EGY KUTYUS BÚCSÚ LEVELE

Drága Apu! Ma elmentem… Istenke hívott magához, a végtelen mezőire. Hidd el, szerettem volna maradni veled még sokáig, de Ő megnyugtatott, hogy nincs semmi baj, hiszen egyszer majd te is jössz, és akkor újra együtt lehetünk. Tudod mit? Itt foglak várni, és amikor megérkezel, boldogan mutatok meg neked mindent. Újra együtt szaladunk majd, és soha többé nem kell elválnunk.------ Ma nagyon fáradt voltam. Éreztem, hogy lassan elalszom, de te ott voltál velem. Ölbe vettél, simogattál, még puszit is adtál. Olyan gyenge voltam, hogy nem tudtam visszaadni… Pedig hidd el, ha tudtam volna, egy hatalmas, cuppanós puszit kapsz, olyat, amiből éreznéd, mennyire szeretlek! Aztán… már csak szaladtam. Eltűnt minden, és én csak futottam. Könnyű lettem, erős és fiatal. Kergettem a lepkéket, játszottam a fűben… De te nem voltál ott. Apu, szeretném megköszönni neked mindazt, amit értem tettél. Az első gazdim kidobott, de te mindenért kárpótoltál. Megtanítottál újra bízni, újra szeretni. Türelmes voltál velem, még akkor is, amikor rossz voltam. Amikor bepisiltem, bekakiltam, amikor sírtam, mert nem tudtam, hol vagy… De aztén mindig ott voltál.------- Amikor loptam a kajádból – mert hát, valljuk be, túl finomakat főztél! –, te csak nevettél, pedig én szégyelltem magam. Amikor beteg voltam, vigyáztál rám. Amikor elvittél nyaralni, a tengerben úsztunk – pontosabban te úsztál, mert én elsüllyedtem, lehúzott a popsim, és te kimentettél. Aztán magadhoz öleltél, és biztonságban voltam. ------ Amikor beteg lettél, én vigyáztam rád. Ott ültem melletted, hogy ne érezd magad egyedül. Emlékszel? Nagyon sokáig szerettem volna veled maradni… de valami megtámadott. Ti ráknak hívjátok. Nem fájt, csak egyre gyengébb lettem. Már nem tudtam felugrani melléd az ágyba, hogy hozzád bújjak. Láttam rajtad, hogy aggódsz, és bár próbáltam mondani neked, hogy minden rendben lesz, te mégis sokszor elbújtál a fürdőszobába. Apu, tudtam, hogy ott sírsz. Hiába jöttél ki mosolyogva, láttam a könnyeket a szemedben. Ezért néztem rád ilyenkor olyan mélyen – hogy érezd, a szeretetem mindig a tiéd marad. Apu… 17 éves lettem idén. Te azt mondtad, házsártos vénasszony vagyok. De én tudom, hogy ezt is szeretettel mondtad.--------- Ma elaludtam, és amikor kinyitottam a szemem, a szivárványhíd túloldalán találtam magam. Jól megnéztem, hol fogunk majd lakni – tetszeni fog, ismerlek, tudom, mit szeretsz. De Apu, emlékszel? Megígértél nekem valamit. Azt mondtad, ha én előbb megyek el az örök lakásunkba, még örömet adsz egy másik kutyusnak. Kérlek, tedd meg! Ne félj, nem leszek féltékeny, sőt… boldoggá tenne, ha egy másik árva szív is megérezhetné azt a szeretetet, amit én kaptam tőled. És kérlek, ne sírj! Boldog voltam veled. Nagyon-nagyon boldog. Most Isten vigyáz rám, de bármit is csinál, amikor eljön az idő, én ott foglak várni… Szeretlek, Apu! A te kiskutyád, Mazsi