A SORS TUDJA MI A LEGJOBB NEKÜNK
Én azért szeretném megosztani a tapasztalatomat, mert nagyon fontos dolgokra jöttem rá, s talán ez másnak is hasznos lehet. Közel másfél éve voltam először Vikinél egy barátom ajánlására. Én nem terápiára jelentkeztem, én a jövőmről akartam tudakolózni. Sok hasznos dolgot megtudtam, teljesen lepadlóztam. Együtt éltem akkor már 5 éve a párommal. Viki azt mondta, semmi közünk egymáshoz, nem ő a párom. Én ezt valahol éreztem, de kellett a megerősítés.------- Akkor döntöttem el véglegesen és visszavonhatatlanul, hogy tovább lépek, lezárom ezt a kapcsolatot. Meg is tettem, de nem ez a történet lényege. Bár érdekes ez is, hogy olyan erőt kaptam Vikitől, hogy ezt rögtön meg tudtam tenni, előtte pedig 2 évig készültem rá. Hiába az én döntésem volt, nem igazán éreztem jól magam.-------- Lelkiismeret furdalásom volt, és a szüleimtől is állandóan megkaptam, hogy miért vagyok ilyen nagyravágyó, miért nem jó nekem a biztos. Eléggé elbizonytalanodtam, ekkor mentem el újra Vikihez. Sok felismerés született bennem, s csináltunk egy ikerlélek bevonzást.------- Szombaton a barátnőm születésnapját ünnepeltük (3 nap mulva a terápia után) Balatonakarattyán. Ott béreltek házat, közel 40 ember volt. Grilleztünk, borozgattunk, és éjfél előtt hívott az egyik barátunk Gábor, hogy most fog indulni, mert lakodalomban volt. Egy haverja hozza, mert ő sokat ivott. Furcsa izgalom lett úrrá rajtam, akkor még nem tudtam, miért. Fél 1 körül értek oda, s mikor megláttam a sofőrjét, kmajdnem kiugrott a szívem a helyéről, és rettentő zavarban voltam. Gábort bekísértük, ali bírt menni, olyan részeg volt, én meg megköszöntem a fiúnak, hogy elhozta őt. Azt mondta, mennie kell még vissza a lagziba, ugyanis a legjobb barátja esküvője van. Én kikísértem a kocsihoz, hoztam neki egy Fantát, és elköszöntünk.-------- Ő elment, én pedig kint az árokparton leültem a fűbe, és mint akit elvarázsoltak, ott ültem és gondolkodtam, vajon mi lehet ez. Nem tudom, mennyi idő telhetett el, talán 10 perc, amikor újra megjelent az autó, s kérte a fiú, szóljak Gábornak, mert a kezébe adta a tárcáit és iratait, mikor beszállt, s most nem találja. Gábor mág nem igazán volt beszámítható állapotban. Nem találtuk az iratokat, felforgattunk mindent. Majd egy óra kutatás után meglett a kocsiban az ülés mellé csúszva.------- Azt csodáltam, hogy közben nagyon türelmes és nyugodt volt, és beszélgettünk az esküvőről, a születésnapról, és ezer más dologról. Olyan érzésem volt, mintha ezer éve ismernénk egymást, mintha összetartoznánk. De olyan természetes volt minden. Ahogy a szemembe nézett, megnyugvás töltött el. Mintha mi egy pár lennék, az összetartozás érzése. Előtte még sosem éreztem ilyet. Nem akartam, hogy ennek az éjjelnek vége legyen.-------- Egyszercsak azt vettük sézre, hogy feljött a nap, s mi még mindig csak beszéltünk, beszéltünk. Nagyon nehezünkre esett a szétválás, de muszáj volt. Se a számomat nem kérte el, se az email-emet. Azt éreztem mégis, mi egyek vagyunk. Stresszes lettem utána, hogy soha többé nem fogom látni, de mégis megnyugvás volt rajtam, hogy végre találkoztunk. Semmit nem tudtam róla, még a nevét sem. Teltek a napok, s nem tudtam elfelejteni azt az estét.------- Egy hét mulva pénteken Gábor barátom hívott fel, hogy van-e kedvem moziba menni velük. S mivel semmi más dolgom nem volt, igent mondtam. Természetesen Ő is ott volt. Azt érdemes még tudni, hogy nem a mi társaságunkkal jött, ez csupán "véletlen" volt. Holott azt hittem, ez egy jól megtervezett program. Ráadásul kögöttem ült. Végig a film alatt égett a fülem, az egész fejem, éreztem az energiáit.------- Semmire nem emléksze a filmből. A lényeg: vége lett a filmnek, Gábornak el kellett rohannia, mert anyukájának segítségre volt szüksége, ő pedig felajánlotta, hogy hazavisz. Hajnalig beszélgettünk a kocsiban, megtudtam, hogy Attilának hívják, fiatalabb nálam 4 évvel. Azt mondta, mióta találkoztunk, mindig a hangom cseng a fülében. Megtudtam, hogy építész, és rajong Görögországért, ugyanúgy, mint én. Mindenben ugyanazokat a dolgokat szeretjük. Egy óra után azt éreztem, hogy szerelmes vagyok. Nem tudtam hova tenni a dolgot. 6 hét nagyon boldog időszak következett. --------Összesen 4-szer találkoztunk, de egész nap sms-eztünk, emaileztünk, s azt éreztem, az idő nem számít. Éppen azt beszéltük smsben, mikor találkozunk legközelebb, amikor csak nem írt többé. Szenvedtem borzalmasan 3 hónapig. Rettentő éjszakák és nappalok, nem bírtam őt elengedni. Teljesen bezártam magam, kerestem a miérteket. De nem jött válasz. Azt éreztem, megbolondulok.------- Ha tudtam volna, mi történik, talán könnyebb. De nem beszéltük meg, s ez felőrölte az idegeimet. Idén februárban osztálytalálkozónk volt, én szerveztem Ildi barátnőmmel. Gyerekkorunk óta nagyon jó barátok vagyunk, de tavaly nagyon megbántott, s ezt még nem emésztettem meg teljesen. Azóta óvatos vagyok vele. Nyomoztuk a régi osztálytársaink számát, s hívogattuk őket. Amikor lemerült a telefonom, Ilditől kértem el az övét. Megdöbbenve láttam, hogy a én Attilám a háttérképe!!!--------- Azt hittem, kiugrik a szívem a helyéről. Kérdőre vontam, s mondta, hogy ő a párja, már régóta be akarja mutatni nekem. De nemis a fiú miatt volt kint a kép, hanem a kutya miatt, amin együtt pózolnak. Nem értettem, miért nem tudunk róla, hogy neki párja van, holott folyamatos vendég volt nálunk, míg a párommal együtt voltam. Gyanús volt a dolog, de nem tudtam, hova tegyem. Én nem szóltam neki semmit. Rettenetesen éreztem magam. 2 hét mulva kaptam időpontot, mentem újra Vikihez. Azt mondta, ne aggódjak, érdekes dolgok fognak még kiderülni. Azt hittem, ez ellenem egy összeesküvés-elmélet. Viki azt mondta, nem szeretik egymást, a lány megcsalja rendszeresen, de senki nem tudja, mi történik, ez nem ellenem szól.-------- Visszamentünk előző életekbe, megnéztük, mi közöm hozzájuk. Attilával házasok voltunk, sok gyerekünk volt, nagyon boldogok voltunk, de Ildi ebben a régi életben el akarta venni tőlem, s emiatt rengeteget vitatkoztunk. Viki azt mondta, ő a párom, nyugodjak meg, visszatér hozzám. Na ez azért volt gyanús, mert akármennyire is volt bunkó velem a lány, sosem tettem volna meg vele, hogy elveszem tőle a párját. Bár az előző élet után olyan volt, mintha vissza kellene adnom neki. Így is lelkiismeret furdalásom volt.-------- Agyaltam egész nap, mi lenne jó, hogyan kellene. Teltek a hónapok, nem tudtam túltenni nagam rajta. Soha nem volt köztünk fizikailag semmi, mégis ostoroztam magam Ildikó miatt. Augusztusban elmentem az első párkapcsolati karmaoldásra. Na megtette a hatását. Ott végre sikerült magamban lezárni a történetet, elengednem őt. Másnap össze is futottunk. Nagyon zavarban volt, és azt mondta, valamit el akar nekem mesélni, mindenképpen találkozzunk. Én visszautasítottam, de ő megcsókolt, s nem bírtam ellenállni. Nagyon paradox volt a helyzet, ugyanis életem legboldogabb és legszomorúbb 2 perce volt.-------- Én megkértem, ne keressen többé, mert mindent tudok. Nem kérdezett semmit, szomorúan otthagyott. 2 napra rá kedden összefutottam a volt párommal, és beszélgettünk, mikor is előjött a szó Ildikóról. Azt mondta, már régen el akarta mondani nekem, hogy Ildikó megzsarolta őt, ugyanis egyszer összefeküdtek, mikor együtt voltunk... Azt hittem, a pofám leszakad. Ildikó meg akarta őt mindenáron szerezni, de engem nem hagyott ott. És ez akkor volt, amikor az Ildi engem megalázott. Na egyből elszállt minden lelkiismeret furdalásom, s rögtön eszembe jutott, hogy újra ismétlődik az előző életünk, amit láttam.-------- Nem éreztem semmi fájdalmat, tudtam, hogy ennek így kell lennie. A karmaoldás megtette a hatását, kezdtek helyükre kerülni a dolgok. Ahogy ezt megtudtam, fél óra nem telt el, hívott Attila. Még aznap leültünk, ő őszintén elmondott nekem mindent, én is neki. Egyikőnk sem tudott a másik párjáról, azt meg pláne, hogy ők viszonyt kezdtek egymással. Úgy éreztem, megtört közöttünk az átok, a karmaoldás feloldotta a blokkokat, és ezt a régi dolgot köztünk. Nagyon tanulságos. Ahogy az ember gátjai megszűnnek, minden a helyére kerül. --------Amikor az ember nem akar feltétlenül tenni, nem akar irányítani akkor az univerzum tudja tenni a dolgát. Én a sorsra bíztam magam. A sors pedig tudta, mi a legjobb nekünk. Én elkönyveltem, hogy az erkölcseim miatt soha nem lehetünk egymáséi. De kiderült, aminek kellett ahhoz, hogy boldog legyek. Viki, elmondhatatlanul hálás vagyok neked! Azóta boldog vagyok életemben először. S tudom, hogy ez életünk végéig fog tartani. --------Már együtt élünk, avolt társainkat pedig száműztük az életünkből. Fogalmam sincs, mi van velük, de nem is érdekel. Én mérhetetlenül boldog vagyok!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése