BÖDŐCS TÍBOR KABARÉK

HOFI KABARÉK

CHOPIN RELAX MUSIC - BEST OF CLASSIC

DARK AMBIENT

FOREVER AND EVER

"A földi életnek különös sajátsága, hogy az ember néhanapján úgy érzi magát, mintha örökké, örökké, de mindörökké élhetne. Az embert néha olyankor fogja el ez az érzés, ha nagyon korán kél és megy ki a szabadba, még hajnalhasadása előtt, abban a finom szürkületben és megáll egyedül a mezőn s föltekintve az égre, figyeli, hogy a halavány égbolt miként változik meg, miként pirosodik át, míg a kelet bámulatos átalakulásától csodálkozva kiált fel s a szíve dobogása is megáll az előtt a fönséges látvány előtt, amint nagy méltósággal fölbukkan a nap, amint fölbukkan minden istenadott reggelen már annyi ezeresztendő óta. S olyankor is így érezzük magunkat, amikor napnyugtakor megállunk egy csöndes erdőben, amelynek lombjai között átszűrődik a verőfény titokzatos aranycsillogása és lassan, nagyon lassan suttog valamit, amit megérteni nem lehet, bármiként is szeretnők. S néha akkor is örökkévalónak érezzük az életet, ha az éjszaka véghetetlen csöndjében föltekintünk a mélységes kék égbolt sok millió csillagai közé. S halhatatlannak érzi magát az ember akkor is, ha távoli zene hangjaira figyel, vagy ha nagyon mélyen belenéz valakinek a szemébe."

DARK DRON AMBINENT

KÁDÁR JÁNOS EMLÉKÉRE

Egy Nemzet gyászolt 1989 Július 6-án csütörtökön 9:16 perckor meghalt Kádár János. És ezen a napon Magyarország munkásosztálya is meghalt, vele gyáraink... Akkor ezt még nem tudtuk. Utcán 14 évesen sok ember szemében szomorúságot, aggodalmat, hogy mi lesz velünk gyerekeinkkel lehet-e hinni akkori politikusoknak jobb lesz nekünk? És csalódnunk kellett, mert amit az apám nagyapám többi dolgozó munkásember felépített közösen Jani bácsival, Magyarország örökségét, kirabolták szétszedték, sírtak emberek akik 20-30 éve dolgoztak a gyárban és egyik napról a másikra nem volt hova mennie. Kádár János kommunista vezetőként építette Magyarországon a szocializmust, ahol munkásemberek nyugodtan élhettek, olyan létbiztonság volt, hogy nem egy gyermeket vállaltak hanem nagy családosok voltak, mert hittek az emberek Kádár Jánosban és nem a szocializmusba vagy a kommunizmusba ő benne Jani bácsiban bíztak az emberek, nyugodtan lehet nevelni gyermeket tisztességgel békességben. És most azért sírunk mert a gyerekeink unokáink külföldre mennek mert nincs miért maradniuk, nincsenek megbecsülve, mert nincs egy olyan ember mint Jani bácsi aki soha nem tagadta kommunista múltját, azért akarják sokan lejáratni, eltörölni múltját, hogy ne tudják meg sok fiatal gyermek ő volt az utolsó vezető aki nem adta el soha becsületét, nem hagyta magára Magyar embereket. És most az a sok politikus aki letagadja kommunista múltját, mert akkor egy senki volt most hatalommal visszaélve gazdagoknak, munkásokat semmibe veszik élik gazdag életüket. Bízok abban hogy lesz egy olyan nap mikor jön egy olyan vezető aki majd visszaadja emberek hitét, és újra lesz értelme közösen építeni Magyarországot ahol békében nyugalomba élhetünk, ahol újra összeülnek családok vasárnapi ebédre és nem interneten keresztül ünneplik szétszakított családok ünnepeket mert nincs miért itt élni fiataloknak. Kádár János tetteit nem lehet elfelejteni, mert ő volt az utolsó Magyarország vezetője aki úgy halt meg ahogy élt szerényen. Soha nem akart a történelem része lenni Kádár János de olyat tett egy országgal vezetése alatt ami történelmet csinált vele.

BIG LADS BIG GIRLS

Nagylegények, nagyleányok Életünkben vannak olyan események, amelyek nemcsak nekünk, hanem egész közösségünknek fontosak. Ilyenek a születés, keresztelő, konfirmálás vagy elsőáldozás, ballagás, házasságkötés, aztán mindezek elölről kezdve a saját gyerekünkkel. Majd az unokánkkal. Aztán már nem… Székelyvaja környékén a konfirmálás virágvasárnapján tartatik. Ilyenkor a tizennégy éves ifjak a református egyház tagjaivá válnak. Nem vagyok biztos benne, hogy teljes mértékben megértik a történteket, de arról meg vannak győződve, hogy ezentúl nagylegényeknek és nagyleányoknak tekinti őket a falu. Ez már a következő szombaton megmutatkozik, ami ugyebár húsvét szombatja, és a konfirmált legények éjszaka szegzik a fenyőt a lányoknak, a többi nagyfiúval együtt. A lányok meg leskelődhetnek egész éjjel, hogy kik látogatták meg őket, vagy éppen kik akarták elvinni a kiskaput. ---------- Emma néni, aki 73 éves, úgy emlékszik konfirmálásának virágvasárnapjára, mintha ma történt volna. Megtanulták az összes kátét,és csak sejtették,hogy mit fog kérdezni tőlük a tiszteletes. Fehér ruhában konfirmáltak, délutánra átöltöztek és úgy mentek vissza a templomba. Csak a keresztszülőket hívták meg ebédre, ami húslevesből, krumpliból, sültből és töltött káposztából állt, ez utóbbi inkább vacsorának minősült. Az estét a Nagy-hídnál töltötték a többi fiatallal.---------- Én 1986-ban konfirmáltam. Fazakas Sándor volt a lelkipásztor akkor nálunk, fiatalos, gondoskodó, vicces, lelkes, hagyománytisztelő, igazságszerető pap. Még mindig fel tudjuk idézni a pincéből felhozott fonnyadt almák édes-savanykás ízét, amiket mindegyre osztogatott, meg a rengeteg dalt, amit tanított. Népdalokat is. Ott tanultuk meg az Amott legel, amott legel című gyönyörű dalunkat, amelyről Fazakas tiszteletes azt állította, hogy a legrégebbi időkből való, az ,, arra hajtom, amerre a nap lejár” sorból kiindulva, amely azt sugallta, hogy a népvándorlás idején keletkezett. ----------- A kátét, a történeteket, a rengeteg egyházi éneket mind megtanultuk, s eléggé izgatottak voltunk, hogy mit fog majd a sok nép előtt kérdezni. Egyetlen szalmaszálnyi kapaszkodónk volt: az előttünk konfirmálók megsúgták, hogy az utolsó szombaton a tiszteletes úr egy sétát tesz majd a templomkertben, s ilyenkor a jegyzetfüzetét az asztalon szokta felejteni. Ebben a jegyzetfüzetben mindenféle információ megtalálható majd a másnapi konfirmálással kapcsolatosan. Mit mondjak, minden úgy történt, ahogy jelezték. Kicsit izgultunk, hogy lesz-e séta vagy nem, de aztán fellélegezhettünk. Egyikünk leste, merre jár Fazakas, a többiek meg gyorsan lejegyzetelték a másnapi kérdéseket, a történetek és énekek címét. Másnap reggelig még lehetett tanulgatni. ----------- Mi már a keresztszülők mellett a közeli rokonokat is meginvitáltuk az ünnepi ebédre, melynek az összetétele huszonegynéhány év alatt semmit sem változott. Az első házban terítettünk, miután két napig legalább három asszony sürgött-forgott a konyhánkban, hogy minden a legnagyobb rendben menjen.---------- Hála tiszteletesünk fellépésének,aki menteni próbálta népi értékeinket, mi népviseletben konfirmáltunk,de a délutáni váltóruha akkor is divatban volt. Mi, az újdonsült nagylegények és nagyleányok, a délutáni istentisztelet után jókorát sétáltunk a faluban, s miután kicsit illegettük-billegettük magunkat, megálltunk a cukrászda meg a bodéga előtt beszélgetni, aztán hazamentünk a vendégekhez, s ha ügyesek voltunk, akkor este még a moziba is eljutottunk. Mindig fontos volt a falu, az emberek véleménye. Emiatt akkor is, most is megpróbálunk jól szerepelni a közösség előtt. Mert szégyen lenne megakadni, rosszul mondani valamit a templomban. Hiába jelentjük ki, hogy nem érdekel mit mondanak mások. Ne higgyük el ezt. Mindenkinek lényeges az, hogy mit beszélnek, gondolnak róla az emberek. És lehetőleg azt szeretnénk, hogy mindig szépet és jót.---------- A konfirmálás végén a legkisebb lány mindig köszöntőt mond. Íme: Tündöklő napfény, dicső sugarával ma is beköszöntött sok-sok áldásával. Beköszönt kunyhóba, úgy, mint palotába, sok helyt boldogságba, sok helyt gyászba. Virágvasárnap van, azt mindenki tudja, hozsána, hozsána- szánk, szívünk kiáltja. Vallást tettünk mi is az Úr színe előtt, adjál édes Jézus a szívünkbe erőt. Egész szívünkbe hitet, reménységet, egész nagy világba szelíd békességet. Drága egyházunkban egyetértés legyen, ember és ember közt különbség ne legyen. Kétezer évre ha visszatekintünk, lelki szemeinkkel valakit keresünk. Keressük a Jézust, ki jön szamárháton, virággal, ruhákkal lerakott utcákon. Hozsána, hozsána fennszóval kiáltják, mint egy földi királyt, éppen úgy fogadják. Egy vasárnap múlva, ugyanaz a nemzet, ordítva kiáltja: feszítsd meg, feszítsd meg! És az Isten fiát ők már nem szerették, gúnyolták, köpködték és fára szegezték. Pedig mennyi jót tett sok-sok szenvedővel, minket is megváltott az ő keresztjével. Mi is bevonulunk, Krisztusunkat kérjük, egész életünkben ő legyen vezérünk. Szent fogadást tettünk Isten színe előtt, így cselekedtek mások is ezelőtt. Kialudt a hitük, olyan lett mint polyva, amint a forgószél ezerfelé hordja. Az ár elragadta, sodorja magával, semmit sem törődtek az Isten fiával. Konfirmáló ifjak, gondoljunk csak arra, áruló Júdásnak milyen lett a sorsa. Hitszegők ne legyünk, mert a hit nem tréfa, erős várunk az Úr és az Ő hajléka. Most, mikor távozunk, Istent arra kérjük, legyen életünkben örökös vendégünk. Bármerre hány sorsunk, gondoljunk csak arra, életünk hajóját az Úr kormányozza. Kedves, jó szüleink, Istent kérjük arra, legyen részetek majd a mennyországban. Megköszönjük szépen, hogy úgy szerettetek, jó gondoskodásban minket neveltetek. Békében éljetek, míg az Úr akarja, vezessen hitünkben az Ő védő karja. Legyen minden háznál vendég a szeretet, add meg, jó Istenünk, kérünk, mindezeket. Lelkipásztorunkat az Isten segítse, hogy egyházunkat hitben vezethesse. Az intő szavait szépen megköszönjük, adjad, édes Atyánk, hogy el ne feledjük.------ Fogadja el tőlem ezt a kis virágot, adjon az Úr Isten örök boldogságot. Falunkban éljenek sok-sok esztendeig, ha az Úr akarja, életük végéig. Éltesse az Isten erőben, egészségben, hogy hivatását mindig teljesítse. Egyházunk, vallásunk, nemzetünk javára, kívánjuk még egyszer, hogy az Isten áldja.

FRENCH LEGION

FRANCIA IDEGEN LÉGIÓ-----(franciául Légion étrangère) egy elit katonai alakulat a francia hadseregen belül. 1831-ben alapították a Franciaországban tartózkodó külföldi önkéntesek számára, mivel az 1830. júliusi forradalom után külföldieket már tilos volt a francia hadseregbe sorozni. A 19. század folyamán fontos szerepet játszott a francia gyarmatbirodalom terjeszkedésének és védelmének elősegítésében, de részt vett a legtöbb, Franciaországot is érintő háborúban (például porosz–francia háború, az I. és II. világháború stb.). Sikerét a hagyományos katonai szakértelmen kivül az „esprit de corps” -nak (csapatszellem) is köszönheti,mely segítségével a különböző országokból érkező és sokféle kultúrájú férfiakat egy családdá kovácsolja. Következésképpen az Idegenlégió nemcsak fizikailag megterhelő (bár kevésbé extrém a kiképzés ezen része, mint a kisebb elitosztagoknál, például a Special Air Service-nél), hanem rendkívül nagy nyomást gyakorol a katonák lelkivilágára is. 2006-ban a jelentkezők 13%-a bizonyult alkalmasnak. A Légióval kapcsolatban rengeteg tévhit terjedt el a világban. A "legnépszerűbb" talán, hogy bűnözőket, bajkeverőket és más kétes alakokat vár a soraiba. Eleinte így volt, de manapság már szigorú feltételekhez kötik a felvételt, a jelentkezők felét általában elutasítják különböző okok miatt (fizikai, pszichológiai, egészségügyi alkalmatlanság). Ha kiderül az illetőről, hogy büntetett előéletű vagy házas, akkor általában azonnal megszakítják a felvételi eljárást. Az illető családi állapota azért fontos, mert a Légió élete egyáltalán nem család orientált. Később azonban légiósok is házasodhatnak, csak előfeltételei a tiszti rang valamint a civil név visszaállítása. A tisztek nagy része francia ill. akiből tiszt lesz egy idő után, annak fel kell vennie a francia állampolgárságot. Bár franciák hivatalosan nem lehetnek tagok, sok francia is szolgál az alakulatban. (A felvételnél is tudják a francia állampolgárságot, csak nemzetiségileg máshová titulálják őket.) Általában belgának vagy svájcinak vallják magukat, ami többé-kevésbé magyarázatot ad francia hangzású nevükre és kitűnő nyelvtudásukra. Jelentkezni csak a francia csendőrségeken ill. az Idegenlégió saját toborzó központjaiban lehetséges. A francia nyelv ismerete nem alapfeltétel, a kiképzés alatt biztosítanak nyelvoktatást. Az újoncoktól a legtöbb személyes holmit elveszik (többek között az útlevelet is) és rengeteg teszten (intelligencia, egészségügyi és különféle interjúk) esnek át az aubagne-i bázison. Ha ezeken átjutottak, akkor az Idegenlégió kiképzőbázisára, Castelnaudaryba szállítják őket. Itt négy hónapos kiképzésen vesznek részt, amely három részből (erőnléti, fegyverismereti és taktikai) áll és a végén egy sor vizsga következik. A tényleges belépés csak sikeres vizsga után történik meg ahol az illető nemet is mondhat.Ha elfogadja a szerződést, akkor öt évig kell szolgálnia a Légiót valamint ekkor osztják be a kilenc ezred egyikébe.A légió létrejötte óta mintegy 600 000 ember szolgált itt.A Légió egyenruhája jelenleg a Centre Europe F2 (Közép-európai F2) álcázó terepszínű ruházat. Négy színből áll (sárgásbarna, barna, zöld és fekete) és 1991-ben vezették be. Fejfedőként zöld barettet hordanak, aranyszínű (a 1er REC-nek ezüstszínű) légiós jelvénnyel a jobb szemük felett. Bevetéskor általában Spectra rohamsisakot viselnek, amelyet a füleknél elhelyezkedő kidudorodásokról lehet felismerni. Ezen kívül még létezik egy szürkés-khaki színű díszegyenruha is, amelyet terre de France-nak (Franciaország földje) hívnak, amely nagy piros vállbojttal rendelkezik (helyettesítendő a rendfokozatot jelölő váll-lapot). Az Idegenlégió legismertebb "ruházati cikke" talán a képi blanc (fehér kepi). A tisztek és az altisztek általában fekete kepit viselnek,amelynek felső szegélye piros arany vagy ezüst zsínór sávokkal (ezek is a rendfokozatot mutatják). További része még a fejfedőnek az állszíj (tiszteknél és tiszthelyetteseknél aranyozott, a többieknél fekete) és a kendő,bár ez utóbbit csak régebben használták. A legionáriusok az első 5 év letöltése után kapnak egy fordított ék alakú sávot, amelyet az egyenruhájuk bal karján viselnek. Utána 5 évenként kapnak egy újabbat, bár az alakulat törekszik arra, hogy senki se szolgáljon 20 évnél tovább.

"EVERYVONE COMES INTO YOUR LIFE FOR REASON

"Mindenki okkal érkezik az életedbe. Lesz, aki csalódást tartogat majd, ami által erősebbé válsz, és lesz, aki a hited adja majd vissza. Lesz, aki átsegít egy nehezebb szakaszon és lesz olyan, aki majd akadályt épít neked, hogy átléphesd azt. Lesz, aki az érintésével épít számodra reményt egy szebb holnaphoz, és lesz olyan is, aki majd csendben átölel és Te szavak nélkül is tudni fogod, merre menj tovább. Okkal vannak melletted, és ha végeztek, ha átadtak mindent, ami neked szólt, majd mennek tovább az úton. Ne sirasd hát őket, adj hálát, hiszen voltak, érthetted őket, minden ami történt, megtörténhetett. Légy hálás, hogy lehettek, hogy Te lehettél, hogy többé válhattál, erősebbé, néha sebekkel, öleléssel és áldással, de mindig több lettél. Velük és általuk, azokkal, akik melléd rendeltettek a hosszú úton."

METAL BALLADS

BEST SONGS REMIX AND MASUP 2022

METAL BALLADS INSTRUMENTAL

HOW DO TODAY'S KIDS FEEL....

Hogy milyenek a mai gyerekek... Az eset ma történt Dunaújvárosban. A képen látható 3 fiatal azt hittem ebédelni megy a Campus étterembe,de belefutottak az utcán ,a kukában turkáló hajléktalanba. A zöld pólós kézzel lábbal magyarázta neki hogy maradjon ott,mert nem magyarok voltak a srácok. Bementek a fiúk az étterembe,s mindegyikük egy adag ebédet hozott ki. Az összeset odaadták a megszeppent hajléktalannak,aki meg sem tudott szólalni... Alig tudta megfogni a rengeteg meleg ételt. Ezután a 3 srác,ahogy jött el is ment,szó nélkül.A hajléktalan ott àllt darabig megszeppenve és Ő is elballagott... Respect a fiataloknak,meg szüleiknek is, hogy ilyen gyerekeket neveltek. Ez mind ma történt,szemem láttára.... A képen a 3 jőtevő...

DISZKO 1980

https://www.facebook.com/watch?v=384307596921681 file:///C:/Users/user/Pictures/Papik%20Istvan%20_%20Facebook.html

IF YOUR SOUL IS SERENE

Ha derűs a lelked, ne hagyd,hogy valami vagy valaki megváltoztassa.Minden bajt problémát dolgozz fel úgy,hogy közben tudd,az élet a legnagyobb ajándék.Legyen ez a mottód: Amíg élünk,remélünk! Mert a derűlátásod beragyogja a környezeted,melletted nincsen szomorúság, és nincs bánat.Árad belőled a szeretet és ezt az emberek megérzik.Ha rájuk mosolyogsz,visszamosolyognak rád.Ha sírsz,ne magadban elfojtva tedd, szívfájdalmad az élet szükséges velejárójaként kezeld. Hidd el, az élet szép, és hidd el, hogy te vagy az, aki fényt visz oda, ahol megjelensz. Szükség van rád, szeretnek és tisztelnek az emberek!

DEPRESSZIÓ - FARENHEITH - STULA ROCK

>

DRONE AMBIENT MIX

ALPHAXHONE

DARK 31 NO P NO CONTROLL

IT'S GOING TO BE A BIG STORM, IT'S GOING TO BE A WORLD-WIDE

Nagy vihar készül! Világraszóló. Nem kevesebbet fenyeget, mint az úgynevezett „emberiséget”. Teljesen nyilvánvaló, hogy annak a rendszernek, amit évtizedeken, vagy akár régebb óta megszokott az emberiség, annak vége van. Soha nem fog visszatérni. Azért van vége, mert hazugságra épült, amit egyesek nagyon is tudatosan hazudtak el, mások meg nagyon is készségesen elfogadták mindezt, mert sok tekintetben kellemes volt a számukra, de a hazugság attól még ugyanúgy hazugság marad és szükségszerűen összeomlik. A dolog lényege röviden az, hogy semmi nem az, aminek látszik, és szinte semmi mögött nincs ma már valós érték. A pénz ma már csak egy elektronikus jel egy mágneses adathordozón, amit úgy módosítanak egy gombnyomással, ahogyan akarnak. A pénz értéke ma már csupán személyes döntés kérdése. Valós érték pedig szinte egyáltalán nincs már mögötte. Főként a „Nyugat” (EU és USA) ma már csak egy hatalmas luftballon, amit annyira felfújtak, hogy nem lehet már tovább fújni, mert akkor azonnal kidurran. Elérte tehát a határát a hazugságáradat. Az EU és az USA népei ellustultak, eladósodtak, genetikailag is maximálisan degradálódtak az etnikai keveredés miatt és a krónikus tudati lezüllés következtében morálisan is összeomlottak. A világ energia és ásványkincs tartalékúnak kb. a fele Oroszországban Kínában és Indiában, valamint az általuk befolyásolt és felügyelt országoknak a kezében van. A világ termelőerejének kiemelkedő része felett Kína rendelkezik. Az EU-nak és az USA-nak nem nagyon maradt más, csak az a pénz, ami mögött csupán olyan adósság van, ami soha nem lesz behajtható. Ezt egyébként ők is nagyon jól tudják. Az USA államadóssága meghaladta a 30.000 milliárd dollárt, és ha Kína nem hajlandó a jövőben USA államkötvényeket vásárolni, akkor az amerikai államcsődöt azonnal be kell jelenteni. Ha Kína és Oroszország, valamint India nem USA dollárban kereskedik a jövőben az olajjal és ehhez Szaúd-Arábia is csatlakozik, akkor a pertodollárnak vége és a bukás sokkal hamarabb bekövetkezik. Akkor a FED-nek is vége és bizonyos „családok” is csomagolhatnak. A materiális világ „valódi” materiális értékei tehát egyáltalán nem az USA és az EU kezében van ma már, és a humán erőforrásokkal sem büszkélkedhetnek egyeduralkodó módon, mert az „agyelszívást” már sikerrel megvalósította Kína és a többi feltörekvő gazdasági hatalom is. Ott van tehát Oroszország, mint energia nagyhatalom, Kína, mint a legolcsóbb tömeg munkaerő és ott van a lezüllött USA, elbukott háborúk sorozatával, valamint az ellustult, elöregedett és etnikailag is tönkrement Európa, aminek a megosztottsága is jelentős. A helyzet tehát lényegében arról szól, hogy bejelenti-e az úgynevezett „Nyugat”, hogy a pénzvilága összeomlott és az a pénz, ami a világban forgalomban van, amögött csak adósság van és ezzel egy pénzügyi világkatasztrófát szabadít az emberiségre, vagy beleviszi az emberiséget egy kilátástalan és vélhetően katasztrofális háborúba, mintsem elismerje a totális vereségét és bukását. Bejelenti-e valaki, hogy az USA dollár az Euro és a többi pénznem sem ér annyit, mint az a papír vagy fém amire nyomják, és hogy az IMF, és az összes többi bank is csak egy ócska kirakat, ami adósságot halmoz folyamatosan, vagy a beismerés helyett inkább beletaszítják az emberiséget egy beláthatatlan háborús helyzetbe és így igyekeznek elfedni a valóságot? A helyzet tehát az, hogy az eddigi világrendnek vége van, és nincs megegyezés abban, hogy hogyan tovább? Addig ment egymás körbelopása, amíg csak adósság maradt. De ezt ki és hogyan jelentse be hétmilliárd vesztesnek? Ez itt az igazi probléma, és a kardinális kérdés. A Nyugatnak rohamosan esik a gazdasági státusza, ami nyilvánvalóan az életszínvonal drasztikus romlásában is szükségszerűen meg fog nyilvánulni. Da akkor mi lesz a csőcselék szimpátiájával? Akkor nem fogják megválasztani az aljas és gazember politikusokat? Akkor hogyan lehet tovább lopni és az illegitim hatalmat bitorolni? Azt pedig nem akarják feladni azok, akik ezt már megszokták. Keresni kell tehát egy ellenségképet, mondjuk az oroszokat és őket kell felelőssé tenni mindenért. Ki kell robbantani bármi áron egy hatalmas háborút, ami egyrészt elfedi a katasztrofális helyzetet, másrészt lehetőséget ad a világ átrendezésére. Amivel el lehet terelni a figyelmet és amivel meg lehet magyarázni a hiperinflációt és a nélkülözést. Aztán ha minden a terv szerint alakul, akkor még megmentőként is fel lehet majd tűnni a háború lezárását követően. A „Nyugatnak” tehát létérdeke a háború. Nem kerülheti el, mert akkor színt kellene vallani, hogy az egész modern nyugati jólét, a fogyasztói társadalom egekig magasztalt ideája megbukott és be kellene ismerni, hogy az egész kapitalista ideológia a liberalizmussal és a demokráciával együtt végzetes tévedés volt, és akik ezt rászabadították az emberiségre, azok a világ legnagyobb gazemberi és a legostobább idióták. Ez a beismerés pedig nem fog megtörténni. Ennek az elkerüléséről szólt és szól a vírus hiszti is és a háborús hangulatkeltés és konfliktusgerjesztés is. Valahogyan „előre” menekülni és elkerülni az elkerülhetetlent. Ez a jelenlegi „stratégia” és ezt szolgálja minden taktikai húzás is. Mert ugyebár, ha egyértelműen kiderülne, hogy nincs tulajdonképpen semmilyen „megtakarítás” sem, meg nyugdíjalap sem, meg életbiztosítási tartalék sem, meg semmi sem, csak a nagy hazugság van, az adósság, meg az egyik napról a másikra történő pénzügyi túlélés és zsonglőrködés, akkor bizony a csőcselék nagy valószínűséggel kezelhetetlenné válna és meglincselné azokat a gazembereket, akiben eddig, ha kételkedve is, de azért megbízott. Hát ezért kell a háborús cirkusz. Ezért kellenek a józan ésszel teljesen ellentétes kormányzati döntések. Ezért kell a kétségbeesett bűnbak keresés. Ezért kell az uszítás. Ezért kell a zavarkeltés, a felforgatás. Ezért kell minden hazugság és megtévesztés, hogy ki ne derüljön a leghülyébbek számára is, hogy a helyzet nem kritikus, hanem katasztrofális. Vége van tehát, ha tetszik, ha nem. Csak idő kérdése, hogy mikor válik teljesen kezelhetetlenné a helyzet. Nyilván ez nem húzódik évtizedekig. Lehet, hogy még évekig sem. Ez itt áll már a küszöbön és bármikor beléphet és amikor majd teljes valóságában belép, akkor nem fogja érdekelni, hogy ki van felkészülve a fogadására és ki nem

ROAD EGYÜTTES

border="0" allow="accelerometer; autoplay; clipboard-write; encrypted-media; gyroscope; picture-in-picture" allowfullscreen>

Láthatatlan munka2 Vajon észreveszi a családom, mi mindent csinálok? Vajon látják, de megszokták, ezért nem mondanak semmit? Láthatatlan a munka, amit végzek? Néha úgy érzem. Láthatatlan munka Utálom a láthatatlan munkát. Azt szeretném, ha valaki észrevenné, megveregetné a vállam, hogy milyen ügyes vagyok. Vegyétek észre, mennyit dolgozom értetek! Vegyétek észre a takarítást! A kád csillog, az ablakok tiszták, a függönyök illatosak, a pultot mindig letörlöm utánatok. Még a WC is ragyog, amire a feneketek teszitek. Vegyétek észre a mosást! A szennyestartót mindig ürítem, az öblítőszagú, vasalt ruhát összehajtogatva a szekrényben találjátok. Szagoljátok meg a makulátlan ágyneműt, amibe ma este belebújtok a patyolat pizsmákban. Vegyétek észre a rendet! A felszedett legókat, amelyek titokzatosan visszakerülnek a dobozba, a szertehagyott könyveiteket, amik ott sorakoznak az íróasztalok sarkán. A feltöltött ceruzatartót, a kiürített szemetest... Vegyétek észre a kaját! A reggelit, a vacsorát, ami mindig készen vár titeket. A feltöltött hűtőszekrényt, a fiókokban lapuló kedvenc nasikat, amik nem maguktól bújnak oda. Hogy mindig van itthon tej... Úgy tűnik, ezeket senki sem veszi észre. Feltételezik, , hogy minden mindig ott lesz, amikor szükségük van rá. De mi van velem? Mi van, ha nem vagyok mindig ott? Akkor majd észreveszik? És ahogy ez a sok sötét gondolat rágcsál belülről, hátrébb lépek. A gyerekeim jóllaktak, otthonom meleg és hívogató, az életem olyan, amilyet mindig is reméltem. Én észreveszem az erőfeszítéseimet. Tudom, keményen dolgozom. És egyelőre ez elég jó.

DEEP SPACE AMBINENT MUSIC

DISTURBED

V. V. PUTYIN TOLLÁBÓL

V.V. Putyin tollából Kedves polgárai a gyönyörű Föld bolygónknak! Én, az Orosz Föderáció elnöke, Vlagyimir Putyin, úgy döntöttem, hogy mindannyiótokat közvetlenül szólok, és kihagyom a diplomatákat, az uralkodókat és az újságírókat. Oroszországban van olyan kifejezés, hogy "rádióadó", ahol nem lehet hazudni, hazudni és csalni. Tehát nyíltan fogok beszélni, hogy mindenki igazolhassa szavaim igazságát. Oroszország hatalmas és gazdag ország. Alapértéke több mint 150 nemzet, a területén él, ahol a szabadság és az igazság az első. Nincs szükségünk új területre. Van elég energiánk és minden egyéb erőforrásunk. Nagy Tartária és Nagy Mogul Birodalom ideje óta Észak-Eurázsia nemzetei nem fejlődtek ki, hála Amerika, Afrika, India fosztogatásának és gyarmatosításának, Kína nárcizálásának, hanem kemény munkájuknak és békéjüknek. Aki tud oroszul, az érti, hogy az "orosz" egy melléknév hazánk minden nemzetére nézve. Orosz szlávok, orosz tatárok, orosz zsidók, orosz Evenkovok, stb. orosz lelkek, bár kultúrájuk, nyelvük és életmódjuk eltérő lehet. Üdvözöljük az egységnek ezt a sokszínűségét! Oroszország minden nemzete ismét arra kényszerül, hogy feláldozza életét, hogy megvédje a világot a nácizmustól és a fasizmustól. 50 hadifoglyunkat elcseréltük 50 ukrán katonára. Ukrán katonákat kezeltek kórházainkban, napi háromszori étkezést etettek és épségben hazatértek. Katonáinkat levágott ujjakkal és nemi szervekkel vonták őrizetbe. Még a nácik sem tették meg a legutóbbi háborúkban. Ezeket a bizonyítékokat bemutatjuk a jövőbeni bíróság előtt. Szégyellje magát mindenki, aki most ezeket az őrülteket támogatja! Uralkodóid az Egyesült Államokban, Európában, Japánban, Ausztráliában és más országokban civilek, terhes nők és gyermekek, szándékosan téveszmés túszok mögé bújva álltak. Nehéz elképzelni, hogy egy egészséges, józan ember támogatja ezeket a szörnyűségeket. És a ti Bidensetek, Scholz, Macron és más demokrata bűnözők nemcsak védik, hanem aktívan fegyvereznek és szállítanak pénzt, ami nem elég ahhoz, hogy az árak az országaitokban tarthassák. Emelkednek az árak és összeomlik a világ, de nem azért, mert az oroszok megszüntetik a náci szót Európában, hanem azért, mert csendben figyelsz és valójában támogatod a nácizmus újabb hullámát. Ezúttal nem Berlinbe megyünk. Történelmi határainkon fogunk állni, és minden náci ige szélesre nyílik, hogy új "kristály" életet készítsen nektek, ahogy a nácik tették és hozzátették. Kiáltás minden olyan embernek, aki békében akar élni és dolgozni, gyereket nevelni és barátságot kötni a nemzetekkel az egész világon. Segíts Oroszországnak megbirkózni egy újabb rákos daganattal - Nem Ukrajnában, ahol békés és keményen dolgozó emberek élnek, hanem a nácizmussal, amit az USA és a NATO sólymai termesztenek az adódból. Ha az uralkodóid a nácizmust támogatják, száműzd ki őket, vedd a hatalmat a saját kezükbe! Az ukrán nácik védik magukat a békés állampolgárok mögötti lövésektől, rettenetes Oroszország ürügyén az Önök uralkodói úgy döntöttek, hogy cipelik a magas árak és a népességhiány terhét. Ukrajnában a nácik jól élnek a hétköznapi állampolgárok háta mögött, míg az átlagembereknek kell szenvedniük - Ukrajnán és nyugaton ugyanazok a bűnök. Nem szegtük meg egyik ígéretünket sem, amíg az uralkodóid el nem loptak 300 milliárd dollárt és eurót az orosz néptől. Világszerte kifosztják hazánk polgárainak vagyonát, szándékosan meddő katonáinkat, betiltják az orosz nyelvet és megtámadják az ortodox egyházat. Úgy veszem észre, hogy azokban az országokban, ahol a kormányok szigorítják az Oroszország elleni szankciókat, egyre nagyobb a tudatosság arról, hogy mi történik, és terjed a tüntetési hullám. El kellene gondolkodni a hátad mögött bujkáló politikusok cseréjén. És ne halogasd. Ha összefogunk, egy hét múlva nem lesznek nácik Ukrajnában, Európában, USA-ban és más országokban helyreáll a normális élet, és együtt új ukrán nácik és minden nácizmust támogató uralkodó bíróságát építünk!

KULTURÁLIS ÉS MÜVÉSZETI VEZETŐ

ARTium Kulturális és Művészeti Magazin

OLÁH GABRIELLA költő „A bánat és az érzékenység nem átmeneti állapot, melyet le kell győzni, ezek legyőzhetetlen és szükséges életérzések ebben a mai világban. Azt hiszem, csak a gyenge embereknek van szükségük örök optimizmusra.” – Maxie Wander Oláh Gabriellát régóta ismerem, ugyanazokban az irodalmi magazinokban posztoltunk anno – és már szinte az ismeretségünk elején kiderült, hogy abszolút egy hullámhosszon vagyunk. Érzékenysége, melankolikus versei hamar megérintették az olvasók és a költészetet szeretők lelkét, verseinek hangulata pedig magával tudott ragadni bárkit egy kiváltképp ön-azonos és precízen felépített alkotói világba. Költői képei egyediek, világosak és egyúttal többértelműek is, teljes valójában próbálja megragadni az életet, az őt körülvevő világot. Többször kell elolvasni, ízlelgetni, értelmezni – engedni, hogy hatással legyen ránk a versek zenéje, ritmusa, hangulata. Költészetének szabadságát, eszmeiségét és egyediségét precíz, pontos és értelmezhető lírai képekkel rajzolja elénk, akár a saját, akár általánosságban vett érzelmi viharokat, fantáziavilágot vagy élményeket jeleníti meg, mire a végére érünk, érezzük a gyógyulást, fellélegzünk és újult erővel lépünk tovább. Átvezet fájdalmainkon, félelmeinken, megfogalmazza helyettünk a lényeget és sokszor megadja a megoldást is, egyfajta lelki és szellemi zseblámpát ad a kezünkbe, aminek fényével segít kijutni a társadalmi, szociális és emocionális sötétségből. Önmagáról így ír: Budapesten születtem, itt nőttem bele ebbe az őrült városba és rohantam vele, míg ki nem taszított magából. Másfél éve Spanyolországban élek és tapasztalom napról napra a nyugalmat, a mediterrán életszeretetet, a türelmet, az emberek egymás iránti pozitív viselkedését, ami szavakkal alig fejezhető ki. Ma, amikor a könyvek és az olvasás, nagy általánosságban a kultúra szinte halálra vannak ítélve, szerencsésnek hiszem magam amiért olyan családban nőttem fel, amelyben pici koromtól láttam, tapasztaltam az olvasás fontosságát, aminek azóta is élvezem az előnyeit. Számomra az írás ajándék. Mint minden magára valamit adó tini, én is írtam verseket. Nem szerelmes nyafogásokat, hanem verseket. A magyar tanárnőm "rajtakapott", hogy Berzsenyi, Balassi tanulmányozása helyett inkább írok. Beajánlott egy körbe, ahol az akkori kortárs költők gyűltek össze. Elolvasták a verseimet, majd meghozták a döntést. "Nagyon jók. Kár, hogy olyan" Kosztolányis" a stílusod. " Megsértődtem és nem írtam kb. 15 évig. Az élet fura fintora, hogy édesapám halála adta újra kezembe a tollat, aki igazi művészlélek volt. Kisplasztikákat készített, faragott, olvasott. Talán tőle örököltem a" művészhajlamot". A családom sokáig nem tudta, hogy írok. Már tudják és talán büszkék rám egy kicsit.. Hogy rám milyen hatással van az írás? Felszabadít. Ajándéknak érzem, hogy kiírhatok magamból bármit, ami foglalkoztat, vagy megérint akár csak egy pillanatra. Egy hang, egy illat, egy érzés, egy zene, egy látvány, mindegy mi, de elszabadulnak az ujjaim és születik belőle valami... Egy kedves költő barátom unszolására tagja lettem egy irodalmi körnek, ahol meglepő módon szerették az írásaimat. Később két olyan portál tagja lehettem, ahová már csak meghívásos alapon lehetett bekerülni. Ennek eredményeként jelent meg az első és valószínűleg az utolsó "kötetem", e-book formában. A "Napsziget a Művészetekért Alapítvány" rendszeresen közölte a verseimet, de sajnos Lajtai Gábor halála óta nem mertem küldeni nekik semmit. Nincs támogatóm, mentorom. Nem baj... Amíg nem kezdtem írni ruhákat terveztem és sokat rajzoltam. Állítólag volt hozzá tehetségem. Minden stílusban írtam, írok. Állítólag sikerült már szonettet és szabályos hexameteres verset is elkövetnem. Nem voltam és vagyok szabálykövető. Néha írok haikut, tankát, de csak azért, hogy bizonyítsam magamnak, képes vagyok a szabályok betartására. Írtam már kisprózát, mesét. Kedvelem az abszurd stílust. Nagy kedvencem a John Lennon novellák és Boris Vian regényei. Érzem, hogy motoszkál bennem egy regény... Először kezdetlegesen, de már egészen jól készítek képeket, élvezem. Siker számomra, hogy adhassak valami szépet, érdekeset az embereknek, ami megérinti őket. Ez az életfilozófiám is. Történhet bármi, jót tenni öröm. Ha ez egy vers, egy kép, egy gondolat, akkor elértem a célom. Ezért nem hosszú számomra az alkotás folyamata. Leírom az első betűt, írok, pontot teszek, majd elolvasom mi is született. Ezt tervezem a jövőben is tenni. Versek: Találkozás Álmaimból visszatértem jóreggelt köszönt a valóság intettem neki és léptem tovább nem érintettek a gondjai visszafordultam mégis leültem mellé csendben alattunk lomhán hömpölygött a tűnő idő nem mondott semmit csak szemembe nézett látón lustán felállt vállamra támaszkodott majd eltűnt hirtelen tekintetében bölcs villanás indultam én is lábam alatt megsüllyedt az út magamban együtt mentünk tovább. * Itthon – otthon Talán csak egy percre jöttem körülnézni egy kicsit és majd, ha időm engedi, meghalni ott, ahol született Dali. * Lehetek Vagyok, mint köd hideg hajnalon, fagyos télben bimbózó jégvirág, önmagam ablakodra rajzolom, szirmom hideg, gyönyörű zúzmarás. Vagyok út, mely vezeti lábaid, tengerparti lágy, fehér homok, ahol, ha a víz hívja hullámait, maradhatnak utánam nyomok. Vagyok szél, mely hajadba kap, vagy zápor egy cseppje arcodon, tavaszi ébredés, pajkos pillanat, mi átsegíthet minden gondodon. Vagyok tűz, mely sosem hamvad el, perzselő láng, pattogó szikra, mely szemed kíváncsi kérdésére így felel: igen, válasz vagyok összes álmaidra. * De jó lenne... Néha arra gondolok lehetnék dinnyehéj a tarajok hegyén csak ringatóznék vinne a sodrás nem lenne más dolgom mint azon gondolkodnom bár ülne egy költő a rakparti lépcső egyik fokán aki észrevenne ahogy semmiről sem tudva lustán ringatózom a semmit kergetve valahogy mindegy hogyan fészket raknék a fejében előhúzna egy darab papírt és beleírna egy versbe. * Merengő Egykori költők könnyei hullnak az égből, minden lehulló csepp egy-egy gondolat, írnak-e vajon? Születnek-e veretes rímek, vagy ott már csak a csend bólogat? Tudnak-e róla, ha könyvvel a kézben verseik társammá válnak a percben, ha kusza betűket írok hószín papírra, hiszem: egy pillanatra rokonuk lettem? Onnan a Parnasszusról látják-e Földet, mely egykor szép, néha csúf hazájuk volt, felülnek-e olykor vad Pegazusra, ki csak azt veszi hátára, aki holt? Elsuhannak-e némán fejem felett, vezetik-e néha bizonytalan kezem? Ha soraim könnyen, jól sikerülnek, hihetem-e, hogy közülük páran, képzeletemben mellém ideülnek? * Vágy, ha teljesül Egyszer – csak egyszer – akarok írni egy verset amiben a szavak még köszönő viszonyban sem állnak egymással lila köldököm virít a homlokomon identitásomat – akár nemi, akár emberi - átlátszó lepel fedi kuszán össze meg vissza futnak a mondatok de mindez költeménynek látszik fejemre menő kalapot teszek szemüvegem hatvan dioptriás vagy legalábbis annak látszik pedig üveg mutatom, hogy én mennyire más és hatalmas különc vagyok ordenáré szavakat használok és ettől hanyatt esnek a nagyok egymás kezéből ütik ki a tollukat hogy agyon-nagyon dicsérjenek sorban állva akarnak kiadni mindent ami kezemből kipottyan agytekervényeim simák ugyan vagy olyan kuszák, hogy csomókban állnak össze de baromi mai vagyok és iszonyú modern mert ami érthető nem kell a szép szónak nincs tere a lélek nem kelendő minek a rím mit kín nélkül írok, mert bírok de mit tegyek, ha másra nincs késztetésem? Maradok észrevétlen kiadatlan unalmas betűvető a kalapot fel sem veszem üveg helyett az olvasáshoz marad másfeles szemüvegem és írok, ahogy eddig tollamat lélektintába mártva nem fizetek, hogy legyen egy olvasatlan kötetem amivel büszkélkedhetem magamban olvasó esteket tartok a sosem volt közönség előtt de ezt az egyet legalább megírtam és tudom, milyen pocsék érzés pedig semmivel sem nehezebb mint érthetőnek lenni és bevallom őszintén ez azért nem semmi. * Foszlányka Egy kis csendet a zajban most csak ennyit akartam mélyet lélegezni légüres térben üres szemekben fényt látni a mélyben mosolyt keresni legalább egyetlen arcon túllépni minden kicsinyes harcon nem nyitni ernyőt, ha eső permetez szürkeség helyett selymes színeket. * Agymenés Van úgy, hogy a betűk szavakká nőnek a toll hegyén és verssé válnak agyunk egy rejtett szegletében vagy bekerülnek oda az egyszer majd jó lesz valamire lomok közé és persze sosem lesz belőlük semmi de mégsem tűnnek el hiszen valamiért megszülettek mint ahogyan sok más haszontalanság melyeket el sem rejt senki és semmi de majd egyszer talán egy napon amikor csak repedések lesznek az emlékekből épült falon kiderül, hogy az utolsó téglákat az ilyen haszontalanságokból kevert habarcs tartja össze. * Daccal, haraggal Itt állok daccal, itt vagyok haraggal, ha nem kellek, ne vigyél magaddal, indulat parazsa fűt, meg is éget, hamuvá nem leszek, lángolni félek. Szikráim pattognak, gyúlnak körülöttem, perzselek mindent, mit valaha szerettem, tüzemet nem tartják száron hamis érvek, lángvörös telivér, nyergében enyészet. Szemeim bújtatom rongyos könnyruhába, próbálok nem nézni e felégetett tájra, záporom nyomán nem nyílnak holnapok, soha-lét minden, mit utánam hagyok. * Holt táj Csend van a holt mező ontja a párát mit fellegek mérge öntött rá bőven szikjén a földnek nem terem mag már nem fúj a szél és nincs napsugár. Fekete égen szürke a Hold is csillagok fénye sem bújik elő langyos az éj, de nem melegít holt mezőn nincs már dús legelő. Ember és állat lába nem járja léttelen éltét a holdbéli tájnak nem tudja senki, egy régen volt korban arany kalászok etettek sok éhes szájat. * Ha a Hold ölel Ha te vagy a Hold sarlója öleljen, mint két karod, közéjük rejtem magam, leszek csendes csillagod. Némaságod búvó titkait lágy fényű fellegekre bízom, óvó szemed rám tekint, nem félek, már nem ront vad erőkkel rám a zord világ, a Föld lentről ámulva néz, mi leszünk, kiket csodálva lát. Ha majd az éj búcsút int, veled leszek a Nap mögött és ha ismét este lesz, fészkedben ott találsz megint. * 206 Ott a mélyben hol csak csend honol az idő nem fogy csak a test a foszló gyolcs alatt míg csupán a csont marad. Kétszázhat darab. * 1987 – Apámnak Elfelejtettél szólni, hogy elmész és nem hagysz hátra semmit csak merev, kihűlő testedet amint ötven évnyi életet próbál összevetni öt perc halállal. Szerkesztette: Vincze Andrea Victória Kép: Oláh Gabriella portréja

BLUES

DARK-DRONE-AMBINENT

EXPERIMENTAL AMBINENT MIX

Attacks on Russians

Durva ruszofób támadások Európa szerte - "Gyermekeket zaklatnak az iskolákban, megverik őket, azért verik őket, mert az anyjuk orosz . Egy fiút három ukrán vert agyon " Betört ablakok németországi orosz üzletekben. Lengyelországban is veszélyek lesekednek az orosz kamionosokra a parkolókban. Orosz rendszámú autókra dobált szemetek. Szétvert orosz turista buszok. Európa megőrült. Spanyolországban egy orosz ajándékokat árusító üzlet, ahol Elena dolgozik reggelre már obszcén szlogenekkel volt kifestve. Talán ez még csak a kezdet. Egy ukrán titokban üzent: a helyiek úgy döntöttek, megbüntetik "ezt az oroszt". "Sok ukrán csak azért jön be a boltba, hogy köpjön egyet miközben a halálomat kívánják.", "Gyermekeket zaklatnak az iskolákban, verik őket, azért verik őket, mert az anyjuk orosz . Egy fiút három ukrán vert agyon " - mondta Elena. Veszélyessé vált bevallani, hogy Oroszországból származól. Ilyen leveleket dobálnak az emigránsok postaládájába, hogy: "Tűnjetek el Németországból! Ti oroszok vagytok, nem németek, nem fogtok tudni beilleszkedni." Szinte már hivatalosan is bejelentették az oroszok vadászatát. A brit parlamentben azt kérik, hogy utasítsák ki az oroszokat az Egyesült Királyságból. Erről diplomatáink számoltak be. Ugyanakkor nem szabad megszólalniuk - az orosz nagykövet ide tervezett beszédét egyszerűen lemondták. Az álláspontjuk magyarázatára tett kísérletek még a távoli Ausztráliában is kudarccal végződtek. Az egyetlen nézőt, aki kiállt Oroszország mellett, arra kérték, hogy hagyja el a tévéműsort. "Támogatod, ami Ukrajnában történik, ahol emberek halnak meg. Nem érzem jól magam a társaságodban. Megtennéd? Kérlek!" - mondta a műsorvezető Sten Gard. Az eddig dicsőített és világgá kürtölt tolerancia helyett - felhívások: kérj bocsánatot, mert orosz vagy. Vagy számkivetett leszel. Honfitársunk, Jevgenyij Tumasov fotósunk hasonlóan járt: a külföldi sportolók elfordították arcukat a fényképezőgépétől. Aztán hivatalosan is bejelentették: a Nemzetközi Biatlon Szövetségnek már nincs szüksége a szolgálataira. "Kérdeztem, miért? Azt mondták: tudod mi történik most a világban. Azt mondtam: igen. Mindenfélét beszéltek, aminek a lényege az volt, hogy azért, mert orosz vagyok - mondta Tumasov. Elbocsájtásom formai oka az volt, hogy a növekvő agresszió miatt nem tudnak már biztonságot nyújtani. Ugyanezt mondták az egész junior főiskolás Oroszországi síugró csapatnak. A felfüggesztett sportolókat kísérettel szállították el Lengyelországból. "A rendőrség kísért bennünket, és igyekeztünk betartani azokat a biztonsági intézkedéseket, amelyeket Európában senki sem tudott garantálni számunkra " - mondja Dmitrij Dubrovszkij, a Síugró Szövetség elnöke. Az ENSZ a külföldön élő oroszok elleni támadások leállítására szólít fel. Az amerikaiakat nem közösítették ki, amikor bombázták Jugoszláviát, megszállták Afganisztánt, Irakot, Líbiát és Szíriát. Gyermekeiket nem zárták ki az egyetemekről, és a felnőtteket sem a munkából. Működésük korrekt volt és a demokráciához méltó. Az oroszok viszont barbároknak lettek kikiáltva. Az orosz nagykövetségeket is megtámadták. Hollandiában Molotov-koktélt dobtak be a konzulátus területére. Írországban leszakították a címert, Lengyelországban a tüntetők diplomatákat ostromoltak. Kanadában - támadások és ostromok. Diplomatáinkat megalázták. „Halált kívánnak mindannyiunknak, oroszokra ” – mondja Oleg Sztepanov kanadai orosz nagykövet. Egy exkluzív interjúban Oleg Sztepanov kanadai orosz nagykövet azt mondja, hogy komolyan aggódik alkalmazottaiért. Végül is ebbe az országba menekültek a második világháború után a „Galícia” SS-hadosztály tagjai, akik hatalmas ukrán diaszpórát hoztak létre. "Itt találtak menedéket azok az emberek, akik népirtást hajtottak végre oroszok ellen és olyanok, akik anno koncentrációs táborokat őriztek, akik felelősek voltak a holokausztért. Ezeknek az embereknek ezrei találtak menedéket Kanadában. Nos, gondolhatja, hogy az ilyen múlttal rendelkező emberek, milyen örökséget adtak át fiaiknak és unokáiknak." – mondta Sztyepanov. Az oroszok elleni agresszió nem tegnap kezdődött, de alig két hét alatt elérte a tetőfokát.

METAL BALLADS

allow="accelerometer; autoplay; clipboard-write; encrypted-media; gyroscope; picture-in-picture" allowfullscreen>

SONG FOR THE ABANDONED

UNDERWATER SLEEP ORCHESTRA

VAMPIRE AMBINENT

FIGHTING CANCER, LIFE

Küzdelem a rákkal, az élettel Eddig nemigen mertem megnyilvánulni a nagy nyilvánosság előtt, de most erőt kaptam a sorstársamtól, Lorannetől. Igaz mi nem ismerjük egymást személyesen, de igen nehéz, rögös utakat jártunk be mindketten. Azért írom ezt a cikket, hogy kiírjam magamból a régi fájdalmamat, és vegyük észre, hogy az élet milyen szép és milyen gyorsan elrepül. Küzdelem a rákkal, az élettel Az én történetem 1999-ben, 20 éves koromban kezdődött. Ekkor volt az esküvőnk, ami nagy szép és elég nagy volt. Boldogan tervezgettünk, családot szerettünk volna alapítani. Álmunk vágya teljesült, mert megszületett a kisfiunk 2001.01.02-án. Nagyon boldogok voltunk és még ekkor nem volt semmi gond. Majd szerettünk volna egy kistesót, mert én annak voltam, és még vagyok is a híve, hogy jobb a kis korkülönbség. Egyik hónapban azt vettem észre, hogy késik, de jó baba lesz. Hát 3 teszt is negatív lett. Így elmentem az orvostól m, mert féltem, hogy valami baj van. Hát egy kicsit váratlanul ért, amikor az orvosom közölte velem, hogy: - Gratulálok, ikreket vár. Örömömben még felkelni sem tudtam, de felfogni sem, hogy én ikreket várok. De akkor miért nem mutatott semmit a teszt? Ez örök kérdés. De sajnos 8 hetesen közölte, hogy az egyik baba felszívódott, de a másik nagyon jól van és már hallottuk a szívhangot. Boldog is, de szomorú is voltam. Az orvosom ajánlotta nekem a 4D-s UH-t, mert akkor mindenre fény derül. Elmentünk a szülinapom előtt 2 nappal és az orvos közölte velem, hogy van egy jó híre és egy rossz. Hát kértem, hogy a rosszal kezdje és közölte velem, hogy nagyon sajnálja, de elveszítette az egyik gyermekét, igaz még áramlást lát, de visszafordíthatatlan a helyzet. Erre én közöltem, mit sem sejtve semmit, hogy igen, sajnos tudunk róla. Nem-nem mondta az orvos, itt akkor 3 baba volt, mert látszik a felvételen, hogy egy felszívódott, a másik nemrég ment el. De szerencsére a harmadik baba jól van. Egész úton hazafelé sírtam és nem értettem, hogy mi történt. Sajnos pont a szülinapomon be is kerültem a kórházba, mert bevéreztem, de a vizsgálatok közben kiderült, hogy miómám van. Nem biztos, hogy kibírom hordani a babát. Most nem szülési történetemről szól a cikkem, de innen indul az én nehéz, rögös életem. Szerencsére egészségesen megszületett a pici lányom 2002.12.27-én. A miómámmal nem műtöttek meg, mert mondták csak akkor, ha gondot okoz. Sajnos eljött az a nap 2004-ben. Az egyik szeptemberi napon nagyon begörcsöltem, de annyira, hogy már pisilni sem tudtam. Orvosi vizsgálatok hegyei, majd CT, de az sikertelen lett, mert a vénám nem bírta és úgy mentem be a kórházba a műtétre és úgy műtöttek meg, nem volt idő másik időpontra várni. Mint kiderült, 6 hónapos babának megfelelő, jóindulatú daganatom volt. Az orvosi műtét alatt a férjemtől kikérték a véleményt, hogy leköthetnek-e, mert jobbnak látják. Ő természetesen igent mondott. Műtét után nagyon rosszul vettem a híreket, mert én nem akartam volna. Szépen felépültem, a gyerekek is szépen fejlődtek. De az életünk nagyon megváltozott. Vettünk egy házat, hogy majd kipofozzuk szépen és boldogan élünk, míg nem halunk, de nem így lett. A drága férjem lebukott, hogy van egy kapcsolata 2004 nyara óta. Próbáltam rendbe hozni a kapcsolatunkat, de nem ment. A házépítkezésnél én segítettem maltert keverni, bontani stb. Ez mellett dolgoztam is és a gyerekekkel is foglalkoztam. Én azt hittem, hogy a kimerülés miatt, vagy az idegesség miatt szédültem el egy párszor. Egyik délután mentünk haza, én vezettem. Egyik ismerősünk is jött ki velünk, hozzánk, vendégségbe. A férjem hátul ült. Rosszul lettem elveszítettem az eszméletemet egy pillanatra, de szerencsére az ismerős lehúzta a kocsit, nem lett baj. A férjem ordított volna velem, hogy mit csinálok, még szerencse, hogy az ismerősünk ott volt, mert mondta neki, hogy te maradjál nyugton, mert a nejed már egyszer az építkezésen is rosszul lett. Persze, ne hazudjak stb., stb. Elmentem az orvoshoz, EKG-t csinált és közölte velem, hogy ne szimuláljak, nincs semmi bajom. Mentem dolgozni az egyik napon és megint rosszul lettem, de még időben meg tudtam állni. Aznap este elmentem a dokihoz, megint megvizsgált és közölte, hogy nem tud mit tenni, mert csak kitalálom, makkegészséges vagyok. Mondtam neki, hogy ha történik velem valami, akkor feljelentem, erre nagy vállrántással beutalt a belgyógyászatra. Egy nagyon aranyos idős doktor néni fogadott és amint meglátott közölte velem, hogy strúmám van. Micsoda, én nem tapasztaltam azt, hogy fulladok. Írt ki rengeteg vizsgálatot, Ő is megvizsgált. Majd egyszer csak az endokrinológián voltam, ahol közölték velem, hogy 4 göböm van a pajzsmirigyemben. Másnap menni kellett ultrahangra, hogy kiderüljön, hogy mi a helyzet, de az orvos nem látta jól. Műtétet javasolt. Ki is írtak november elejére. Totál kiakadtam, a házasságom romokban, én műtét előtt, de mi lesz a gyerekekkel? Féltem, ideges voltam, de nem mutattam ki senkinek, hogy baj van. Persze anyukámék tudtak mindenről, mert amikor csak tudtak vigyáztak a kicsikre, míg én dolgoztam, vagy építkezésen voltam, vagy éppen a paradicsomot szedtünk, ládáztunk, vagy utána mentünk a piacra. A volt férjem nem törődött semmivel és senkivel. Ekkor már láttam, vége a házasságunknak. Hiába beszéltem vele, hogy minden jóra fordulhat, csak hagyja ott a munkahelyet, helyette majd keresünk egy másikat, és főleg azt kértem tőle, hogy hagyja ott a csajt. Egyik vasárnap délután mindenki a háznál dolgozott, ismerős haverok, barátok. Most a gyerekek is ott voltak, mindenki vigyázott rájuk és a kis drágák mindig segíteni akartak. Akkor én nem a házon dolgoztam, mert tanultam a húgommal a másnapi dolgozatra, és egyszer csak üvöltésre lettem figyelmes, ráadásul ekkor jött meg a barátnőm is. Hát, amikor kiléptem a konyhából csak azt láttam, hogy a fiam az apja hónalja alá van kapva és csúszik, már a levegőért kapkod és én csak üvöltöttem, hogy tegye le a gyerekeket, mert nem kap levegőt. Kis híja, hogy nem vertem meg a férjemet, a tömeg tartott vissza. Este a gyerekeket nem vittem haza, nem mertem, anyáméknál aludtak. Egész éjszaka veszekedtünk. Végül 2005. október 18-án délután elhagyott minket. Este felmentem a házhoz, kifizettem mindenkit és mondtam, ha lesz pénz, erőm, akkor szólok, hogy van munka. Persze mindenki tudta, miről van szó. Ami fájt a legjobban, nem is köszönt el a gyerekektől. Még most is összeszorul a gyomrom és sírni tudok, hogy volt képes ilyet tenni, a lányom, Anna még nem volt 3 éves, a fiam pedig 5 lett volna. Hihetetlen volt az a tény, hogy sok ismerős szeretett barátként, mert aznap este az egyik legjobb haverunk kijött a gyerekekhez és hozzám. Egyedül maradtam a két kicsi gyerekkel, a nagy fóliákkal, építkezéssel és a betegséggel. Minden nap kijött az egyik haver, ismerős és segített nekem. Sokszor annyian voltunk, hogy összeszámolni is nehéz volt. Sokszor boldogan néztem, hogy a gyerekekkel „idegen” játszik úgy, mint ha a sajátja lenne. De sajnos eljött az a hétfői nap, amikor be kellett feküdnöm a kórházba és a gyerekek könyörögtek, hogy ne hagyjam el őket. Sírtam, zokogtam. Még ajándékokat is dugtak el a táskámba. Kedden megműtöttek, reggel 8 órakor vittek be és délben hoztak ki. Olyan hitetlen volt, amikor kezdtem ébredezni a legjobb haverom, barátom bejött hozzám meglátogatni, majd szerdán behozták anyuék hozzám a kicsiket, mert nem bírtak velük, annyira hiányoztam nekik. Nekem nem kellett több, még gyorsabban fel akartam épülni. Úgy volt, hogy nem engednek haza addig, amíg meg nem lesz a szövet eredmény, de kikönyörögtem a főorvostól, hogy engedjenek haza a hétvégére. A főorvos is tudta, miért kérek ilyen nagy dolgot és engedett. Hazaengedtek és boldogan mentem haza. Persze kedden 13 órára kellett mennem az eredményért. A kicsik sírtak és féltek, hogy megint el kell mennem. Én soha nem gondoltam volna, hogy egyedül kell megéljem azt, hogy meg tudjam, amitől féltem. Szomorúan közölte velem a rossz hírt. „ Nagyon-nagyon sajnálom, hogy 26 évesen meg kell élje, de rákos lett az eredménye.” Egy világ omlott össze bennem, mozdulni sem tudtam, csak néztem ki a fejemből. Csak ültem és nem hallottam semmit, nem láttam semmit, nem tértem magamhoz. Kértem, könyörögtem a főorvosnak, hogy estére engedjen haza, mert megígértem a gyerekeknek, hogy hazamegyek. Hazaengedtek és másnap reggel fél 8-ra kellett bemennem a kórházba. Délelőtt 10 órakor vittek be műtőbe és délután 16-kor hoztak ki. De nem volt biztos, hogy lesz hangom, mindenki nővérek, beteghordók, az orvosokról nem is beszélve, a szobatársak figyelték és kérdezték a haveromat, hogy megszólaltam-e már. De nagy sokára megszólaltam. Mondta a fődoki, hogy már megint nagyon ráijesztettem az orvosi csapatra, mert voltak gondok. Eljött a péntek, kivették a csövet a nyakamból, a kapcsokat és már is kérdeztem, hazamehetek-e. A főorvos nevetett és mondta, dél körül megbeszéljük. Mivel egy héten belül kétszer műtöttek, mindennap egy hétig kapnom kellett volna infúziót, egész pontosan antibiotikumokat. De végül is hazaengedtek, a hétvégére, és hétfőn kellett visszamennem. Otthon senki nem tudott róla, a haverom, aki most már elárulom később a mostani párom lett, elém jött. Amikor hazamentem, a gyerekek nem hittek a szemüknek. Hétfőn visszavitt apukám, kivették a varratokat és végleg hazaengedtek. Még én gyógyulgattam, már pakoltam össze a cuccainkat, hogy karácsonyra beköltözhessünk a gyerekekkel az „új házunkba”. Boldog karácsonyunk volt. De aztán január végén jött a sugárkezelés, ami az jelentette, hogy 3 hétig nem lehetek a gyerekek közelében sem. Kész rémálom volt. Már sírtam, amikor a kicsi lány azt mondta: „Anya csak egy kicsit hadd lássalak, egy ici-picikét!”. Sírtam nagyon, de nagyon, még jó, hogy volt mellettem valaki, a haverom. Anyukám sem jöhetett át, se apukám a gyerekek miatt. Szörnyű 3 hét volt, de túl voltunk rajta. A nyáron gyógyulgattam és közben építkeztünk tovább. Majd eltelt a fél év és megint be kellett mennem a sugárkezelésre, Budapestre. Nagyon-nagyon nehezen telt el a 3 hét. De vége lett. Azóta rendszeresen járok ellenőrzésekre, idestova 4 éve és remélem márciusban minden rendben lesz. Sokszor úgy éreztem, hogy idegösszeroppanást kapok, de mindig volt valaki mellettem. Egyetlen egy életcélom volt mindig, hogy meggyógyuljak, mert fel akarom nevelni a gyermekeimet, látni szeretném, amint leérettségiznek, megházasodnak, valamint sokáig akarok boldog lenni életem párja mellett és édesanya lenni. Szerencsésnek mondhatom magam, mert van egy párom, aki kiállt mellettem és szereti őket, mintha a sajátja lenne. Ezúton szeretném megköszönni a páromnak, a szüleimnek, húgomnak és gyerekeimnek, hogy kiálltak mellettem, segítettek nekem mindenben.

DARK-DRONE AMBINENT

MEETING MYSELF

Találkozás - önmagammal Amikor már úgy érezzük, hogy minden összeomlott életünkben. Amikor már úgy látjuk, hogy nincs tovább, elfogyott az erő, a hit, az ötlet, a lehetőség. Amikor már teljesen tanácstalanok vagyunk, és teljes bennünk a kétségbe esés, csak a káoszt és a romokat látjuk magunk körül. Amikor már semmiben és senkiben sem hiszünk... akkor is van segítség, van remény. Hétköznapi életünkben, a mindennapi rohanásban legtöbbször erőből cselekszünk, az ész által diktált logikával, érvekkel alátámasztva, megyünk előre, mint a buldózer. De vannak élethelyzetek, amikor már a buldózer nem elég, az ész megáll, és nincs kiút, nem találjuk hogyan, merre tovább. Mert akármerre nézünk, csak azt látjuk, hogy zsákutcába futott életünk, hogy akarva-akaratlan egy sötét, mély gödör fenekén vagyunk, és akárhogyan is akarunk kimászni belőle, valahogy mindig vissza pottyanunk. Amikor már úgy érezzük nincs erőnk, nincs hitünk, semmi nincs, amibe kapaszkodhatnánk, amiből, akitől erőt meríthetnénk... akkor sincs még veszve minden! Az erő, bennünk van, csak hinnünk kell benne, hinnünk kell önmagunkban. Ne ésszel, erővel, hanem szívvel, lélekkel keresd a megoldást, és a siker nem marad el. Shakti Gawain: Élj a fényben c. nagysikerű könyvéből tanultam meg, hogyan lehet kapcsolatot teremteni önmagunkkal, a saját belső lényünkkel, a lelkünkkel. Ennek nyomán felerősödik bennünk a belső hangra való odafigyelés, a ráérzés, az ösztönösség, az intuíció képessége. Ha van bátorságunk e belső hangot követnünk, sokkal egyszerűbb, sokkal sikeresebb, békésebb, harmonikusabb, nyugodtabb lesz életünk. Ráérzünk valódi lényünkre, és tudjuk, érezzük, hogy sohasem vagyunk egyedül, sohasem maradunk segítség nélkül. Egy kis gyakorlással, egy kis időráfordítással viszonylag könnyen elsajátítható a vele való kapcsolat felvétel. Nem igazán meditációs gyakorlat, de nem is José Silva agykontrollos gyakorlata. Itt nem kell (nem szabad) alfába számolni magunkat, kell a szellemi koncentráció, a szellemi éberség, az érzés, a ráérzés, a ráismerés. Üljünk le, helyezzük kényelembe magunkat, akár normál széken, akár török-ülésben. Szemünket csukjuk be, és lazítsuk el izmainkat. Figyeljük meg minden egyes testrészünket, hol van benne feszültség, görcs, engedjük el. Majd összpontosítsuk figyelmünket, ne engedjük, hogy bármilyen gondolat, napi gond, probléma felé terelődjenek gondolataink. Figyeljünk önmagukba, figyeljünk befelé, valahol a gyomrunk mélyére. A köldöktől egy tenyér-szélességgel fentebb, valahol ott nagyon mélyen, ott lakozik a lélek. (A szamurájok által végzett harakiri = a lélek-ölő cselekedet.) Figyelj rá, és keresd, kutasd ott legbelül. Amikor egy lágy melegséget érzel, amikor egy olyan biztonságot, egy belső stabilitást érzel, amely erőt áraszt, békesség, nyugalom száll meg... ő az. A belső valód, önvalód, önmagad, a valós lényed, a lelked. Ne riasszon el senkit, ha első próbálkozásra nem sikerül kapcsolatba kerülnie önmagával. De kellő gyakorlással elérhető! Ettől kezdve viszont életünk minden percében érezhetjük jelenlétét, segítségét. Felerősödik bennünk az ösztönös ráérzés, a belső sugallat alapján való cselekvés, a nem is tudom miért tettem... és megszaporodnak életünkben a szerencsés véletlenek száma. Ha bizonyos helyzetekben tanácstalanok vagyunk, elegendő csak oda, befelé koncentrálnunk, onnét várnunk a választ. Jön a felelet, és a ráérzés, az ösztönösség erejével a helyes döntést hozzuk. Bízz benne, bízz önmagadban! Amikor tele voltam kétségekkel, tanácstalan voltam, kerestem az utat egy biztonságosabb jövő felé, amikor már úgy éreztem, sehol semmi, senki segítség, kapaszkodó... akkor találtam rá erre a könyvre. Véletlen? Nem hiszem. Rongyosra olvastam, nagyon sokat tanultam belőle. Persze ebből a könyvből még sok minden más is megtanulható. Azt, hogyan lehet, hogyan tudunk kérdéseket feltenni a bennünk lakozó énünknek, és hogyan kell várni, fogadni a választ, mely számomra először kissé érthetetlen volt.

KEOSZ

LIFE AFTER DEATH

Élet a halál után Van-e élet a halál után? Ezt a kérdést mindenki felteszi magának. Vagy ha eddig nem is, egy napon majd mindenképpen. Talán éppen holnap, egy hozzátartozónk, egy barátnőnk közeli eltávozása kapcsán. És a mi időnk is véget ér a földön. Vannak, akik azt mondják: lehet, hogy van valami, majd meglátom, mihelyt odajutok. Miért kellene ezért aggódnom MOST? Mások egész életükben erre a találkozásra készülnek, az örök életre, annyira fontos ez nekik. Bizonyára azonban mindnyájunkban van valamiféle irtózás a halállal kapcsolatban, hiszen mindnyájan az életre vagyunk teremtve és berendezkedve. Ezért lehet hasznos megvilágítani, hogy mit is tudhatunk a halál utáni életről. A sokféle különböző válasz közül mit higgyünk el és kinek higgyünk? A materialisták, az "ateisták" szerint a halállal véget ér minden, csak a világ forog tovább. A reinkarnáció tanának hívei szerint több egymás után következő életet kell leélnünk, mígnem végül a nagy "Mindenséggé" leszünk, s nem lélegezzük többé az életet (nirvána). A zsidók, a muzulmánok és a keresztények hisznek abban, hogy a földi élet után egy Isten szeretetével teli örök élet vár ránk. A keresztények még abban is hisznek, hogy testünkkel együtt támadunk fel, mint Jézus Krisztus. Ebben a kis tanulmányban igyekszünk világosan megfogalmazni ezeket a kérdéseket a rájuk adható válaszokkal együtt. Jézus mondja: "A halottak föltámadásáról pedig nem olvastátok, amit Isten mondott nektek: Én vagyok Ábrahám Istene, Izsák Istene és Jákob Istene. Isten nem a holtak Istene, hanem az élőké." (Máté 22,31 és 33) 1 - Hogyan lehet bármi is a halál után? Ha a testünk meghalt, hogyan maradhat meg valami belőlünk? Az első kérdés valóban az, hogy hogyan tudjuk folytatni életünket bármilyen módon, ha közben testünk halott, a földben nyugszik; és még ez a test is eltűnik később, elkeveredik a földdel vagy a levegővel. Az utóbbi években sok olyan könyv jelent meg, amely a "halál utáni élettel" kapcsolatos tapasztalatokról számol be. Amerikai orvosok még tudományos dolgozatokat is írtak erről a témáról. Ezekben a könyvekben összegyűjtött vallomások szerint néhány súlyos beteg, gyakran súlyos műtét után, biológiailag halottnak nyilváníttatott. Egy idő elteltével azonban észrevették, hogy újra visszatért belé az élet. Később megkérdezték tőlük, mi történt velük az alatt, amíg halottnak hitték őket. Meglepő volt a beszámolók közötti hasonlóság. Ezek a személyek legtöbbször egy "testen kívüli" létezésről beszéltek, amelynek során külső szemlélőként látták a testüket. És ami a legtöbb személy elbeszélésében, akik ilyen megtapasztalásban részesültek, közös az, hogy mindannyian egy fényes és irgalmas lénnyel való találkozásról számolnak be. E lény külsejével és személyazonosságával kapcsolatban ugyan eltérnek a beszámolók, attól függően, hogy a megtapasztaló személyek kevésbé vagy egyáltalán nem hívők. A megbocsátó ítélettel, a jósággal való szembesülés viszont mindegyikük beszámolójában megtalálható. Minden esetre el kell ismerni, bármi is az értéke ezeknek a tanúvallomásoknak, hogy megegyeznek abban, hogy az "élet és halál határán" megélt tapasztalatokról van szó. Ezek az emberek valóban újrakezdték életüket, ezért tudnak most beszélni nekünk erről. Tehát arra lehet gondolni, hogy ez a titokzatos Lény talán egy figyelmeztetést, egy új esélyt adott nekik, bátorította őket hogy éljenek jól, és ez az élet a folytatása lesz annak az életnek, amit eddig közöttünk éltek. Van valami, amit el kell fogadnunk ezekben a vallomásokban: a biológiai élet szélső határaihoz érkezve, megdöbbentő módon tárul fel előttünk a tény, hogy nemcsak test vagyunk, hogy lényünknek egy finom pontja képes rákérdezni a testünkre, életünkre és sorsunkra. Ez a lélek? Ez lényeges kérdés. Lássuk, milyen kimondott, vagy kimondatlan érvek szólnak amellett, hogy "anyagi, biológiai" létezésünk nem képes kifejezni, kimondani mindazt, amik vagyunk. Nem logikus, hogy a biológia területére korlátozzuk legmélyebb vágyainkat, s amit érzünk, amikor életünk végső céljára tekintünk.