Az ember kimegy a természetbe, kèrdès nélkül letör, leszakít, hazahoz, kidob, eldob. Nem gondol bele, nem érdekli. Vegyük csak példának ezt a picikét. (És még hány ilyen picike van…) Szerda délben épp ebédhez készültem, örjöngenek a kutyák, egy férfi áll a kapuban kezében egy kis őzgidával. Azonnal 200 lett a pulzusom. Kimentem, nem is értettem rendesen a történetet, mert komolyan sípolt a fülem az idegtől. A lényeg hogy hajnal óta nála volt a gida, útszélén szedték össze és adjunk neki egy esélyt. Nekem ebből az árvának hisszük az állatokat és elraboljuk őket, utána meg mikor rájövünk hogy ez a kis gida bizony nem fogja a baba cumisüvegből kiszippantani a bolti tejet akkor màsra sózom… nekem ettől fizikai rosszulléttem van és verekedni tudnék.----------- Sokszor meg csak annyira édesnek és cukinak találják, hogy hazaviszik. Aztàn mikor rájönnek, hogy sikítva, rúgva próbál menekülni mikor etetni próbálja az ember, elmegy a kedv. Mikor szívszaggatva hívja az anyját megállás nélkül, elmegy a kedv. Nagyon szörnyű pár napon vagyunk túl, mire idáig eljutottunk. Majdnem 3 nap volt, mire elfogadta a cumisüveget és a kecsketejet. Aztán rájött a hasmenés, mivel az anyja tejéről àt kellett állni az idegen tejre.------- Most sem vagyunk túl minden nehézségen. Nehéz egy gidát felnevelni, mert senki nem tud úgy gondoskodni róla mint a sajàt anyja. Kérek minden jóérzésű embert. Ne vigyetek szarvasborjakat, őzgidákat, nyúlfikat haza! Ha betéved az udvarodba és van kutyád, csak fogd meg valami növény csokorral, fűvel és tedd ki arra, amerről jöhetett. Ha elmész kirándulni és ràtalálsz, ne fogd meg, ne símogasd meg, ne vidd haza, NEM ÁRVA. Nincs vele az anyja állandóan. Nem emberek, ne illessük őket emberi tulajdonságokkal. Ők csak nyugalomban szeretnének élni a sajàt világukban.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése