Gyökössy Endre - Csöndben, némán
Sírtál-e már úgy,
hogy nem folyt a könnyed?
Nevettél-e úgy,
ahogy nem fogsz többet?
Daloltál-e úgy,
hogy nem hallotta senki?
Sétáltál-e úgy,
hogy nem kellett elmenni?--------
Álmodtál-e úgy,
hogy az nem volt álom?
Játszottál-e már
húrtalan gitáron?------
Repültél-e már,
fűben hanyatt fekve?
Kószáltál-e már,
csillagtalan este?-------
Temettél-e már,
sok szép halott álmot?
Tettél-e jót úgy,
hogy csak Isten látott:
csöndben némán?
Tudtad, hogy egy méh kevesebb mint 40 napot él, legalább 1000 virágot látogat meg…
Tudtad, hogy egy kanál méz elég ahhoz, hogy 24 órán át életben tartson egy embert?
Tudtad, hogy a világ egyik első érméjén egy méh szimbóluma volt?
Tudtad, hogy a méz élő enzimeket tartalmaz?
Tudtad, hogy fémkanálból ezek az enzimek elhalnak? A méz fogyasztásának legjobb módja fakanállal, ha nem találsz, használj műanyag kanalat.-------
Tudtad, hogy a méz olyan anyagot tartalmaz, amely segíti az agy működését?
Tudtad, hogy a méz azon kevés ételek egyike a földön, amelyek egyedül képes fenntartani az emberi életet?
Tudtad, hogy a méhek megmentették az embereket az éhezéstől Afrikában?
Tudtad, hogy a méhek által termelt propóleum a természet egyik legerősebb antibiotikuma?
Tudtad, hogy a méznek nincs lejárati ideje?
Tudtad, hogy a világ legnagyobb császárainak testét aranykoporsókba temették, majd mézzel borították be, hogy ne rothadjanak?
Tudtad, hogy a “honeymoon” (nászút) kifejezés abból ered, hogy az ifjú pár házasság után termékenységi célból fogyasztja a mézet?--------
Tudtad, hogy egy méh kevesebb mint 40 napot él, legalább 1000 virágot látogat meg és kevesebb mint egy teáskanál mézet termel, de neki ez egy élet munkája.
Köszönöm drága méhecskék ..!
Szépen, csendben elmúlik minden.
Mint ahogy a levelek lehullanak a fáról.
Úgy tűnnek el életünkből szeretteink,
barátaink, ismerőseink. Mindenki, aki fontos.
Lassan mind elmennek, elmegyünk, s nem marad semmi.--------
Csak az emlékek. Egy tárgy, egy kis virág,
egy dallam, mi füledbe cseng és rá emlékeztet.
Oly gyorsan vége, hogy észre sem veszed.------
S vidám kisgyerekből aggastyán leszel.
Ne feledd hát! "Szeretni" nem háborúzni
jöttünk e földre egy kis időre.-------
Ne bántsuk - becsüljük, meg egymást, mert
nem tart örökké az élet.
Addig szeress, amíg lehet.
Mert ha vége, már nincs idő jótettre
vagy bocsánatkérésre.------
Elmúlik minden, csak a könnyed törölheted,
mert mélyen a szívedben karcot hagy az élet.
Benyusz Viktória
Az élet
Adjon Isten, tiszta porta és pálinka: régi falusi szokások nyomában.
Ha valakinek rendezetlen volt a portája, piszkos az ablaka, seperetlen volt a járda , akkor azt a falubeliek megszólták, kibeszélték.
Nem is olyan régen írtam már néhány szokásról, amelyek régen mindennaposak voltak, de mára elfelejtődtek, mint például a hagyma szárának fonása, vagy a harisnya stoppolás.
Most újabb szokásokról hoztam egy kis összefoglalót.
Mit szól a falu….--------
Ne érje szó a ház elejét
– mondta mindig a nagymamám, s én azt hittem, ez amolyan szólásmondás, ami annyit tesz, ne adjunk okot a kritikára, magam gyereknyelvére lefordítva tehát: viselkedjünk rendesen. Tulajdonképpen többé-kevésbé jól is hittem, csak az eredetét nem ismertem mostanáig.
Régen faluhelyen a hosszúkás parasztházaknak csak a rövid, 2 ablakos oldala nézett az utcára (általában ez volt a tisztaszoba). Ezt a két ablakot és a ház elejét vették szemügyre azok, akik az utcán elhaladtak, s a látvány alapján ítélték meg a lakókat – hiszen bejárni egymáshoz csak a rokonoknak, jó ismerősöknek lehetett.---------
Ha valakinek rendezetlen volt a portája, piszkos az ablaka, seperetlen volt a járda , akkor azt a falubeliek megszólták, kibeszélték.
Ezért az asszonyok minden nap felsöpörtek a ház előtt, az udvart, az utcát is felgereblyézték és felsöpörték, az árokpartot rendezték. Az asszonyok dolga volt a kerítés rendben tartása is.
Trécselni az utcán nem volt ildomos – megszólta a falu azt, akinek a háztája rendezetlen volt, de beszélgetni jutott ideje.
Ne csak együnk, igyunk is….-------
Az ember mikor felkelt, nem reggelizett sokat, legfeljebb bekapott egy kis kenyeret, mellé viszont megivott egy felest. Pálinka nélkül ritkán indult a nap, ez volt a szokásos étvágygerjesztő. Nap közben aztán a parasztember nem ivott, viszont ha a földön nagy munkák voltak, és napszámosok dolgoztak, azokat illett kínálni. Ilyenkor a gazda porciózott.
Pálinkáztak ünnepekkor és pálinkáztak kötelező jelleggel disznóvágások alkalmával is.
A dohányon, pipán, zsebkendőn túl biztosan volt nála pálinka. Nem inni – kínálni. Inni odahaza indulás előtt ittak egy-egy nagyobb bátorságnövelő kortyot, hiszen a földhöz szokott embernek külön tortúrát jelentett a városba menni, erőt kellett meríteni hozzá.
Ha valakinél nem volt flaska, amiből kínálhatott, azt a többiek lenézték, szegénynek, élhetetlennek vagy zsugorinak gondolták.-------
A pálinka kínálásnak is megvoltak a maga szabályai. Ha megkínálták az embert beosztva illett fogyasztani. 3-4 pohárnál többet a vendéglátók nem kínáltak, nem volt jellemző a folyamatos kínálás.
Az asszonyok csak nagyon óvatosan ittak, reggel soha, inkább csak nagy munkák alkalmával szopogattak el egy-egy pohárkával.
Volt azonban egy hely, ahol minden asszony kapott pálinkát – ez pedig a gyermekágy volt. A fájdalmak enyhítésére járt a pálinka.-------
Adjon Isten!
A köszönési szabályok és szokások koronként változnak. A különböző társadalmi rétegek, a települések, de még a foglalkozások is saját köszönési formát használtak hajdanán. A katolikus lelkész Dicsértessék a Jézus Krisztus, a református Békesség Istentől szavakkal üdvözölte az érkezőt. A katonák az Erőt, egészséget, míg a bányász a Jó szerencsét szavakat használta.
A parasztok Adjon Isten, Jó napot-tal köszöntötték az idegent. Ha valaki messziről jött, akkor a Hozott Isten, Isten hozta , ha pedig távozott, akkor az Isten veled, Isten áldja meg, vagy Isten áldjon volt a megszokott üdvözlési forma.------
Köszönni lehetett gesztussal is, ilyen volt a biccentés, intés, térdhajlítás, ezeket a gesztusokat gyakran önmagukban, szavak nélkül is használták.
Drága Apu!
Ma elmentem…
Istenke hívott magához, a végtelen mezőire. Hidd el, szerettem volna maradni veled még sokáig, de Ő megnyugtatott, hogy nincs semmi baj, hiszen egyszer majd te is jössz, és akkor újra együtt lehetünk.
Tudod mit?
Itt foglak várni, és amikor megérkezel, boldogan mutatok meg neked mindent. Újra együtt szaladunk majd, és soha többé nem kell elválnunk.------
Ma nagyon fáradt voltam. Éreztem, hogy lassan elalszom, de te ott voltál velem. Ölbe vettél, simogattál, még puszit is adtál. Olyan gyenge voltam, hogy nem tudtam visszaadni… Pedig hidd el, ha tudtam volna, egy hatalmas, cuppanós puszit kapsz, olyat, amiből éreznéd, mennyire szeretlek!
Aztán… már csak szaladtam. Eltűnt minden, és én csak futottam. Könnyű lettem, erős és fiatal. Kergettem a lepkéket, játszottam a fűben… De te nem voltál ott.
Apu, szeretném megköszönni neked mindazt, amit értem tettél.
Az első gazdim kidobott, de te mindenért kárpótoltál. Megtanítottál újra bízni, újra szeretni. Türelmes voltál velem, még akkor is, amikor rossz voltam. Amikor bepisiltem, bekakiltam, amikor sírtam, mert nem tudtam, hol vagy…
De aztén mindig ott voltál.-------
Amikor loptam a kajádból – mert hát, valljuk be, túl finomakat főztél! –, te csak nevettél, pedig én szégyelltem magam.
Amikor beteg voltam, vigyáztál rám. Amikor elvittél nyaralni, a tengerben úsztunk – pontosabban te úsztál, mert én elsüllyedtem, lehúzott a popsim, és te kimentettél. Aztán magadhoz öleltél, és biztonságban voltam. ------
Amikor beteg lettél, én vigyáztam rád. Ott ültem melletted, hogy ne érezd magad egyedül. Emlékszel?
Nagyon sokáig szerettem volna veled maradni… de valami megtámadott. Ti ráknak hívjátok. Nem fájt, csak egyre gyengébb lettem. Már nem tudtam felugrani melléd az ágyba, hogy hozzád bújjak. Láttam rajtad, hogy aggódsz, és bár próbáltam mondani neked, hogy minden rendben lesz, te mégis sokszor elbújtál a fürdőszobába. Apu, tudtam, hogy ott sírsz. Hiába jöttél ki mosolyogva, láttam a könnyeket a szemedben. Ezért néztem rád ilyenkor olyan mélyen – hogy érezd, a szeretetem mindig a tiéd marad.
Apu… 17 éves lettem idén. Te azt mondtad, házsártos vénasszony vagyok. De én tudom, hogy ezt is szeretettel mondtad.---------
Ma elaludtam, és amikor kinyitottam a szemem, a szivárványhíd túloldalán találtam magam. Jól megnéztem, hol fogunk majd lakni – tetszeni fog, ismerlek, tudom, mit szeretsz.
De Apu, emlékszel? Megígértél nekem valamit. Azt mondtad, ha én előbb megyek el az örök lakásunkba, még örömet adsz egy másik kutyusnak. Kérlek, tedd meg! Ne félj, nem leszek féltékeny, sőt… boldoggá tenne, ha egy másik árva szív is megérezhetné azt a szeretetet, amit én kaptam tőled.
És kérlek, ne sírj! Boldog voltam veled. Nagyon-nagyon boldog. Most Isten vigyáz rám, de bármit is csinál, amikor eljön az idő, én ott foglak várni…
Szeretlek, Apu!
A te kiskutyád, Mazsi
Amikor már az asztalon meleg a vacsora,
Gőzölgő illata vár: gyere haza.
Én még egy kicsit sürgök-forgok, megyek-jövök,
Takaros otthonunkban melléd leülök.-----
Amikor már kirepült mind a gyermek,
Talán nem mondom nap, nap után ’szeretlek’.
Esténként a dunyhádat megborzolom,
Elalvás előtt őszülő tincseid összekócolom.------
Amikor már jobban esik otthon kényelembe,
Mint a nagyvárosi nyüzsgő zajokba, fényekbe.
Szemembe a lemenő nap sugarát látod,
Álmomat mégis te vagy, ki vigyázod.-------
Amikor már legnagyobb kincs a felemás egészség,
A napok rövidülnek, hosszabbak az esték,
Kis szobánkban egy apró örök mécses ég,
Csak ketten látjuk, csak nekünk szép.
Amikor már minden lépésért köszönöm,
Ha reggel nem fáj, az az igazi öröm-----
Könnyed, mosolyod létem arany kora,
S én kedves neked- az élet utolsó asszonya.
év egy lakatlan szigeten: hogyan boldogult a szigeten „felejtett” nő?
Először a nő elvesztette majdnem minden rokonát, aztán a maradékot elvitték az amerikaiak, egyedül hagyva őt a szigeten 18 teljes évre.
Néha úgy tűnik, hogy ilyesmi csak a könyvekben lehetséges. De ez a történet valóságos. És Amerika partjainál történt.--------
Még elképzelni is nehéz, min mehetett keresztül ez a nő, hogy egyszerűen túléljen és megéljen. Ez nem olyan, mint amikor pár napot eltöltesz az erdőben egy sátorral.
Hadd meséljem el sorjában.------
Hogyan került oda egyedül?
A prém azon kevés természeti erőforrás egyike volt, amivel az észak-amerikai őslakosok és az európai gyarmatosítók kereskedtek. A 19. század elejére az utóbbiak olyan vállalatokat hoztak létre, amelyek megfeleltek a piac követelményeinek és érdekeinek.
1811-ben a társaság tengeri vidrákra kezdett vadászni Kalifornia partjainál, mivel ezeknek az állatoknak a szőrméje nagy értéket képviselt. Egy 25-30 fős, Alaszkából származó bennszülött csoportot béreltek fel vadászként erre az expedícióra.
Az expedíció egy pontján a kodiakok (így hívják Alaszka egyik népét) a San Nicolas-szigeten maradtak, hogy fókákra vadásszanak. A sziget nem volt lakatlan – a nicoleño indián törzs élt ott.------
19. század, elszigeteltség, igaz történet, indiánok, Juana Maria, kalifornia, Kék delfinek szigete, magányos asszony, San Nicolas-sziget, túlélés
San Nicolas-sziget. Fotó: wikimedia
A kodiakok konfliktusba keveredtek a szigetlakókkal, és megölték a sziget férfiainak nagy részét. A nőket rabszolgaságba hurcolták. Hogy mi történt a kodiakokkal, az nem ismert.-------
Csak találgatni lehet, hogy ők maguk hagyták-e el a szigetet, vagy a fogságba ejtett nők ölték meg őket. Ami a nicoleñókat illeti, a populációjuk drasztikusan lecsökkent a kodiakokkal való összecsapás után. A szigetlakókból körülbelül százan maradtak.
19. század, elszigeteltség, igaz történet, indiánok, Juana Maria, kalifornia, Kék delfinek szigete, magányos asszony, San Nicolas-sziget, túlélés
Nicoleño indiánok.
Az 1830-as évek elejére sok indián elhagyta a szigetét. A maradékkal a Santa Barbara misszió foglalkozott 1835-ben. A céljuk az volt, hogy az utolsó indiánokat, akikből kevesebb mint 15-en maradtak, áttelepítsék a szárazföldre.-------
Valószínűleg munkaerőként, amiből nagy hiány volt akkoriban. A művelet eredményeként sikerült Kaliforniába szállítani az összes szigetlakót, kivéve egy nőt. Ő volt Juana Maria.
19. század, elszigeteltség, igaz történet, indiánok, Juana Maria, kalifornia, Kék delfinek szigete, magányos asszony, San Nicolas-sziget, túlélés
A történet egyik verziója szerint Juana Maria éppen a mentőhajóra szállt fel, amikor rájött, hogy a csecsemője nincs vele. Elhagyta a hajót, és visszatért a falujába, hogy megkeresse a gyermeket. Közben a hajó a közeledő vihar miatt gyorsan elhajózott.
Azonban nem mindenki hisz ebben a verzióban, és alternatívaként azt feltételezik, hogy a közeledő vihar miatt a legénység gyorsan és rosszul számolta meg a szigetlakókat, azt hitték, hogy mindenkit felvettek, és gyorsan elhajóztak. Bár a hajó jó idő esetén vissza akart térni a San Nicolas-szigetre, elsüllyedt, amikor belépett a San Francisco-i öbölbe------
19. század, elszigeteltség, igaz történet, indiánok, Juana Maria, kalifornia, Kék delfinek szigete, magányos asszony, San Nicolas-sziget, túlélés
Ennek eredményeként Juana Maria élete következő 18 évét egyedül töltötte a szigeten, elszigetelve a világ többi részétől. A következő években többször is megpróbálták őt megkeresni, de egyik mentőexpedíció sem járt sikerrel.
Valószínűleg Juana Maria egy barlangban élt, amit senki sem talált meg. Ott rejtőzhetett el a kodiakok elől, akik időről időre visszatértek vidrák után kutatva.
19. század, elszigeteltség, igaz történet, indiánok, Juana Maria, kalifornia, Kék delfinek szigete, magányos asszony, San Nicolas-sziget, túlélés
Régészeti leletek a szigeten. Horgászeszközök.
2018-ban Susan Morris történész azt feltételezte, hogy Juana Maria talán nem is volt teljesen egyedül. Ha a vidravadászok nem is találták meg, még mindig ott voltak az elefántfóka-vadászok, a csempészek és a kínaiak, akik gyakran hajóztak a közelben.--------
A lehetséges találkozás egyik legmeggyőzőbb példája a „Boston Atlas” című újság 1847-es cikkében található. A cikk szerint körülbelül egy tucat partraszállás történt a szigeten, és az egyik alkalommal a tengerészek találtak egy nőt, akit túszul ejtettek. A nő azonban megszökött a férfiaktól, és elrejtőzött a fűben.
A bosznia-hercegovinai Visoko város közelében található "boszniai piramis" a közelmúlt történelmének egyik legvitatottabb régészeti lelőhelyévé vált. A 2000-es évek elején Semir Osmanagić bosnyák-amerikai régész fedezte fel a helyet, ahol egy sor domb található, amelyekről Osmanagić azt állítja, hogy mesterséges piramisok. Állítása izgalmat és szkepticizmust váltott ki. Míg egyes rajongók úgy vélik, hogy ezek az építmények egy elfeledett civilizáció maradványai, mások azzal érvelnek, hogy a dombok természetes képződmények, emberi beavatkozás nélkül.--------
Annak ellenére, hogy a tudományos közösség széles körben elutasította Osmanagić elméletét, a „bosnyák piramis” továbbra is magával ragadja a közvéleményt. A látogatók özönlenek a helyszínre, akiket vonz egy rejtett ősi csoda felfedezésének varázsa. Osmanagić csapata kiterjedt ásatásokat végzett, és még azt is állította, hogy alagutakra és föld alatti kamrákra találtak bizonyítékot a helyszín alatt, ami tovább szította a találgatásokat. Ezeket az állításokat azonban geológusok és régészek kritikával fogadták, akik azt állítják, hogy az úgynevezett piramisok nem mások, mint természetben előforduló geológiai képződmények.-------
A "bosnyák piramis" körüli vita fontos kérdéseket vetett fel az alternatív elméletek szerepével kapcsolatban az ókori lelőhelyek feltárásában. Míg a mainstream régészet gyakran elutasítja a nem szokványos állításokat, a Visokohoz hasonló helyszínek iránti érdeklődés a múlt titkainak feltárása iránti növekvő közérdeklődést tükrözi. Függetlenül attól, hogy a "bosnyák piramis" valódi régészeti felfedezés vagy egyszerűen csak természeti anomália, továbbra is elgondolkodtató és kíváncsivá teszi az ókori világot
Ez Tombi, egy különleges macska a törökországi Smirnában született. Egy nap a macskafélékre jellemző kíváncsisággal úgy dönt, hogy beugrik egy általános iskola ablakán a Bayrakli kerületben. Ez az ugrás valamivel többré változtatja, mint pusztán macskává: a kisdiákok társává, barátjává és hamarosan hivatalos kabalájává válik.------
A gyerekek lelkesedéssel fogadják, mindennapi hősükké varázsolják. Tanáruk segítségével beoltják, mikrochippel látják el, és hivatalosan is örökbe fogadják az osztályba. Tombi nem csak egy macska számukra: vigasz, öröm, segítség, hogy derűsebben nézzenek szembe az órákkal. Melléjük bújik, dorombol, miközben ők tanulnak, kíváncsian üget az asztalok között, és hagyja magát hozzábújni anélkül, hogy elfáradna. Jelenléte megváltoztatja a gyermekek napjait, ragyogóbbá és boldogabbá teszi őket.
De egy napon az álom szertefoszlik. A tanár szomorúsággal teli szemekkel elmondja a diákoknak, hogy néhány szülő panaszkodott: Tombi nem maradhat tovább az iskolában. Ez pusztító hír. A gyerekek sírnak, próbálnak ellenállni, de nincs mit tenni. Összetört szívvel meg kell válniuk különleges barátjuktól. Tombit egy új családnál helyezik el, egy házban, távol az iskolától.-------
Tombi azonban nem feledkezik meg kis barátairól. Amint nyitott ajtót talál, elszalad, és visszamegy az otthonának érzett iskolába. Visszatérése szikrát gyújt a gyerekek szívében: nem hajlandók feladni társukat. Tiltakozást szerveznek, elhatározva, hogy hallatják a hangjukat. A közösségi médiában megjelenő táblákkal, rajzokkal és üzenetekkel árulják el a világnak, milyen sokat jelent számukra Tombi. Történetük vírusként terjed, és támogatást gyűjtenek állatjogi csoportoktól, hírességektől és emberektől az ország minden részéről.------
Végül az elhatározásuk csodákra képes. Az oktatási miniszter személyesen közbelép, történelmi döntést hoz: Tombi az iskolájában maradhat, a gyerekeivel. A hír fékezhetetlen örömöt vált ki a diákokban. Úgy ünnepelnek, mintha életük legfontosabb csatáját nyerték volna meg, és talán pontosan ez történt.
Tombi ma is ott van. Összekucorodik az íróasztalokon, kíváncsian figyeli a füzeteket, dorombolásával vigasztalja azokat, akiknek nehéz napja van, és minden apró eredményt a gyerekekkel együtt ünnepel. A tiszta és feltétel nélküli szeretet szimbóluma, de mindenekelőtt annak az erőnek, hogy higgyünk valami fontosban.-------
Ez nem csak egy macska és egy iskola története, hanem egy életlecke: a barátság, a kitartás és a szerelem minden akadályt legyőz.
12 ok, amiért a könyvek olvasása az életed része:
1. Tudásút: A könyvek a tudás hatalmas tárházát kínálják gyakorlatilag minden elképzelhető témában. Merüljön el mélyen a történelemben, a tudományban, a filozófiában, vagy fedezzen fel új hobbikat és érdeklődési köröket.-----
2. Bővített szókincs: A rendszeres olvasás a szókincs szélesebb körét teszi lehetővé, javítva kommunikációs készségeit és szövegértését.------
3. Memórianövelés: A tanulmányok azt sugallják, hogy az olvasás javíthatja a memóriát és a kognitív funkciókat, aktívan és aktívan tarthatja az elmét.------
4. Stresszcsökkentés: Egy jó könyvvel összegömbölyödni a mentális menekülés egyik formája lehet, amely átmeneti enyhülést kínál a napi szorongások ellen, és lehetőséget kínál a kikapcsolódásra.------
5. Jobb fókusz és koncentráció: A mai, felgyorsult, zavaró tényezőkkel teli világban az olvasás erősíti a fókusz- és koncentrálóképességet hosszabb ideig.------
6. Empátia és perspektíva: A kitalált karakterek helyébe lépve empátiát fejleszthetsz, és mélyebben megértheted a különböző nézőpontokat.------
7. Fokozott kreativitás: Az olvasás új ötleteket és gondolkodási folyamatokat tesz lehetővé, ami potenciálisan megindítja saját kreativitását és problémamegoldó készségeit.------
8. Erősebb íráskészség: A jól megírt prózában való elmerülés javíthatja az írási stílusát, a mondatszerkezetét és az általános kommunikációs tisztaságot.------
9. Jobb alvásminőség: Cserélje le a képernyőn töltött időt egy könyvre lefekvés előtt. Az olvasás megnyugtató természete segíthet ellazulni és lazítani, javítva az alvás minőségét.
Utolsó utunk
Az utolsó útra lépni nagyon könnyű lesz,
mert levetünk magunkról súlyt és terheket.
S minden fájdalmat, minden bánatot,
ami szívünkben valaha is törést okozott.-------
Utolsó utunkon már nem kell többé félnünk,
hogy valamit elrontunk, vagy rossz irányba lépünk,
és nem találunk vissza, vissza a családhoz,
akit elcsendesült szívünk annyira imádott.
Az utolsó utunkon lesz majd sírás-rívás.
Lesz könnyekbe rejtett, végső megbocsátás,
mit azoktól kapunk, akiken egykor valaha
tisztán látszódott a megbántás nyoma.-------
Az utolsó utunkon már mindenki szeret.
Nem lesznek többé velünk ellenségesek.
Nem látnak bennünk hibát, sem rossz, akaratot,
amivel viszonyultunk olykor, embertársunkhoz.
Az utolsó út után lezárul egy élet,
de mind megmaradunk gyönyörű emléknek,
emléknek, melyek vigaszt adnak mind-mindazoknak
akik, valamilyen oknál fogva reánk gondolnak.------
Mielőtt az út végéhez érnénk, mindet tegyünk meg,
hogy minél szebbnek lássuk ezt a múló életet,
mert odaát már nem lehetnek mellettünk azok
kiknek e világi léte örömöt adott.
Az utolsó útról még vissza-visszanézünk
mindazokra akik imádkoztak értünk.------
Majd lágy szellőként megsimítjuk könnyes arcukat,
és nyom nélkül eltűnünk egy pillanat alatt.
Kun Magdolna
"Kérlek, fiam, vigyél haza húsvétra, leülök a sarokba, és veled leszek néhány napig. Nem okozok semmi gondot, otthon jobban fognak bánni velem, már nem bírom elviselni."
A fiú válaszolt:
"Apu, úgy viselkedsz, mint egy gyerek, itt jól gondoskodnak rólad, kapsz ételt és gyógyszert, és mindig csak ugyanazt mondod: »Haza akarok menni, haza akarok menni."
"Egy éve nem voltam otthon, otthon jobban fogom magam érezni.”
"Húsvét már csak pár napra van, el foglak vinni, biztosan el foglak vinni" – mondta a fia.
"Éljen a fiam, büszke vagyok rád, nem minden gyerek viselkedik így. Amikor hazaérek, elmegyünk anyád sírjához. Hoztál neki virágot a sírjára? Imádta a virágokat."
A fiú egy pillanatra ránézett az apjára, majd elfordította a tekintetét. Búcsúzott, és elment. Innentől kezdve az apa számolta az órákat, folyamatosan azt ismételgette a többi betegnek, hogy hamarosan haza fog menni.----------
Otthon a fiú leült a kanapéra, gondterhelt arccal. Nem akart beszélni erről a feleségével. Ránézett, és így szólt:
"Húsvétra el fogom vinni apát haza” – mondta könyörgő tekintettel.
A felesége idegesen legyintett, és élesen válaszolt:
"Talán elfelejtetted, hogy apád tuberkulózisban szenved, és megfertőzhet minket. Ráadásul sok vendég lesz a húsvéti ünnepeken."
"De az orvos azt mondta, már nem veszélyes másokra."
"Hiszel az orvosoknak? Ők nem értenek semmit."
És ezzel véget ért a beszélgetés.--------
Húsvét reggelén mindenki elment a templomba, majd visszatértek haza. Sok vendég volt, akik körülülték a csodálatos asztalt, ettek, ittak a szüleik egészségéért, és tanították a gyermekeiket, hogyan legyenek jó emberek.------
Miután a vendégek elmentek, rendet tettek az asztalon, rendbe rakták a lakást, és fáradtan lefeküdtek aludni. A fiú azonban nem tudott aludni, pedig nagyon fáradt volt, valami nyomta a lelkét. Reggel elhatározta, hogy meglátogatja apját. A kórház rendkívül csendes volt, a folyosókon szinte senki nem volt.
A nővér azt mondta, hogy sok beteg hazament, hogy a húsvéti ünnepeket a családjával tölthesse. A fiú lehorgasztotta a fejét, és elkezdett felfelé lépdelni a nyolcadik emeletre, ahol az apja szobája volt. Odaért az ajtóhoz, és éppen azon gondolkodott, hogyan kérjen bocsánatot, amikor hirtelen meglátta, hogy az apja ágya üres volt.--------
Gyorsan kilépett, és elindult az orvosi rendelő felé. Az ajtó előtt meglátta az orvost, aki halkan ezt mondta:
"Mindent megtettünk, amit csak tudtunk, de sajnos nem sikerült megmenteni. Meghalt. És az utolsó, amit mondott, az volt, hogy nagyon csalódott az életében, a fiában és saját magában, hogy nem sikerült rendes embert nevelnie!"
Juhász Gyula: Beteg kutya
Úgy néz reád, mint szótlan fájdalom
És vánszorog a ragyogó napon.-----
Szeméből csöndes panasz sír feléd,
Keresi részvéted tekintetét.
Tebenned bízik, úrban a hivő,
És kínjaidat eléd teríti ő.-----
A mindenség poklában didereg,
Oly nyomorult, akár az emberek.------
A megváltó halált nem ismeri,
Nem tudja, hogy az enyhet ad neki.
Csak nyöszörög, sírása könnytelen
S az égre szűköl árván, csöndesen.------
Testvéred ő is és osztályosod,
A nap alatt egy a ti sorsotok,
Szenved, pedig nincs semmi vétke sem,
Ártatlan ő, szegény és védtelen.-----
Mégis embernek ember gyilkosa
És a kutyától nem tanul soha!
"A macska az egész testével, mi csak az agyunkkal gondolkozunk. Indulatainkat képtelenek vagyunk elcsendesíteni. Haragunkat, amelyet egy állat pillanatok alatt örökre elfelejt, mint gyűlöletet, egy életen át hurcoljuk magunkkal.
Betegségeink jórészét éppen lelkünk és testünk diszharmonikus kapcsolata okozza: megbetegítjük magunkat. Nem hiszem, hogy egy tigrisnek lennének pszichoszomatikus bántalmai, mondjuk gyomorfekélye az aggodalmaktól.
Az ember "lelke" nem egy a "testével". Ezért lelkének gubancait öntudatlanul a testébe vetíti ki: betegségeink jó része ennek a benső "szeretethiánynak" a műve."MÜLLER PÉTER
Magdolna Kun Elmennek a barátok
Elmennek a barátok egymás után sorba,
mint elrozsdállt falevél a fáról lepotyogva.
Mennek-mendegélnek, hangtalanul, némán,
egy ismeretlen világ csillagközi útján.--------
Egyre többen vannak, egyre sokasodnak,
egyre nagyobb erejű porvihart kavarnak,
és egyre messzebbről jön azon sóhajtásuk,
amibe végleg belevérzett röpke földi álmuk.-------
Mi még maradtunk, mi még itt vagyunk,
mi még terveket szövünk, mi még álmodunk
egy olyan világról, ahol nem kell attól félni,
hogy léptünk az égi tetőt túl hamar eléri.
Mikor már nincs hová menni
Ha majd jó anyánk és jó apánk is messzi útra kél,
s régi házunk, otthonunk is, csak emlékünkben él,
könnyes szemmel nézünk fel a csillag teli égre,
s ott kutatjuk nyomát annak, ki lépteink kísérte.-----
Mert mikor már nincs otthon hová haza lehet menni,
s nincsenek meg azok sem, kik hűn tudtak szeretni,
elveszett árvák leszünk, kik többé nem lelik helyük,
mert bármerre visz útjuk, nem lesz életük.----
Ha majd elveszítjük azokat, kiket nagyon szerettünk,
magunkba zárkózunk, némán szenvedünk,
hisz fájdalmunkat, mit a szívünk érez, nem értheti más
csak az, ki már elvesztette anyját és apját.
Kun Magdolna
Hogy bírták a régi öregek olyan jól magukat?
Azt már csak ők tudták, hogy milyen jól bírták magukat, de kívülről nézve átugrottak volna sok mai harmincévest.--------
Nagyi még 90 felett is minden reggel végigkente magát valami ízületekre való – szalmiákszeszes, családi recept alapján gyógyszertárban összeállított – kenceficével, aztán felkelt, imádkozott, megcsinálta a reggelit, adott a kutyának enni, elseperte a ház elejét, aztán bent az udvart is.
Evett, bevette a gyógyszerét, majd jött a szokásos menetrend. Sepregetés, portörlés bent, ebéd készítést, ha volt egy kis szennyese azt is kimosta. Így ment ez egész nap. Sokszor jött hozzá egy dagasztás, hisz imádta a kelt tésztát – nem aprózta el. Ha sütött, akkor a minim 2 kiló lisztből történt.
Szóval benne volt, hogy mozogni kell. Mert ha nem, akkor még nehezebb lesz.
Mondogatta is gyakran: Addig élek, míg dolgozok…-------
Nem arról volt szó, hogy nem fájt semmije, hanem úgy gondolta, sőt tudta, hogyha nem mozog, attól nem kevésbé fognak fájni az ízületei, csontjai, hanem még jobban.
De ott volt egy ismerősöm, egész életében kint a határban, és a kertben dolgozott, meg persze az állatok közt. 86 évesen, Parkinson-kórosan, remegő kézzel, fejjel minden nap – jó időben – felült a biciklijére, s imbolyogva, hisz kezében még a kormány is remegett, messziről felismerhetővé téve – elkarikázott a 10 km-re lévő kertig, ott kapált, metszett, permetezett, szőlőt kötözött, beszélgetett egy jót a testvérével, elviccelődött vele, majd ismét tette ami kellett, aztán sötétedés előtt hazabiciklizett – sokszor terméssel megpakolva. …-------
Hányan tennék manapság ezt meg?
Persze mondhatjuk azt, hogy saját tempójukban dolgoztak, hogy egészségesebbeket ettek, hogy nem idegeskedtek, nyugodtak voltak.-------
Ez mind csak részben igaz.
Igaz, hogy saját tempójukban dolgoztak, de nem volt ünnepnap, és ami munka volt aznapra azt bizony maradéktalanul meg kellett csinálni.-----
Lehet, hogy csak két órányi, de olyan is volt, amikor reggeltől estig, sőt még éjszaka is dolgozni kellett. Nem volt rendszerben, de előfordult – például bálahordás idején, mikor rakták a kazlat. Vagy mikor a tehén közelellős volt, vagy a koca fialt, s figyelni kellett a “csemetékre”. Henyélni nem lehetett.------
Egészségesen étkeztek? Nem ettek minden nap húst, mikor igen, akkor is legtöbbször baromfit, legalábbis év közben. Télen aztán jött a disznó hús, de csak módjával, hisz be kellett osztani.
Viszont ették a kolbászt, a szalonnát, a hurkát, a tojást. A parasztember azért a zöldségfélékért nem igazán ment. Esténként megitták a maguk kis borát, vagy még kint munka közben elszopogatták.
A nagy nyugalomra meg csak annyit: Először a gazdasági válság, ami mindenkinek betett… Megérték a háborút, utána újra kezdtek mindent, aztán jött a Rákosi rendszer, beszolgáltatás a téeszesítés, a forradalom, szóval valóban csupa “boldogság” volt az életük…------
Viszont már gyerekkorukban megtanulták, hisz az öregektől állandóan azt hallották – a munka éltet…
Nagyi is azt hajtogatta mindig, mikor megkérdezték: hogy bírja magát ilyen jól 90 évesen, hisz 70-nek ha látszott…
“Hát dolgozni kell. Minden nap tenni kell valamit…. tervek kellenek, ha csak arra a napra is – ez éltet…”
EGY KUTYA VERSE
Én vagyok az, aki mindig vár rád
Különleges hangja van az autódnak, ezerből felismerem
A lépteidnek varázscsengője van
A hangod zene füleimnek
Ha látom az örömödet, az boldoggá tesz
A te illatod a legjobb
Jelenléted megmozgatja a lelkem
Az ébredésed felébreszt engem is
Boldogan nézem, ahogy alszol, nekem Te vagy az Isten
A tekinteted egy fénysugár
Kezeid rajtam a béke és a végtelen szeretet
Amikor elmész, hatalmas űrt érzek a szívemben
Újra és újra várok rád
Én vagyok az, aki egész életedben várni fog rád
A kutyád vagyok
Xiaozhai Tiankeng, más néven a "mennyország kútja", egy figyelemre méltó természeti csoda a kínai Fengjie-ben. Ez a világ legnagyobb és legmélyebb víznyelője, elképesztően 662 méter mély, 626 méter hosszú és 537 méter széles. Ez a kolosszális víznyelő a természet hatalmas erejéről tanúskodik, amelyet a víz és az idő eróziós erői alakítanak ki, és a természeti világ igazi csodája.-------
A Xiaozhai Tiankeng nem csupán geológiai jelenség; változatos ökoszisztémának is ad otthont. A víznyelő egyedülálló mikroklímája sokféle növényi és állati életet elősegített, így biológiai kincsesbánya. Egyik legbámulatosabb jellemzője a 8,5 kilométeres földalatti folyó, amely a mélyén folyik át, és egy látványos vízesésben csúcsosodik ki. Ez a földalatti folyó és vízesés misztikus, nyugodt környezetet teremt a víznyelőben, így a látogatók és a kutatók egyaránt megtapasztalhatják fenségét.-------
Az esős évszakban Xiaozhai Tiankeng szépsége tovább fokozódik, mivel további vízesések drámai módon zuhognak le a víznyelő pereméről, szinte szürreális, túlvilági tájat hozva létre. A magasba tornyosuló sziklák, a buja növényzet és a zuhanó víz mennydörgő hangja kombinációja lélegzetelállító látványt hoz létre, amely kiérdemelte a víznyelő helyét a Föld legkülönlegesebb természeti csodái között. Hatalmas mérete és szépsége a kalandorok és a természet szerelmeseinek célpontjává teszi, miközben ökológiai jelentősége továbbra is leköti a tudósokat szerte a világon.
