KÉRLEK FIAM

"Kérlek, fiam, vigyél haza húsvétra, leülök a sarokba, és veled leszek néhány napig. Nem okozok semmi gondot, otthon jobban fognak bánni velem, már nem bírom elviselni." A fiú válaszolt: "Apu, úgy viselkedsz, mint egy gyerek, itt jól gondoskodnak rólad, kapsz ételt és gyógyszert, és mindig csak ugyanazt mondod: »Haza akarok menni, haza akarok menni." "Egy éve nem voltam otthon, otthon jobban fogom magam érezni.” "Húsvét már csak pár napra van, el foglak vinni, biztosan el foglak vinni" – mondta a fia. "Éljen a fiam, büszke vagyok rád, nem minden gyerek viselkedik így. Amikor hazaérek, elmegyünk anyád sírjához. Hoztál neki virágot a sírjára? Imádta a virágokat." A fiú egy pillanatra ránézett az apjára, majd elfordította a tekintetét. Búcsúzott, és elment. Innentől kezdve az apa számolta az órákat, folyamatosan azt ismételgette a többi betegnek, hogy hamarosan haza fog menni.---------- Otthon a fiú leült a kanapéra, gondterhelt arccal. Nem akart beszélni erről a feleségével. Ránézett, és így szólt: "Húsvétra el fogom vinni apát haza” – mondta könyörgő tekintettel. A felesége idegesen legyintett, és élesen válaszolt: "Talán elfelejtetted, hogy apád tuberkulózisban szenved, és megfertőzhet minket. Ráadásul sok vendég lesz a húsvéti ünnepeken." "De az orvos azt mondta, már nem veszélyes másokra." "Hiszel az orvosoknak? Ők nem értenek semmit." És ezzel véget ért a beszélgetés.-------- Húsvét reggelén mindenki elment a templomba, majd visszatértek haza. Sok vendég volt, akik körülülték a csodálatos asztalt, ettek, ittak a szüleik egészségéért, és tanították a gyermekeiket, hogyan legyenek jó emberek.------ Miután a vendégek elmentek, rendet tettek az asztalon, rendbe rakták a lakást, és fáradtan lefeküdtek aludni. A fiú azonban nem tudott aludni, pedig nagyon fáradt volt, valami nyomta a lelkét. Reggel elhatározta, hogy meglátogatja apját. A kórház rendkívül csendes volt, a folyosókon szinte senki nem volt. A nővér azt mondta, hogy sok beteg hazament, hogy a húsvéti ünnepeket a családjával tölthesse. A fiú lehorgasztotta a fejét, és elkezdett felfelé lépdelni a nyolcadik emeletre, ahol az apja szobája volt. Odaért az ajtóhoz, és éppen azon gondolkodott, hogyan kérjen bocsánatot, amikor hirtelen meglátta, hogy az apja ágya üres volt.-------- Gyorsan kilépett, és elindult az orvosi rendelő felé. Az ajtó előtt meglátta az orvost, aki halkan ezt mondta: "Mindent megtettünk, amit csak tudtunk, de sajnos nem sikerült megmenteni. Meghalt. És az utolsó, amit mondott, az volt, hogy nagyon csalódott az életében, a fiában és saját magában, hogy nem sikerült rendes embert nevelnie!"