A GYERTYÁK CSONKIG ÉGNEK ( részlet )

"Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik, tudod lassan minden olyan valóságos lesz, mindennek ismered az értelmét, minden olyan félelmetesen és unalmasan ismétlődik. Ez is öregség. Mikor már tudod, hogy a pohár semmi más csak pohár. S egy ember, szegény, semmi más, csak ember és halandó, akármit csinál is...
Aztán megöregszik a tested; nem egyszerre, nem, először szemed öregszik vagy lábaid vagy gyomrod, szíved. Így öregszik az ember, részletekben. Aztán egyszerre öregedni kezd a lelked: mert a test hiába esendő és romlandó, a lélek még vágyakozik és emlékezik, keres és örül, vágyik az örömre. S mikor elmúlik ez az örömvágy, nem marad más, csak az emlékek vagy a hiúság; s ilyenkor öregszel igazán, végzetesen és véglegesen.
Egy napon felébredsz, s szemed dörzsölöd: már nem tudod, miért ébredtél? Amit a nap mutat, pontosan ismered: a tavaszt vagy a telet, az élet díszleteit, az időjárást, az élet napirendjét. Nem történhet többé semmi meglepő: még a váratlan, a szokatlan, a borzalmas sem lep meg, mert minden esély ismersz, mindenre számítottál, semmit nem vársz többé, sem rosszat, sem jót... S ez az öregség.
Valami él még szívedben, egy emlék, valamilyen homályos életcél, szeretnél viszontlátni valakit, szeretnél megmondani vagy megtudni valamit, s tudod jól, hogy a pillanat majd eljön egy napon, s akkor egyszerre nem is lesz olyan végzetesen fontos megtudni az igazat, és válaszolni reá, mint ezt a várakozás évtizedeiben hitted. Az ember lassan megérti a világot, s aztán meghal.
Megérti a tüneményeket és az emberi cselekedetek okát. Az öntudatlanság jelbeszédét, mert az emberek jelbeszéddel közlik gondolataikat, feltűnt neked? Mintha idegen nyelven, kínai módon beszélnének a lényeges dolgokról, s ezt a nyelvet aztán le kell fordítani a valóság értelmére. Nem tudnak önmagukról semmit. Mindig csak vágyaikról beszélnek, s kétségbeesve és tudatlanul leplezik magukat. Az élet majdnem érdekes, mikor megtanultad az emberek hazugságait, s élvezni és figyelni kezded, amint mindig mást mondanak, mint amit, gondolnak és igazán akarnak...
Igen, egy napon eljön az igazság megismerése: s ez annyi, mint az öregség és a halál. De akkor ez sem fáj már."

NEM TUDHATOD A NAPOT, SEM AZ ÓRÁT

Talán, így van jól, mert váratlanul érkezik a halál.(World
Trade Center áldozatai) Sokszor olvassuk újságban, de csak igazán akkor szembesülünk vele, ha közvetlen hozzátartozónk, barátunk távozik el közülünk. Az idősek már készülnek, összerakják nyugdíjukból a pénzüket a temetésükre, hogy ne terheljék gyerekeik kasszáját. Lélekben is felkészülnek elrendezik dolgaikat, megkeresik Istent, templomba járnak, mert hisznek a feltámadásban. „ Földi pályádnak hamar végére érsz, gondold hát meg, hányadán állsz. Ma él az ember, holnapra elenyészik. És mihelyt nem látják, egykettőre el is felejtik. Ó milyen tompa és érzéketlen az emberi szív, hogy csak a jelenvalón gondolkodik, ahelyett, hogy inkább az eljövendőkre tekintene! Bármit gondolsz vagy teszel, úgy kellene intézned, mintha holnap meg kellene halnod. Ha tiszta volna a lelkiismereted, nem nagyon félnél a haláltól. Jobb volna a bűntől őrizkedned, mint a halál elől menekülnöd. Ha ma nem vagy készen, holnap hogy leszel? A holnap bizonytalan, és mit tudod, rád virrad-e?” Megpróbálnak ebben a tudatban élni cselekedni, megváltozik érték rendjük és bölccsé válnak, már nem sietnek nem rohannak, tudat alatt megérnek készülnek a nagy útra. Amikor az az utolsó óra rád köszönt, egészen új színben látod majd elmúlt életedet."Igen, egy napon eljön az igazság megismerése: s ez annyi, mint az öregség és a halál. De akkor ez sem fáj már".

A MAGÁNY

Minap olvastam egy közösségi oldalon „ Három éve vagyok özvegy nyugdíjas, jobbára egyedül élek, van egy kiskutyám, bent lakik a házban, ha már nagyon sokáig egyedül vagyok, bizony azt veszem észre, hogy vele "beszélgetek". A sors egy pillanat alatt megváltoztatja életünket,máris új helyzet elé állít bennünket. Fel kell dolgozni a párunk elvesztése során keletkezett fájdalmat. Eleinte még jönnek a gyerekek látogatóba de ők is élik az életüket és szép lassan magunkra maradunk,és már beszélünk állathoz,virághoz és magunkban.És mindig feltörnek a régi érzések sírással küszködünk és azon gondolkozunk hogy jutottunk ide,hogy lettünk ennyire magányosak. A válás félre sikerült élet is mind közre játszanak kialakulásában. Majd kialakul a betegség ( neurózis, depresszió, alvászavar, szenvedély-betegség ).Majd menekülés még önmagunk elől is és önmagunk leértékelése komoly önbizalom vesztés. Teljesen befordulunk és még a lakást sem szívesen hagyjuk el. Az idős embert ha csak lehet, vonjuk be családi életünkbe, mert az unoka megfiatalítja a lelket és célt ad életünknek.Régen több generáció élt együtt és nem volt ilyen sok magányos ember és jobban odafigyeltek egymásra.

MEGFAGYOTT EGY NŐ FÉNYESLITKÉN

A Facebook-on chatltem és írta a barátom, megfagyott egy nő Fényeslitkén, a hírekben olvasta a szon.hu-n. Sokan azt kérdezik, hogy történhet ez meg, sajnos a nő nem volt szellemi képességének teljes birtokában. Hálóingben, papucsban találták meg az otthonától nem messze egy kertben. A helyi öregek otthonában élő barátomtól tudom hogy már több „eltűnt személy” eset történt településünkön, (egy nőt az árokban találtak meg, félig kihűlve). Azért itt felmerül a hozzátartozó felelőssége, mivel ez már a harmadik eltűnése volt, a megfagyott nőnek. Sajnos nem tudhatjuk talán velünk is, megtörténhet, tudatunk megváltozása. A szegénység is szedi az áldozatát ezen a télen több mint 300-an fagytak meg.Az idei tél igen kemény és sok ember nem tudja megvenni a téli tüzelőt.Jobban kell figyelnünk egymásra, ember társainkra, ha segíteni nem is tudunk jelezzük,hogy bajban van!!!

A FÁJDALOM .

Akiről írok már „odaát” van, a történet rosszulléttel kezdődött majd három nap múlva kórház ott újabb rosszullét és Nyiregyházi szívsebészet intenzív osztály nagyon közeli hozzátartozóként magam is részese voltam az eseményeknek. Hátsófali infarktus a szív már csak hússzázalékon működött, a szívbillentyű sem dolgozott rendesen, a kar vénáján át katétert helyeztek be. A lánya nagyon kötődött a beteghez,mély belső anya lánya kapcsolat alakult ki köztük, tudták egymás gondolatát, megtanította mindenre,hogyan kell átvészelni az életben a nehéz helyzeteket. Mindennap látogatás a hozzátartozókkal felváltva, a hozzánk 50 kilométerre lévő kórházban. Az egyik látogatás alkalmával már csak az üres ágyat találtuk, mint kiderült felrepedt a szív fala ezért Debrecenbe egy jobban felszerelt és speciális osztályra szállította a rohamkocsi. Innentől rohamosan felgyorsultak az események már a vese sem dolgozott öntudatlan állapotba került ott már nem tudtak többet tenni és végül beállt a halál. Többször mondta (lányom hova fogsz temetni) már tudta érezte mennie kell. Láttam hogyan épül le pár hét alatt az emberi test, de a legmegdöbbentőbb az volt ahogy eltorzult az arc. Micsoda fájdalom mikor a saját édesanyának kell sírva könnyek között összekészíteni a ruháit amiben temetik, menni a sírhelyet megváltani a temetést intézni majd temetni . A fájdalom még most sem múlt el a gyertya mindennap ég az édesanya kedvenc fotója mellett. Mondtam „el kell engedni. Elengedni
valakit nem azt jelenti, hogy megszűnik a fájdalmad. Amíg szereted,
fájni is fog a hiánya. Ez nem baj. Attól még elengedheted. Sírva
búcsúzunk egymástól, s ha igazi a szereteted, ez egy jó sírás.
Elválasztva lenni bárkitől is, akit szeretünk: fáj. Ha már nem fáj: nem
is szeretjük.) Az elengedés nem azt jelenti, hogy az ember szíve
kihűl. Nem azt jelenti, hogy elfelejtem örökre. Nem közönyt jelent. Az
elengedés azt jelenti, hogy hagyom őt szabadon repülni, szállni, a maga
útján - abban a biztos reményben, hogy visszatalál majd hozzám. De amíg
nincs itt, mindig hiányzik. És fáj.") mert így a halott sem nyugszik meg, a seb mély de túl kell lépni rajta mert a fájdalom megbetegíti a testet, az idő múlik és tompítja a fájdalmat de a mindennapokban és ünnepen újra feltör és előjön az emlék. Idézet a lánya blogjából:
Ülök csendben
könnyes szemem merengve
a messzeségbe néz
Elmúlt egy élet és egy parányi fény
kihunyt a szíve közepén


Fájdalom lepi be
szobám minden szegletét.
Ahogy a pók szövi hálóját
beszövi a fényt a szíve közepén


Nagyon régen a karjában
egy kicsi leányt ,engem ringatott
Ott ragyogtam én mint egy
picinykefény a szíve közepén.

Karja már nem ölel
nem nyúl felém
Elment az én anyám
elvitte a fényt szíve közepén.


Emléked örökre velem marad.

A KOMONDOR és a CSAU CSAU .

A blog az emberi felelőtlenség és két kutyának a története a sorsuk hasonló. A négyes számú főúton Záhony felől Kisvárda irányában haladva az Aldi bevásárlóközpont előtt otthon már megunva magára hagytak, három hónapja egy csau csau kutyát. Jó helyről származhatott, mert szép volt a bundája. Hűségét bizonyítva az útpadkán várta sokáig gazdáját, éjszaka az út mellett lévő nádasban aludt és nappal ott keresett élelmet, vizet (vadászott, békára , madárra ,nyúlra az ösztönei dolgoztak) nem félt a forgalomtól sem. Nagyon sokan látták és sajnálták. Az éhség nagy úr (szemtanúja voltam amikor egyik kutya a másik teteméből táplálkozott). Majd később láttam azt néhányan (köztük én is) rendszeresen raktak ki élelmet számára. Majd megjött az első komoly fagy és hó és ott feküdt behavazva, sajnos már elvadult már nem bízott az emberben. Kollégámmal megbeszéltük szerzünk gazdát a számára, több ismerősnek telefonáltunk, de közben már befogadta valaki és remélem jó emberekhez került. A másik történet egy komondor kutya bekerült településünkre bevezető főútra, hónapokig próbált gazdát keresni de nem fogadták be, az utca lakói etették. Éjszaka a tuja bokorban aludt szép lassan fogyni kezdett, szőre csomókban koszosan lógott rajta, bal fülét fájlalta. Most egy romos telket őriz, szabadon futkározik és boldog , már pacsit is ad. Nagyon jól gondoljuk meg mielőtt magunkhoz veszünk egy állatot, annak gondozásával felelősséget vállalunk, hiszen ők is szeretetre simogatásra várnak amit hűségükkel, szeretetükkel hálának meg.

A MÚLT - EGY ELHAGYOTT TEMETŐ.

Ma kerékpárral gyönyörű napsütéses időben, voltam meglátogatni Árnyékot a kutyát róla már írtam és egy elhagyott temető mellet vitt el az utam. A temető egy dombon van, néhány sírkő akácfával benőve a napfény utat törve magának megmutatta a mohával benőtt sírköveket. A feliratok héberek már részben olvashatatlanok elporladva, leültem és elgondolkodtam így válunk majd mi is névtelenné az utókor számára. A kis dombot megszállta a mozdulatlanság és valahogy belső béke és nyugalom áradt felém. Semmi hivalkodás csak sima kő, nincs márvány, giccses kis angyalka. Nyáron csak a vadvirágok borítják be a területet és gondoskodnak a végső nyughely szépségéről. Még rókalyuk is van a sírok közelében. Itt éltek, a falunkban Fényeslitkén, Stern Áron, Weisz József a háború a deportálás az emberiség legnagyobb szégyene elől elmenekültek Amerikába, a szüleik, nagyszüleik, nyugszanak a sírokban .Megpróbáltam felkutatni a leszármazottakat nem sok sikerrel. Nyugodjanak békében.

NYUGDIJAS ÉVEK.

Lezárul életemnek egy szakasza A MAI NAPTÓL 2011 03 nyugdíjas leszek. Örömmel tölt el, hogy sikerült jó egészségben fiatalos lélekkel megérnem ezt az időt is, kicsit furcsa az adatlapokon (facebook, iwiw) majd beírni nyugdíjas, de készülök ezekre az évekre. Igyekszem értelmesen eltölteni a rám szakadt sok szabadidőt, tervezem, hogy reggelente kocogni majd később, futni fogok egészségem megóvása érdekében. Hobbimnak több időt szentelek (gitározás, kertészkedés, kerékpározás, szaunázás, internetezés) fontos hogy lélekben is harmonikusak maradjunk. Én azt vallom nem szabad befordulni eltunyulni, értelmesen a megszerzett élettapasztalatokkal és a korom által megszerzett bölcsességgel, kell élni az életet. Továbbra is nyitott leszek új és értelmes dolgokra és önzetlenül segítem embertársaimat. Munkahelyemen továbbra is tartom majd a kapcsolatot kollégáimmal, tervezek utazásokat is, számomra érdekes helyekre és kamionos barátommal is jó nagyokat beszélgetve, elutazom pár országba. Életünk során, minden korszakunknak megvan a maga szépsége rajtunk áll, hogyan élünk milyen minőségben , egészségben, harmóniában. Sajnos kollégáim közül sokan csak pár évig élvezték a nyugdíjat ők már „odaát” találkoznak, nyugodjanak békében. Kívánok sok boldog nyugdíjas éveket barátaimnak, akikhez én is csatlakozom.
Gyomlálsz a kertben szorgalmas kezekkel.
Pedig a nyár
Lassan lejár.
A kardliliom kardja hegye sárgul.
Hull a szirom az öntözött virágról;
Lassan elkezdi csomagolni már
Zöld poggyászát a fák alatt a nyár.

Nyár, szép arany nyár, jó meleg,
Engedd, hogy szépen kérjelek,
Csak egy nagyon nagyon picit
Lassítsd lehelet lépteid,
Hadd hallgassuk még egy picinykét
A vadgalambot meg a cinkét,
Hadd ültetünk még egynéhány
Margarétát meg tulipánt.

Hadd legyen még egy csepp nyarunk,
Gyomlálni kócos udvarunk,
Fáradt szívünkbe gyűjteni,
Ami a nyárban isteni,
Hogy ködöt, esőt megelőzve
Suhannánk át a sárga őszbe,
A sárga csendbe,
Magunk körül piros tavaszt teremtve.
http://www.youtube.com/watch?v=A3ork0msQ_o