Nehéz elkezdeni a szavakat, gondolatokat. Még túlságosan friss és szívbemarkoló a fájdalmunk. Úgy érezzük fáj és megszakad a lelkünk. Miért pont Ő amikor itt vannak a kicsik, ilyen fiatal és megannyi megválaszolatlan kérdés. Hosszú volt az út, amit végig kellett járnunk, rengeteg fájdalommal, kínnal, de végig reménnyel! Reménykedtünk, bíztunk, és hittünk a gyógyulásban, a csodában és most szinte mindnyájunkban itt van az érzés, hogy az a rengeteg ima, jó szó, kérés, jó gondolat hiábavaló volt? Miért nem hallgatta meg Isten ezt a sok ezer embert? Miért nem hallgatta meg az én könyörgésemet, imáimat és a kicsik kérését?
Tegnap elindultam életem legnehezebb útjára, a kórházba az orvoshoz és hogy elhozzam Renike dolgait, tárgyait. Odaértem és mint egy falevél, amit fúj a szél olyan voltam. A szememből a könnyek gyorsabban jöttek, mint ahogy az eső esett. Istenem tegnap még beszéltünk, megszeretgettem, örült és boldog volt, most pedig már nem fog szólni többé. Hazafelé a csomagokkal a személyes tárgyaival eljött a pillanat, amikor úgy érzi az ember, hogy most szakad meg a szíve. Ordítottam az autóban, hogy MIÉRT???!!!!! Miért vetted el tőlünk? Miért mentél el? Istenem!!! Hát nem kértünk eléggé, szépen és sokszor? A könnyektől alig látva mentem tovább minkét utamon. Az úton amit a sors rendelt és az úton, ami Renike "új otthona" felé vezetett. Milliószor szembe kellett néznem a félelmemmel, ahogy végig "kellett" kísérnem és néznem ezt az óriási küzdelmet, amit elveszítettünk és most be kell fejeznem ezt a keresztutat. Kiválasztottam az "új otthonát és fekhelyét" ami hófehér lesz. Megvettem az új ruháját és ahogy ültem a kocsiban, lassan meghalt a lelkem.
Ezután jött egy üzenet egy csodálatos embertől, aki mérhetetlenül sokat segített. Olvasom: Szia! Renike az Istenhez került. Üzenni akar neked. Ő keresett meg engem, hogy el tudja mondani rajtam keresztül. Egy hintán ül a felhők között. Újra hosszú a haja, szép az arca, annyira gyönyörű és boldog. Mosolyog. Azt mondja nem fáj már neki semmi végre! A tudata maradni akart, de a lelke már nem tudott. Azután hazajött hozzánk és egész éjjel minket nézett. Azt üzeni, tudja, hogy mennyire szereted és tudja, hogy erős vagy. Tudja azt, hogy most nagyon fáj és nehéz, de velünk lesz minden nap és segít fentről. Kéri, hogy búcsúztassuk el Őt itt lent. A virágok fehérek és rózsaszínűek legyenek! Ne legyünk szomorúak, mert Ő él. Ott fent minden gyönyörű és csodálatos. Azt mondta beszélt Istennel és megbocsátott neki és most ott van, ahol örök a fény és a szeretet.
Üzent, mert tudta, hogy elvesznék egyedül. Lassan felépült a lelkem és az erőm is több lett. Istenem, hát mégis??? Most értettem meg mindent. Azt csak kevesen tudjuk, hogy a betegségén kívül mivel harcoltunk még. Akik értitek ezt, Hozzátok szólok. Nem volt hiába való a harcotok, harcunk. Célba értünk és megtörtént a csoda, mert a lelke megszabadult. Az a mérhetetlen sok ima, kérés, könyörgés nem volt hiábavaló. Isten meghallgatta mindet. Akik csalódottak vagytok, ne legyetek azok! Nem itt történt meg, nem láthatjuk, mert ez a földi lét ilyen, csak annak hiszünk amit látunk. Ez csak egy átmeneti állapot itt lent. Igazságtalan, gonosz és rövid. Kevés a jó, annál több a rossz a kín a gyötrelem. Itt csak a mindennapi gondok, megélhetés, aggódás, félelem, betegségek,és rettegés van. Féltjük magunkat, a gyerekeinket, a tágyainkat. Anyagi világ ami gyenge és sérülékeny. Ezt látjuk ezt szorítjuk, mert most ez van itt, de a lényeg a lelkünk, amire a legjobban kell vigyáznunk! Mielőtt azt gondoljátok sokan, nincs semmi olyan bajom, nem ment el az eszem. Renike üzent és megerősített abban, ami történt idáig. Nem veszítettem el Őt. A testét igen, de az emberi test az ilyen. Megbetegszik, megsérül, megöregszik, és elmúlik. A lelkünk csak használja testünket, amíg feladatunk van itt a földön. Megértettem és tudom azt, hogy nem csak nekem, hanem mindenkinek üzent, hogy ne féljünk és a lelkünkre figyeljünk! Még friss és fájó ez az egész tudat, hogy nincs már köztünk, de a lelkem megértett mindent. Ember vagyok én is és tudom, hogy lesz még sírás és szomorúság, de megtaláltam azt, amiben megtudok kapaszkodni és nem esek el, mert tudom lesz majd aki szeretne ellökni.
Renike olyan dolgokról üzent, amiket csak mi ketten tudunk. Annyi erőt küldött és adott, hogy nem érzem azt, hogy elvesztem, nincs kiút és nincs tovább. Semmi sem volt hiábavaló, mert odaért, ahol a boldogság van és ezt Nektek, ezreknek köszönhetjük. Hálás vagyok mindenkinek és így, itt tudom megköszönni. Sírjatok, ahogy még én is fogok, de csak az emlékek és a hiánya miatt. Ami vele történt az csoda. A lelke megmenekült és boldog, ahogy én is, mert rengeteg volt a szeretet és a jó, amíg itt volt velünk. Sírjunk most még együtt, kísérjük el testét utolsó útjára, rójuk le tiszteletünket és búcsúzzunk el tőle, de csak itt és most a földön. Ő él és boldog, vigyáz ránk.
Köszönöm az együttérzéseket, a részvétnyilvánításokat a sok imát, az időt, amit ránk szántatok. Éreztem, hogy szívből jött és én is ugyanígy szívből köszönöm Renike nevében is.
Hálásak vagyunk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése