YOUNG PEOPLE TODAY

Mai fiatalok Jómagam sem vagyok túlzottan öreg a magam 21 évével, amiből adódóan nem a szüleink, nagyszüleink, ad abszurdum dédszüleink szempontjaiból szeretném ezt a témát bemutatni. Miben jobb, miben rosszabb mint az elmúlt évszázadban volt? A háborúk sújtotta első 50 évben felnevelkedő gyerekek életével szerintem joggal nem cserélne senki sem. A lő- és gépfegyverek, a tankok zaja az 1910-es és az 1940-es években, majd a válságok az 1920-as és 1930-as években, a faji megkülönböztetés az 1940-es években. Ezzel senki nem cserélne. A látszólagos létbiztonság, viszont az államhatalomtól való félelem az 1950-es években, majd a létbiztonság előre törése az 1960-as évektől. A mézesmadzag elhúzása a társadalom előtt, hogy úgy lássák, hogy minden kitűnő. A gyerekek ugyan többet töltöttek társaikkal, látszólag kevesebbet ellenőrizték őket. A TV előtt - már hogyha volt adás is - jóval kevesebbet ültek. Számítógépet, mobiltelefont, okos telefont pedig hírből sem ismerték, vagy hogyha igen, akkor inkább az akkor már esetleg sugárzott amerikai és nyugati sorozatokból. A vezetékes telefon és az autó is ritkaság volt a háztartásokban.Mennyire lehet egyes korokat összehasonlítani? Nagyjából semennyire. Sokszor egyetlen évszázadot sem.Ezzel szemben mit is jelent manapság fiatalnak lenni? Internetelérés az egekben, már az óvodás gyerekek úgy használják az okos telefonokat, mint a pinty. A közösségi média olyan szinten átitatja a tinédzserek és a fiatal felnőttek agyát, hogy tisztelet a kevés kivételnek, mindent onnan vesz át. Nem érdekli csak az, amit ott lát, olvas, hall. Ez már egyre jellemzőbb a 40-es korosztályra is. Az a baj, hogy általában a legtöbb ember nagyon ledegradálóan beszél a mai fiatalokról, mintha csak mi tehetnénk a kialakult helyzetről. A ledegradálás mellett még általánosítanak, vagyis egy kalap alá vesznek mindenkit. Azt is bevallom, hogy mindig is van és volt nézetkülönbség a mindenkori fiatalok és idősek között. A mi fiatalok szeretjük azt mondani, hogy "ti szülők semmit sem tudtok" vagy "ti öregek semmit sem tudtok". Erről persze a kimondásuk pillanatában is tudjuk, hogy nincs így, hisz ők sokkal többet megéltek, mint mi. Ezeket persze hosszabb vagy rövidebb ideig szeretik a fiatalok elfelejteni. Mindenben az idősebb korosztály hibás? Mindenben a fiatalok hibásak? Azért elgondolkodtató, hogy melyik oldal mit is gondol erről. A szüleink és a nagyszüleink korosztálya inkább bennünk látja a hibát. Ez sem kizárható. Mi pedig bennük. Ez szerencsés-e vagy sem? Ezt döntse el mindenki. Az viszont tény, hogy mi, akik az ezredforduló környékén születtünk még mindig kevesebb mindent tehettünk meg és kaptunk meg, mint a mai kisiskolások. A legidősebb unokatestvérem 2002-ben, az általános iskolai ballagására kapta meg az első számítógépét, majd középiskola végén kb. 2006 tájékán pedig az első telefonját, amelybe még neki is be kellett szálljon, ahogy a jogsi szerzésébe is. Azért mi sem voltunk soha túlzottan elkényeztetve, de elhanyagolva sem. Én is sokáig sportoltam, versenyekre jártam. A suli viszont fontosabb volt nekem, így 10. osztály után felhagytam a sporttal. Az öcsém lényegében tavaly ősz óta nem sportol. Más okokból. Szóval mindig volt egy stabil ügymenet, ami mellett itthon is be kellett segítenünk. Sok fiatalnak ez sem kell sajnos. Amikor buszon vagy vonaton azt látom, hogy 4-5 éves gyerekeknek odanyomják a tisztelt szülők az okos telefont, hogy "játsszál csak", hogy ezzel lényegében elérjék, hogy ne kérdezősködjön a gyerek, akkor felteszem a kérdést, hogy "Vajon mi lesz a mai kis óvodások többségéből, ha már most ezt kapják a szülőktől?