Mikor már nincs hová menni
Ha majd jó anyánk és jó apánk is messzi útra kél,
s régi házunk, otthonunk is, csak emlékünkben él,
könnyes szemmel nézünk fel a csillag teli égre,
s ott kutatjuk nyomát annak, ki lépteink kísérte.-----
Mert mikor már nincs otthon hová haza lehet menni,
s nincsenek meg azok sem, kik hűn tudtak szeretni,
elveszett árvák leszünk, kik többé nem lelik helyük,
mert bármerre visz útjuk, nem lesz életük.----
Ha majd elveszítjük azokat, kiket nagyon szerettünk,
magunkba zárkózunk, némán szenvedünk,
hisz fájdalmunkat, mit a szívünk érez, nem értheti más
csak az, ki már elvesztette anyját és apját.
Kun Magdolna
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése