THANK YOU MOMMY!

KÖSZÖNÖM, ANYUCI! Anna rögtön felfigyelt a furcsa arcú bácsira, amint kilépett az iskola kapuján. Nem tudta volna megmondani, mi volt olyan különös a metsző tekintetű férfi ábrázatán, de valahogy legbelül azt érezte, nem tiszták a szándékai. Így aztán kissé szorongva fordította el a fejét, de hiába, mert a bácsi csakhamar odalépett hozzá: - Szia, Annuska!---------- Anna meglepődött. Ezen a becenéven csak az igazán közeli rokonai szólították. Még a barátai vagy az osztálytársai sem hívhatták így, mert ő maga tiltotta meg nekik. Úgy gondolta, ez maradjon meg a családnak. - Engem az anyukád küldött - közölte jelentőségteljes hangon a bácsi. - Azt mondta, jöjjek érted, és vigyelek el hozzá a kórházba. Sajnos autóbaleset érte. Súlyosan megsérült. És most nagyon szeretne látni. Anna megdermedt. Miket beszél ez az ember? Az anyukája karambolozott, és súlyos sérü... Na nem, ezt végig sem akarta gondolni. Különben is, ki ez a bácsi? Soha életében nem látta!---------- - Higgy nekem, Annuska! - folytatta a férfi. - Én ismerlek téged! Na, persze nem úgy, mintha már találkoztunk volna, de anyukád annyit mesélt rólad, hogy úgy érzem, mintha már régóta ismernélek... Például a kis plüssnyuszid, akivel kicsi korodban aludtál, az Nyuszkó kapitány, ugye? - I...igen - dadogta félszegen Anna. - Na látod. És a szülinapodra olyan tortát csináltatott neked az anyukád, amelyik... Anna csak ámult. A bácsi sorolta, és sorolta, és mindenben igaza volt, még azt is tudta, hogy az ő fekhelye a konyha melletti falon van, és az olvasólámpája egy Micimackó-figura, mindazonáltal a tejberizst nem eszi meg, ha kristálycukorral szórják le a tetejét, csakis a porcukor a jó, és fahéj kell rá, nem kakaópor, aztán meg a Mary Poppinst mondta, és tényleg az volt a kedvenc könyve, és ki nem állhatja a szertornát, de matekból sokkal jobb, mint bárki az osztályban... - Na látod - mondta végül a bácsi. - Gyere, elviszlek anyukádhoz.---------- Bennem megbízhatsz. Ülj be szépen a kocsimba. Már tizenegy nap telt el Anna eltűnése óta.-------- Az anyukája sírva ült a monitor előtt, és először minden olyan hozzászólást külön megköszönt, amelyikben ima vagy valami szép idézet szerepelt, de aztán már csak lájkolta őket.-------- Nem értette, miért veri a sors ezzel az irtózatos fájdalommal, és azt sem értette, hogyan szerethette volna jobban a lányát. Hát hiszen amióta megszületett, minden jelentős mozzanatát kiposztolta a közösségi oldalára! Az első bébicipőjétől kezdve, az aranyos kis rugdalózójáig, a cuki kis cumisüvegéig mindent, de mindent közzétett!-------- Az osztály legjobb matekdolgozatát - amelyik természetesen az Annuskáé volt - beszkennelte, úgy rakta ki! Hogy mindenki tudja, az ő kislánya mennyire okos!------- És a kis szobácskáját is lefotózta, többször és mindenféle szögből, mert muszáj megörökíteni, hogy ő mindent megad a kislányának, nagyon boldog gyerekkort biztosít számára, mert ő egy gondos, törődő, empatikus és felelősségteljes szülő! Érthetetlen, hogy ez történt.-------VIGYÁZZ MIT POSZTOLSZ A NETEN