Ő az 85 éves, és ragaszkodik ahhoz, hogy feleségét kézen fogja, vigye bárhová is megy.
Amikor megkérdeztem, miért néz mindig hátra a felesége, mint akit valaki követné, azt válaszolta: Alzheimer-kórja van.
És gondolja, hogy valami rossz történik, ha elengedi a kezét?
Azt válaszolta nekem:
Nem emlékszik, nem tudja ki vagyok, évek óta nem ismer fel, ezért nem engedem el, ne legyek neki idegen.
Meglepetten mondtam:
És mégis mindennap kézen fogva vezeti őt az úton, még akkor is, ha nem ismeri fel magát?
Az öreg mosolyogva a szemembe nézett és így szólt:
A nejem nem tudja én ki vagyok, de én tudom ki ő. Őt választottam és ő engem, a sors úgy adta hogy ő lett a beteg, de ha én lettem volna ő is így vitt volna engem.
És mindketten mosolyogva, tipegve-topogva haladtak tovább ..
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése