Tinilányból anyává lenni és mindezt egyetlen férfi mellett…
A férfiak a középkoruk előtt elérnek egy olyan életkorba, amikor hosszú évekig nem változnak. A tinédzserkor és a fiatal felnőttkor után mikor igazán megférfiasodnak, egy jó ideig szinte kortalanul telnek náluk az évek. Nálunk, nőknél hogy van ez?-------
20 éves vagy, mikor összeismerkedtek, fiatal, csinos, szemtelen és pimasz. Nem olcsó nőcske, de pajkos és vidám. Vékony derekadra és hatalmas feszes és kerek cicijeidre bármilyen ruhát felvehetsz, tűsarkú szandálban vagy épp télen csizmában vígan átlibbensz az úton.--------
Te vagy az, akit megnéznek, ha egyedül vagy a pasid oldalán mész az utcán, és sose érzed magad rosszul vagy irigynek, mert tudod, hogy dögös vagy, és a többi nő csak irigykedik.---------
A pasi, aki szintén a húszas évei elején jár, erőtől duzzadó, lendületes és vad, és rettentően élvezi, hogy TE vagy mellette.-------
Majd eltelik pár év, megérik a kapcsolat egy házasságra, majd pár évvel később az első gyermekre.
A nő még akkor is csak 28. Egygyermekes anyuka, aki még mindig olyan nagyon fiatal, csinos, vékony, nem hízott el, de mégis anyuka.--------
Rohan a boltban, rohan az utcán, millió szatyor és zacskó és mosópor és bébikaja és répa és hús és tej fityeg a karján, a babakocsi tolókáján naponta. És fut és szalad, és pelenkázni, és sietni, mert éhes a gyerek, és hiába vékony, úgy izzad, mint egy ló, mert állandóan lohol, ha vékonyan öltözik, fázik, mert a gyerekkel menni kell, mindegy milyen idő van, ha vastagon, akkor a sarkon folyik a ruhája alatt a víz. Szépen lassan csak melegítőt hord, és egy idő után nem is igényli a másfajta ruhákat.---------
Imádja a gyerekét, nem is tudna szebb elfoglaltságot mint ez, a gyerekkel lenni. De azért egy anya is nő, hol van ezeknél a pár éves gyermeket nevelő nőknél az a fiatal anyuka, aki anno vad és szeles volt? Hisz ugyanaz az ember, csak nem dolgozni jár, hanem gyereket nevel.--------
A pasik vajon mit látnak ezekben az anyákban?--------
Az izzadt és kócos gyerekkajás pulóverű slampos valakit, vagy ugyan azt a dögös csajt, aki anno volt, és aki most is az, csak épp fedi az anyaság?
Vajon a férfiak ilyenkor tudják, hogy a feleségük ugyan az a csábos és szenvedélyes nő, csak épp nincs most ideje ilyesmire? Vagy egy idő utána férfiak ezt elfelejtik és már csak a mackónadrágot látják?---------
Hisz 28 évesen az ember még olyan nagyon fiatal, főleg ha házas és van már egy gyermeke is. Fiatal anyuka. Slampos nő. Ez a kettő egy és ugyanaz a férjek szemében?
Vagy akiket néha látni az utcán tűsarkúban tolja a gyereket, az sose izzad le, mire hazaér egy csomó cuccal? Vagy ő nem vásárol? Nem főz a gyereknek? Vagy ha igen, akkor hogy csinálja, hogy mégis olyan dögös, mint fénykorában?
Egyáltalán egy nő, aki már anya, másképp értelmezve, de lehet még szemrevaló, és dögös és szexi és kihívó?---------
Egyszóval eljön egy idő majd, amikor, ha nincs veled a gyerek és esetleg idegen helyen vagy, akkor a párod szintén úgy tud végigmenni veled az utcán, mintha nem viselte volna meg a tested a terhesség, és esetleg már pasik újra azt konstatálják, hogy az a csaj (aki persze te vagy) milyen dögös?
Vagy ilyen sose lesz többé?
A VÁGYRÓL
A legmélyebb és legigazabb vágy annak a vágya, hogy közel kerüljünk valakihez.
És ettől kezdve elindul a láncreakció, a férfi és a nő elkezd játszani. De ami előtte
volt - a kölcsönös vonzalom, ami egymás felé lökte őket-, az megmagyarázhatatlan.
Ez nem más, mint az érintetlen tiszta vágy.
Amikor a vágy még ebben a tiszta állapotban van, a férfi és a nő beleszeret az életbe,
minden pillanatát a legmélyebb hódolattal élik át, és izgatottan várják, mit
ünnepelhetnének meg legközelebb.--------
Az ilyen emberek nem sietnek, nem hajtják az eseményeket meggondolatlan cselekedetekkel.
Tudják, hogy a szükségszerű úgyis bekövetkezik, hogy az igazi mindig megtalálja a módját,
hogy megmutatkozzon. És amikor elérkezik a pillanat, nem haboznak, nem hagyják ki a
lehetőséget, nem vesztegetnek el egyetlen mágikus pillanatot sem, mert tisztában vannak
minden egyes pillanat fontosságával.
BIZALOM-----Bizalom: az életünknek fénylő parazsa,
az emberi kapcsolatok,- legfőbb aranya.
Csodálatos virágfüzér két ember között,
mely gyöngyharmattal tündököl,- minden rossz fölött.------
Forrása az őszinteség, és a tiszta szív,
és az ember jóságába vetett igaz hit.
A bizalomért tenni kell, a szó,- nem elég,
de, ha egyszer megteremtjük, nagy kinccsel felér!--------
Lelkek tükör- ablakában,- látható a kincs,
a legfontosabb kapocs, e,- bizalom-bilincs.
Mely színaranyból készül, két gyémánt-kapoccsal,
az oldalára pingált, szép gondolatokkal.-------
Kivételezettek, Kiknek kezére illik,
hisz egymás felé nyomban,- szívük kinyílik.
Szép- bizalmi kötelékben,- élni csoda-jó,
nincs oly nemes érzés, mi,- hozzá fogható.--------
Tisztán, s őszintén szövődnek,- tőle a szavak.
legszebb, hárfahangon zenél,- a szóra nyílt ajak.
A gyönyörű muzsika, a szívekbe talál,
s otthonra lel azoknak, bársonyos talaján.--------
Megszólal az egyik szív:- Már cseppet sem félek.
Tudom, hogy mellettem vagy,- amíg csak élek.
Én is fogom kezedet, ameddig kívánod,
hisz ,-bizalomban élni,- legszebb a világon!
AMIT A SZIVED DIKTÁL
Tedd azt mit a szíved diktál,
Akkor is ha azért a pokolba jutnál,
Semmi áron ne add fel az álmaid,
Csak tárd ki újra szárnyaid.------
Enged hogy a szél sodorjon,
Ne hagyd, hogy a bánat megfojtson,
Tépd el azt a láncot mi lelked szorítja,
Mitől szenvedéssel fájdalmát ordítja.-------
Rejtsd el szíved nyílt sebét,
Töröld meg könnyes szemét,
Dobd el minden tört darabját,
Hagy tombolja ki végre haragját.---------
Tűrd csendesen mit fájdalommal dalol,
Jöjj föl végre a szomorúság gödre alól,
Ne hagyd, hogy bármi is visszatartson,
S újra egy érzés a szívedbe marjon.---------
Temesd el az emlékeket a föld mélyébe,
Ne álmodj többet sírva a tél sötét éjébe.
Csak álmodd azt ami szíved vágya,
Talán egyszer teljesül majd minden álma.
A GONDOLAT EREJE.
" Huszonkilenc éves vagyok, és szingli. Volt már sok kapcsolatom, kétszer élettársi viszonyban is éltem, de minden férfi elhagyott. A legutóbbi azt mondta, olyan velem élni, mintha egyedül lenne. Olyan, mintha én nem is lennék ott, mintha mindig valami távoli, megfoghatatlan dolog után sóvárognék. És elhagyott.--------
Sokat gondolkoztam ezután. Tépelődtem, hogy mi lehet a baj velem. Tudtam, Zsoltnak, a legutolsó barátomnak igaza volt. Én is éreztem ezt a megfoghatatlan sóvárgást a szívemben, és nem tudtam az okát.
Egyik hajnalban aztán arra ébredtem, hogy Tamásra gondolok, és őrülten boldog vagyok.
Tamás az első szerelmem volt, tizenhét évesek voltunk, hatalmas hó esett, és mi kéz a kézben bukdácsoltunk a szűk, budai meredek utcákon, hogy végre feljussunk a lakásukba, a szobájába. Forró teát ittunk, aztán szerelmeskedtünk.--------
Mindkettőnknek az volt az első. Aztán csak ültünk, kéz a kézben, és megfogadtuk, történjen bármi, soha többé nem felejtjük el egymást.
Tamás aztán Párizsba ment egyetemre, én meg itt maradtam a poros Budapesten, és tanítónői állást vállaltam. Eleinte vártam rá, de egyre ritkábban írt, hazajönni pedig nem volt pénze, hiába vállalt takarítást egy családnál. Az én fizetésemből se futotta repülőjegyre,
így hát évekig nem láttuk egymást.---------
Egy tantestületben, ahol csupa nő van, nagyon nehéz ismerkedni.
Hosszú, hosszú ideig nem is vágytam senkire.
Aztán elfogadtam a rajztanár meghívását, ami eleinte csak egy baráti vacsoráról szólt, és kiöntöttem neki a szívemet. Jó volt, hogy egy épkézláb férfi ül velem szemben, és csak rám figyel.
Azt mondta, felejtsem el Tamást, eszébe sincs hazajönni, és mivel férfi, pontosan tudja, hogy működik egy másik férfi, és álmaimban se higgyem, hogy hű hozzám, és vár rám.
Minél többet találkoztunk, annál hihetőbbnek tűntek a szavai.
Szörnyen fájdalmas volt, de beláttam, a havi egy-két levele, ami közömbös témákról szól, nem bizonyítja, hogy még mindig szeret, még akkor se, ha a végén mindig ez áll: örök szerelemmel, Tamás.
Összeköltöztünk Miklóssal. Bár megmondtam neki, hogy szerelemről, házasságról szó sem lehet, mert a szívem mélyén még mindig Tamásra várok.
Ha így is kellek neki, hát legyen, éljünk együtt úgy, mint egymást szerető, tisztelő barátok.
A szex pedig nem más, mint biológiai szükséglet. Nem éreztem megcsalásnak, hogy lefekszem Miklóssal, hiszen azokra az ölelésekre csak a testem reagált, a szívemet Tamásnak őrizgettem.---------
Hónapok teltek el így, és egyszer csak végképp elmaradtak a levelek.
Arra gondoltam, Tamás megérezte, hogy mással élek, és elhagyott.
Nagyot sóhajtottam, és beletörődtem.
Talán jobb is így, gondoltam, nem vágyakozhatok az idők végezetéig valaki után,
aki több mint ezer kilométerre van tőlem.
Úgy félév után Miklós rábeszélt, hogy adjuk el a lakásainkat, és a kettő árából vegyünk egy nagyobbat, közöset. Belesajdult a szívem, hogy Tamás azontúl a címemet se tudja majd, de túl büszke voltam ahhoz, hogy megírjam neki, hová költözöm. Akkor már több mint egy éve nem jött tőle levél.
Összeköltöztünk Miklóssal. Nyolc hónap múlva pedig szakítottunk.
Szörnyű időszak volt, együtt kellett élnünk egy közös lakásban, amikor már nem is szerettük egymást.
Hónapokig tartott, míg meg tudtunk szabadulni áron alul a lakástól.
Unalmas évek következtek, unalmas, lényegtelen kapcsolatok, langyos érzelmek.
Huszonkilenc évesen arra kellett rádöbbennem, hogy lassan élni sincs kedvem.
Tamásra már rég nem gondoltam, betudtam egy fiatalkori emléknek, nem különbnek azoknál, amelyekből száz meg száz is előtör, ha megnézegeti az ember a gyerekkori fényképeit.---------
Az a reggel azonban, amikor arra ébredtem, hogy Tamás jár az eszemben, megváltoztatta az életemet. Rádöbbentem, hogy soha többé nem leszek boldog, csak ha megkeresem őt.
Még aznap írtam neki, de néhány nap múlva visszajött a levél azzal, hogy a címzett ismeretlen. Telefonálni sem tudtam, hiszen a régi lakhelyének volt csak meg a száma.
Azért megpróbáltam. Egy nővel beszéltem, fogalmam sem volt, ki az a Várhelyi Tamás, hiszen csak féléve bérelte a lakást.
Már majdnem feladtam, és visszasüllyedtem a régi melankóliába, amikor valami azt súgta, menj tovább.
De hova mehetnék, merengtem.
Újabb megérzés rohant meg.
Beszélnem kell Miklóssal. Mindenáron.
Fogalmam sem volt, hogy miről, mi célból, de biztosan tudtam, hogy beszélnem kell vele.---------
Miklós azóta megnősült, két gyereke is van. Felhívtam.
Újra beültünk a régi helyünkre vacsorázni, de most már tényleg, csak mint barátok.
A szakításunk tüskéi is eltűntek belőlünk.
Elmondtam neki, hogy újra csak Tamást keresem.
Zavarba jött.
Megdöbbentem, hogy miért van rá ilyen hatással ez, én azt gondoltam, kinevet majd, és gyerekes hülyeségnek tartja, hogy egy tíz évvel ezelőtti, kamaszkori szerelem után áhítozok.
- Nagyon fogsz gyűlölni, ha meghallod, amit most mondok - szólalt meg halkan. - Tamás nem hagyta abba a levelezést, nagyon is írt neked. Féltékeny voltam, és felbontottam a levelet.
Azt írta, hazajön érted, mert szeret.
Azt is írta, hogy nagyobb albérletbe költözött, és már van annyi pénze, hogy egyedül is kifizesse, nem szorul a régi lakótársaira. Azt tervezte, hogy eljön érted, és magával visz Párizsba, az új lakásba. Megrémültem, hogy elveszítelek.----------
Ellopkodtam a leveleket. Meg tudsz nekem bocsátani?
- Hol vannak azok a levelek? - kérdeztem. Jeges gyűlölet és megvetés volt a hangomban.
Miklós nem mert a szemembe nézni.
- Elégettem őket.
- És a címére sem emlékszel?
- Nem - mondta.
Felpattantam és faképnél hagytam. Hazamentem és egész éjjel sírtam.
Hajnalban aztán újra különös álmom volt.
Tamással álltam a Ferenciek terén a templomban, és nagyon, nagyon boldogok voltunk.
Tudtam, hogy az álmom beszél hozzám, hogy minden részletét komolyan kell vennem.
De nem tudtam, mihez kezdjek vele.
Úgy döntöttem, felkeresek egy jósnőt.----------
Aznap délelőtt, amikor eldöntöttem, hogy felkeresek egy jósnőt, pedig sose hittem a vajákolásban, épp port törölgettem.
Egyszer csak kidőlt egy könyv a polcról. Leesett a földre, és egy cetli hullott ki belőle.
Egy idézet állt rajta József Attila Ódájából.
Így szólt:
,,Visz a vonat, megyek utánad, talán ma még meg is talállak..."
Aztán még két sor: Egyszer egészen biztosan eljövök érted, örök szerelemmel, Tamás.
Meg kellett kapaszkodnom, mert úgy éreztem, azonnal elájulok. Ahogy egy kicsit visszatért az erőm, sírni kezdtem, százszor meg százszor elolvastam az üzenetet, emlékeztem, akkor írta, amikor elment, tizenegy évvel ezelőtt.
Nem láttam azóta.
És most itt ez a levél.
Pont most, amikor a legnagyobb szükségem van arra, hogy bízni tudjak, nem szeretem hiába.
Félredobtam a porrongyot, beleugrottam a farmeromba, és elrohantam a jósnőhöz, akit egy barátnőm javasolt. A buszon végig azon imádkoztam, hogy ne legyen nála senki, hogy otthon legyen, és fogadni tudjon. Illett volna telefonon bejelentkeznem, de nem volt türelmem ehhez, minden pillanatban közelebb akartam kerülni Tamáshoz. Csak a jósnőben bíztam.
Hogy valami csoda folytán elővarázsolja nekem Tamást az üveggömbjéből.----------
Középkorú, szelíd arcú asszony volt, egyáltalán nem olyan, amilyennek a boszorkányokat képzeli az ember. Elmondtam töviről hegyire, mi bánt, és mit szeretnék.
- Higgy az ösztöneidben, az érzéseidben - mondta. - Nincs szükséged varázslatra, szerelmi kötésre, hókusz-pókuszra. A te szerelmed olyan erős, hogy el fog vezetni hozzá.
Aztán megmutatta, hol van a harmadik szemem. Mutatóujját erősen rányomta a két szemöldököm közötti pontra, két ujjnyival az orrcsontom fölött.
- Érzed? - kérdezte. - Ez az a szem, amivel a világ másik felére is ellátsz, és amivel telepatikus gondolatokat tudsz küldeni. Minden nap többször is vonulj el, és relaxálj. A
mikor már kellően ellazultál, összepontosíts arra, hogy a harmadik szemeden keresztül hívod Tamást. Üzenj neki, hogy szereted, hogy kívánod. Képzeld el, hogy átölel, hogy megcsókol.
Ezeket a képeket küldd el neki a harmadik szemeddel.
És képzelj el egy helyszínt is, ahol találkozni akarsz vele, és azt is küldd el neki.--------
Lásd magatokat, ahogy ott álltok, lásd, hogy milyen napszak van,
és gondolj a szerelmedre nagyon erősen.
Ha mindennap kétszer-háromszor tíz percet szánsz erre, két héten belül megtalál.
Elhiszed?
Csak bólogatni volt erőm. Az eszemmel nem hittem egy szavát se,
a szívemmel viszont ittam minden gondolatát, és alig vártam, hogy hazaérjek, és üzenhessek Tamásnak a harmadik szememmel.
Fantasztikus érzés volt. Miközben a homlokom közepére ,,küldtem" a gondolataimat, hogy onnan elrepülhessenek akár a világ másik felére is Tamáshoz, úgy éreztem,
mintha egy arany sugár kötne össze vele. Tisztán láttam az alakját, láttam a tíz év okozta változásokat az arcán, egy kicsit hízott, de jól áll neki, megférfiasodott, a haja pedig majdnem vállig ér, pedig régen mindig tüsi volt.
Olyan boldogság volt csak rá gondolni is, hogy nem is kétszer,
de ötször is üzentem neki naponta a harmadik szememmel.---------
Eszembe jutott az egyik hajnali álmom, ahogy a Ferenciek terén, a templomban állunk.
Ezentúl azt képzeltem, hogy most, tizenegy év után abban a templomban fogunk újra találkozni, délután háromnegyed hatkor, amikor kinyitják a templom kaput az esti mise előtt.
Elhatároztam, hogy ezentúl két hónapon át minden áldott este, hat előtt odamegyek a templomba, és várok rá.---------
Nem kellett sokáig várnom.
A nyolcadik napon, negyed hat után öt perccel tucatnyi elegáns, kosztümös, öltönyös ember lépett be a templom kapuján. Egy szép, szőke nő kisbabát tartott a karján.
Mellette magas, hosszú hajú, gyönyörű férfi lépdelt.
Tamás.
Összeszorult a szívem.
Először majdnem felugrottam, és odarohantam hozzá, de aztán a jeges rémület markolt belém. Hisz a kisbaba az övé, a szép szőke nő pedig nyilván a felesége.
Lekéstem róla, gyereke van, boldog... Mi keresni valóm van itt nekem?
A könnyeimmel küszködtem, miközben az arcomat takargattam, hogy fel ne ismerjen.--------
Kilopóztam a padsorok között.
Mielőtt kiléptem volna a kapun, valaki megérintette a vállam. Ismerős hang duruzsolt a fülembe, olyan, amitől elgyengülök, aminek nem tudok ellenállni.
- Krisztina, te vagy?
Megfordultam, és a szemébe néztem. Nem tudtunk megszólalni.
Mosolygott rám, de mégis olyan szomorú volt a tekintete.
Én meg potyogtattam a könnyeim, végigfolyt a szemfestékes, fekete kulimász az arcomon.--------
- Annyit kerestelek - mondta. - Hová tűntél?
- Hosszú történet - suttogtam. - De már késő.
- Miért? Férjhez mentél?
- Nem. Te nősültél meg.
- Hogy én? - kérdezte. Aztán az oltár felé pillantott, a szőke nő és a kisbaba felé, és elnevette magát.
- Marcsára gondolsz? Hát nem ismered meg? A húgom! Én leszek a keresztapja a kislányának.
Akkor és ott nem beszélhettünk tovább, mert a szertartás elkezdődött.
Sietve átölelt, és fülembe súgta, hogy egy óra múlva találkozzunk a régi helyünkön, a korzón.
Azt hiszem, még soha nem voltam egyszerre olyan rémült és boldog, mint abban az egy órában, amíg a Duna-parton vártam rá. Rémült, mert féltem, hogy kiderül, mégse lehet az enyém, és boldog, amiért végre megtaláltam, még ha csak egyetlen ölelésre is.
Hajnalig csavarogtunk a városban. Bejártuk ifjúságunk miden szerelmi színhelyét.
Elmeséltem neki Miklóst, és hogy eldugta a leveleit. Kértem, hogy bocsásson meg, amiért nem hittem benne eléggé.
Elmondta, hogy kutatómérnök lett, és azóta is Párizsban él.
Akkor, hat évvel ezelőtt eljött értem, és egy világ omlott össze benne, amiért nem vártam a repülőtéren. Keresett a régi lakásomban, de nem talált.
A szüleim telefonja pedig mindig azt mondta be, hogy az előfizető megváltozott.----------
Két hónapig volt akkor Pesten, és minden elképzelhető helyre elment, ahol régen együtt jártunk, hátha megtalál. Nyár volt, így hiába hívogatta az iskolákat, hogy talán az egyikben ismernek. Apróhirdetéseket adott fel az újságokban, de csak ügyeskedő nők válaszoltak rá, akik jó partit láttak benne. Nyár végén vissza kellett utaznia. Kiégett, boldogtalan, fásult lett.
Fél év múlva megnősült, de két évig sem voltak együtt. A felesége azt mondta, hogy nem bírja elviselni az álmodozó, búbánatos tekintetét. Mindig olyan, mintha valami elérhetetlen után sóvárogna. És elhagyta.
- Mostanában újra gyakran eszembe jutottál - mondta. - A legváratlanabb helyeken és pillanatokban, és olyan erősen és tisztán, mintha csak karnyújtásnyira lettél volna. Újra reménykedni kezdtem, amikor Marcsa felhívott, hogy jöjjek haza, és legyek a kislánya keresztapja. Mert abban reménykedtem, hogy talán, véletlenül mégis csak összefutunk valahol.
Én is elmondtam neki az álmomat a Ferenciek téri templomról, a régi szerelmeimet,
akik sose voltak a szerelmeim, és megmutattam a levelet is a szerelmes idézettel, amit a könyvek között találtam. Megmutattam, hol a harmadik szemem, amivel idecsaltam.
Nevetett, és megcsókolta a homlokom.
Most csomagolok, de elég lassan megy, mert folyton hív valaki, és az eladó lakásom iránt érdeklődik. Sietnem kell, mert mához három hétre repülőre szállok.
A szerelmemmel. És nem engedem el soha többé
AZ EGYIPTOMI PIRAMISOK REJTÉLYE.
...
Az egyiptomi történelem elemzése során világossá válik, hogy civilizációjuk nem teljesen "a nulláról" indult. Az egyiptomi civilizáció legnagyszerűbb remekei közül néhányat akkor hozták létre, amikor ez a nép még csak fejlődésének kezdetén volt. Ezért teljesen nyilvánvalóvá válik, hogy a „korai egyiptomiak” valakinek a technológiájára támaszkodtak, aki előttük ugyanazon a földrajzi területen élt. Mondjunk néhány példát.-------
...
Az egyiptológusok által készített történelemrekonstrukció alapján a "Dzsoser lépcsős piramis" egyfajta "érintőkő" az Egyiptomban található összes piramis számára. Ez az első olyan piramis, amelyről meglehetősen biztosak vagyunk abban, hogy ismerjük az építtetőt, a megrendelőt és a kivitelezés idejét. Dzsoser fáraó parancsára épült, nagyon híres hivatalos Imhotep terve alapján, ie 2630 körül. Ezen a piramison tehát mindenki eléggé egyetért.
...---------
Ebből arra következtetünk, hogy bármely piramis, amely elméletileg egyiptomi földön lenne, de „korábbinak” bizonyulna, mint a i.e. 2630 körül épült „Dzsoser lépcsős piramisa”, nem tekinthető „egyiptominak” abban az értelemben. ma ezt a kifejezést adjuk. Valaki építette volna, aki a fáraók előtt járt. A fáraók tehát csupán „birtokba vették” volna, és „az ő dolgaiknak” tették volna. Így alakultak a dolgok? Mondjunk néhány példát a tudomány legújabb eredményei alapján.---------
...
A görögországi Égei Egyetem Régészeti Tanszéke által az "Optikailag stimulált lumineszcencia (OSL)" módszerével végzett felmérés során kiderült, hogy a Qasr-el-Sagha templom mészkősziklája keltezhető. egészen i.e. 5550-ig. (átlagos keltezés: ie 4700 ± 850). Ez a templom akár 3000 évvel megelőzheti Djoser piramisát.--------
...
Ugyanezt a kormeghatározási módszert alkalmazva megállapították, hogy a Kis Piramis (Mykerinusz piramis) homlokzatának alapját fedő vörös gránit, amelyet ezzel a modern kormeghatározási rendszerrel vizsgáltunk, a legkorábbi dátumként 4400 Kr. e. (Átlagidőpont: ie 3450 ± 950). Ezt a sziklát akár 2000 évvel Dzsoser piramisának építése előtt helyezték el. És a piramis külső rétegéről van szó, amelyet később helyreállítottak. Lehet, hogy a „szíve” sokkal régebbi.------
Ki építette azokat és más építményeket, amelyeket általában „egyiptominak” nevezünk? Biztosan nem az általunk ismert "egyiptomiak"...
A Carl Sagan Intézet igazgatója szerint 5-10 éven belül rátalálhatunk a földönkívüli életre-----
A földönkívüli intelligencia keresését célzó tudományág (SETI) egyik legjelesebb képviselője a héten azt nyilatkozta a brit Telegraph lapnak, hogy az emberiség minden korábbinál közelebb áll ahhoz, hogy élet jeleit észlelje egy idegen bolygón, és ez elsősorban a James Webb űrtávcsőnek (JWST) köszönhető.-------
Lisa Kaltenegger, a Cornell Egyetemen működő Carl Sagan Intézet igazgatója szerint a 2021 decemberében útnak indított teleszkópot biológiai jelek, például élőlények által előállított metángáz észlelésére is tervezték, aminek köszönhetően a világűr felfedezésének aranykorába léptünk, és „idegen világok ezrei sorakoznak előttünk, amiket immár vizsgálni is tudunk”.--------
A kutató – sok más pályatársával együtt – a Trappist–1 nevű vörös törpe csillagot övező bolygórendszert tartja a legizgalmasabbnak, a mindössze 40 fényév távolságban található rendszerről ugyanis azt tartják, hogy vizet és potenciálisan életet rejthet – a rendszerben több bolygó is az úgynevezett lakható zónában van, ami lehetővé teszi, hogy folyékony víz alakuljon ki rajtuk.
A MÁSODIK FÖLD-----Már hivatalos: megtalálták a második Földet! Gyönyörű, és közel van
Földhöz hasonló bolygót fedeztek fel a Naphoz legközelebbi csillag, a Proxima Centauri, a Kentaur csillagkép vörös törpéje körül – közölték tudósok szerdán a Nature című tudományos folyóiratban.----------
Az asztrofizikusok szerint a Proxima b nevű exobolygó (Naprendszeren kívüli bolygó) olyan távolságra kering napjától, hogy felszínén folyékony halmazállapotú víz is előfordulhat, ami fontos feltétele az élet keletkezésének.--------
Soha ilyen közelségben nem bukkantak még a kutatók egy lehetséges második Földre!
A Proxima b lehet az első exobolygó, amelyet az ember is felkeres, haegyszer meglesz hozzá a technológia- közölte az AFP-vel a kutatók egyike, Julien Morin. A déli égbolton látható Proxima Centauri 4,24 fényévnyi távolságával a Nap legközelebbi csillagszomszédja.--------
Azt még nem tudni, pontosan milyen körülmények uralkodnak a bolygón, ez az animáció csak művészi elképzelés:
A MINDENSÉG SZERELME
Kezdetben volt a csönd, és nem tudta még,
hogy mért kíván szeretni...
Kezdetben volt a hang, és nem tudta még,
hogy mért kíván szeretni...
Kezdetben volt a köd, és nem tudta még,
hogy mért kíván szeretni...
Kezdetben a vágy csak önmagara várt még...
lassan, tompán, mélyéböl remegve.
Kezdetben nem voltál Te sem,
csak a vágy volt, a csontváznélküli, reszkető,
lágy indulat, a szurok-sűrű fortyogó, forró akarat
világ-tűz, vízözön,
ismeretlen és titkos robbanások,
május-szagú álmok, test-nélküli vallomások...
Én nem kutattalak, mint csillagász az égen
egy új csillagot.-----------
Matematikával, képlettel, logikával
számítva ki, hogy másutt sehol, csak ott lehetsz,
csak ott vagy, ott, az idők kezdetétől,
társak között, még láthatatlanul.
Mert kezdetben nem voltál Te sem,
csak a vágy volt...------------
És mégis éreztelek, és mégis tudtalak,
robbanva törni készültem feléd, ragyogva vártalak,
de még csak reszketés, sejtelem
voltál te is, voltam én is szívedben,
mégis tudtalak,---------
tündöklött bennem az eleve-bizonyosság,
hogy megszületsz gyöngéden s félelmetesen,
mert hiszem, hogy van eleve-elrendelés,
mert ehhez az értelem kevés,
és nem oly céltudatos a megismerés, az elhatározás,
mint az órával mérhető idő,
s az órával mérhető elektromosság.
És mégis tudtalak,
fölfogtalak és vártalak,
tudtalak léttelenül,
mert kezdetben közös volt minden elem,
mert kezdetben én is a csönd virága voltam,
mert kezdetben Te is a csönd virága voltál,
kezdetben csak a vágy volt,
ahonnan fölszabadultál...
NEKED ADOM A LELKEM.
Csendes az éj,az égen ezer Csillag,
a Hold égi utján felfelé ballag.
Telt arca fentről mosolyog,
benéz az ablakon,szeme ránk ragyog...---------
Hűvös az éj,gyere bújj ide mellém,
én vigyázom álmod ezen az estén !
Csendes már minden,a nappal véget ért,
helyét az estnek adta,aludni tért...------------
Bújj ide hozzám,és hunyd le a szemed,
felejts el mindent,én fogom a kezed.
S ha hallod majd a csengettyűk dallamát,
feltárom előtted Lelkem kapuját...-----------
Valahol messze,egy Manó útra kel,
s az Éj-tündér most csak nekünk énekel.
Hallgasd csak Kedves,milyen szép ez a hang,
hallod már Te is,hogy cseng a kis harang...?----------
Hát hunyd le szemed és Te is láthatod,
az előttünk nyíló mesés világot,
ahol ezer csoda és varázslat vár,
szoríts magadhoz,gyere,induljunk már...---------
Nézd csak,ez az a hely,ahol minden más,
itt nincs Rossz,nincs Harag, semmi rohanás.
Ez egy sziget...a Vágyak-Birodalma,
Lelkemnek mélye,az álmok világa...------------
Ez az a hely,amit magamban hordok,
ha Rád gondolok,mindig itt vagyok.
Együtt Veled...mert Rólad szól az álmom,
Tenálad fontosabb nincs e világon...!--------
Senki más nem látja,nem ismerheti,
álmaim kapuját fel nem törheti.
Mások előtt e helyet zárva tartom,
és a kulcsát most Teneked átadom...------------
Lesz majd egy Hang,mely mindent megmutat,
segít Neked,hogy megtaláld az utat,
ami elvezet Téged a Lelkemhez.
Csak gondolj rám,szoríts a szívedhez...!----------
Mert Te vagy az,kiről annyit álmodtam...
e mesés világot,Neked alkottam...!
ZÖLD RUHÁS LÁNY....
Volt egy férfi, aki nagyon szeretett volna megkapni
egy könyvet, de sehol sem találta meg. Elment egy
antikváriumba, ahol hosszú keresgélés után rátalált
a hőn áhított kötetre. Belelapozott, és feltünt neki,
hogy a könyv volt tulajdonosa, minden oldal mar-
gójára odaírta a saját gondolatait. Nagyon megtet-
szettek neki ezek a kommentárok,széljegyzetek, így
elhatározta, hogy megismeri azt,akiből ilyen érzése-
ket váltott ki a könyv története.--------- Egy lány sorai vol-
tak ezek. A cím megszerzése után dobogó szívvel
írta meg első levelét,melyre nemsokára megérkezett
a válasz is. Ezután a levelek jöttek, mentek, levele-
zésük folytatódott. Kölcsönös vonzalom, szeretet,
szerelem szövődött kettejük között. Így találkozót
beszéltek meg. Úgy tervezték, hogy a pályaudvaron
találkoznak, és majd a lány kezében egy szál rózsát
tart. A megbeszélt napon befutott a vonat.--------- A férfi
tekintetével a lányt kereste, de sehol sem látta.
Ekkor elment mellette egy csinos zöldruhás lány.
- Gyere velem egy kávéra! - szólt oda. A férfinek
nagyon tetszett a nő, már indult volna utána, ami-
kor eszébe jutott az a valaki, akivel évek óta le-
velezett és - bár sohasem látta - a lelkét már meg-
szerette. Így nem követte az ismeretlent. Lassan
kiürült a pályaudvar, így szomorú szívvel indult a
kijárat felé, amikor meglátott egy alacsony, ki-
csit kövérkés lányt, kezében egy szál rózsával.
Nézte a lányt, majd odament hozzá, és bemutat-
kozott. Megakarta fogni a kezét és - bár nem
ilyennek képzelte - nagyon megörült neki, át
akarta ölelni.---------- Ekkor megszólalt a lány: - Uram,
én nem tudom miről van szó, egy zöldruhás nő
adta a kezembe a rózsát és azt üzeni, hogy várja
a szemközti kávézóban.
A lány így tette próbára a férfit, hogy valóban a
lelkét szereti, amit megismert, vagy a külsősé-
gek érdeklik. A férfi kiállta a próbát!...
HOGY KI VAGYOK ÉN.......
Hogy ki vagyok én? Nem tudom, csak egy porszem a végtelen úton.. voltam boldog, szálltam az égre fel… s hittem azt, a szívem örökké kell, volt mikor azt hittem, minden így marad, hisz nem láttam mást csak két szemét a csillagos ég alatt. Volt mikor minden összeomlott, mikor azt vettem észre, már csak magányosan kóborolok, megyek, s nem nézek senkire, hisz csak könnyem csordul, le a semmibe. Hisz én aki az élettől mindent megkapott, most én vagyok… kit mindenki elhagyott, s csillogó szemem szép lassan megkopott.--------
Hogy ki vagyok én? Nem tudom, csak egy porszem a végtelen úton. Próbálom összetört cserepeim összeszedni, szívemet a fényben újra melengetni. A fényben járni, és nem vágyni másra, nem vágyni másra csak a pacsirta dalára, andalogni a napfényes réten, hozzád simulni, egy leterített kockás pléden. Fogni a kezed… s nem vágyni másra, csak szíved ütemesen lüktető dalára.--------
Hogy ki vagyok én? Nem tudom, csak egy porszem a végtelen úton. Egy álmodozó lány.. ki nem vágyik semmire… hisz megkaptam mindent, csak nem mentem vele semmire, volt napfény… volt hogy néztem a csillagot.. a csillagot, mely feletted is ugyan úgy ragyogott, nem maradt más csak az emlékezés, egy kép, mely örökké él.---------
Egy álom mely a szívemben ég.. egy álom, mely talán sosem jön el, egy vágy mely éjjelente átölel.
Hogy ki vagyok én? Nem tudom… csak egy porszem a végtelen úton…
Imhotep egy ókori egyiptomi polihisztor volt, aki a Kr.e. 27. században élt, az ókori Egyiptom 3. dinasztiája idején.
Az ókori egyiptomi történelem egyik legfontosabb alakjaként tartják számon.
Imhotep Memphisben, Egyiptomban született ie 2600 körül.
Apja Kanofer nevű építész, anyja Nuit istennő papnője volt.-------
Imhotep korai életútja nincs jól dokumentálva, de úgy gondolják, hogy átfogó oktatásban részesült különböző területeken, beleértve az építészetet, a mérnököt, a matematikát és az orvostudományt.
Imhotep Dzsoser fáraó főépítésze, orvosa és tanácsadója volt (uralkodott i.e. 2650-2575).--------
Nevéhez fűződik a szakkarai lépcsőpiramis megtervezése és megépítése, amely a világ egyik legkorábbi kőépítménye és a gízai piramisok elődje.
Imhotep innovatív tervezése és mérnöki képességei lehetővé tették számára, hogy olyan monumentális építményt alkosson, amely minden korábban építettet felülmúl.--------
Imhotep megtervezte és megépítette a lépcsős piramist, amely egy forradalmi építmény volt, amely a piramisok koncepcióját az egyszerű mastabákból hatalmas, tornyos emlékművekké változtatta.
Imhotep képzett orvos volt, aki számos orvosi szöveget írt, köztük az "Edwin Smith papiruszt", amely a legrégebbi ismert sebészeti értekezést tartalmazza.--------
Imhotep matematikus volt, aki kifejlesztett egy geometriai és aritmetikai rendszert, amely lehetővé tette számára, hogy kiszámítsa az összetett alakzatok területét és térfogatát.
Imhotep mérnöki szakértelme lehetővé tette számára, hogy bonyolult öntözőrendszereket, templomokat és egyéb építményeket tervezzen és építsen.
Imhotep költő és író volt, aki himnuszokat, verseket és más irodalmi műveket komponált.--------
Imhotep öröksége messze túlmutat saját életén.
Az ókori egyiptomiak istenítették, a bölcsesség, az építészet és az orvostudomány isteneként imádták.--------
Innovatív tervei és mérnöki készségei befolyásolták az ókori egyiptomi építészet fejlődését, és orvosi szövegei évszázadokon át hatást gyakoroltak.
Imhotepet ma az emberi történelem egyik legnagyobb elméjeként ünneplik, és munkái továbbra is csodálatra és félelemmel töltenek el bennünket.
Öreg és magányos vagyok, azt hittem, hogy egy kutya kitölti az életemet.
FIDO KUTYUS Az utcán találtam, koszosnak, éhesnek, simogattam, félelem nélkül követett.
Most ő a kutyám, én vagyok a gazdája.
Beszélek vele, ő kéznyalással válaszol nekem.--------
"Fido holnap nem lesz mit enni, vége a nyugdíjnak, várnunk kell!".
Elérkezik az az áldott nap, sorban, a többi nyugdíjassal, az idő által összetört librettóval, szorosan a kezemben, kivárom a soromat. Fido boldogan remeg.--------
Tudja, hogy ma többet és egy kicsit jobban fogunk enni.
Már tél van. Tűz nélkül hideg a házam. Közel van és melegít. A tavasz kezdete a napnak köszönetet mondva egyesül, míg szívemből egy ima születik: "Köszönjük Uram, hogy megalkottad a kutyát." 🐾🕊️💞
SUGÁROZZ!
Küldj egy mosolyt fel az égre,
Mert a nap tovább küldi az emberiségnek.
Mosolyod borítson be minden lelket,
A szivárvány színei ragyogjon be Téged.
Sugározd a szeretet fényét,
Szívből áradó melegségét.
Sugározd a boldogság erejét,
Küld el mindenkinek ezt az ereklyét.--------
Sugározd a szeretet szíved mélyébe,
A boldogság járja át minden testrészed.
Örömödben kiálts fel az égre,
Hogy mindenki hallja,boldog vagy végre.
REMÉLNI
...Az élet megtanított arra, hogy mikor harcoljak valakiért, és mikor álljak félre, ha én nem szeretek vagy, ha engem nem szeretnek. Megtanított arra is, hogy mikor a legfontosabb döntéseket hozom, hogy döntsek jól. Azt is megmutatta, hogy sok embert elvesztek és sok embert el kell engednem, akiket szeretek, de erősnek kell lennem és arra kell gondolnom, hogy mások számítanak rám.--------- Idővel begyógyulnak a sebek, mert aki elment, az nem jön vissza. Persze ebből sok minden nem igaz. Az élet csak remélni tanított meg. Remélni azt, hogy tudjam mikor kell harcolni s félre állni. Remélni, hogy jó döntést hozok, mikor döntést kell hoznom. Remélni, hogy akit elvesztek, annak jobb lesz és én majd erős tudok maradni, hogy továbblépjek és csak a jó emlékeket őrizzem meg.--------Remélni, hogy begyógyulnak a sebek, a legmélyebbek is, begyógyuljanak, de ne tűnjenek el. Minden egyes sebet szeretek a szívemen, minden én vagyok és a múltam, ott kell lenniük. Gyönyörű hegek. Nélkülük üres lennék. Tehát csak remélhetem, hogy így fogok élni. De nekem ez a pár remény pont elég. Így akarok élni...
Ankhsunamun Egyiptom királynője volt a 18. dinasztia idején, ie 1324-1321 körül.
Ehnaton fáraó és Nefertiti királynő lánya, valamint Tutanhamon fáraó féltestvére és felesége volt.
Úgy tartják, Ankhsunamun jelentős szerepet játszott az egyiptomi politikában az Amarna-korszak és Ay fáraó uralkodása közötti átmeneti időszakban.
Tutanhamon halála után úgy gondolják, hogy megkísérelte megszerezni a trónt azzal, hogy feleségül vette Ay-t, aki erős tanácsadó és vezír volt.
Ankhsunamun arról is híres, hogy lehetséges kapcsolatban áll a legendás Nefertiti királynővel, aki az anyja volt.
Egyes elméletek azt sugallják, hogy Ankhsunamun és Nefertiti ugyanaz a személy lehetett, vagy hogy Ankhsunamun átvette anyja személyazonosságát és szerepét Nefertiti eltűnése vagy halála után.--------
Az egyiptomi történelemben betöltött jelentős szerepe ellenére Ankhsunamun továbbra is rejtély marad, életével és uralkodásával kapcsolatban pedig továbbra is viták és találgatások témája a történészek és egyiptológusok körében.---------
Nevének jelentése az ókori egyiptomi nyelven: „Élete Amuné”, ami azt tükrözi, hogy az ő idejében újra hangsúlyt kapott Amun isten.
Valószínűleg Akhetaten városában született, amelyet apja Ehnaton alapított.
Diplomáciai levelezésben lehetett I. Suppiluliuma hettita királlyal, aki "Egyiptom királyának lányaként" emlegette.---------
Összességében Ankhsunamun története lenyűgöző bepillantást nyújt az ókori egyiptomi politika és a királyi intrikák összetett és gyakran titokzatos világába.
Unokám egyik barátjától "vettem" egy mókusbébit...egy nagy szél-eső vihar után talált rá. Eladta egy másik barátjának, de rávettem, hogy adja el nekem... nem akartam, hogy a tizenéves fiúk esetleg bántsák a kis srácot.
Egy szép puha takarót tettem az egyik újrafelhasználható élelmiszeres zacskóba...feljött a tetejére pisilni vagy kakilni...fecskendővel etetem kecsketejjel...tudtam az aspirációs problémát, miközben gazdálkodtam. sok éven át bárányt nevelni a piac számára.------ Körbevezettem a házban, és felakasztottam egy ajtóra vagy a fiók kilincsére, ahol voltam... azt hittem, 12 hetes... de még csak 6 hetes... az unokám útmutatási tanácsadójának volt egy barátja aki Mókusrehaber volt...néhány várossal arrébb! Rögtön felhívta, és indultunk...egy héttel más korú volt! Egy kis farmon élt...szerette az új testvéreit!! Amikor a szabadulásra készülődtek, egy nagy ketrecbe zárták őket az erdő szélén...majd amikor hozzászoktak. ..nyitva hagyta az ajtót... mindig kaptak ennivalót, mivel késő nyári alom volt... végül abbahagyták a ketrecben való alvást, de napi 2/3-szor visszajöttek enni... az első télen, mivel ezeknek a fiataloknak nem volt idejük diót és élelmet elásni a télre.------ Annyira hálás voltam neki, hogy csak egy vad Mókus lehetett... pedig szívesen megtartottam volna!!
Ma örökbe fogadtam egy embert...
"Megszakadt a szívem, amikor ilyen magányosnak és zavartnak láttam őt. Hirtelen megláttam vizes szemeit, ahogy az enyémbe nézett. Ezért teljes erőmből ugattam, és utána mentem, követve házról házra. Végül elég közel kerültem hogy megérintse az orrommal a kezét. A férfi elmosolyodott, és éreztem, hogy hideg szíve felmelegszik.--------
Közelebb léptem az arcához, és éreztem, hogy folyni kezdenek a könnyei. Ránéztem mire ő egy gyönyörű mosollyal válaszolt. Izgatottan ugrottam az ölébe, megígértem, hogy jól leszek, örökké szeretni fogom, és soha nem hagyom el. Milyen szerencse, hogy elment ott, ahol én voltam, és így találkozhattunk. Én is szerencsésnek éreztem magam.-------
Annyi ember járt már ott, de csak ő, csak ő nézett rám. Örülök, hogy döntött, és hogy meg tudtam menteni az életét.
Örökbe fogadtam egy embert."
HULLÓ CSILLAG
Álmomban önmagamat láttam repülve,
hulló csillag fényében szálltam a Földre.
Vágyaim a fénnyel suhantak a mélybe.
Bánatot elfojtó, örök sötétségbe.-------
Míg zuhantam, csak egy pillanatot kértem:
A Boldogság istene jöjjön el értem,
lássam, egy villanás szikrázó fényében,
mi az, mi elkerült egész életemben.-------
Simítson jó áldást elfáradt lelkemre,
söpörje könnyemet az üres éterbe.
Vigyen magával az öröm szigetére,
röpítsen magasra, messzi végtelenbe.-------
Szépen szálltam egyedül, térben lebegve,
- nem kaptam áldást elrontott életemre.
Boldogság istene elkerült engemet,
- talán nem is hallotta könyörgésemet.-------
Amíg röpültem, a sok emlék kísértett,
már majd' becsaptak a boldognak hitt évek.
Ölelő karok, kedves, szép ígéretek,
mosolyok, csókok, vágyak, el nem ért tervek...-------
Lázas szenvedély vakított, míg elhittem,
eljött végre az örök boldogság értem.
De hamis álmom fátylát a szél letépte,
s egyedül zuhantam az ismeretlenbe.-------
Hű társam, a magány kísért végig engem,
álmomban is vigyázott rám, ott volt velem.
Véle osztottam meg minden töprengésem,
ő volt, ki letörölte a hulló könnyem.-------
Csöndes áldást adott - semmit nem kért érte,
hallgatott, s közben csak bús dalát zenélte.
Együtt leszünk mi már álomból ébredve,
kezét szorítom, s ölelem őt, szeretve.
DIPLOMA- IGEN VAGY NEM?
Sokan azt mondják pénzkidobás, tele az ország diplomás munkanélkülivel...
Vagy: érettségivel is van állásom, minek akkor a diploma...
Ismerős? Szerintem sok embernek az lehet.-----
Még mielőtt bárki megvádolna, nem dolgozom a felsőoktatásban, és egyik főiskolának sem akarok/szeretnék reklámot csinálni. Egyszerűen csak szeretném leírni, hogy én miként látom a felsőoktatás szükségességét, avagy hiányát ma Magyarországon.
Persze nálam sem ment egyről a kettőre. Valószínűleg nem én vagyok, és nem is én leszek az első, aki az érettségi után úgy gondolja soha többet iskolapadot! Nálam sem volt ez másképp. Ma már tudom, nem tettem helyesen. Persze az érettségit és a főiskolai éveket összekötő "hintapalintában" voltak nagyon szép éveim.-------
Sokat utaztam, jó munkahelyem volt, de valahogy úgy éreztem, többre vagyok hivatott.------
Huszonhét évesen szántam rá magam a továbbtanulásra. Szülői presszió nem volt, csak nagyon örültek, hogy végre elszánom magam. A máig is nagyon divatos kommunikáció szakot választottam egy budapesti főiskolán. A nyílt napon elmondta egy volt hallgató, amit én is átéltem ezután: "Nagyon jó volt idejárni, jó tantárgyak, jó tanárok, jó közösségi élet, de a vizsgaidőszakok húzósak lesznek".-------
Gondolom, nem mondok ezzel újat, hiszen ez valószínűleg minden iskolában így van, legalábbis ami a vizsgaidőszakot illeti. Jó kis osztály jött össze, és amitől féltem, hogy rengeteg újgazdag, elkényeztetett fiú/lány lesz, nem igazolódott be. Legalábbis nem levelező tagozaton. (Nappalin annál inkább).-------
Sem általánosban, sem középiskolában soha olyan jó osztályközösségünk nem volt, mint egy - ki gondolta volna - levelező rendszerű főiskolai képzésben. Tudnék erről napestig írni, de nem cifrázom. Egyszerűen: tök jó volt.-------
A három év eltelt gyorsan, közeledett a vége, és a mindent eldöntő vizsga, amitől - most már bátran állíthatom - legalább annyira félünk akkor ott, mint az érettségitől a középiskolában. Mint akkor is, most is kiderült azonban, hogy hacsak az ember le nem lövi a vizsgabiztost, nem valószínű, hogy megbuktatják. Ettől függetlenül, tanulni kell. Sokat.--------
Igazából fogalmam sincsen, hogy az államvizsga drukkja összehasonlítható-e mással? Tulajdonképpen minden vizsgától félünk. Ez azonban mégis más: az embernek felnőtt élete lesz! A szó mindenféle értelmében.--------
Az államvizsgán egy hallgató kb. öt percig vizsgázik, és bátran állíthatom, hogy ebben az öt percben tényleg nem tudjuk, hol is vagyunk valójában. Magunk előtt öt fejet látunk, miközben magassarkú cipőben, nejlonharisnyában, vagy a fiúk öltönyben-nyakkendőben "küzdenek".--------
Aztán a bizottság megköszöni, és következik az újabb idegtépő várakozás a végéig, mikor már mindenki felelt, és megtudjuk, hogy diplomások lettünk-e vagy sem.-------
Felemelő érzés, mikor a jó hírt - melyre legkevesebb három évet vártunk, kifizettünk egy csomó pénzt, éjszakákat és nappalokat tanultunk át, és sokszor nevettünk vagy sírtunk egy-egy zh. vagy év végi vizsga sikeressége vagy sikertelensége láttán - megtudjuk.-------
Hazudnék, ha azt írnám, nem voltak éjszakai tanulások, sírások, nevetések... Vagy nem voltak olyanok, amikor legszívesebben feladtuk volna.-
Aztán újabb erőt és energiát kapunk, hogy honnan nem tudom, és rájöttünk, talán megéri.-
A sikeres államvizsga után pedig nem kérdés, hogy MEGÉRTE.
