OLD LADY

Idős néni üldögél a padon, várja a buszt bevásárlás után. Mellé ülök, ugyanazt a buszt várom, de még legalább fél óra ,mire jönnie kell, ha nem késik. -Csókolom. -gondoltam beszélgetek, a buszig, jobban telik az idő is. - Jó napot kedvesem. Vásárlásból ? -Igen, ilyenkor veszem meg az egész heti húst és zöldséget. Csak kell a főtt étel az asztalra. - Olyan szép ,hogy ezt mondja kedvesem. Tudja kedvesem ,már kezdtem azt hinni, hogy kimegy a divatból a házi koszt. Pedig annak hatalma van. Valahogy nem tudok már lépést tartani ezzel a világgal aranyos. Nem nagy baj az, ha az öregek szépen elmennek ,tudja ? A papa már elment négy éve, de csak nem tudok még utána menni. Ötvenhárom évet éltünk együtt. Szerencsések voltunk nem mondom, mi úgy esküdtünk, hogy akartunk . Gyerekünk is úgy lett, hogy akartuk. Bár ötöt szültem, csak négy van meg. Az elsőt, Drága Piroskámat elvitte a tifusz – vászon zsebkendőt húz elő a ruhája zsebéből, makulátlan ,vasalt példányt. Megtörli a szemét, kicsit elmereng. – tudja aranyos az nem rendjén való. Gyereket temetni. Az nem. Pedig szép életünk volt. Sokat dolgoztunk. Az asszonyok főztek minden nap. Mondjuk hús csak kétszer volt egy héten, csütörtökön és vasárnap. Az ember is megette bizony a derelyét, meg a rántott levest is. Nem nagyon volt válogatás. A gyerekek azért nem mindig ettek meg mindent, de akkor kaptak egy karaj zsíros kenyeret és csend volt. Tudja aranyos, sose erőltettem őket olyat enni, amit nem akartak. Nagyon nem válogattak azért. Esténként kiültünk a gangra, a papa mesélt a régi időkről. Háborúról, vásárokról, lakodalmakról. Jaj , nehogy azt higgye ,hogy mindig igazat mondott! Olyan huncut vót, a szeme se állt jól....de szerettem a szemét szép Istenem.-itt megint törölt egyet bepárásodott szemein, de az arca mosolygott. Látom kedveském, maga azért még főz. Mi lesz ma az ebéd? -Egy kis gulyáslevest főzök meg fánkot sütök, felénk úgy hívják puffancs. Van még édesanyámtól házi szilvalekvárom. Azzal szeretjük nagyon.- reméltem, hogy a néni folytatja a mesélést, egészen bele feledkeztem. Nagy szerencsémre így történt. -Tudja aranyos nézem a gyerekeket, meg az unokákat ,sőt már dédunokám is van kettő. Mindig szaladnak. Az asszonyok is. Mindegyik. Ezek annyit járnak iskolába kedvesem,mint a csuda. Én nem mondom régen is vót olyan asszony, aki nem akart otthon lenni. Meg nem akart négyet-ötöt szülni,de azok is megfőztek minden nap, meg a kiskertjök is rendbe vót. A tanító asszony, meg a doktornő is tudott fejni, meg kapálni. A legkisebb fiamnak a felesége valami vezető egy cégnél, én nem értek ehhez. Az olyan fáradt mindig, pedig olyan kedves, okos asszony. Gyerek is van kettő. Mondom neki tenap, Csillukám gyertek ki egy kicsit, elkapálgassunk a kertbe, kibeszélgessük magunkat. Úgy is vót, kijöttek. Estefelé azt mondja a menyem: -tudja mama , nem is akartam jönni. Biztos voltam benne,hogy az egyetlen szabadnapomon nem akarok kapálni de így, hogy mindenki itt volt olyan volt mintha nyaralnék mama. Tudom én. Régen vasárnap csak a muszájt csináltuk, hacsak nem aratás vót. Elmentünk reggel templomba, otthon megebédeltünk, a gyerekek meg mindig velünk vótak. Kint a fődön, az istállóban ,mindenhol. Vasárnap este mindenki tetőtül-talpig fürdött,nem csak a kezit-lábát mosta meg. Tudja aranyos nem gondoltuk azt , hogy másnak kell felnevelni a gyerekünket. Magácskának van gyereke aranyos? -Igen, de nekem csak egy gyerekem van. - Tegyen meg valamit kedvesem. Soha ne mondja a gyerekére, hogy „csak” egy. Minden gyerek egyetlen. Nekem az fáj aki elment ,amíg élek. Magának csak egy lehetősége van jól megmutatni annak a gyereknek, hogy mi a jó és mi a rossz. Tudja kedveském semmi ,de semmi más dolgunk nincs a világban csak ennyi. Ott lenni a gyerekünkkel, és megtanítani szépen élni és különbséget tenni a jó és rossz között. Az teljesen mindegy,hogy hány gyerekünk van,vagy van-e egyáltalán. Ennyi a dolog itt a földön ,tudja aranyoskám. Az érkező busz zaja szakította félbe a nénit. Hetekig kerestem a buszmegállóban ,hátha látom még egyszer. Két hónap múlva hallottam a piacon, hogy elment a szép szemű papához , és drága Piroskájához egy csöndes reggelen.