Amikor már az asztalon meleg a vacsora,
Gőzölgő illata vár: gyere haza.
Én még egy kicsit sürgök-forgok, megyek-jövök,
Takaros otthonunkban melléd leülök.-----
Amikor már kirepült mind a gyermek,
Talán nem mondom nap, nap után ’szeretlek’.
Esténként a dunyhádat megborzolom,
Elalvás előtt őszülő tincseid összekócolom.------
Amikor már jobban esik otthon kényelembe,
Mint a nagyvárosi nyüzsgő zajokba, fényekbe.
Szemembe a lemenő nap sugarát látod,
Álmomat mégis te vagy, ki vigyázod.-------
Amikor már legnagyobb kincs a felemás egészség,
A napok rövidülnek, hosszabbak az esték,
Kis szobánkban egy apró örök mécses ég,
Csak ketten látjuk, csak nekünk szép.
Amikor már minden lépésért köszönöm,
Ha reggel nem fáj, az az igazi öröm-----
Könnyed, mosolyod létem arany kora,
S én kedves neked- az élet utolsó asszonya.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése