Végső lenyomat
Hideg teremben fekszem meztelen,
felém kiáltó lángoló falak,
fénytelen szemem dermedt tükrében
képekben lüktető vörös folyam.
Kéjjel festett, tomboló fájdalom
fagyos félelemmel kúszik sejtemig,
melegen ragacsos, édeskés illatával
rátapad bőrömre, simogat reggelig.
Sivár fény dereng rozoga rések közén,
meg sem rezdül testem, választalan,
hideg szél süvít életem vörös kövén
merev közönnyé váltan, vigasztalan.
Vérvörös vászonképen dermedt tetem,
üres teremben vérrel festett, lángoló falak,
alig-száradt festmény tépett kereten
vad fájdalommal a pőre test felé kiáltanak.
A padló meleg, ragacsos, édeskés illata
körbeleng - egy alkotó végső lenyomata
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése