A Pax Americana vége: az USA nem a világ csendőre többé
2022. június 28.
Az orosz-ukrán háború alapjaiban változtatja meg az Amerikai Egyesült Államok viszonyát szövetségeseihez és az egész világhoz. Bár úgy tűnik, vezető hatalmi pozíciója megszilárdul, valójában óriási átrendeződés vette kezdetét, amely egyben a legújabb kori Pax Americana végét is jelenti.
A Pax Americana több évszázados történetében a II. világháború (majd a hidegháború) lezárásakor nyílt új fejezet. Az új világrend annyira megszilárdította az USA fegyveres, politikai és kiváltképpen gazdasági globális hatalmát, hogy akaratát könnyedén tudta „ráerőltetni” a „szabad” világra. A nemzetközi átrendeződés és a Pax Americana új korszaka nagyban annak is volt köszönhető, hogy a világégés két nagyhatalma, Németország és Japán tudatosan, több évtizeden keresztül visszahúzódó, pacifista külpolitikát képviselt, még a lehetőségét is elkerülve annak, hogy az egyébként is nyomasztó múlttal egy-egy félreérthető lépés miatt kezdjék el szembesíteni.
Az Ukrajnában folyó háború első heteiben úgy tűnt, a két ország még inkább függőségi viszonyba kerül az Egyesült Államokkal. Az együttműködések erősítése, a szankciós politika közös alkalmazása azt sugallta, hogy az USA újra magára talál, és a csúfos afganisztáni fiaskó után a világ védelmezőjének vezérszerepében betonozza be a Pax Americana eszméjét. Csakhogy történt valami, ami alapjaiban változtathatja meg ezt a megközelítést: Németország és Japán felébredt Csipkerózsika-álmából, és amikor körülnézett, rájött, hogy semmi sem lehet olyan már, mint régen.
Mindkét ország gyökeresen kezdte el átalakítani külpolitikáját, ezzel együtt újraértelmezte pacifista hozzáállását és fegyverkezési stratégiáját is.
Ha ezen az úton haladnak tovább (márpedig nincs jele, hogy letérnének róla), akkor éppen az ellenkezője fog történni annak, amit az USA gondolt, és egyrészt gyökeresen fogja megváltoztatni a globális biztonsági és nagyhatalmi erőviszonyokat, másrészt rákényszeríti az Egyesült Államokat saját pozíciójának és szövetségi kapcsolatainak újradefiniálására – írja elemzésében a Foreign Affairs.
Ébredések
Nem telt el egy hét az orosz agresszió kezdete óta, amikor Olaf Scholtz kancellár egy beszédében gyakorlatilag a német külpolitika gyökeres megváltoztatását jelentette be. Az ország – amely egyébként világszínvonalú haditechnikai cégek otthona – a II. világháború befejezése óta kínosan ügyelt arra, hogy a militáns politikának még a látszatát is elkerülje. A német hadsereg finoman fogalmazva sem tartozott a világ legütőképesebbjei közé, a mindenkori kormány pedig ragaszkodott ahhoz az alapelvhez, hogy soha nem küld (még harmadik ország közvetítésével sem) fegyvereket konfliktuszónákba. Ukrajna megtámadása tulajdonképpen kikényszerítette a németekből ennek a politikának villámgyors felülvizsgálatát és alapoktól kezdődő újjáépítését. Scholtz 100 milliárd eurós haderőfejlesztési alapot jelentetett be, amit már az idei költségvetésből előteremtenek, nem beszélve arról, hogy Németország a GDP eddigi 1-1,4 százaléka helyett 2 százalékot fordít innentől a védelmi költségekre, ezzel pedig – a hosszú ellenkezés időszakát lezárva – mostantól a NATO-irányelveket követi.
Bár a fegyverszállítások tabuja annyira erős, hogy a folyamat elég döcögősen és késlekedve indult el, végül győzött a nemzetközi és belföldi nyomás, így Németország – szakítva minden eddigi pacifista szemléletével – zöld utat adott a nehézfegyverek útnak indításának Ukrajnába. Az nyilvánvaló, hogy mindezek a lépések (kiegészülve az oroszoktól való energiafüggetlenedési szándékokkal)
gyökeresen formálják át Németország külpolitikáját és szövetségeseihez fűződő viszonyát.
Az új irány nemzetközi megítélése jó, más a helyzet a belföldi ellenzéki hangokkal, bár furcsa módon azok sem a változás tényét kritizálják, inkább azt, hogy miért ilyen későn kezdődött el.
Japán hasonló, de bonyolultabb helyzetben van, mint Németország. Miközben történelmi tapasztalatai miatt is folyamatosan szemmel kell tartania Oroszországot, végignézte Kína gazdasági és katonai emelkedését (ha utóbbit tekintjük, a két ország védelmi költségvetésében ötszörös az előny Kína javára), így egyszerre kell taktikáznia egy jelenleg hanyatló és egy egyre izmosodó nagyhatalommal szemben. Japán – Németországgal ellentétben – nem most kezdi a fejlesztést. Védelmi kiadásait évről-évre emelte, a jelenlegi azonban még mindig csak a fele a GDP 2 százalékos arányának, amit megcéloztak. Az utóbbi évek kínai erősödése miatt egyre jobban közelített Washingtonhoz, a szövetségi rendszer újraértelmezésének legmarkánsabb példája éppen a nukleáris fegyverek területén érződik, ahol már Japán is részt vesz a nemzetközi konzultációkban és döntéselőkészítési mechanizmusokban. Ugyanakkor a japán kormányzó párt kiemelt hangsúlyt fektet arra, hogy a térségen belül is találjon biztonsági partnereket: új alapokra helyezi és erősíteni próbálja viszonyát többek között Ausztráliával, Indiával, a Fülöp-szigetekkel, Szingapúrral és Vietnámmal.
Mindezek a változások már részei a most formálódó, alapjaiban és részleteiben is megújuló nemzetbiztonsági stratégiának, amelynek kidolgozását Oroszország ukrajnai háborúja is jelentősen befolyásolta.
A Krím annektálásakor, 2014-ben Japán továbbra is igyekezett stabil kapcsolatokat fenntartani Moszkvával. Ennek részben Kína erősödése, másrészt az olcsó orosz energia vásárlási lehetőségének megtartása volt az oka. A mostani háború esetében azonban szakított pacifista politikájával. Egyfelől csatlakozott a nemzetközi szankciókhoz, másfelől anyagi és (nem halálos) katonai segítséget nyújtott és nyújt Ukrajnának. Japán idegessége a jelenlegi konfliktus kapcsán nem csak az európai konfliktus miatt érthető: a határozott kiállás egyértelmű üzenet Kína felé, hogy mivel járhat, ha eszébe jutna Tajvant megtámadva a csendes-óceáni térségben is háborút kirobbantani.
Háborús terápia
Az, hogy a két ország ennyire következetes pacifista külpolitikát folytatott, alapvetően II. világháborús szerepüknek köszönhető. (Egyes vélemények szerint Németország azért is ódzkodott a nehézfegyverek Ukrajnába küldésétől, mert sokan a kormányból nagyon rossz emlékű üzenetnek tekintették volna, ha újra német tankok néznek farkasszemet az oroszokkal.) Némely történész szerint az orosz agresszió megítélése és az ellene hozott intézkedések segítenek mind Németországnak, mind Japánnak abban, hogy a kollektív bűntudatot végleg feldolgozhassák: egyre kevesebben élnek már azok közül, akik akár áldozatként, akár elkövetőként részt vettek a világégésben, az orosz agressziót pedig a Nyugat egyöntetűen elítélte, így
a két ország „jó ügy mellé állása” segíthet lezárni a „bűnös nemzet” többgenerációs traumáját.
A fenyegetettség érzése mindkét országban erős. Németország közvélemény-kutatásai már a háború előtt arra világítottak rá, hogy a társadalom nagy része katonai fenyegetettséget érez Oroszország felől. Ugyanez igaz a japánokra is, akik teljes joggal tartanak attól, hogy az Ukrajnában zajló háború agresszív hatással lesz Kína Tajvannal szembeni politikájára. Márpedig ha Kína támadást indít Tajvan ellen, akkor Japán – már csak az ott állomásozó amerikai erők miatt is – automatikusan hadviselő féllé válna.
Az USA, mint bizonytalansági tényező
Az, hogy ezek a félelmek ilyen szinten jelentek meg a két ország társadalmában, egyenes következménye annak is, hogy megingott bizalmuk az Amerikai Egyesült Államokkal szemben. Szintén egy friss közvélemény-kutatás adatai alapján Németországban egyre többen (a válaszadók 56 százaléka) gondolja úgy, hogy Kína tíz éven belül erősebb lesz, mint az Államok, 60 százalékban pedig úgy vélik, hogy az USA védelmező szerepére nem feltétlenül lehet számítani. A statisztikák Trump 2016-os elnökké választásakor kezdtek el bizalmatlansági tendenciát mutatni, de a Biden-éra alatt sem tért vissza a társadalmi optimizmus. Mindenesetre a németek nagy többsége véli úgy, hogy a NATO-ernyő mellett Németországnak ideje a saját védelmi képességeit a lehető legrövidebb időn belül úgy megizmosítani, hogy biztonsága ne függjön az USA jóindulatától.
Hasonlóképpen gondolkodnak a japánok is, akiknek nagy többsége helyesli a 2 százalékos GDP-s védelmi költségvetés elérését. Japán nem NATO-tag, így érezhető aggodalommal hallgatta, amikor az Egyesült Államok megmagyarázta – egyébként teljesen jogosan –, miért nem fog a NATO katonailag beavatkozni az ukrajnai eseményekbe, és hogy mi a különbség a Szervezet szempontjából egy szövetséges és egy nem szövetséges állam megtámadása esetén alkalmazható eszközök tekintetében. A japánokban ennek kapcsán ugyanis szintén teljesen jogosan bukkant fel a kérdés: mi történik akkor, ha Kína megtámadja Tajvant, mennyire fog beavatkozni az USA, ha az ukrán helyzetben a fizikai segítségnyújtás elmaradásának egyik indoka éppen az volt, hogy el kell kerülni egy nukleáris konfliktust?
Lassú, de biztos átrendeződés
A Pax Americana vége nem Japán és Németország öntudatra ébredésével kezdődik, de mindenképpen ez a leglátványosabb példája annak, hogyan fog átrendeződni az a világrend, amelynek egy részét az USA a saját elvei szerint irányította. Bár rövid távon úgy tűnik, hogy az egyes országok még inkább elköteleződnek az Államok külpolitikája, hatalmi törekvései mellett, és bővítik az eddigi szövetséges kereteket,
a német és japán védelmi politikában bekövetkező változások hosszú távon egészen más eredményekkel fognak járni.
Két olyan országról beszélünk, amely több évtizeden keresztül elfüggönyözte egykori nagyhatalmi, domináns múltját, most pedig – mindenki megelégedésére – öntudatra ébredt, az ezzel járó magabiztosság pedig új utakra tereli védelmi- és külpolitikáját, csökkentve Washington gazdasági és katonai erejének befolyásolási képességét.
Az Amerikai Egyesült Államok jelenlegi legnagyobb problémája nem Ukrajna, hanem Kína. Az ukrajnai háború inkább azért kiemelten fontos neki, mert együtt járhat Oroszország gazdasági kivéreztetésével, így a jövőben minden erejével a fő ellenfélre koncentrálhat. Láttunk már hasonló amerikai irányváltást: a Közel-Keleten, ahol egykor tűzzel-vassal érvényesíteni próbálta dominanciáját, az USA látványos visszahúzódását követően a térség országai legalább elkezdtek párbeszédre épülő kommunikációt kialakítani egymással.
Hasonló szuverenitási rádöbbenés vár Európára is, főleg akkor, amikor mindenki számára világossá válik, hogy az USA dominanciájának elsődleges hátráltatója nem Oroszország, hanem Kína. Az európai külpolitikára sok mindent lehet mondani, csak azt nem, hogy egységes volt, mindezt azonban felülírta a Moszkva elleni összefogás soha nem látott mértéke. Ez lesz az alapja a jövő építkezésének, amely az oly sokak által hiányolt közös védelmi képességek és elrettentő erő kifejlesztéséhez vezethet, és amellyel jelenleg csak az USA által vezetett NATO rendelkezik. Ne feledjük: a Trump által kikövetelt NATO-hozzájárulások,
az egyes tagországok (köztük Magyarország) védelmi költségvetésének drasztikus emelése, az amerikai NATO-függőség leépítése éppen azt vonja maga után, hogy az USA elveszíti kizárólagos vezéri szerepét a Szövetségben.
A jövő valószínűsíthető iránya a mammutszövetségeken kívül létrejövő kisebb, rugalmasabb, akár csak néhány ország között létrejövő megállapodásokra épül, ahol a közös érdekek felülírják majd a vezéri szerepkör kérdését.
Az USA ugyanakkor ázsiai politikájával saját gazdasági és katonai súlyát is csökkenteni fogja. A csendes-óceáni térségben Kína megállíthatatlanul izmosodik, emiatt a környező országok erősítik ugyan szövetségüket Amerikával, közben azonban újakat is keresnek. A kör bővül, immár nem egy USA-vezette, kétoldalú megállapodásokkal tarkított struktúráról beszélünk, hanem egy egyre terebélyesedő, több országot ÉS az Amerikai Egyesült Államokat is magában foglaló rendszerről, ahol a kisebb államok – gyarapodó számuk miatt is – egyre hangsúlyosabbá válnak. Ez egyenes út egy új ázsiai rend kialakulása felé, ahol
az országok egy rugalmasabb, együttműködésekre épülő rendszerben gondolkodnak, nem pedig egy NATO-szerű tömbben.
A változás törvényszerűen be fog következni. Az USA általában távol van a konfliktuszónáktól, így mindig arra összpontosít, ahol érdeke a beavatkozás. A biztonsági fenyegetést hordozó területekhez közelebb lévő országok ezt a luxust nem engedhetik meg maguknak: az európaiaknak a Nyugat-Balkánra és a Közel-Keletre kell sokkal egységesebben és összehangoltabban összpontosítaniuk, míg az ázsiai országoknak a növekvő kínai hegemónia ellen kell összefogniuk – az USA részvételével, de nem irányításával.
Történelmi lecke nagyhatalmaknak
A Biden-kormányzat jelenleg jogosan hiszi azt, hogy a háború megerősíti a nyugati szövetséget, egyben komoly problémákat okoz Oroszországnak és Kínának. Utóbbi kapcsán narratívájában egyre élesebben von párhuzamot az orosz-ukrán konfliktus és a kínai-tajvani feszültség között. Mindeközben igyekszik éreztetni az európai országokkal, hogy ha továbbra is a támogatására számítanak, akkor elvárja, hogy a Kínával szembeni politikájukban hozzá igazodjanak. Ez utóbbi mentalitás az, ami már nem fog sokáig sikerrel működni. Németország és Japán példája mutatja, hogy
a jövő a regionális alapon szerveződő együttműködéseké,
ahol az országok már maguk döntik el, hogy milyen biztonsági és védelempolitikai úton kívánnak a továbbiakban haladni, és hogy saját érdekeik egyeznek-e egy globális hatalmát megőrizni vágyó államéval.
Az Amerikai Egyesült Államok egyetlen dolgot tehet: megpróbál alkalmazkodni egy új struktúrához. Újradefiniálja a szövetséges szó jelentését, és igyekszik olyan kapcsolatokat kialakítani, ahol
nem csak elvárja, hogy hozzá igazodjanak, hanem ő is igazodik a partneréhez.
Ez sok lemondással fog járni, nem beszélve a nemzeti büszkeséget ért sebekről, ám hosszú távon az USA is nyerni fog vele. Azzal ugyanis, ha az új alapokon nyugvó szövetséges rendszer – amelynek Amerika nem csak csereszolgáltatást elváró befizetője – működőképes lesz, sokkal könnyebben érvényesítheti majd a közös értékeken belül saját szempontjait is. Hogy ez a Pax Americana végét jelenti? Igen. Egyben egy teljesen új korszak kezdetét. Amerikán múlik, él-e a lehetőséggel.
Mire képes Kína rombolója, amivel Amerikát próbálják elrettenteni?
2022. június 24. péntek,
Kína haditengerészete 355 hajóval rendelkezik, ami meghaladja az amerikai haditengerészet 297 hajóját.
A China State Shipbuilding Corp. 2014-ben kezdte el építeni legnagyobb hajóját, a Type 055-öt. A Type 055 típusú rombolók 2020 óta állnak szolgálatban.
A rombolók osztályát Renhai-osztályú cirkálóként is ismerik. Többfeladatú hadihajóként olyan fegyverekkel vannak felszerelve, amelyekkel rakéták, hajók és tengeralattjárók ellen lehet védekezni – írja a Business Insider.
Jelenleg hat van belőlük szolgálatban, bár a kínai haditengerészet közölte, hogy tervezi az osztály 16 hajóból álló flottává bővítését.
Több katonai szakértő a Global Times kínai állami médiumnak azt mondta, hogy
a rombolók szerepe a külföldi beavatkozás elrettentése volt abban az esetben, ha Kína katonai támadást intézne Tajvan ellen.
A kínai média a USS Zumwalt után a világ második legerősebb rombolóként emlegette a hajót. A Zumwalt a világ legnagyobb rombolója, vízkiszorítása 15 995 tonna. A Type 055 valamivel könnyebb, 12 000-13 000 tonnával.
Az amerikai USS Zumwalt-tal ellentétben, amely szárazföldi támadásokra összpontosít, a Type 055 egy kétéltű támadóhajó – írja az SCMP.
És míg a Zumwaltot „megbukott hajó koncepciónak” nevezték, miután felszerelési problémákkal küszködött, a Type 055-öt a „világ leghatalmasabb hadihajójának” nevezték nagy hatótávolságú tűzerője miatt.
A hatalmas hajókat hat turbinagenerátor hajtja – írja a The Diplomat.
A hajók négy gázturbinát használnak, amelyek összesen 150 000 lóerőt termelnek. Utazási sebességük 30 csomó, azaz 56 km/h. A hajók fedélzetén több mint 300 fős legénység fér el.
A Lhasa, az osztály második hajója júniusban a Japán-tengerig hajózott – jelentette a Global Times.
A hajók az SCMP szerint egységenként 6 milliárd kínai jüanba, azaz 920 millió dollárba kerülnek, ami jóval olcsóbb, mint a USS Zumwalt. Egy Zumwalt a Foreign Policy szerint 7 milliárd dollárba kerül az amerikai haditengerészetnek.
Bár a Type 055 olcsóbb, mint amerikai társa, többe kerül, mint más neves kínai hajók. Az SCMP szerint a kínai haditengerészet Type 054D típusú hadihajója, amely egykor a hadihajók egykori legdrágább osztálya volt, feleannyiba került, mint a Type 055-ös hajók.
Az amerikai haditengerészeti főiskola 2020-as jelentése szerint a Type 055 „jelentős minőségi ugrást” jelent Kína számára a csúcsminőségű felszíni harcjárművek fejlesztése terén.
A Type 055 két sávos radarrendszerrel rendelkezik. A fejlett radarok mellett a Type 055 torpedókkal is rendelkezik, és két helikoptert is képes hordozni: a Harbin Z-9 és a Changhe Z-18 típusú helikoptereket.
Akármennyire szöknének a nyugati cégek, foglyul ejtette őket Oroszország
2022.06.22.
Oroszország februári inváziója a nyugati szankciók lavináját váltotta ki. Több száz vállalkozás ígérte meg, hogy kivonul vagy csökkenti oroszországi tevékenységét. Csakhogy vagy az orosz állam, vagy a szankciók teremtette körülmények miatt nem tudják ezt teljesíteni, akármennyire is akarják.
Az ukrajnai invázióra válaszul sorra kerültek nyomás alá a nyugati cégek, hogy vonuljanak ki az orosz piacról. A legtöbb vállalat pedig tartva egy PR-katasztrófától, engedett a követeléseknek, és sorra kezdték bejelenteni, hogy elhagyják Oroszországot. Viszont nem ment könnyen.
Bár a múlt héten az IBM bejelentette, hogy az összes alkalmazottját végkielégítés fizetésével kirúgja, és távozik. Viszont az elmúlt időszakban a McDonald’s és a Burger King küszködései mutattak rá leginkább, hogy ez sokszor szinte lehetetlen.
Multik, amelyek ha akarnak, sem tudnak Oroszországnak hátat fordítani
Vannak vállalatok, amelyek jogi és üzleti okok miatt tehetetlenek.
Sok nyugati társaság franchise-szerződések révén van jelen az országban, amelyek rájuk is kötelezettséget rónak. A McDonald’s végül félig-meddig jött csak el: a termékeit más néven, de tovább árulják az oroszok, cserébe az egészből semmi pénzük nem keletkezik.
Mindenki menne, de legalább nem maradna
A nyilvános nyilatkozatok és az értékpapír-felügyeleteknek tett bejelentések szerint a globális vállalatok több mint 59 milliárd dollár veszteséget szenvedtek oroszországi tevékenységük miatt. Az országot a nyugati államok szankciókkal sorozták meg, amely vagy ellehetetlenítette a működésüket, vagy nyomást helyezett rájuk, hogy kivonuljanak. Más társaságok egyszerűen az alapanyag-beszállítóiktól estek el, de további pénzügyi veszteségekre számíthatnak a szankciók gazdaságot sújtó hatása miatt.
Az orosz kormány is megnehezíti a vállalatok kivonulását. A kivonulások és szankciók hírére Vlagyimir Putyin elnök egy olyan törvényt fogadtatott el, amely lehetővé teszi a kormány számára, hogy államosítsa vagy lefoglalja azon vállalatok vagyonát, amelyek csökkentik a termelést vagy elbocsátanak bizonyos számú alkalmazottat. Oroszország megtiltotta a vállalatoknak az osztalék hazautalását és az eszközök, például gépek, feldolgozott anyagok exportálását azokba az országokba, amelyeket ellenségesnek tart.
Az orosz ügyészek, munkaügyi felügyelők és más kormányzati szervek kapcsolatba lépnek a vállalatokkal, amint bejelentik működésük csökkentését vagy Oroszországból való kilépési szándékukat. Ezek a látogatások, figyelmeztető levelek és idézések a kormányt kritizáló vállalati vezetők letartóztatással való fenyegetésekkel is járnak – számolt be a Wall Street Journal.
A francia Renault SA autógyártó 68 százalékos részesedését az AvtoVAZ orosz autógyártóban egy állami hátterű szervezetnek adta át egy rubelért és egy hatéves opcióért, amely alapján visszavásárolhatja részvényeit. A Renault több milliárd eurót fektetett be Oroszországban, és tavaly közel harmincszázalékos piaci részesedéssel rendelkezett. Emellett több mint negyvenezer embert foglalkoztatott az országban. Ám a Kremlből megérkezett az utasítás, hogy csak úgy nem vihetnek ki semmit az országból, ha menni akarnak, mindent államosítanak.
A néhány amerikai fillérnek megfelelő összegért történő eladás nemcsak a Renault korlátozott lehetőségeire világít rá, hanem arra is, milyen nehéz egy orosz vállalatot felértékeltetni a bizonytalanság közepette, amelyet Oroszország világtól való elszigeteltsége és gazdaságának iránya okoz.
Vannak nagy vesztesek
Nem sokkal az invázió után az A.P. Moller-Maersk A/S dán konténerszállító vállalat felfüggesztette az Oroszországba irányuló és onnan induló foglalásokat, leállította az orosz üzemanyag vásárlását, és úgy döntött, hogy eladja oroszországi eszközeit és tevékenységeit.
„Gyakorlatilag azonban nem olyan könnyű leállítani az üzleti tevékenységet egy olyan országban, mint Oroszország” – mondta Soren Skou vezérigazgató egy március közepén tartott részvényesi gyűlésen.
A Maersk több mint ötvenezer importfoglalással rendelkezett az Oroszországba irányuló úton. Megpróbált gyors szállításra törekedni, de néhányat a szankciók miatt átirányítottak vagy leállítottak. A Maersknek körülbelül ötvenezer konténere volt Oroszországban, amelyeket vissza akart kapni. Ez a szám júniusra 14 000-re csökkent, mondta egy szóvivő, de a tempó lelassult, mivel kevés hajó érkezik az orosz kikötőkbe, amely felpakolhatná az üres konténereket.
A Budweiser sörgyár, az Anheuser-Busch InBev SA megpróbálta megakadályozni, hogy ikonikus amerikai lágere Oroszországba áramoljon. A vállalatnak Ukrajnában és Oroszországban közös vállalkozása van az Anadolu Efes török sörgyárral. Március közepén az AB InBev közölte, hogy felkérte az Efest, az ellenőrző partnert, hogy állítsa le a Bud eladását Oroszországban.
Április végén az AB InBev közölte, hogy el kívánja adni a vállalkozásban lévő részesedését, és 1,1 milliárd dolláros értékvesztést tervez. A felek még mindig tárgyalnak, de egyelőre nehézkes az adásvétel.
Miután a vállalatok elkezdik keresni a potenciális vevőket, lehetőségeik korlátozottak. A nyugati cégek nem adhatnak el olyan feleknek, amelyek az Egyesült Államok vagy az Európai Unió szankciói alatt állnak. Aztán ott van az a kérdés, hogyan lehet kiszámítani egy üzlet értékét egy olyan piacon, amelyet hirtelen elvágtak a világ többi részétől.
A Société Générale SA francia bank eladta tevékenységét Vlagyimir Potanin orosz oligarchának, akit sem az USA, sem az EU nem szankcionált, és több mint hárommilliárd dollárral csökkentette bevételét. A hitelintézet a kevés szerencsés egyike.
Voltak, akik olcsón megúszták
Néhány oroszországi gyárral nem rendelkező vállalat, például az Apple leállította az oda irányuló szállításokat. Ők a termékeladás kiesésén veszítenek. Főként a luxusdivatmárkáknak lehet ez fájdalmas, mínuszaikat kevéssé kompenzálja, hogy az utolsó napokban az orosz elit szinte kifosztotta az LVMH vagy a Prada boltjait.
Sok vállalat számára Oroszország nem volt fontos értékesítési vagy befektetési piac, részben a politikai környezet és a Krím Ukrajnától való 2014-es orosz annektálása után bevezetett szankciók miatt.
Itt az oroszok terve, melyik városokat bombáznák le először, ha kitörne a háború
2022. JÚNIUS 24. - 22:30
Andrej Guruljov, az orosz parlament alsóháza, a Duma elnökhelyettese az orosz 1-es tévécsatornán beszélt arról, hogy milyen lépések jönnének orosz részről, ha a kalinyingrádi orosz exklávé körüli jelenlegi feszültség miatt háború törne ki Oroszország és a Nyugat között.
A Putyin-féle Egységes Oroszország párt politikusa szerint az első város, amelyet lebombáznának egy esetleges harmadik világháború esetén, London lenne.
Guruljov elmondta, az első légi hadművelet során megsemmisítik az összes ellenséges műholdat. Ezt követné a nyugati államok rakétavédelmének teljeskörű hatástalanítása.
A harmadik lépés London lebombázása lenne, „biztos nem Varsóé, Párizsé vagy Berliné”.
Kristálytisztán látszik, hogy a világot fenyegető veszély az angolszászoktól származik
– mondta a politikus.
Továbbb nőtt a Földre irányuló napfolt – már háromszor akkora, mint a bolygónk
2022 jun 6
A kutatók szerint az M-osztályú kitörés is elképzelhető.
Mint azt korábban megírtuk, egy hatalmas, gyorsan növekvő napfoltot szúrtak ki a kutatók rendszerünk központi csillagának a felszínén – a folt huszonnégy óra leforgása alatt duplájára nőt, mostanra pedig háromszor akkora, mint a Föld.
Hatalmas folt növekszik a Napon, és egyenesen a Földre néz – pánikra azonban nincs semmi ok
A napfolt ugyanis nem jelent feltétlen kitörést is, az viszont biztos, hogy egy erősebb kitörésre a szakértők szerint az emberiség még mindig nem áll készen.
Mint azt a space.com írja a SpaceWeather.com-ra hivatkozva a folt „tűzvonalába” beleesik a bolygónk, és a foltból a közeljövőben M-osztályú, tehát közepes erősségű kitörésre is lehet számítani. Ahogy azt a SpaceWeather.com szakértője, Tony Phillips megfogalmazta:
"Tegnap az AR3038 napfolt nagy volt, ma már óriási."
Phillips hozzátette azt is, hogy a foltból akár M-osztályú kitörés (fler) is elindulhat a Föld felé. Mint azt a NASA leírta, a Napból kétféle „kitörés” is útjára indulhat, és ezeket sokan hajlamosak összekeverni – az egyik tehát a napkitörés (flare vagy magyarosan fler), a másik pedig a koronakidobódás (coronal mass ejections/CME). Hasonlóság, hogy mindkettő során irgalmatlan mennyiségű energia távozik a Napból, de ezek természete, működése és sebessége nagyon különböző, ahogy emiatt másféle hatásokkal bírnak a bolygónkra is.
A két jelenség, tehát a fler és a CME olykor egymással párhuzamosan is felléphet, és ha nagyon le akarjuk egyszerűsíteni, akkor a fler lényegében fény, míg a CME anyag távozását jelenti a Napból. A flerek percekig, olykor órákig tarthatnak, és hatalmas mennyiségű energiát jelentenek. Fénysebességgel haladva nyolc percbe telik, mire a napkitörésből származó fény eléri a Földet, a flerekben felszabaduló energia egy része a nagyon nagy energiájú részecskéket is felgyorsítja, amelyek több tíz perc alatt érhetik el bolygónkat. A CME során azonban anyag, plazma távozik a Napból. A NASA mindezt a következő hasonlattal próbálja érzékeltetni: gondoljunk egy ágyúra, a fler a torkolattűz, amit a közelben bárhonnan lehet látni, a CME pedig az ágyúgolyó, amely egyetlen irányba repül, és csak a célpontra van hatással.
A CME során a plazma három nap alatt éri el a Földet. A két típusú kitörés közötti különbségek napteleszkópokon keresztül is jól láthatóak, a flerek erős fényként, a CME-k pedig a gázok világűrbe nyújtózó hatalmas alakzataiként jelennek meg. De a flerek és a CME-k eltérő hatást fejtenek ki a Földön is. A flerekből származó energia megzavarhatja a légkör azon területét, amelyen a rádióhullámok áthaladnak, ami a navigációs és kommunikációs jelek romlásához és legrosszabb esetben átmeneti áramkimaradáshoz vezethet.
A CME-k viszont képesek a részecskéket a Föld-közeli térbe juttatni, és ezzel képesek befolyásolni a Föld mágneses mezőit is, olyan áramlatokat hozva létre, amelyek a részecskéket a Föld pólusai felé hajtják. Amikor ezek a légköri oxigénnel és nitrogénnel reagálnak, elősegítik az északi és déli fényként is ismert aurora létrejöttét. Ezenkívül a mágneses változások számos emberi technológiát érinthetnek. A nagyfrekvenciás rádióhullámok romlása is lehetséges, vagyis a rádiók statikus sugárzást adnak mindössze, a GPS-koordináták pedig métereket is tévedhetnek. A mágneses rezgések elektromos áramlásokat is létrehozhatnak a földi közműhálózatokban, amelyek túlterhelhetik az elektromos rendszereket, ha az áramszolgáltatók nincsenek felkészülve.
Mint a fenti cikkünkben is írtuk, jelenleg a 11 éves napciklus aktív fázisában vagyunk, ami 2023 és 2026 közt tetőzhet, ezért szaporodnak a flerek és egyéb kitörések számai, azonban a napfolt tevékenység így is alatta marad az átlagnak. És bár igaz, hogy tavasz óta több M-osztályú és X-osztályú (ez a legerősebb) fler esemény is történt, az amerikai Nemzeti Óceán- és Légkörkutatási Hivatal (NOAA) nem adott ki riasztást aurorára, tehát a Földet elérő CME-re nem számítanak
Egy fiatal férfi megszólítja a padon ülő idős urat :
- Emlékszik rám?
És az öreg nemet mond neki. Aztán a fiatalember elmondja neki, hogy az ő tanítványa volt. És a professzor megkérdezi tőle:
- Ó, igen? És most mit csinálsz?
A fiatalember így válaszol: - Hát én tanár vagyok.
- Ó, milyen kedves, mint én? – mondja neki az öreg.
- Nos, igen. Valójában azért lettem tanár, mert ez inspirált arra, hogy olyan legyek, mint Ön.
Az idősebb kíváncsian megkéri a fiatalembert, mondja el neki, miért. A fiatalember pedig elmeséli neki ezt a történetet: - Egy napon egy barátom, szintén diák, megérkezett az iskolába egy gyönyörű új órával, és elloptam. Nem sokkal ezután a barátom észrevette a lopást, és azonnal panaszt tett tanárunknak, aki Ön volt. Így szólt az osztályhoz:
- A mai órán ellopták egy tanuló óráját. Aki ezt tette, kérem, adja vissza.
De nem vittem vissza, mert nem akartam.
Aztán becsukta az ajtót, és azt mondta mindenkinek, hogy álljanak fel, mert egyenként megnézi a zsebeinket. De először azt mondta, csukjuk be a szemünket. Így tettünk, és Ön keresett a zsebeinkben, és amikor hozzám jött, megtalálta az órát, és elvette.
Folyamatosan kutatta mindenki zsebét, és amikor végzett, így szólt: - Nyissátok ki a szemeteket ! Megtaláltam az órát.
Soha nem mondott nekem semmit, és soha nem említette az epizódot. Soha nem mondta, ki volt az, aki lopott. Azon a napon örökre megmentette a méltóságomat. Ez volt életem legszégyenletesebb napja. Bár soha nem szidott meg, és nem hívott fel, hogy erkölcsi leckét tanítson, világosan megkaptam az üzenetet. És ennek köszönhetően megértettem, hogy egy igazi pedagógusnak ezt kell tennie. Emlékszik erre az epizódra, professzor?
És ő így válaszolt: - Emlékszem arra a helyzetre, az ellopott órára, amikor mindenki zsebében keresgéltem, de nem emlékeztem rád, mert én is lehunytam a szemem, miközben néztem. Ez a tisztesség lényege.
"Ha a hiba kijavításához meg kell alázni, akkor nem tudsz tanítani."
Elgondolkodtató!
Egyszer Cegléden egy jólétben élő apa úgy döntött, elviszi Törtel mellett egy tanyára a hétéves kisfiát azzal a céllal, hogy megmutassa neki, milyen szegény emberek is vannak. Azt akarta, hogy a gyerkőc meglássa a dolgok értékét, és felfogja, micsoda szerencsés családban is él.
Egy egyszerű, faluszéli család házában szálltak meg, egy hétvégére. Hazafelé menet az apa megkérdezte fiát.
- Nos, mit gondolsz erről az útról?
- Nagyon jó volt, apa!
- Láttad, hogy némelyek milyen szükségben és szegénységben élnek?
- Igen
- És mit láttál meg mindebből?
- Azt, apa, hogy nekünk egy kutyánk van, nekik négy. Nekünk egy medencénk van otthon, ők meg egy melegvizű tó szomszédságában laknak. A mi kertünket lámpák árasztják el fénnyel, az övékére pedig csillagok világítanak. A mi udvarunk a kerítésig tart, az övéké meg addig, amíg a szem ellát. Mi boltban vesszük a tejet, a túrót, a sajtot, a szalámit. Nekik a tehenük ott az istállóban, a disznajuk az ólban és saját tejterméket fogyasztanak, a maguk szalámiját eszik. A gyümölcsösben meg annyi körtéjük, almájuk terem, hogy télire is bőven marad belőle. Végül láttam, hogy nekik van idejük beszélgetni egymással, és hogy boldog családként élnek. Te és anyu viszont egész nap dolgoztok, és alig látlak titeket.
Az apa csak fogta a kormányt, vezetett csöndben, mire a kissrác hozzátette:
- Köszönöm apa, hogy megmutattad, milyen gazdagok is lehetnénk!
ÉLETKÉP----A nyolcadikos lánya az órán,miközben a tanár magyarázta az anyagot, selfie videót csinált egy barátnőjével, majd rihegett röhögött. A tanárnő 4x kérte szépen, tegye el a telefont, ne zavarja a többieket, több diák is kérte, hiszen év vége előtt álltak, pont egy témazáró anyagot vettek. -----
A kiscsaj lekurvázta a tanárnőt és lazán kidobta az asztalra a mobilját: "Vedd el, ha akarod" mondattal. A tanárnő nyúlt a telefonért, a kiscsaj is,de a tanárnő gyorsabb volt és kihúzta a kezéből a telefont, betette a fiókba, mondván, a tanítási nap (még 2 óra volt hátra) vissza adja. Így is lett. -----
Másnap reggel az anyuka megjelent a kislánnyal az igazgatónőnél és fegyelmi vizsgálatot KÖVETELT a tanárnő ellen, mondván "KICSAVARTA a gyerek kezéből a telefonját, ami már testi sértés is szerinte! Itt már felbasztam magam, de kussoltam, hallgattam. Nem részletezem, meghallgatták mindkét felet, pár diák a tanárnő mellett állt,de a harcias amazon anyuka,mindennel fenyegetőzött (kiírja facebook-ra,stb), fegyelmi figyelmeztetést kapott a tanárnő.-----
Aki a ballagás után most elment az iskolából, másik suliba.Halkan jegyzem meg, 7 éve tanított itt, imádta, szerette mindenki, lelkileg ez megviselte, hogy a kollégák, az igazgató nem állt ki mellette!
Kérdi a barátnőm, mit szólok, én mit tettem volna?
Mondom a lányod egy neveletlen, bunkó paraszt. Kb 10x voltam nálatok, abból 10x szívem szerint felrúgtam volna. Az, hogy ilyen, nem az ő hibája, hanem a tied! Hogy én mit tettem volna? Másnap kézen fogom, beviszem az iskolába, a tanár elé viszem és megmondom, kérjen bocsánatot. Ha akkor is ilyen flegma, úgy pofán verem, hogy leesik a feje!
Hát...hát...Hát.... Kezd hápogni a telefonban!
Mondom mit hápogsz? Paraszt a gyereked,mert ennek nevelted! És most megerősítetted abban, hogy ez a helyes, így kell, senki se korlátozhatja, azt csinál amit akar, nem lesz szankció. Ha 2 év múlva késsel megy a főiskolán a dékánnak, akkor kocsit veszel neki ajándékba?
Te szerencsétlen, 8 éves kora óta szarik a fejedre, mert úgy neveled, hogy semmi szankció,semmi büntetés. 9 évesen leköpött téged! Már akkor le kellett volna verni neki egyet, hogy tudja, hol a helye, mégis csak te vagy a szülő.
Én elhiszem, hogy ma divat, a nem ütjük a gyereket. Én se azt mondom, hogy verni kell. De amikor minden ész érv elfogy és a gyerek ott áll és ő győz (a fejedre nő), akkor igen is jól jön egy tasli!
Szóval inkább meg kéne nevelned a gyerekedet,mert előbb utóbb bele fog futni egy olyan emberbe, aki szét fogja ütni a stílusa miatt.-----
Lehet, hogy az 5-10 év múlva lesz, de eljön, hidd el.
Ami kiverte a biztosítékot, hogy olvastam egy posztot, ahol egy suliban egy kislány, arcon harapott egy másik kislányt, mély, ronda harapás, és megúszta, se a szülei nem szankcionálták,se a suli. Még ott is a tanárt akarták meghurcolni, aki segíteni akart. -----
Milyen világ ez basszus? Milyen kölyköket neveltek?
Régen, a suliban a tanárnak volt tekintélye. A szülők tudták, hogy reggel 7:30 és 14:00 között a tanár NEVEL ÉS FELELŐS értünk. Ha visszapofáztunk (mert pl nálam előfordult ) az Imre bácsi a seggemre vert egy fa husánggal , vagy a Pista bácsitól kaptam olyan taslit, majdnem leesett a fejem! Nem lettem lelki sérült, nem kaptam fizikai sokkot Jót röhögtünk a Robiékkal, hogy ma én kaptam egy tarkóst Ok nélkül sose kaptunk, minden seggberúgást, seggre verést, pofont 100%-ig meg is érdemeltünk! És ezt mi is tudtuk. Anyu jogász, apukám (192 cm magas, izmos) már a 80-as évek óta üzletember, cégei voltak. Eszükbe nem jutott bemenni és kérdőre vonni a tanárt, vagy apám nem ment be és verte le pista bát, mert az egy szem fiát pofon verte. Otthon elmondtam, apu kérdezte, megérdemelted? Meg! Akkor jó!
Értsétek meg!------
Ti nem nevelitek a gyerekeket (tisztelet a kivételnek, most nem kérem, hogy nekem gyertek emiatt, hogy bezzeg te milyen jó szülő vagy, elhiszem), az nem nevelés, hogy ő elmegy a suliba, haza jön kettőkor, azt csinál, amit akar, te megjössz este 6 kor, főzöl, vagy tv-t nézel, ő nyomkodja a telefonját, te is közben, aztán alszotok.Látom az ügyfeleimen, és az ő gyerekeiken, hogy alapvető viselkedési normákat nem ismernek a gyerekek. Hogy tiszteljük az időseket, hogy átadjuk a helyünket a buszon...., én szólok rá két 13 évesre, hogy ugyan szakadjon már fel a székről a buszon, mert ott áll egy botos nénike és az őt kísérő bácsi és alig bírnak állni?------ Ezek meg röhögve a telefonjukat nyomkodják, miközben 3x ránéztek az öregekre? Hogy nem ugatunk be a tanárnak? Hogy órán ne nyomkodja a telefonját? Hogy ne hallgasson óra közben Mp3-at? Hány hírt hallunk, olvasunk, ahol a diák belerúg a tanárba, a haverjai ezt videózzák, a tanár meg tehetetlen? Jó ez így? És, ha kiáll magáért a tanár, akkor a degenerált szülő rohan be,mint egy harcos amazon és a tanár vérét kívánja? Mi a f*sz van ezzel a világgal? -------
Ti is látjátok az amcsi híreket, ahol a diák beviszi az apja pisztolyát és halomra lő mindenkit. Mert ott sem merik fegyelmezi a gyerekeket ,sem a szülők, sem a tanárok, mert liberális gyereknevelés. Ez nem azt kell, hogy jelentse, hogy egy fejlődő tudat (gyerek), úgy szocializálódik 0 éves korától, hogy azt csinálhat amit csak akar, mert NINCS RETORZIÓ! Kell, hogy legyen! Itthon mikor lesz ilyen szerintetek? Ketyeg az óra!!! ------
A gyerek se más ilyen szempontból,mint ha kutyát tartanál. Ha a kutya nem tanulja meg tisztelni a gazdáját, a családot, hanem úgy nő fel, hogy bárkit bármikor megharaphat, akkor kvázi van egy kutyád,de minek, ha te is félsz tőle és szarik rád. Amíg enni adsz neki, addig él, ha nem, akkor éhen döglik. Ha nem arra neveled a gyereked, hogy jó ember legyen, hogy megállja a helyét az életben, hogy tudjon közösségen élni, toleráns és empatikus legyen, hogy fejlessze önmagát, hogy jobb legyen még nálad is, akire egyszer büszkén tekinthetsz, akkor mit csinálsz? Egy Mauglit, aki nő mint a gomba, aztán lesz belőle ami? És ez a selejtes társadalom még selejtesebb gyerekeket fog nemzeni, mert ahhoz, hogy viselkedjen ész kell, a szexhez meg csak hely, így jön az utód is idővel! F*sza világkép!-------
És elnézést, ha valakit ezzel megbántok,de ha túlnéztek a sértettségen, meg fogjátok látni, hogy igazam van. Elkeserítő, ami a mai gyerekekkel van és ez csak és kizárólag a mi felelősségünk! Senki sem okolható érte. A 24. órában vagyunk, muszáj tenni ellene!
Végre gondolkodni kellene.!!! "
OROSZ ORSZÁG AZ UTOLSÓ AKADÁLY AZ ÚJ VILÁGREND FELÉ VEZETŐ ÚTON.„El akarják pusztítani Oroszországot, mert Oroszország az utolsó akadály az új világrend előtt” – hangsúlyozta a püspök.
Csak egy világvezető van, aki szembeszáll a gonosz erőkkel. Ne számítson Boris Johnsonra Angliában. Ne számíts Macronra Franciaországban. Ne számítson Draghira Olaszországban. Vlagyimir Putyin az. Lehet, hogy nem angyal vagy szent, de intelligens és nagyon bátor. Richard Williamson brit püspök mondta ezt a varsói plébánosoknak május 15-én – írja az Interfax hírügynökség
"Orosz államfőként pedig abban a helyzetben van, hogy szembeszálljon a világkormánnyal" - mondta Williamson.
A püspök azt mondta, hogy az oroszok nem azért harcolnak Ukrajnában, hogy elpusztítsák az országot. A cél Ukrajna denacifikálása és demilitarizálása. A bolond Európa Amerika után fut, és megpróbálja leverni Oroszországot – mondta Williamson.
A világot uraló bűnözők még többet tartogatnak számunkra – mondta. „Mesterséges éhínség lesz” – mondta. "Felkészültnek lenni. Először a Coronával csaltak meg minket. Aztán elcsavartak minket Ukrajnával, amit Oroszország 2014 óta provokál. Oroszországnak meg kell védenie magát.
„El akarják pusztítani Oroszországot, mert Oroszország az utolsó akadály az új világrend előtt” – hangsúlyozta a püspök.
Ma nagyon szép nap volt. Reggel 7-kor(!!!!) felhívott Ica, hogy ugye a te apád karosszériás mert itt vagyok a BAH csomóponton és gyakorlatilag 12 irányból karamboloztam, hívok egy trélert és felmennénk hozzátok.
Mondtam neki hogy vártenzibitte és felkeltettem fatert, hogy méjdéj méjdéj, ez a szitu, jönne egy kedves hölgy ismerősöm, összetörte a kocsiját.
Mondta fater, hogy húzzak a p***ba, korán van!
Mondtam neki, hogy a kuncsaft szőke és nagy mellű.
Mondta, hogy hozzam be a kávét, a cigit, a melós ruhát és ne keltsem fel anyámat.
Ica be is futott egy fél óra múlva, tréler leb***ta a verdát a házunk elé, fater csipás szemmel pislogott, én szintúgy. Na mármost a járgány úgy festett, mintha egy idegből összegyűrt papírdarabot kib***tál volna a kukába.
Kérdeztük Icát, hogyan úszta meg, azt felelte, hogy pont lehajolt a rúzsáért, na mármost a rúzs az PONT a BAH csomópont kellős kib***ott közepén kellett neki és lehajolt és közben levette a lábát ugye a gázról és a szélrózsa minden irányából belerohantak – mily meglepő. Ica meg kotorászott alul valahol, majd érezte, hogy ezer oldalról csattannak belé a gépjárművek.
Fateron látszott, hogy keresi a rövid, sötétkék Multifiltert a bal felső zsebében, kezdi megnyújtani az arcbőrét az ideg, vett egy nagy levegőt majd azt mondta.
-Idefigyeljen drága hölgyem…
De Ica közbevágott, miközben a törött, 29 centis magas sarkújában bicebócázott és a derékig érő thai lányok hajából összevarrt műsérójában matatott.
-Őőőőőő, azt akarom kérdezni őőőőő magát hogy is hívják?
-Öcsi vagyok – mondta fater.
-Szóval, kedves Öcsi úr….vagy mi… mond nekem egy árat?
(Fater ha írna blogot, tuti azzal kezdené, hogy amitől feláll a szőr a hátán az az, mikor megérkezik a kuncsaft és MÁR AZONNAL tudni akarja az árat. Fingod nincs mi baja a kocsinak, mi sérült, mi nem, de mondd meg mennyire lesz olcsó és mennyire lesz kész mondjuk délután kettőre most azonnal.)
– Drága hölgyem – folytatta fater, nem kicsit színlelt nyugalommal. – Ránézésre, mondom RÁNÉZÉSRE több százezer forint a kár. Nincs egy ép elem!
– Milyen elem? – kérdezte Ica tágra nyílt, buta szemekkel. – Ja az aksi?
– Nem drága hölgyem. Nincs egy ép rész az autón és én csak a külsejét látom! Belül gondolom… á, faszom, ez totálkár, vigye el innen a búspi***ba, nem érdemes ezzel…
-Jaj istenem nem lehet!!!! Nekem nagyon kell ez az autó! Ez az én – szipog – az én… kis szerelmem! A kis Fordkám. (Ford Ká). Édes pici pöttye anyának (és átöleli az összegyúrt roncsot, sírva fakad), látod ez a bácsi…ez…meggyógyít téged édes kis mazsolakukacom, kis kückücharcosom, édes arany túrórúdija anyának, igeeeeeeen…
– Hölgyem – gyújt rá fater – ez egy roncs!
– JAJISTENEM – visít fel Ica – jajj ne mondjon neki ilyet hát megsérül!
– HOVA A FA***BA SÉRÜL EZ MÁR? – kérdi fater értetlenül.
– MEGSÉRÜL A LELKE NEKI NA! – mondja hisztispi***san félig sírva Ica.
– Nézze. 40 éve foglalkozom autókkal. Garantálom önnek, hogy nincs lelkük. Nagyrészt fém, kis rész textil, kábel, olaj…
– NINCS MAGÁNAK SZIVE? Hát nézzen rá erre a kis cuncibogárra! Nézze milyen szomorúak a kis szemei.
– Azok a fényszórók!!!!!!!!!!!!!!
– De nézze milyen szomorú!
– Naná, mivel lefelé lógnak!!!!… Értse meg,nincs az a lakatos, aki ebbe életet lehel.
– De..(hüppög Ica)… én már elterveztem, hogy ha…már ez történt…. akkor lehetne más színe is… Mondjuk itt elöl, itt lehetne rajta egy pillangó…ott oldalt meg egy török szegfű…a tükrökön egy édes csivava, masnival… ott hátul…látja? Ott lehetne ilyen nonfiguratív rajz érti? És sötétített rózsaszín üvegek. Nem nem is. Erős pink lehetne érti? És…és…lehetne rajta középen egy ICA felirat, körülötte fehér liliomok meg hóvirág, tudja, nagyon szeretem a hóvirágot és… és… itt oldalt… ide szeretnék egy Dolcsegábbáná jelet, mert az irtó szexuális érti?
– Nézze. Engem a fényezés pont hogy nem érdekel, azon kívül nincs az a fényező és nincs az a karosszéria laka…
– De nekem ez minden pénzt megér, ez az én punciporsém, a védjegyem, a mindenem, a szívem szotyolája!!!!!!
– Ez egy totálkáros roncs. Lefőtt neki a zöldkártya. Vigye el innen a ház elől, vontassa el a pi***ba, hajtogassa ki és rajzoljon rá, csináljon belőle transzformert, űrsiklót, bádogembert,csináljon vele amit akar…- legyintett fater lemondóan és indult is befelé a házba.
Ica csalódottan állt a járdán, majd minden erejét összeszedve fater után ordított:
– 5 millióból kijön?
Fater megállt, visszafordult mint egy veszkó hős és annyit kérdezett teljesen rezzenéstelen arccal:
– Mit is mondott azokról a pillangókról…?
Úgyhogy most faternak van munkája, a fényező Csabi sokkot kapott, hogy hóvirágot meg f***m kis pillangókat kell sablonra vágni a fújáshoz, én meg nem szállok be idén a rezsibe az is qrvahétszentség………”'
KEDVENC FILMEM Maxx - A gyilkos düh
(The Mercenary, 2019)
Maxx egy légiósból lett zsoldos. Mikor egy dél-amerikai küldetés balul sül el és halálosan megsérül, társai hátrahagyják. Maxx azonban felépül és új hitével és barátaival körülvéve békés életet él egy templomban. Ám nyugodt napjainak vége, mikor volt zsoldos társai újra keresztezik útját, és újra szembe kell néznie régi démonaival.
Egy minneapolisi házaspár eldöntötte, hogy Floridába megy felmelegedni egy különösen fagyos télen. Úgy tervezték, hogy ugyanabban a hotelben szállnak meg, ahol a mézesheteiket töltötték 20 évvel azelőtt.
Mozgalmas programjuk miatt nehéz volt összeegyeztetni az utazási időpontot, ezért a férj pénteken, a feleség pedig a következő napon repült Minneapolisból Floridába.
A férj bejelentkezett a hotelbe, ahol a hotelszobában egy számítógép is volt, nem úgy mint évekkel azelőtt, és eldöntötte, hogy küld egy e-mailt feleségének. Véletlenül azonban kihagyott az e-mail címből egy betűt, s anélkül, hogy észrevette volna a tévedést, elküldte a levelet a címre.
Közben ... valahol Houstonban ... egy özvegy épp a férje temetéséről érkezett haza, akit az Úr hazahívott az Ő dicsőségébe, egy szívinfarktus után. Az özvegy elhatározta, hogy megnézi a barátoktól és rokonoktól érkezett e-maileket. Miután elolvasta az üzenetet, visított és elájult. Fia berohant a szobába, édesanyját a földön találta, majd felpillantott a képernyőn található szövegre:
"Szerető feleségemnek
Időpont: 2020 nov.22, péntek
Tárgy: megérkeztem!
Drága szerelmem!
Tudom, meg vagy lepődve, hogy üzenetet kapsz tőlem. Már számítógépük is van az ittenieknek és lehet szeretteinknek e-mailt küldeni.
Épp most érkeztem meg és jelentkeztem be. Minden elő van készítve a holnapi érkezésedre és már nagyon várom, hogy találkozzunk.
Remélem, hogy az utazásod olyan csendes lesz, mint az enyém.
Ui.: Tényleg nagyon meleg van idelent!!!"
Tehetetlenség
M3 autópálya Pest felé. Ma délelőtt 11 óra körül a fiammal beszélgetve, nyugalomban. Kényelmes tempó a középső sávban. Már majdnem a Szerencs utca, amikor a külső sávban egy álló autó melletti ütemes mozgást látok.. Mi? Miiiiiii???????
Egy kisgyerek fekszik a kocsi mellett az aszfalton és egy nő nyomkodja ütemesen a mellkasát. Senki nem áll még ott. SENKI!!!!
Ahogy tudunk kihúzunk a külső sávba, megállás, rohanás vissza hozzájuk. Egy 3 éves forma kisgyerek élettelen teste a földön, egy kétségbeesett sokkos anyuka mentős távirányítással próbálja újraéleszteni, a nagymama kezében pedig a kihangosított telefon. Tétovaság, kétségbeesés, reménytelenség, sokk van bennük.
Azonnal beszállok a mentésbe, Beni pedig telefonon hívja és irányítja a mentőket a pontos helyszínre. Pumpálás, levegő…. A gyerekben pedig továbbra sincs élet… Küzdelem egy pici életért, küzdelem az idővel, a könyörtelenül repülő másodpercekkel. Hosszú percek telnek el, mire újabb emberek csatlakoznak a mentéshez (két férfi) és együtt próbáljuk a csodát. Nekünk ’kell’ most csodát csinálnunk, mert az imára nincs már idő… Talán semmire sincs…
Cammognak a percek és ki tudja mennyi idő telhetett el azóta, mióta a nagymama észrevette, hogy az autóban nem lélegzik az unokája? Ki tudja mennyi ideje küzdenek, majd küzdünk ezért a kicsi életért ott az M3 autópálya külső sávjában a mellettük el- és továbbhaladó emberek kíváncsi tekintetének fókuszában? Ki tudja, hogy nem vagyunk-e túl már azon a bizonyos kritikus időn? Semmit nem tudunk, csak hogy egy beteg kisgyerek épp az Angyalokkal társalog a két világ határán…
Óráknak tűnő percek után érkezik szirénázva a gyerekmentő és átvéve tőlünk folytatják az újraélesztést immár a mentőautóban, szakszerűen, a mentéshez szükséges minden eszközzel. Mi pedig tétován és tehetetlenül állunk a villogó sárga autó mellett…
És hogy mindezt miért írtam most le?
1. Végtelen szomorúság van bennem azt a közönyt látva, hogy többszáz ember (köztük szülők, édesapák és édesanyák) tétlenül nézik végig, hogy egy édesanya kétségbeesetten, sokkos állapotban küzd a kisgyereke életéért az aszfalton, egy autópálya külső sávjában.
Ezt a közönyösséget nem lehet az elsősegélynyújtási ismeretek esetleges hiányával magyarázni. Ezt nem lehet a „sietek”-kel magyarázni. Ezt nem lehet SEMMIVEL sem magyarázni!!!!!
2. Végtelenül büszke vagyok rád Benedek Nervetti, hogy azonnal fölismerted a helyzetet és rohanva a helyszínre, tudásod legjavát nyújtva segítettél az életmentésben. Azt hiszem minden apa olyan gyermekekről álmodik, mint amilyenek Vilivel ti vagytok..
3. Ki kellett ezt írni magamból. A fájdalmat. A tehetetlenséget. A dühöt. A félelmet. A szomorúságot. És ezek egyvelegét...
Kérek mindenkit, aki ezt a pár szedett-vedett sort olvassa, hogy a következő napokban vegyen a kezébe egy elsősegélynyújtásról szóló könyvet és olvassa át! Soha nem tudhatjuk, mi történik a következő pillanatban. Kinek lesz szüksége - akár a szeretteink között - hirtelen segítségre... Akkor nincs idő egy-egy fejezetet átolvasni, akkor azonnal vizsga van. Vagy pedig a fej elfordítása, odébbállás… aztán pedig otthon a tükör..
Zárszó:
A végén szokott jönni a happy end. Ez viszont sajnos nem az a történet.
Még kb. 10 percig álltunk a mentőautó mellett, ahol talán az isteni akarattal is dacolva küzdöttek mindenre elszánt szorgos kezek. Aztán mivel hozzátenni már nem tudtunk az eseményekhez, a kíváncsi tömeghez tartozni pedig nem akartunk - eljöttünk a helyszínről.
Egy három éves gyermek (akinek nevét, nemét sem tudom) pedig egy életre szóló leckét adott nekem a felelősségről, a tehetetlenségről és a szeretetről.
Tette ezt akár innen a földről, akár már egy felhőn csücsülve az angyalok országából…
“Az oroszok nyilvánosságra hozták a Szept 11 WTC (9/11) terror támadás feltárt eredményeit, bizonyítékait, tételesen a közvélemény számára. Ezekből sok ismert, de kimondatlan volt eddig is:
Amerikai, angol és izraeli terroristák hajtották végre, 2 kilo tonnás plutónium bombával, (10 centis neutron bomba) ami az amerikai hadseregtől szerzett tüzérségi eszköz.
Az épület alatt robbantott hatalmas üregbe zuhant az épület, a szuper erős acéltartókat pedig a neutron fluxus olvasztotta porrá.. A villanás jórészt a föld alatt történt és szinte magmává olvasztotta a kőzetet, villanása igen rövid volt és leginkább az infra tartományban. Ez magyarázza a torony tetején lévő hatalmas antenna füstté válását is. Valamint a hatalmas mennyiségű beton port, amelynek 72 órán át tartó radioaktív sugárzása visszatért aztán normálisra. Viszont tény, hogy azóta is sokan halnak meg rákos daganatoktól, akik ott voltak.. A sajtóba kiszivárogtatott precíz bizonyítékokat tételesen ellenőrizte az amerikai sajtó, és igazolta..
A szervezés és a háttér jól dokumentált, szintén ismert a W54 “piszkos bombák” izraeli kezekbe juttatása. Gladió akcióként is nevezik…”-----------------"Az egész helyen talált vas-oxid volt az, ami megmaradt az acél I gerendákból. Ez volt az úgynevezett Nano Thermite, amelyet mindenhol találtak... Az olvasztott acél és vas-oxid vagy "nano termit" a központi acélmagba indukált nagyon magas gammasugár / neutron fluxus mellékterméke. A sugárzás az acélt vas-oxiddá oldja, és az acélban lévő szenet és szilikont fogyasztja."
"Amikor a jelentést soha nem hozták nyilvánosságra, a csapat közzétette azokat a magasan minősített fényképeket, amelyek a hatalmas nukleáris krátert ábrázolják olvasztott gránit örvényeivel."
Légi felvételek, amelyeket sokan még soha nem láttak, a New York-i World Trade Center elleni 2001. szeptember 11-i támadásokról.
A földi szintű nukleáris esemény tanúinak bizonyítéka: "Robbanás volt. Az épület előcsarnokában volt..."
A tűzoltók a WTC lobbijában bekövetkezett második hatalmas robbanást írják le, amely katasztrofális összeomlást okozott, 100% -ban összhangban a Ground Zero földalatti nukleáris robbanásával. "Robbanás volt. Az épület előcsarnokában volt... Az elsőről nem tudok, de a második szörnyű volt... Az egész épület összeomlott a bent lévő előcsarnokban." Egy földszinti robbanásról beszélnek, ahol még egyetlen repülőgép sem csapódott be, a legerősebb robbanásról, amely "összeomlott az egész épületben".
"Ha mindezen jelekhez hozzávesszük a WTC 1, 2 és 7 lábnyomában lévő olvadt fémet, amelyet három hónapig nem lehetett vízzel vagy napi talajváltozással eloltani, mivel betont, acélt, üveget, irodai éghető anyagokat fogyasztott. A lakosoktól származó, csak sugárzással járó rákos megbetegedések növekvő előfordulása egy másik árulkodó jele egy nukleáris "eseménynek". Légi felvételek is készültek a gőz "feláramlásáról", amelyek a WTC-től két-három háztömbnyire délre lévő utcai rácsokból, vagyis a Ground Zero-tól ömlöttek ki.
"Aztán ott van a WTC felszíni hőjének rendkívüli magas hőmérséklete (800-1,300º F) 9/11 után. – szeptember 11-től december 19-ig –, amely az olvadt fémek medencéinek eloltásához szükséges mindhárom felhőkarcoló alagsori szintjén. Valójában szeptember 16-ig a "Pile" -en rögzített legforróbb felszíni helyek a WTC 1 (1,376º F), a WTC 2 (1,1340º F) és a WTC 7 (1160ºF) voltak."
Alyett, hogy a hő egy héten belül alábbhagyott volna, mint általában a nagyobb tüzek esetében, a csillagászatilag megemelkedett hőszint három hónapig maradt. A Takarító eladó Bechtel Corporation - 40 alkalmazottal a Pile-nél - ezt a megjegyzést tette ki a munkakörülményekről:
"A Ground Zero törmelékhalomja mindig rettenetesen forró volt. A helikopterrel naponta végzett termikus mérések 400ºF és több mint 2,800ºF közötti föld alatti hőmérsékletet mutattak. A felület olyan forró volt, hogy túl sokáig állva egy helyen meglágyította (sőt megolvasztotta) a biztonsági cipőnk talpát."
szeizmikus-hullámok4
"A szeizmológusok rámutatnak, hogy a Richter-értékek mindig a Föld mozgásából vagy a földhöz kapcsolt robbanóanyagokból származnak, nem pedig az épületekre vagy a leeső törmelékre gyakorolt síkbecsapódásokból. "
Az acélmag kéményeffektus effektus
"A tornyok központi acélmagjainak használata "kéményként" 8 és 10 másodpercen belüli elpárologtatásukhoz. " ... Hevesen felrobbant, és minden irányba porlasztott betont és törmeléket bocsátott ki, majd piroklasztikus forró poráramlás következett be, ugyanazt a mintát követve, mint egy földalatti nukleáris robbanás alaphulláma.... [Becslések szerint 90 000 [minden toronyban lévő betonszínt szó szerint porrá, homokká vagy szemcsés méretű részecskékké porlaztak – ez teljesen példátlan esemény."
A karma 12 törvénye, amely gyökeresen megváltoztathatja életed
Tudatosítva az Univerzum működését, megkönnyíthetjük életünket. A Karma 12 törvénye segít megértenünk, hogy lenne helyesebb kezelnünk a helyzeteket, mit kell elfogadnunk ahhoz, hogy gyakorlatilag boldogabb életet élhessünk.
A karma, inspiráció törvénye, türelem és jutalom törvénye, barna elváltozás, nagylelkűség törvénye, összefüggés törvénye, felelősség törvénye, fejlődés törvénye, ezotéria, alázat törvénye, teremtés törvénye
Szanszkrit nyelven „cselekvést” jelent és egyenértékű azzal a Newton-i kijelentéssel, miszerint „minden cselekedetnek következménye van”. Mikor gondolkodunk, beszélünk vagy cselekszünk, akkor egy olyan erőt mozgatunk meg, ami következésképpen visszahat ránk. Ez az ok – okozat törvénye nem büntetés formájában nyilvánul meg, hanem segít bennünket a fejlődésben és a megtapasztalásban.
1. "Ki mint vet, úgy arat". Ez a törvény még az „ok-okozat” törvényeként is ismeretes. Amit az Univerzumnak adunk, azt kapjuk vissza. Ha Boldogságra, Szeretetre, Békére és Barátságra vágyunk… akkor boldognak, szeretőnek és igazi barátnak kell lennünk.
2. A teremtés törvénye. Az élet nem megy csak úgy el mellettünk, mi is részt veszünk benne és befolyásoljuk alakulását. Kívül-belül egyek vagyunk az Univerzummal. Minden, ami minket körülvesz, visszajelzéseket adnak nekünk belső világunkról. Légy önmagad és vedd körül magad olyan dolgokkal, amelyek fontosak számodra.
3. Az alázat törvénye. Ha valakiben látunk egy negatív tulajdonságot, az nem vonja maga után azt, hogy mi a létezés egy magasabb fokán vagyunk jelen.
4. A fejlődés törvénye. „Bárhová is érsz, ott van a helyed”. A lelki növekedést és fejlődést a folyamatos változás jelenti. Nem a környezetünkön, hanem saját magunkon kell változtatnunk. A legnagyobb ajándék, amit kaphatunk az a mi belső világunk, és egyben az egyetlen dolog, amit igazán irányítani tudunk. Ha a lelkünk mélyén megváltozunk, az életünk azon az úton fog tovább haladni, amelyet mi kialakítottunk.
5. A felelősség törvénye. Akárhányszor rossz dolog történik életemben, azt jelenti, valahol velem (bennem) is probléma van. Ami minket körülvesz, az minket tükröz, és mi tükrözzük azt, ami körülöttünk van. Ez az Univerzális Igazság – vállalnunk kell a felelősséget azért, ami életünkben történik.
6. Az összefüggés törvénye. Még ha jelentéktelennek és értelmetlennek is tűnik egy-két tettünk, mégis valamiféle jelentéssel bír, mert az Univerzumban minden összefüggésben van. Minden egyes lépés egy másikhoz vezet, ami még tovább visz. Az első lépés és a negyedik is pont ugyanolyan fontosságú, mint az utolsó, mert mindre szükség volt a végső cél eléréséhez. Múlt, jelen, jövő – mind kapcsolatban vannak.
7. A koncentráció törvénye. Egy időben nem lehet két dologra gondolni. Mikor a lelki értékeinkre összpontosítunk, lehetetlen ezzel szimultán olyan alacsony töltetű gondolatoknak megjelenniük, mint a harag, a düh vagy az irigység.
8. A nagylelkűség törvénye. Ha valamit igaznak gondolsz, akkor egyszer majd be is kell azt bizonyítanod, a te sajátos módodon. Ez az a pillanat, mikor gyakorlatba kell ültetnünk mindazt, amit tanultunk.
9. Az itt és most törvénye. Ha mindig a múlttal foglalkozunk, nem tudunk teljességgel a jelenben lenni, az ITT és MOST pillanatát élni. Régi gondolatok és sablonok, régi álmok – nem engednek teret az új álmoknak, az új megtapasztalásoknak.
10. A változás törvénye. A történelem mindaddig megismétli önmagát, ameddig nem tanuljuk meg a leckét, és ameddig rá nem jövünk, hogy változtatnunk kell az útirányon.
11. A türelem és jutalom törvénye. Az igazi boldogság akkor jön, ha azt csináljuk, amit igazán tennünk kell. Ha van türelmünk, és tudatában vagyunk annak, hogy amire vágyunk, az a megfelelő pillanatban fog megadatni nekünk.
12. Az inspiráció törvénye. Azt kapod, amit adsz. Az általad átélt dolgok igazi értéke a belefektetett energia eredménye. Fontos, hogy milyen jelentőséggel ruházod fel az élményeidet. Amit szeretetből viszel életedbe, az az egész Univerzumot inspirálja.
Idős néni üldögél a padon, várja a buszt bevásárlás után.
Mellé ülök, ugyanazt a buszt várom, de még legalább fél óra ,mire jönnie kell, ha nem késik.
-Csókolom. -gondoltam beszélgetek, a buszig, jobban telik az idő is.
- Jó napot kedvesem. Vásárlásból ?
-Igen, ilyenkor veszem meg az egész heti húst és zöldséget. Csak kell a főtt étel az asztalra.
- Olyan szép ,hogy ezt mondja kedvesem. Tudja kedvesem ,már kezdtem azt hinni, hogy kimegy a divatból a házi koszt. Pedig annak hatalma van. Valahogy nem tudok már lépést tartani ezzel a világgal aranyos. Nem nagy baj az, ha az öregek szépen elmennek ,tudja ?
A papa már elment négy éve, de csak nem tudok még utána menni. Ötvenhárom évet éltünk együtt. Szerencsések voltunk nem mondom, mi úgy esküdtünk, hogy akartunk . Gyerekünk is úgy lett, hogy akartuk. Bár ötöt szültem, csak négy van meg. Az elsőt, Drága Piroskámat elvitte a tifusz – vászon zsebkendőt húz elő a ruhája zsebéből, makulátlan ,vasalt példányt. Megtörli a szemét, kicsit elmereng. – tudja aranyos az nem rendjén való. Gyereket temetni. Az nem.
Pedig szép életünk volt. Sokat dolgoztunk. Az asszonyok főztek minden nap. Mondjuk hús csak kétszer volt egy héten, csütörtökön és vasárnap. Az ember is megette bizony a derelyét, meg a rántott levest is. Nem nagyon volt válogatás. A gyerekek azért nem mindig ettek meg mindent, de akkor kaptak egy karaj zsíros kenyeret és csend volt. Tudja aranyos, sose erőltettem őket olyat enni, amit nem akartak. Nagyon nem válogattak azért.
Esténként kiültünk a gangra, a papa mesélt a régi időkről. Háborúról, vásárokról, lakodalmakról.
Jaj , nehogy azt higgye ,hogy mindig igazat mondott! Olyan huncut vót, a szeme se állt jól....de szerettem a szemét szép Istenem.-itt megint törölt egyet bepárásodott szemein, de az arca mosolygott. Látom kedveském, maga azért még főz. Mi lesz ma az ebéd?
-Egy kis gulyáslevest főzök meg fánkot sütök, felénk úgy hívják puffancs. Van még édesanyámtól házi szilvalekvárom. Azzal szeretjük nagyon.- reméltem, hogy a néni folytatja a mesélést, egészen bele feledkeztem. Nagy szerencsémre így történt.
-Tudja aranyos nézem a gyerekeket, meg az unokákat ,sőt már dédunokám is van kettő. Mindig szaladnak. Az asszonyok is. Mindegyik. Ezek annyit járnak iskolába kedvesem,mint a csuda. Én nem mondom régen is vót olyan asszony, aki nem akart otthon lenni. Meg nem akart négyet-ötöt szülni,de azok is megfőztek minden nap, meg a kiskertjök is rendbe vót. A tanító asszony, meg a doktornő is tudott fejni, meg kapálni.
A legkisebb fiamnak a felesége valami vezető egy cégnél, én nem értek ehhez. Az olyan fáradt mindig, pedig olyan kedves, okos asszony. Gyerek is van kettő. Mondom neki tenap, Csillukám gyertek ki egy kicsit, elkapálgassunk a kertbe, kibeszélgessük magunkat. Úgy is vót, kijöttek. Estefelé azt mondja a menyem: -tudja mama , nem is akartam jönni. Biztos voltam benne,hogy az egyetlen szabadnapomon nem akarok kapálni de így, hogy mindenki itt volt olyan volt mintha nyaralnék mama.
Tudom én. Régen vasárnap csak a muszájt csináltuk, hacsak nem aratás vót. Elmentünk reggel templomba, otthon megebédeltünk, a gyerekek meg mindig velünk vótak. Kint a fődön, az istállóban ,mindenhol. Vasárnap este mindenki tetőtül-talpig fürdött,nem csak a kezit-lábát mosta meg.
Tudja aranyos nem gondoltuk azt , hogy másnak kell felnevelni a gyerekünket. Magácskának van gyereke aranyos?
-Igen, de nekem csak egy gyerekem van.
- Tegyen meg valamit kedvesem. Soha ne mondja a gyerekére, hogy „csak” egy. Minden gyerek egyetlen. Nekem az fáj aki elment ,amíg élek. Magának csak egy lehetősége van jól megmutatni annak a gyereknek, hogy mi a jó és mi a rossz. Tudja kedveském semmi ,de semmi más dolgunk nincs a világban csak ennyi. Ott lenni a gyerekünkkel, és megtanítani szépen élni és különbséget tenni a jó és rossz között. Az teljesen mindegy,hogy hány gyerekünk van,vagy van-e egyáltalán.
Ennyi a dolog itt a földön ,tudja aranyoskám.
Az érkező busz zaja szakította félbe a nénit. Hetekig kerestem a buszmegállóban ,hátha látom még egyszer.
Két hónap múlva hallottam a piacon, hogy elment a szép szemű papához , és drága Piroskájához egy csöndes reggelen.
A csendes tragédia? Annak idején Kopp Mária magyar orvos, pszichológus egy magánbeszélgetésben azt mondta, hogy Európát nem a harmadik világháborútól, hanem a semmittevésben felnövő, saját kontrollálatlan vágyainak odavetett generációktól félti! Sajnos, felnőtt egy olyan generáció, amelynek egy részét nem lehet feladatokkal terhelni, mert unja, s mindjárt továbbáll! Ezek a fiatalok, mivel kitartó munkát sem az iskolában, sem az életben nem végeztek, nem is tudnak maguknak parancsolni, más véleményét elfogadni még kevésbé, így a házasságban, családi életben, de a munkahelyen is nagyon sok kudarccal találkozva megkeserednek. Érdemes az alábbi írást ilyen szempontból elolvasni! Ne okozzunk szeretetből, könnyelműségből maradandó kárt gyermekeinknek!
A mostani kor otthonaiban van jelen ez a csendes, de annál szomorúbb tragédia, amely a szemünk láttára ragadja el a nekünk legkedvesebbet: a gyermekeinket. Ők ugyanis szörnyű mentális állapotban vannak! A legutóbbi 15 év statisztikájából egyértelműen kiviláglik, hogy a gyermekek pszichológiai rendellenességei egészen elképesztő mértéket öltenek: minden ötödik gyerek mentális rendellenességben szenved; a figyelemhiányos rendellenességek száma 43, a serdülőkori depressziós betegségeké 37 százalékkal, a 10–14 éves gyermekek körében az öngyilkossági arány 200 százalékkal nőtt.
Igen, az a valóság, hogy – bár fáj ezt saját magunknak is bevallani – egyedül mi, szülők vagyunk a hibásak, nekünk kell segíteni a gyermekünknek. A modern kor gyermekei nem élik meg az egészséges gyermekkor élményét, ehhez tartozna például: az érzelmileg elérhető, megközelíthető szülők; egyértelműen meghatározott határok és erkölcsi minta, felelősség; kiegyensúlyozott étrend, megfelelő mennyiségű és minőségű alvás; megfelelő mennyiségű, szabadban eltöltött aktív mozgás; kreatív játékok, a közös, önfeledt szabadidő eltöltése.
Ehelyett a gyerekek ezt látják: örökké elfoglalt szülők; a végletekig kényeztető szülők, akik mindent megengednek a gyermeküknek; az érzés, hogy „nem kellesz senkinek”; kiegyensúlyozatlan étrend és hiányos alvás; „otthonülős” életmód...
Végtelen stimuláció, technológiára alapuló szórakoztató eszközök hada, az igények azonnali kielégítése. Hogyan lenne lehetséges, hogy ilyen körülmények között egy mentálisan egészséges gyerek nőjön fel? Természetesen sehogy…
Ha azt szeretnénk, hogy gyermekünknek valóban egészséges és önfeledt gyermekkora legyen, akkor vissza kell térnünk egészen az alapokig:
− Állítsunk fel korlátokat, közben ne feledjük, mi a gyermekeink szülei és nem barátai vagyunk.
− Azt biztosítsuk a gyermekünknek, amire szüksége van, és ne azt, amit szeretne.
− Biztosítsunk számára egészséges ételeket és korlátozzuk a nassolást.
− Naponta legalább egy órát töltsünk a természetben.
− A családi, közös vacsora alatt felejtsük el az elektronikai eszközök nyomogatását.
− Rendes, asztali játékokkal játsszon a gyerek.
− Minden napra kapjon valamilyen feladatot, például: beágyazás, a játékok összeszedése játszás után, kiteregetés, táskák elrendezése, megterítés stb.
− Mindennap ugyanabban az időben feküdjön le, és tiltsuk meg neki, hogy az ágyba vigye a különböző eszközöket, tárgyakat.
− Tanítsuk meg a felelősségtudatot és az önállóságot. A kis sikertelenségektől ne védjük meg őket. Ezzel megtanítjuk megbirkózni a nehézségekkel, leküzdeni az akadályokat.
− Ne csomagoljuk össze, illetve vigyük a gyermek helyett az iskolatáskát. Ne vigyük neki az iskolába az otthon hagyott ételt, házi feladatot stb. Ha elmúlt 5 éves, ne tisztítsuk meg neki a banánt se. Tanítsuk önállóságra. Tanulja meg, mi az a türelem, és adjunk neki esélyt, hogy a szabad idejét valóban szabadon töltse el. Ezalatt kissé unatkozhat, ami arra sarkallja majd, hogy alkotótevékenységet végezzen.
− Az élet ne csak szórakozásból álljon. Ne vegyük körül gyermekünket állandóan technikával, hogy addig se unatkozzon. Semmilyen oda nem való tárgy ne legyen az asztalon, amikor étkezésről van szó. Akkor se, ha autóban vagy étteremben ül, vagy akár az üzletben vagyunk vele. Ezzel arra ösztönözzük a gyermek agyát, hogy gondolkozzon és kitaláljon valami unaloműzőt.
− Legyünk ne csak fizikálisan, de emocionálisan is elérhetőek gyermekünk számára.
− Tanítsuk meg neki, mik is azok a szociális készségek.
− Ne a telefonon lógjunk, gyermekünkkel beszélgessünk.
− Tanítsuk meg, hogyan birkózzon meg a haraggal és az ingerültséggel.
− Tanítsuk meg kezet fogni, helyet átadni, megosztani valamit, együttérezni, illetve megfelelően viselkedni az asztalnál vagy beszélgetés közben.
− Tartsuk vele az érzelmi kapcsolatot: nevessünk rá, pusziljuk meg, csiklandozzuk meg, olvassunk neki, táncoljunk, ugráljunk vele, kússzunk-másszunk együtt.
Változtatni kell eddigi szemléletünkön, különben az egész utánunk következő generáció pirulákon fog élni.
Miközben Elon Musk vagy Jeff Bezos minden sikeres vagy sikertelen kísérlete arra, hogy feljuttasson valamit az űrbe, megér legalább egy mínuszos hírt a mainstream sajtóban, az gyakorlatilag észrevétlen maradt, hogy magyar idő szerint 04:58-kor elindul féléves küldetésére a kínai Sencsou-14
Az űrhajó fedélzetén három tajkonautával, köztük egy nővel, célozza meg az épülő Tienkung Űrállomást, ahol két fő feladatot kell teljesíteniük júliusban és októberben. Az előbbi alkalommal a Vengtien, az utóbbinál a Mengtien modulokat tervezi felbocsátani Kína, melyeket a Sencsou-14 csapata fog összekapcsolni a Tienho központi modullal. Ha sikerrel járnak, elkészül az űrállomás alapszerkezete, így egy nemzeti űrlaboratórium jön létre. A személyzet történelmet ír, hiszen ők lesznek az elsők, akik a világűrben adják át a Tienkung irányítását. Mindemellett több kísérletet is végeznek majd a fentlétük során. Érdekesség továbbá, hogy a Sencsou-14 csapata több alkalommal is órákat fog tartania Földön lévő fiataloknak.
Fontos megjegyezni, hogy Amerika, és az Európai Unió az ukrán háborúra hivatkozva lényegében megszakította a kapcsolatait az orosz űrügynökséggel, a Roszkozmoszszal. Ezzel a Nemzetközi Űrállomás (ISS) léte is veszélybe került. Kína viszont óriási lehetőséget kapott arra, hogy a „földön kívül” is megkerülhetetlen hatalommá váljon.
Megcsalt, nem is akárkivel és az időzítés is nagyon ócska volt
A mellrákommal műtöttek, amikor ők ketten összejöhettek. És még azt hittem, hogy én fantáziálok, miközben ott feküdtem a másik szobában, a betegségemmel küszködve.
"A szomszédos szobában feküdtem, a műtétemből próbáltam helyre jönni. Épp csak hazaengedtek a kórházból, ahol egy daganatot operáltak ki a jobb mellemből" – idézi fel a történteket a fiatal lány. "A barátom akkoriban kezdett el egyre furábban viselkedni; gyanítottam, hogy valami nincs rendben. Amikor viszont a barátnőm is átjött látogatóba, ez a két jómadár feltűnően zavarban volt. Nehéz volt nem észrevenni, hogy van köztük valami.
Mindenfélét kitaláltak, hogy kettesben lehessenek a házon belül, miközben persze én is otthon voltam. A látogatóim, a rokonaim rendre beléjük botlottak itt-ott, különböző szobákban; akkor ijedten rebbentek szét. Egy idő után a barátnőm már annyira nem zavartatta magát, hogy ha kellett, ha nem, szorosan a pasim mellett ült le.
Ők persze tagadták, hogy bármi is lenne közöttük. A barátom viselkedése is nagyon megváltozott, mintha minden percben azt akarná bizonygatni kifelé, hogy mennyire szeret engem. Gyanús volt ez a hirtelen feltámadt, intenzív érzelgősség is; korábban ez sem volt jellemző rá. A szakadék egyre mélyült köztünk, így egy idő után szakítottunk - anélkül, hogy ténylegesen bizonyosságot nyertem volna a kapcsolatukról. Később, amikor egy kicsit lehiggadtam, úgy döntöttem, adok neki még egy esélyt, próbáljuk meg újra.
”
Hatalmas hiba volt.
Ismerőseink figyelmeztettek, hogy a hátam mögött zavartalanul folytatják a viszonyt, mintha mi sem történt volna. Nem is tudom, miért nem hallgattam az ösztöneimre. Ráadásul, ha arra gondolok, mikor jöhettek össze, elfog a hányinger. És akkor még abban a hitben voltam, hogy meghibbantam és biztosan csak én találom ki ezt az egészet” .
Őszintén szólva fogalmam sincs, mikor leszek képes arra, hogy felépüljek ebből a megalázó helyzetből. Hogy lehettem ennyire elvakult? Végtelenül fájdalmas, hogy két olyan ember miatt történt mindez, akik nagyon közel álltak hozzám" – kesereg a fiatal lány.
HÁZASSÁGI VÁLSÁG
Hat éves kapcsolatunk mintha nem akarna úgy működni, ahogy szerintem kellene. Nincs új szerelem, nincs harmadik. Meggyőződésem, hogy a hiba bennünk van...
Házassági válság?
A kérdés, hogy mi lehet a megoldás? Nekem nem sikerült rájönni...
Két gyermekes anyuka vagyok, aki 20 hetes kismama. Gyermekeim négy, illetve két évesek. Hat éve élünk együtt férjemmel.
Kezdetben voltak nehézségeink, úgy tűnt, kapcsolatunk az első egy évben véget ér.
Akkor viszont kiderült, hogy első gyermekünket várom, s ez valahogy mindent megváltoztatott.
Rendeztünk dolgainkat és körülbelül egy évvel ezelőttig szinte idilli volt minden. Kisebb viták, de összhang az élet fontos dolgaiban.
Egy éve viszont úgy érzem, hogy szinte csak fizikailag vagyunk egymás mellett, lelkileg mintha teljesen máshol járnánk. Nincs meg az összhang, nincs meg a meghittség.
Én keveslem a figyelmet, a kedvességet, az elismerést, ő pedig úgy érzi, nem értem meg. Mintha elbeszélnénk egymás mellett. Az igazsághoz hozzátartozik, hogy elég sokat tartózkodik nálunk valamelyik nagyszülő, ami miatt igen sok a konfliktus a férjem és köztem. Szerinte ez az oka minden vitánknak és a megváltozott kapcsolatunknak is.
Én viszont nem értek ezzel egyet. Valahogy úgy érzem, hogy a pénzkeresésen kívül minden egyéb feladat rám hárul, melyhez semmilyen segítséget tőle nem kapok. Olyan érzésem van, mintha robotként működnék napi szinten. Már nem érzem azt, amit annak idején, hogy én vagyok a NŐ, csak egy háziasszonyt látok magamban. Ez viszont engem nem elégít ki.
Ha őszinte akarok lenni, kértem, követeltem dolgokat, de már nincs hozzá kedvem. Természetesen nem akarom feladni. A férjem jó ember, kedves is, figyelmes is, csak mint írtam, az utóbbi időben engem kímél meg ezen jellemétől. Nem durva, nem bántó, sokkal inkább közönyös. És úgy érzem, lassan én is közönyös lettem irányába. Pedig úgy érzem, hogy az érzéseim változatlanok.
Biztosan más is járt már hasonló cipőben, de nekem egyelőre nem sikerült rájönnöm, mit kellene tennem.
