális éhínség okozta halálesetek mellett, amelyet a Napot eltakaró, az éghajlati rendszereket és az élelmiszertermelést megzavaró hatalmas mennyiségű korom okozna.
Az amerikai Rutgers Egyetem klímakutatói hat lehetséges nukleáris háborús forgatókönyv hatásait térképezték fel.
Az USA és Oroszország közötti teljes körű nukleáris háború, a legrosszabb forgatókönyv szerint két év múlva több mint ötmilliárd ember halna éhen. Még egy viszonylag kisebb konfliktus India és Pakisztán között is világméretű éhínséghez vezethet.
A robbanásokból származó korom megzavarná az éghajlatot.Egy nukleáris háborúban a városokra és ipari területekre irányuló bombák tűzviharokat indítanának el, nagy mennyiségű kormot juttatva a felső légkörbe, amely globálisan elterjedne, és gyorsan lehűtené a bolygót – állítják a kutatók. Ez megzavarná a Föld éghajlatát, ami hatással lenne a szárazföldi és óceáni élelmiszertermelési rendszerekre.
?
A kutatók egy éghajlat-előrejelző eszközt használtak a főbb termények termelékenységének országonkénti becsléséhez. Elemezték, mi történne hat lehetséges nukleáris konfliktus forgatókönyve esetén, amelyek mindegyike különböző mennyiségű kormot eredményezne a légkörben, és a hőmérséklet egy és 16 Celsius-fok közötti csökkenést eredményezhetne.
Még egy viszonylag kis léptékű háború India és Pakisztán között is azzal járna, hogy a konfliktust követő öt éven belül a terméshozamok mintegy 7 százalékkal csökkennének. Mindkét ország nukleáris arzenálja hasonló méretű, és a világ kilenc atomfegyverrel rendelkező országa közül a két ország azon maroknyi csoportba tartozik, amely növeli nukleáris robbanófej-készletét – állítja az Amerikai Tudósok Szövetsége (FAS).
Eközben egy teljes körű nukleáris háború esetén az Egyesült Államok és Oroszország között, amelyek a becslések szerint együttesen a világ nukleáris készletének 90 százalékát birtokolják, a harcok utáni három-négy évben a termelés mintegy 90 százalékkal csökkenhetne.
Hirosima és Nagaszaki után 77 évvel újból valós a félelem az atomfegyverektől
Megsemmisülő ózonréteg
A kutatók olyan enyhítő tényezőket is figyelembe vettek, mint például az állatokkal etetett növények emberi táplálékként való felhasználása vagy a háztartási élelmiszerhulladék csökkentése, de arra a következtetésre jutottak, hogy az ilyen jellegű beavatkozások nem akadályoznák meg azt, hogy a világ nagy részén éhínség legyen, különösen nagyobb konfliktusok után.
A terméscsökkenés a közepes és magas szélességi fokokon fekvő országokban lenne a legsúlyosabb, beleértve az olyan nagy exportőr országokat, mint Oroszország és az Egyesült Államok, ami exportkorlátozásokat idézhet elő, és súlyos zavarokat okozhatna az importtól függő afrikai és közel-keleti országokban.
"A jövőbeni munka még részletesebbé teszi a termésmodelleket" – mondta Lili Xia, a tanulmány vezető szerzője, a Rutgers Egyetem Környezet- és Biológiai Tudományok Iskolájának adjunktusa.
"Például az ózonréteg a sztratoszféra felmelegedése miatt megsemmisülne, ami több ultraibolya sugárzást eredményezne a felszínen, és meg kell értenünk, hogy ez milyen hatással van az élelmiszerellátásra" – tette hozzá.
Csak a tiltás lehet a megoldás hosszú távon
"Ha léteznek nukleáris fegyverek, akkor azokat be lehet vetni, és a világ már többször is közel került a nukleáris háborúhoz" – mondta Alan Robock, a tanulmány társszerzője, a Rutgers Egyetem Környezettudományi Tanszékének klímatudományi professzora.
Szerinte az atomfegyverek betiltása az egyetlen hosszú távú megoldás.
"Az ötéves ENSZ-szerződést a nukleáris fegyverek betiltásáról 66 nemzet ratifikálta, de a kilenc nukleáris állam közül egyik sem. Munkánk egyértelművé teszi, itt az ideje, hogy ez a kilenc állam meghallgassa a tudományt és a világ többi részét, és aláírja ezt a szerződést" – magyarázta Alan Robock.
A boldogság nyomában: Mi a boldogság? Lehetünk-e boldogok, amikor minden szétesik körülöttünk?
Mi a boldogság forrása? Egyáltalán mi a boldogság? Pusztán a testünkben lezajló kémiai reakciók eredménye vagy örökletes adottság? Egyesek miért képesek önfeledt boldogságot átélni, míg mások képtelenek rá? És egyáltalán, ér-e boldognak lenni olyan élethelyzetben, amiben most vagyunk: egy borzalmas háború, egy pusztító járvány és egy világszintű gazdasági válság fenyegetésének árnyékában? A válaszokat nem csupán cikkünkben, de szeptember 22-én este Éva Psziché Estünkön is keressük Orvos-Tóth Noémi, Dr. Preisz Éva Eszter, Al Ghaoui Hesna és dr. Bombera Krisztina közreműködésével.
Nincs két „egyforma” boldogság
Mindannyian a boldogságra törekszünk, de hogy ez kinek pontosan mit jelent, az egyénenként merőben eltérhet egymástól. Ha megkérdeznél 1000 embert, szinte biztos, hogy mindenki máshogy írná le azt az állapotot, amikor boldognak érzi magát. Vagyis ami nekem örömet okoz, boldogsággal tölt el, az mást lehet, hogy teljesen hidegen hagy és még csak véletlenül sem jutna eszébe boldogságnak nevezni.
Ráadásul mi magunk is többféle boldogságot megélhetünk. És ennek bizony biológiai oka van: az általános, hosszan tartó boldogságért, elégedettségért és a jó közérzetért a szerotonin a felelős vegyület, a rövid ideig tartó örömnek a testünkben felszabaduló dopaminlöket a forrása. Az endorfin és az oxitocin termelődése pedig akkor a legintenzívebb, ha szerelmesek vagyunk vagy kisbaba van a közelünkben.
Mégsem jelenthetjük ki, hogy a boldogság csupán egy kémiai reakció lenne, semmi több. Na de akkor mégis mi a boldogság?
Ahogy telnek a napok, az évek, úgy változunk mi is.
Minden életbeli szakaszunknak megvan a maga kiváltsága, amelynek a rossz és a jó is a velejárója.
Van amikor izgatottan nyitunk az új felé.
Érezzük, hogy ideje továbblépni, valami újba kezdeni, amit eddig talán nem próbáltunk ki soha.
De ahhoz, hogy megtegyük ezt a lépést, ahhoz előbb belül nagy változások zajlanak.
Előbb el kell engednünk a ragaszkodásunkat valami olyan felé, amelyet már rég kinőttünk, csak nehéz a búcsú, mert el sem tudjuk képzelni az életünket nélküle.
Pedig ha megtudunk válni tőle, akkor úgy esik le a nyomás is a vállunkról.
Felszabadulunk, fellélegzünk, de mégis hiányt is érzünk.
Fáj a múltnak hátat fordítani, bezárni azt az ajtót.
Szinte sajog a szívünk, hogy már semmi sem lesz ugyanaz, mint azelőtt.
De legbelül tudjuk, hogy változni jó, hiszen ezzel haladunk előre a fejlődésünk útján.
Személy szerint hányszor, de hányszor kellett becsuknom egy ajtót, de mégis nyitva várt egy másik.
Valamelyikhez még jómagam is a kulcsot keresem.
De tudom, hogyha arra kell mennem, akkor az sem marad sokáig zárva.
Csak készen kell állnom annak befogadására.
Az újra nem elég nyitni, ahhoz fel is kell készülni lelkileg.
Hogy felelősségteljesen vállalhassuk a következményeket.
Ha egyszer eldöntjük, hogy változunk, akkor tennünk is kell érte.
Honnan tudjuk, hogy elindult a folyamat?
Jelezni fogja a külvilág és Te saját magad.
Minden változás fájdalommal jár, de pont ezért tudjuk áttörni azt a bizonyos falat.
De onnan ne úgy nézzünk vissza, hogy de kár, hanem hogy mekkorát léptünk ezzel a saját tudatos fejlődésünk oltárán.
A HAARP a High Frequency Active Auroral Research Program nemzetközileg ismert rövidítése, ami magyarul „rövidhullámmal működő, sarki fényjelenséget kutató program”-nak fordítható. A HAARP egy tudományos törekvés, melynek célja az ionoszféra viselkedésének és tulajdonságainak tanulmányozása, illetve az eredmények alkalmazása a kommunikációs és felügyeleti rendszerek kialakításában, polgári és védelmi célokra egyaránt.
Hivatalos szakirodalma szerint a kutatást az Egyesült Államok Haditengerészete (U.S. Navy) és Légiereje (U.S. Airforce) az alaszkai székhelyű Fairbanks Egyetemmel karöltve finanszírozza, illetve a DARPA (Fejlett Védelmi Kutatási Projektek Ügynöksége), mely utóbbi szervezet érdekessége, hogy kizárólag az amerikai védelmi minisztérium felső vezetésének van alárendelve. Körülbelül 240 munkatársa van, éves költségvetése mintegy 3,2 milliárd dollár.
Elhelyezkedés, felépítés
A HAARP ionoszféra-kutató létesítmény Ionospheric Research Instrument (IRI) a sarkvidéki térség legnagyobb beruházása a magaslégkör vezetőképességének vizsgálatára, mely az alaszkai Gakona közelében az amerikai légierő egy birtokán található. Két fő részből áll:
Egy nagyfrekvenciájú adóberendezésből és antennaegyüttesből áll. Az antennamező derékszögben felállított 180 darab, kereszt alakú dipól-szerkezetből áll. Az adó teljesítménye 3,6 megawatt (a jobb eligazodást segítendő a solti Kossuth adó teljesítményét: 2 MW (540 kHz frekvencián)).
Másrészt egy komplett tudományos bázisból áll, ami az ionoszféra, valamint az abban mesterségesen keltett változások megfigyelésére szolgál. A megfigyelési eredmények egy részét valós időben lehet követni az interneten. Az aktív ionoszféra kutatások során a generált jeleket az adóberendezésekkel kisugározzák nagyjából függőleges irányban. A jeleket az ionoszféra 100 és 350 km-es magasságban elnyeli, a használt frekvencia függvényében. A nyalábok átmérője kezdetben csupán néhány száz méter, a magas légkörbe érve azonban a nyaláb több tucat kilométer átmérőjűre is szétterjedhet. A hivatalos források szerint ezek teljesítménysűrűsége 3 mikrowatt/cm2.
Története
Az alaszkai HAARP állomás építése 1993-ban kezdődött, fővállalkozója a BAE Systems Advanced Technologies volt.
A létesítmény 2014 nyarán bezárt. A Pentagon azzal indokolja döntését, hogy az évi 2,5 millió dolláros költségvetés nem indokolt.
2015-ben a University of Alaska Fairbanks Geophysical Institute átvette a létesítmény kezelését, de kutatási pénz hiányában nem kezdte el azonnal üzemeltetni.
Összeesküvés-elméletek
A HAARP projekt számos összeesküvés-elmélet tárgya. Majdnem minden ilyen összeesküvés-elmélet kiindulópontja, hogy a tevékenység körül nagy a titkolózás. Valójában semmi titkos nincs ezzel az állomással kapcsolatban. Nyaranta nyílt napokat is tartanak, bárki meglátogathatja őket, például egy iskolai program keretében. Az év többi részében kutatás folyik. Nagyon sok egyetem támogatja ezeket a kutatásokat: University of Alaska Fairbanks, Stanford Egyetem, Pennsylvania State University (ARL), Boston College, University of California, Los Angeles, Clemson Egyetem, Dartmouth College, Cornell Egyetem, Johns Hopkins Egyetem, University of Maryland, College Park, University of Massachusetts Amherst, Massachusetts Institute of Technology, Polytechnic Institute of New York University, University of Tulsa.
Az egyik legismertebb konspirációs könyv a témában: Az angyalok nem játszanak hárfán – Tesla továbbfejlesztett technológiája (szójáték, harp angol szó jelentése: hárfa), Angels Don't Play This Haarp - Advances in Tesla Technology címet kapta, szerzői, a magát a téma szakértőjének nevező politikai aktivista, az alternatív gyógyászat doktora, Dr. Nick Begich és Jeane Manninget.
Az angyalok nem játszanak hárfán számos interjút közöl, többek közt Elizabeth Rauscherrel, a fizikus, parapszichológussal. Elizabeth Rauscher, aki hosszú és látványos karriert futott be a nagyenergiájú fizika terén[forrás?], számos tekintélyes presztízsű tudományos lapban publikált, s több könyve jelent meg. Rauscher kommentálta a HAARP Projektet is. „Hihetetlen mennyiségű energiát pumpálnak egy rendkívül kényes molekuláris rendszerbe. Az ionoszférában ezáltal katalitikus folyamatok gerjesztődnek. Kicsiny beavatkozás következtében hatalmas kiterjedésű változások következhetnek be.” Az ionoszféra viselkedését leírván Dr. Rauscher megosztja aggodalmait: „A földi ionoszférát úgy kell elképzelni, mint egy, a bolygónkat körülvevő szappanbuborékot. A buborék felszíne szüntelenül kavarog. Ha egy megfelelően nagy lyukat ütünk rajta, a buborék egész egyszerűen kipukkad."
A Föld ionoszférája nagyjából 80-100 km-es magasságban kezdődik. Befogja a napszél által szállított, elektromosan töltött részecskéket, így megóvja a felszíni életet a sugárzások roncsoló hatásától. Az ionoszféra folyamatos rezgésben van (lásd: Schumann-rezonanciák), ennek egyik jellemző frekvenciája 7,8 Hz. Ezek a hullámok folyamatosan áramlanak a felszín és az ionoszféra között.
Dr. Daniel Winter fizikus (Waynesville, Észak-Karolina, USA) szerint: „A HAARP nagyfrekvenciás energiakibocsátása csatolódhat a Föld bolygó által keltett extrém nagy hullámhosszúságú sugárzásokkal. Ez utóbbiakat maga a Föld bolygó kelti, az egész bolygóra kiterjedő hálózatot alkot, és egyértelműen meghatározza a bioszféra lényeinek viselkedését és életműködését. A HAARP geomágneses hatásai beavatkoznak a Föld lüktetésébe, a kétfajta sugárzás interferenciája pedig akár az egész ionoszféra szétesését okozhatja.
MÁR ELKEZDŐDÖTT..
"Összeomolhat a modern civilizáció. Azt jelenti, hogy az a társadalom, amelyik évente vesz új mobilt, 3 évente cseréli az autóját, ünnepek alkalmával felvásárolja a plázákat, gyerekei vizsgáira már csak autót, aranyat tud ajándékozni, 1 napos piros betűs ünnep alkalmával kiüríti az üzletek polcait, aztán telerakja a kukát a megmaradt élelmiszerekkel, amelyik átlép a földön fekvő embereken, belerúg a kóbor állatokba, amelyik képes elhinni, hogy napi 16 órát kell azért dolgoznia, hogy boldog legyen stb. stb. stb. ? Ez a társadalom forog veszélyben? Hmmm... szerintem ez a társadalom önmaga a veszély forrása. Azok a civilizálatlan törzsek, (amelyeket úgy le tud nézni ez a civilizált társadalom,) ahol annyi gyümölcsöt szednek le, amennyit megesznek, ahol az öregek a tapasztalatukkal, a fiatalok az erejükkel segítik az együttélést, ahol mindent a természeti és nem a mesterséges jogi szabályoknak rendelnek alá, szerintem azok a társadalmak továbbra is életképesek, hacsak a civilizáltak miatt ők is ki nem pusztulnak. Ez a bolygó fantasztikus a saját tökéletes rendszerével, minden működik rajta, minden úgy jó, ahogy van... ezek a kreált, erőltetett szabályokkal, egyesek hatalmi igényeinek kielégítésére létrejött társadalmak egyáltalán nem baj, ha nem mérgezik tovább ezt a helyet. Meg kéne újra tanulni, hogy eper júniusban van, hogy milyen az igazi íze a sárgarépának, hogy élelmet együnk, ne ízesített, 3 éves lejáratú szemetet, hogy örüljünk ha esik az eső meg a hó, mert szükség van rá, hogy a palacsinta nem porból készül, hogy decemberben kell ünnepelni azt az ünnepet, ami decemberben van és nem októbertől, hogy nem kell napi 16 órát dolgozni a boldogságért, ahhoz sokszor elég egy ölelés, egy mosoly, egy szeretlek szó,kis madárfütty, napsütés vagy épp az eső.
Legyen úgy, ahogy a természet, az igazi élet kívánja, úgy lesz a legjobb szerintem.”
Nagy vihar készül!
Világraszóló.
Nem kevesebbet fenyeget, mint az úgynevezett „emberiséget”.
Teljesen nyilvánvaló, hogy annak a rendszernek, amit évtizedeken, vagy akár régebb óta megszokott az emberiség, annak vége van. Soha nem fog visszatérni.
Azért van vége, mert hazugságra épült, amit egyesek nagyon is tudatosan hazudtak el, mások meg nagyon is készségesen elfogadták mindezt, mert sok tekintetben kellemes volt a számukra, de a hazugság attól még ugyanúgy hazugság marad és szükségszerűen összeomlik.
A dolog lényege röviden az, hogy semmi nem az, aminek látszik, és szinte semmi mögött nincs ma már valós érték.
A pénz ma már csak egy elektronikus jel egy mágneses adathordozón, amit úgy módosítanak egy gombnyomással, ahogyan akarnak. A pénz értéke ma már csupán személyes döntés kérdése. Valós érték pedig szinte egyáltalán nincs már mögötte. Főként a „Nyugat” (EU és USA) ma már csak egy hatalmas luftballon, amit annyira felfújtak, hogy nem lehet már tovább fújni, mert akkor azonnal kidurran. Elérte tehát a határát a hazugságáradat.
Az EU és az USA népei ellustultak, eladósodtak, genetikailag is maximálisan degradálódtak az etnikai keveredés miatt és a krónikus tudati lezüllés következtében morálisan is összeomlottak.
A világ energia és ásványkincs tartalékúnak kb. a fele Oroszországban Kínában és Indiában, valamint az általuk befolyásolt és felügyelt országoknak a kezében van. A világ termelőerejének kiemelkedő része felett Kína rendelkezik. Az EU-nak és az USA-nak nem nagyon maradt más, csak az a pénz, ami mögött csupán olyan adósság van, ami soha nem lesz behajtható. Ezt egyébként ők is nagyon jól tudják. Az USA államadóssága meghaladta a 30.000 milliárd dollárt, és ha Kína nem hajlandó a jövőben USA államkötvényeket vásárolni, akkor az amerikai államcsődöt azonnal be kell jelenteni. Ha Kína és Oroszország, valamint India nem USA dollárban kereskedik a jövőben az olajjal és ehhez Szaúd-Arábia is csatlakozik, akkor a pertodollárnak vége és a bukás sokkal hamarabb bekövetkezik. Akkor a FED-nek is vége és bizonyos „családok” is csomagolhatnak.
A materiális világ „valódi” materiális értékei tehát egyáltalán nem az USA és az EU kezében van ma már, és a humán erőforrásokkal sem büszkélkedhetnek egyeduralkodó módon, mert az „agyelszívást” már sikerrel megvalósította Kína és a többi feltörekvő gazdasági hatalom is.
Ott van tehát Oroszország, mint energia nagyhatalom, Kína, mint a legolcsóbb tömeg munkaerő és ott van a lezüllött USA, elbukott háborúk sorozatával, valamint az ellustult, elöregedett és etnikailag is tönkrement Európa, aminek a megosztottsága is jelentős.
A helyzet tehát lényegében arról szól, hogy bejelenti-e az úgynevezett „Nyugat”, hogy a pénzvilága összeomlott és az a pénz, ami a világban forgalomban van, amögött csak adósság van és ezzel egy pénzügyi világkatasztrófát szabadít az emberiségre, vagy beleviszi az emberiséget egy kilátástalan és vélhetően katasztrofális háborúba, mintsem elismerje a totális vereségét és bukását. Bejelenti-e valaki, hogy az USA dollár az Euro és a többi pénznem sem ér annyit, mint az a papír vagy fém amire nyomják, és hogy az IMF, és az összes többi bank is csak egy ócska kirakat, ami adósságot halmoz folyamatosan, vagy a beismerés helyett inkább beletaszítják az emberiséget egy beláthatatlan háborús helyzetbe és így igyekeznek elfedni a valóságot?
A helyzet tehát az, hogy az eddigi világrendnek vége van, és nincs megegyezés abban, hogy hogyan tovább? Addig ment egymás körbelopása, amíg csak adósság maradt. De ezt ki és hogyan jelentse be hétmilliárd vesztesnek? Ez itt az igazi probléma, és a kardinális kérdés.
A Nyugatnak rohamosan esik a gazdasági státusza, ami nyilvánvalóan az életszínvonal drasztikus romlásában is szükségszerűen meg fog nyilvánulni. Da akkor mi lesz a csőcselék szimpátiájával? Akkor nem fogják megválasztani az aljas és gazember politikusokat? Akkor hogyan lehet tovább lopni és az illegitim hatalmat bitorolni? Azt pedig nem akarják feladni azok, akik ezt már megszokták. Keresni kell tehát egy ellenségképet, mondjuk az oroszokat és őket kell felelőssé tenni mindenért. Ki kell robbantani bármi áron egy hatalmas háborút, ami egyrészt elfedi a katasztrofális helyzetet, másrészt lehetőséget ad a világ átrendezésére. Amivel el lehet terelni a figyelmet és amivel meg lehet magyarázni a hiperinflációt és a nélkülözést. Aztán ha minden a terv szerint alakul, akkor még megmentőként is fel lehet majd tűnni a háború lezárását követően.
A „Nyugatnak” tehát létérdeke a háború. Nem kerülheti el, mert akkor színt kellene vallani, hogy az egész modern nyugati jólét, a fogyasztói társadalom egekig magasztalt ideája megbukott és be kellene ismerni, hogy az egész kapitalista ideológia a liberalizmussal és a demokráciával együtt végzetes tévedés volt, és akik ezt rászabadították az emberiségre, azok a világ legnagyobb gazemberi és a legostobább idióták. Ez a beismerés pedig nem fog megtörténni. Ennek az elkerüléséről szólt és szól a vírus hiszti is és a háborús hangulatkeltés és konfliktusgerjesztés is. Valahogyan „előre” menekülni és elkerülni az elkerülhetetlent. Ez a jelenlegi „stratégia” és ezt szolgálja minden taktikai húzás is.
Mert ugyebár, ha egyértelműen kiderülne, hogy nincs tulajdonképpen semmilyen „megtakarítás” sem, meg nyugdíjalap sem, meg életbiztosítási tartalék sem, meg semmi sem, csak a nagy hazugság van, az adósság, meg az egyik napról a másikra történő pénzügyi túlélés és zsonglőrködés, akkor bizony a csőcselék nagy valószínűséggel kezelhetetlenné válna és meglincselné azokat a gazembereket, akiben eddig, ha kételkedve is, de azért megbízott.
Hát ezért kell a háborús cirkusz. Ezért kellenek a józan ésszel teljesen ellentétes kormányzati döntések. Ezért kell a kétségbeesett bűnbak keresés. Ezért kell az uszítás. Ezért kell a zavarkeltés, a felforgatás. Ezért kell minden hazugság és megtévesztés, hogy ki ne derüljön a leghülyébbek számára is, hogy a helyzet katasztrofális.
„Fiatalkorom egyik szex-szimbóluma volt. Nyugodjék békében.”
„Abban a boldog korban volt még sztár, ahol a nő nő volt, a férfi meg férfi.
Kellemes hang, gyönyörű külső. Remélem, hogy boldog és teljes élete volt. Nyugodjék békében!”
„Egy kedves tingli-tanglit tett igazi örökbecsű kultfilmmé, ahogy kiragyogtak belőle Travoltával.
Kingdom Of Men
A sorozat, aminek vége mindenkit megdöbbentett
A szívem szakad bele, ragyogj tovább a csillagokban...”
Így emlékeznek meg kommentelőink a most elhunyt Olivia Newton-Johnról, és hasonlóan emlékeznek meg róla tömegek – és sztárok sora – a világ körül.
Olivia Newton-John igazi fénykora a hetvenes években volt –
sőt bizonyos szempontból ő maga volt a hetvenes évek.
Karaktere, dalai és filmszerepei azt az időszakot idézik fel milliók számára, és így nyilván az édesbús nosztalgia uralkodhat el sokakon.
Walesi apa és német zsidó származású anya gyermekeként született 1948-ban az angliai Cambridge-ben (anyai nagyapja a fizikai Nobel-díjat elnyerő Max Born volt). Édesapja az MI5 tisztje volt, aki a feljegyzések szerint részt vett a legendás Enigma projektben, és ő volt az is, aki letartóztatta az Angliába szökő Rudolf Hesst.
Kislányként családjával Ausztráliába került, és már tizenévesen a showbiznisz felé orientálódott, tévéfellépései is voltak. Tizennyolc éves volt, amikor megjelent az első kiadott dala Angliában, majd a következő években szerte Európában turnézott fellépéseivel. 1971-ben, 23 évesen megjelent első lemeze is, amivel rögtön nemzetközi sikereket ért el. Sűrű évek következtek, melyek során turnéi, lemezkiadásai és topslágerei sora között 1974-ben Nagy-Britanniát képviselte az Eurovíziós dalfesztiválon.
Newton-John a '74-es Eurovízión
Mire 1978-ban forgatni kezdte a Grease-t, már évtizedes karrier volt mögötte.
Addigra már harmincéves volt, de filigrán alkata miatt úgy ítélték meg, el tud játszani egy végzős gimis lányt,
egy bizonyos John Travolta társaságában. A többi pop- és filmtörténelem: idealizált fiatalság, habkönnyű szórakozás, fülbemászó dallamok. A már önmagában is a régi idők nosztalgiájára – az amerikai ötvenes évek megszépült emlékeire – építő filmet máig imádják szerte a világ körül.
A Grease slágerében
„Azt hiszem, a dalok időtlenek: vidámak, tele vannak energiával... Nagyon hálás vagyok azért, hogy részese vagyok ennek a filmnek, amit még mindig annyian szeretnek” – vallotta később Newton-John.
A siker hullámai a nyolcvanas évek elején is kitartottak, majd jöttek az anyaság évei – és egy korai rákos megbetegedés, amit sikeresen leküzdött. A kilencvenes évekre Newton-John globális celebritássá vált, aki hírnevét igyekezett jó célokra – például rákkal vagy más egészségügyi témákkal foglalkozó felvilágosító munkára, természetvédelmi ügyekre – felhasználni.
A showbizniszbe és csillogásba gyerekként bekerülő, és annak vonzásától egész életében szabadulni nem tudó Olivia Newton-John
egészen a legutóbbi évekig pörgött és fürdött a nyilvánosságban,
még úgy is, hogy utolsó éveiben ismét a rákkal kellett küzdenie – ami most, 73. életévében végül elragadta őt.
„Drága Oliviám, mindannyiunk életét sokkal jobbá tetted. Hihetetlen volt a hatásod. Nagyon szeretlek. Találkozunk majd az út végén, és újra együtt leszünk mindannyian. Az első pillanattól kezdve, hogy megláttalak, és örökre a tiéd: a te Dannyd, a te Johnod!” – búcsúzott most John Travolta egykori filmes partnerétől, akinek popdalai és a Grease-beli alakítása biztos, hogy még sokáig az emberek emlékezetében fognak maradni.
"Volt, amikor volt 1000 Ft-om , hogy vegyek valamit enni, és olyan is, amikor 10000 Ft volt vacsorára.
Volt házam, tele káprázatossággal, és volt, hogy nem volt semmim.
Gond nélkül voltam a boltban, és tudtam venni dolgokat, vagy éppen visszatenni a polcra.
Adtam pénzt másoknak, és néha kölcsön kellett kérnem.
Mindannyian tapasztaltunk hullámvölgyeket az életben. Néhányan biztosan többet, mint mások, de mindannyian megpróbáljuk kihozni belőle a legtöbbet.
Senki sem felsőbbrendűbb a másiknál, és a szívem gyászolja azokat az embereket, akik annak gondolják magukat.
Nem számít, milyen nagy a házad, mennyire új az autód, vagy mennyi pénz van a bankszámládon, mindannyian vörösen vérzünk, és végül mind elmegyünk erről a világról .. (üres kézzel).
Légy kedves másokkal.
Tiszteld a többi embert, állatot és természetet.
A nagy egód sehova sem visz.
Légy szerény.
És légy magabiztos.
Egy bölcs nagymama üzen mindannyiunk számára:
Az a gyerek aki rendetlenséget csinál a szobájában mert szeret benne játszani azt jelenti: Otthon van és nem kóborol kint!
A rendetlenség, amit evés után el kell takarítanod, azt jelenti:
Család vagy barátok vettek körül!
A túl szűk ruha azt jelenti: Van elég kajád!
A házimunka, ami miatt naponta panaszkodsz otthon, azt jelenti: Van házad!
Idegesnek érzed magad, amikor nem találsz parkolóhelyet, azt jelenti:. Van autód!
Amikor bosszant a város zaja, azt jelenti: Hallod!
Amikor fáradt vagy a nap végére, azt jelenti: Egészséges vagy és tudsz dolgozni!
Az ébresztőóra, ami folyton bosszant, mert minden reggel csörög, azt jelenti: Kapsz még egy esélyt egy új napra, ajándék!
Az üzenetek, amiket minden nap kapsz, azt jelenti: Vannak barátaid!
Amikor azt gondolod, hogy az élet igazságtalan és rossz, olvasd el újra ezt a pár szót!
Ilyesmi csak a filmekben történik meg, no meg velem, aki néha úgy érzi, az univerzum direkt kipécézte magának, hogy gonosz tréfákat űzzön vele - meséli Dalma kissé kiábrándultan.
Na de nézzük az elejétől.
Mulatni mentünk a csajokkal. Már egy éve szingli vagyok, túl sok átbőgött éjszakán és magányos dobozos sörön, úgy gondoltam, ideje szociális értelemben is kirúgni végre a hámból. A bárban, amit inkább húspiacnak neveznék, két tekilával nyitottam, amit pár órán belül két sör és két rum követett. Táncoltunk, mint az őrültek, Cintiát felszedte egy német, Verust egy Rolex órás szépfiú, énértem pedig Alex érkezett el – fast fashion fiúnak hívtuk, fiatalabb volt nálam vagy öttel, plázacuccokat, közepesen olcsó órát viselt, Deichmannos tornacipője a középiskolás éveket idézte. De a szeme úgy ragyogott, mint egy drágakő. Nem kellett sokszor kérnie, gyorsan megadtam magam a mának.
Hajnali három körül értünk fel hozzám. Azonnal beestünk az ágyba, lerángattuk magunkról és egymásról a ruhákat, és nyomban végigcsináltunk két menetet. Azután álomba süppedtünk, nemsokára azonban megkoronáztuk az egészet két újabb menettel.
Még ma is belepirulok, ha eszembe jut, mi mindent engedtem meg neki, no és magamnak is. Soha életemben nem voltam ennyire felszabadult az ágyban. Részben az ital volt az oka, részben a kiéhezettség, és nem kis mértékben Alex, akiből csak úgy áradt a féktelen szexualitás. Nem szoktam meg az egyéjszakás kalandokat, erre elélvezek vagy háromszor – ilyen pózban, olyan pózban, orálisan, análisan… de hadd ne folytassam.
Délután kijózanodva és némileg zavartan ébredtem fel. Alex már nem volt mellettem, nem tudom, mikor osont ki a lakásból. Valahogy annyira világos volt, hogy ez csak szex és más semmi, hogy egyáltalán nem fájt, amiért nem hagyta ott a telefonszámát az éjjeliszekrényen.
Átaludtam a napot és az egész éjjelt. Hétfőre szépnek kellett lennem, mert állásinterjúra mentem egy informatikai céghez. Karikás szemeimet és petyhüdt arcbőrömet jókora adag sminkkel takartam el, csinos ruhát húztam és ellibegtem az interjúra.
Most biztosan azt gondolják, az a csavar, hogy a HR-es fickó, netán maga a főnök volt az, akivel egy napon át gyűrtem a lepedőt. De nem, az élet még ennél is hajmeresztőbb fordulatot produkált.
A főnök egyébként nő volt. Nyájas, figyelmes, ugyanakkor határozott típus. Szimpatikusnak tűnt, szerettem volna egy ilyen embert főnöknek. Amikor elhangzott a „köszönjük, majd értesítjük”, úgy éreztem, ez nem egy sablonmondat, hanem biztatás, ígéret. Mit tagadjam, félig már a zsebemben éreztem az állást.
Beszaladtam a mosdóba, s amikor kiléptem, egyenesen beleütköztem a hétvégi kalandba. Iszonyú zavarba jöttem, de ez semmi nem volt ahhoz képest, ahogy Alex reagált. Hamuszürke lett az arca, azt hittem, nyomban elájul.
-Te mit keresel itt? – habogta. Abban a pillanatban megszólalt az IPhone a kezében. Gyorsan felvette.
-Jövök már… - suttogta édeskés hangon, mire kinyílt leendőnek álmodott főnököm irodájának ajtaja. Szerelmes tekintettel integetett a kalandomnak, csak akkor vágott kicsit komolyabb arcot, amikor meglátta, hogy még mindig a folyosó közepén szobrozok.
Úgy húztam el, mint a vadlibák, hogy ilyen ódivatúan fejezzem ki magam.
Két nappal később csengett a telefonom, értesítettek, hogy elnyertem az állást. Én közben szanaszét kutattam a Facebookot, és megtaláltam a nőt, aki az ideális főnököm lehetett volna. Szinte minden fotóján ott állt, ült, mosolygott, integetett a kaland, aki Alexnek mondta magát, de kiderült, hogy valójában Péter. Három éve voltak együtt, utaztak, buliztak, carpe diem volt a javából. Eszembe jutott, mi mindent csináltunk végig az ágyban néhány nappal ezelőtt. Szegény nő, gondoltam kissé keserűen, nem is sejti, hogy a barátja mennyire komolyan veszi ezt a latin bölcsességet.
Amikor a két hónappal korábbi eljegyzési fotóhoz értem, abbahagytam a kémkedést. Az állást természetesen nem fogadtam el. És azóta kétszer is meggondolom, felszedek-e valakit egy bárban közvetlenül állásinterjú előtt.
Őrült emberek világa
Menj elektromosra, válogasd a szemeted, vegyél fel egy pulóvert és melegíts 19°-ig, áramlasd a mérföldjeidet, sétálj a klímáért...
Miért kell spórolnunk a közösség számára, miközben:
- Mesterséges havon rendezték meg a téli olimpiai játékokat Pekingben.
- Franciaországban a síterepek éjfélig világítják meg a lejtőket, hogy a "későn kelők" éjjel síeljenek.
- A Lufthansa 8000 'üres' járatot hajt végre, hogy megtartsa a helyeit.
- A nagy focimeccsek nagy része este a mindent felemésztő mega reflektorfények alatt zajlik!
- Klimatizált a katari világbajnokság megrendezésére hívott 8 új, masszív futballstadion (sivatagban! )
- Több száz teherautó autózik körbe, hogy gyümölcsöt és zöldséget hozzon nekünk Spanyolországból, miközben a regionális termékek a kukába kerülnek, vagy buldózerek gázolják el
- A világ legnagyobb hajója: A Wonder of the Seas 7000 utast, 2300 fős legénységet fog szállítani és körözni a tengereket.
- Körülbelül 3500 konténerszállító kering a világon, és egyenként 28.000 liter üzemanyagot fogyaszt 1000 km-enként.
- A milliárdosok "csillagászati" feltételekkel kínálják magukat űrutazásra
- És... Közben "NEM AZ ÖKOLÓGIÁÉRT" betiltjuk a kissé öreg dízel vagy benzines autó vezetését azoknak az embereknek, akik nem engedhetik meg maguknak, hogy autót váltsanak és munkába kell menniük, és javasoljuk, hogy vegyék le az 1°-os hőséget!
Kit akarunk becsapni?
Tegnap a munkámból és a munkahelyből adódóan egy olyan dolgot láttam, amit már nagyon régen, vagy talán soha. Ahol dolgozom ott van egy temető, egy szép, kicsi, tiszta vidéki temető. Ebbe a temetőbe jár egy idős házaspár minden héten látom őket kéz a kézben, hihetetlen szeretetben vagy inkább szerelemben - itt azért megjegyezném, hogy a néni és a bácsi is túl vannak a kilencvenes éveiken is - szóval azt látom amikor jönnek hogy nagyon szeretik egymást. Megtudtam hogy a gyermekeiket már eltemették, és az ő sírjukhoz járnak. Tegnap is vettek virágot és elindultak a sírhoz ami nincs messze a bejárattól úgyhogy látom őket amíg ott vannak.
A bácsi leült a padra a néni vizet cserélt a vázában és beletette a virágokat. Aztán leült a bácsi mellé, és talán imádkoztak, kéz a kézben. Ültek és megcsókolták egymást. Szó szerint ahogy a szerelmesek a ligetben. Csodálatos látvány volt, hogy még ennyi idő elteltével is így tudták egymást szeretni. Ahogy néztem őket eleredtek a könnyeim, és az eső is! Hatalmas zivatar volt, hömpölygött a víz az úton. Mindenki próbált menedéket keresni, de a bácsi és a néni csak ültek a padon, és a néni ölelte a bácsit. Szerettem volna odamenni és megölelni őket, de a néni felállt és elindult felém. Akkor tudtam, hogy baj van. A bácsi ott az esőben a padon a gyermekei sírjánál elbúcsúzott ettől a földi élettől. A néni odajött és megkért, hogy telefonáljak a mentőknek. Egy könnycsepp sem volt az arcán, csak fájdalom, én úgy sírtam, mintha nem is egy idegen ember halt volna meg. És a néni azt mondta: ne sírjon kedves maga még olyan fiatal... ez az élet rendje... születünk és meghalunk.
Hogyan jöttem össze a férjem legjobb barátjával.
Két év plátói szerelem után Eszter végre tett egy nagy lépést. És ő lepődött meg a legjobban, amikor kiderült, hogy nem csak képzelődik. Most már csak egy utolsó nagy lépés van hátra...
Elvergődtem egy darabig a plátói szerelem hálójában, mire végre történt valami. Két év bénultság, hagymázas képzelgéssor, a viszonzottság jeleinek mániákus kutatása és sok lapos hétköznap után az események varázsütésre felpörögtek.
Ennyi idő alatt az ember bámulatosan hozzászokik ahhoz, hogy két világban él. A biológiai-lelki önvédelem kegyéből a külszín alig különbözik a status quo-tól. Rutinosan barátságos házaséletet élünk, dolgozzuk a heti öt napot, pénteken színházba, szombaton moziba megyünk, vasárnap meg olvasunk valami magasirodalmat az Ikea-lámpa egyhangú fényénél. Van társ, akivel szót értünk, akihez ragaszkodunk, kicsit mégis olyan, mintha egyedül lennénk.
A belső univerzum pedig fortyog, mint a láva: kéthavonta – szigorúan társaságban - találkozunk a titkos, éteri magasságban lebegő vágytárggyal, aki történetesen a férjünk legjobb cimborája. Előtte egy hétig forrólázban fetrengünk, felidézgetjük a hangját, előre leválogatjuk a ruhákat, amiket az utolsó pillanatban kicserélünk, várjuk az üdvözlő puszit, és két óra múlva drámai szomorúságba burkolózunk, mert tudjuk, ő nemsokára hazamegy, a következő kéthavi adag üresség meg elérkezik.
”
Aztán rendeztem egy házibulit.
Nem minden hátsó szándék nélkül tettem. Feleség nélkül jött, feldobva, frissen, két üveg vörösborral és a jól ismert felkavaró pillantásokkal. A férjem alig evett az ünnepi fasírtból, viszont sűrűn nézegetett a söröskorsók fenekére, és tizenegykor kidőlt. Mi meg karattyoltunk, mint két szentimentális kisiskolás, mindvégig a mély szimpátia és a vágy közötti illékony határvonalon egyensúlyozva. Mire észbe kaptam, eltűnt három üveg bor, a szoba épp olyan finoman hullámzott, mint a kettőnk viszonya (eskü, ez akkor is eszembe jutott!), a világ kiszínesedett, és semmi nem tűnt helytelennek vagy lehetetlennek. Hirtelen átöleltem, a piaköd mögött még az sem zavart, hogy karnyújtásnyira tőlünk lézeng néhány ittas barát a hajnali derengésben.
”
Szinte lángot vetett a szoba.
Csak egy pillanat volt, de a mozdulattal áthágtam tabut, fogadalmat, konvenciót, és az egész szokott világrendet megváltoztattam. A sorsdöntő akció jelentősége még azt a kellemetlen tényt is elhomályosította, hogy kicsivel később – hozsánna az ellazító bornak - majdnem lehánytam az asztalterítőt.
Másfél héttel később egy kocsmában találkoztunk, hogy megbeszéljük, mi a fene történik velünk. Délután háromra négy pohár Szekszárdi fogyott fejenként, a borok meg kiszedték mindkettőnkből, hogy belül ugyanaz a feldolgozatlan érzelembűn és hasztalan tiltakozás zakatol, aminek eddig nem adtunk helyt. Igen, ott a feleség, és igen, itt a férjem, és szörnyű dolog elárulni őket. Mégsincs másik út. Elég halovány fogékonyságom van a spirituális áhítatra, de ezúttal olyan erősen éreztem az egymásnak eleve elrendelés szakrális tisztaságát, mintha az anyatejjel is Müller Péter-gondolatokat szívtam volna.
Félénken randiztunk, mint két szűz a tizenkilencedik századból: csak csók, és más semmi. Feltérképeztük Budapest diákkocsmáit (húszévesek között nem bukkanhat fel ismerős), a környékbeli erdőket, a hallgatag peremkerületeket, kitárgyaltuk két év összes szenvedését, vágyódását, elhárító mechanizmusait, és legfőbb, közös intelmünket önmagunkhoz: Te hülye vagy. Ez totál képtelenség.
A parainézis hiábavaló maradt, a beteljesületlen vágy szerelembe, az álomélet alig hihető valóságba fordult. A romantikus vágytárgyból előbújt egy hús-vér férfi, aki izgalmasabb és vonzóbb, mint a vakmerő fantáziaképek. Tervezni kezdtük a jövőt, melynek töredezett képsoraiból az élettársak valahogy elmaradtak. Egy hónap után elutaztunk egy vidéki faházba, és végleg elárultunk mindenkit. Lehet, hogy szégyenkeznem kellett volna, de eszeveszett boldog voltam. Mit tegyek, ha szerelmes vagyok, csak nem a férjembe? Ötvenes évek szürke tónusú melodrámáiba illő dilemma ez, közben meg halálosan aktuális 2019-ben is, amikor egyre többet beszélnek poligámiáról, polyamoriáról, swingerklubokról, vagy olyan természetességgel csalják házastársukat a szerelem minimális pulzálása nélkül, mintha így az egész mizéria szalonképes és bűntelen lenne.
Nemrég felhívott az egyik barátnőm. Férjezett, van egy kisfia, és – mint kiderült - fél éve egy családos szeretője. Elpanaszolta bánatát: a férfi az első hónapokban nagyon lelkes volt, bár szerelmet nem vallott soha, és közös terveket sem szőttek. Mostanában már alig-alig csetel rá, és mindig talál ürügyet a randihalasztásra. Mit gondolok, kérdezte kétségbeesve. Le akarja rázni? Ő ugyan nem akar a pasitól többet, esze ágában sincs felborítani a bejáratott masinériát, de azért mégis, csak hogy izgibb legyen az élet… Sütött a hangjából a kérlelés, mondjam azt, hogy minden rendben van.
”
Elképzelhető ennél banálisabb ügy?
Minket pedig meg fognak vetni.
A kölcsönös szerelem sohasem lehet bűnös, akárkik között zajlik is, egyedül a körülmények tehetik azzá. Nem ment fel az árulás vádja alól, hogy tényleg próbáltuk megsemmisíteni. Két évig hadakoztunk, a tágra zárt lélek mélyére kergettük, de az óvintézkedések ellenére csak elszabadult, és tombolt-rombolt, mint egy láncvesztett vadállat. Végül letettük a fegyvert, a közelgő közmegvetés pedig egyre kevésbé érdekel bennünket.
Majdnem mindennap lopunk néhány órát, de én egyelőre Pistivel élek. Látszólag minden ugyanaz, csak másképpen, és ő észre fogja venni a változást. Biztos meg akarom várni? Meddig áltatom magam azzal, hogy nem tudok választani a szeretet, a ragaszkodás, és az igaz szerelem között? Mikor fogom fel, hogy ketyeg az idő, és meg kell ragadni, hogy ne folyjon el az ujjaink között?
Az öleléssel mindent megváltoztattam, néhány nappal ezelőtt pedig ő is a kezébe vette a sorsunkat. Szakított a feleségével. Fogta a cuccait, és elköltözött a kertvárosból, ahová az évtizedek félig befalazták.
Nagyon félek. De most rajtam a sor.
Miért lett vége? Hogyan szerezzem vissza őt?
Azért mert elhagyott a párod, még vissza szerezni is tudod őt. Nem jelenti azt, hogy ha vége van a kapcsolatodnak, már egyből magadba fordulsz és sírsz. Oké sírj, hiányold. De azt se sokáig, mert amennyi időd elmegy azzal, hogy hónapokig kivagy, azalatt az idő alatt rég boldog lehetnél újra vele. Neked kell eldöntened, hogy vissza akarod-e kapni vagy nem.
Miért lett vége? Hogyan szerezzem vissza őt?
Mikor elveszíted a párod, minden előjön benned, a düh, a hiánya, meg persze a legnagyobb kérdés. Miért is lett vége, miért is hagyott el? Minden ember sajnáltatja magát, sír, boldogtalan, nem eszik, vagy épp fordítva, meg persze valakinél előjön a bosszúvágy. Hát ilyen dolgokkal nem jutunk sehova. Ez persze így van rendjén, hiszen emberek vagyunk. Csak van itt egy kis probléma. Nem ezeken kéne vergődnünk. De persze könnyű ezt mondani. Tudom, milyen nehéz. Mindenki átesik ezen.
Viszont mi történik akkor, ha az ellenkezőjét tennénk? Nem sírnánk, boldogan élnénk, ennénk normálisan, nem állnánk bosszút? Persze ott kell lennie annak is, hogy miért vesztettük el. Lehet az megcsalás, vagy talán azért, mert a kinézeteddel történt valami. Mindegy, mi az. Mindenre van megoldás.
Sok emberrel az a gond, hogy inkább beletörődik mindenbe és nem tesz semmit sem annak érdekében, hogy visszaszerezze a párját. Mert ha igazán szeretünk valakit és képesek vagyunk arra, hogy elengedjük őt, a végén lehet, megbánnánk. Nem tudjuk, mit hoz a jövő.
Emberek vagyunk és tudunk egymásnak segíteni, bármi is legyen az, mindenre képesek vagyunk. Főként, ha a szerelmünkről van szó.
Vegyünk egy példát. Viktor és Anett egy pár. Boldogan élnek tervezgetik a jövőt. (Első probléma.) Ne tervezz semmit sem előre, mert ha különös oknál fogva vége a kapcsolatotoknak, bánni fogod, minek tervezgettél vele. Ehelyett másképp csináld. Mint például, Viktor és Anett boldogok és kész.
Jön a második, Viktor és Anett beszélgetnek. Anett elmesél magáról mindent Viktornak, kitárja neki a lelkét. Hát ettől a plafonra tudok mászni, mert ez a legfőbb hibájuk az embereknek. Ha mindent elmondasz, kitársz neki mindent, akkor csodálkozhatsz azon, hogy miért is hagyott el. Így már unalmassá válsz a párodnál. Az emberek olyanok, akikbe szó szerint bele van programozva az, hogy márpedig neki az kell, akit nem kaphat meg.
Ezzel nem azt akarom mondani, hogy ne adj neki semmit, hanem azt, hogy szépen morzsánként adj magadból. Nem kell egyből kitálalni neki mindent. Annyi olyan ok van arra, miért lesz vége egy kapcsolatnak. De ha rájövünk arra, hogy mi is az, tegyünk érte. És azt használjuk fegyverként a volt párunknál. A legtöbb oldalon azt szoktam olvasni, hogy három hétig hagyd őt békén vagy könyörögj, tedd féltékennyé, írj neki szerelmes levelet, ja meg persze mindenféleképpen, hamar szerezd őt vissza.
Ez nem így megy. Neked is idő kell, amikor újra a sarkadra tudsz állni, erőt tudj gyűjteni. Meg persze a másik félnek is kell idő, hogy csillapodjon nála a szakítás. Mert szerintem mindenki jól tudja, nem olyan könnyű szakítani a másikkal sem. Persze legyél ki, sírjál, érezd magad rosszul. Ennek így kell lennie.
Csak amikor végre összeszedted magad, kezdj el cselekedni. Szerezd vissza ŐT. Ha már egyszer sikerült őt megkapni, akkor még egyszer, ugyanúgy menni fog. Csak ne legyenek benned kételyek. Te képes vagy rá?
