JÉZUS FIZIKAI SZENVEDÉSE
Krisztus fizikai szenvedése a Getszemáni kertben kezdődött a vérrel verejtékezéssel, amit az erős érzelmi megrázkódtatás, a stressz váltott ki. Letartóztatása után Kaifás főpap elé hurcolják, ahol egy katona arcul üti, később pedig bekötik a szemét és az arcába köpnek, megütik. Másnap reggel zúzódásokkal tele, szomjan és fáradtan megkorbácsoltatják. A kor római történetírói szerint a korbácsolás nem tartozott a keresztre feszítéshez; számos tudós szerint Pilátus eredetileg a korbácsolást szánta teljes büntetésnek, s csak akkor döntött a kivégzés mellett, amikor a tömeg azzal vádolta, hogy nem áll ki kellően a császár mellett azzal szemben, aki a zsidók királyának mondja magát. A korbácsoltatás során egy római katona teljes erővel sújt le Jézus vállára, hátára, lábára. Az ólom először csak a bőrt szakítja fel, de az ismétlődő ütések következtében a hát bőre cafatokra szakad, felismerhetetlenségig zúzott, vérző masszává válik. A római katonák ismét gúnyt űznek belőle, fejére töviskoronát tesznek; a fejbőr a tövisek nyomán erősen vérzik, hiszen a test egyik legjobb vérellátású területe. A kereszt mintegy 50 kilogrammos vízszintes fáját Krisztus vállára kötözik. A Via Dolorosán megindul a menet az elítélt Jézussal, aki
hiába próbál felegyenesedni, a nehéz fagerenda és a vérveszteség miatti sokk megtántorítja: elesik.
A rázuhanó fa felszaggatja a sebektől borított vállat, hátat. Megérkeznek a Golgotára. A katona Jézus csuklóhajlatát keresi, hogy mélyen beverje a hatalmas szögeket. A bal lábfejet a jobbnak feszítik, és a boltozaton keresztül mindkettőt a fához szögezik; a térd enyhén hajlított. Megtörtént a keresztre feszítés. -----------JÉZUS ÉRZELMI SZENVEDÉSE---Jézus a kereszten végtelenül elhagyatottnak érezte magát. Amikor mi egy nehéz időszakon megyünk keresztül, érhető módon arra vágyunk, hogy legyen mellettünk valaki, hogy támogassanak minket; a házastársunk, a családunk, a barátaink. Egy hozzánk közel álló ember áldás lehet számunkra a megpróbáltatások idején. Jézus viszont a lehető legnagyobb szenvedés idején teljesen egyedül maradt. Már Júdás árulása miatt is óriási fájdalmat élhetett át, de letartóztatása után azt is meg kellett tapasztalnia, hogy tanítványai elhagyják őt, hogy Péter, a hozzá egyik legközelebb álló személy átkozódva megtagadja. A jóban, a csodák idején mellette voltak, de a halált okozó szenvedés óráiban elpártolnak mellőle.
Ami ezeknél a fájdalmaknál is súlyosabb volt, hogy Jézus azt élte át, hogy még az Atya is elhagyja őt. „Én Istenem, én Istenem, miért hagytál el engem?” – kiáltott fel. Bár az Atya valójában nem hagyta el Fiát szenvedésében, megengedte neki, hogy emberségében megtapasztalja az Istentől való elhagyatottság érzését, amelyet mi, emberek gyakran érezünk megpróbáltatásunk és bűneink közepette. Isten Fia a maga emberségében megtapasztalta az emberi szenvedésnek ezt az aspektusát is. Meghalt a bűneinkért, és e bűnök súlya – így az elhagyatottság érzése is – rendkívül nehéz lehetett számára. Amikor Jézus keserves kiáltását olvassuk a Szentírásban, egy kicsit bepillantást nyerhetünk abba, milyen mély fájdalmat és érzelmi gyötrelmet élt át Krisztus. Az elkövetkező szent három nap során emlékeztessük magunkat Jézus különféle szenvedéseire, elmélkedjünk azokon, hogy valamelyest átérezhessük, mit vállalt értünk, a megváltásunkért, az örökéletünkért Isten Fia.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése