A FÁJDALOM .

Akiről írok már „odaát” van, a történet rosszulléttel kezdődött majd három nap múlva kórház ott újabb rosszullét és Nyiregyházi szívsebészet intenzív osztály nagyon közeli hozzátartozóként magam is részese voltam az eseményeknek. Hátsófali infarktus a szív már csak hússzázalékon működött, a szívbillentyű sem dolgozott rendesen, a kar vénáján át katétert helyeztek be. A lánya nagyon kötődött a beteghez,mély belső anya lánya kapcsolat alakult ki köztük, tudták egymás gondolatát, megtanította mindenre,hogyan kell átvészelni az életben a nehéz helyzeteket. Mindennap látogatás a hozzátartozókkal felváltva, a hozzánk 50 kilométerre lévő kórházban. Az egyik látogatás alkalmával már csak az üres ágyat találtuk, mint kiderült felrepedt a szív fala ezért Debrecenbe egy jobban felszerelt és speciális osztályra szállította a rohamkocsi. Innentől rohamosan felgyorsultak az események már a vese sem dolgozott öntudatlan állapotba került ott már nem tudtak többet tenni és végül beállt a halál. Többször mondta (lányom hova fogsz temetni) már tudta érezte mennie kell. Láttam hogyan épül le pár hét alatt az emberi test, de a legmegdöbbentőbb az volt ahogy eltorzult az arc. Micsoda fájdalom mikor a saját édesanyának kell sírva könnyek között összekészíteni a ruháit amiben temetik, menni a sírhelyet megváltani a temetést intézni majd temetni . A fájdalom még most sem múlt el a gyertya mindennap ég az édesanya kedvenc fotója mellett. Mondtam „el kell engedni. Elengedni
valakit nem azt jelenti, hogy megszűnik a fájdalmad. Amíg szereted,
fájni is fog a hiánya. Ez nem baj. Attól még elengedheted. Sírva
búcsúzunk egymástól, s ha igazi a szereteted, ez egy jó sírás.
Elválasztva lenni bárkitől is, akit szeretünk: fáj. Ha már nem fáj: nem
is szeretjük.) Az elengedés nem azt jelenti, hogy az ember szíve
kihűl. Nem azt jelenti, hogy elfelejtem örökre. Nem közönyt jelent. Az
elengedés azt jelenti, hogy hagyom őt szabadon repülni, szállni, a maga
útján - abban a biztos reményben, hogy visszatalál majd hozzám. De amíg
nincs itt, mindig hiányzik. És fáj.") mert így a halott sem nyugszik meg, a seb mély de túl kell lépni rajta mert a fájdalom megbetegíti a testet, az idő múlik és tompítja a fájdalmat de a mindennapokban és ünnepen újra feltör és előjön az emlék. Idézet a lánya blogjából:
Ülök csendben
könnyes szemem merengve
a messzeségbe néz
Elmúlt egy élet és egy parányi fény
kihunyt a szíve közepén


Fájdalom lepi be
szobám minden szegletét.
Ahogy a pók szövi hálóját
beszövi a fényt a szíve közepén


Nagyon régen a karjában
egy kicsi leányt ,engem ringatott
Ott ragyogtam én mint egy
picinykefény a szíve közepén.

Karja már nem ölel
nem nyúl felém
Elment az én anyám
elvitte a fényt szíve közepén.


Emléked örökre velem marad.