Egy fiatal férfi megszólítja a padon ülő idős urat :
- Emlékszik rám?
És az öreg nemet mond neki. Aztán a fiatalember elmondja neki, hogy az ő tanítványa volt. És a professzor megkérdezi tőle:
- Ó, igen? És most mit csinálsz?
A fiatalember így válaszol: - Hát én tanár vagyok.
- Ó, milyen kedves, mint én? – mondja neki az öreg.
- Nos, igen. Valójában azért lettem tanár, mert ez inspirált arra, hogy olyan legyek, mint Ön.
Az idősebb kíváncsian megkéri a fiatalembert, mondja el neki, miért. A fiatalember pedig elmeséli neki ezt a történetet: - Egy napon egy barátom, szintén diák, megérkezett az iskolába egy gyönyörű új órával, és elloptam. Nem sokkal ezután a barátom észrevette a lopást, és azonnal panaszt tett tanárunknak, aki Ön volt. Így szólt az osztályhoz:
- A mai órán ellopták egy tanuló óráját. Aki ezt tette, kérem, adja vissza.
De nem vittem vissza, mert nem akartam.
Aztán becsukta az ajtót, és azt mondta mindenkinek, hogy álljanak fel, mert egyenként megnézi a zsebeinket. De először azt mondta, csukjuk be a szemünket. Így tettünk, és Ön keresett a zsebeinkben, és amikor hozzám jött, megtalálta az órát, és elvette.
Folyamatosan kutatta mindenki zsebét, és amikor végzett, így szólt: - Nyissátok ki a szemeteket ! Megtaláltam az órát.
Soha nem mondott nekem semmit, és soha nem említette az epizódot. Soha nem mondta, ki volt az, aki lopott. Azon a napon örökre megmentette a méltóságomat. Ez volt életem legszégyenletesebb napja. Bár soha nem szidott meg, és nem hívott fel, hogy erkölcsi leckét tanítson, világosan megkaptam az üzenetet. És ennek köszönhetően megértettem, hogy egy igazi pedagógusnak ezt kell tennie. Emlékszik erre az epizódra, professzor?
És ő így válaszolt: - Emlékszem arra a helyzetre, az ellopott órára, amikor mindenki zsebében keresgéltem, de nem emlékeztem rád, mert én is lehunytam a szemem, miközben néztem. Ez a tisztesség lényege.
"Ha a hiba kijavításához meg kell alázni, akkor nem tudsz tanítani."
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése