THE OTHER SIDE OF THE COIN

Az érem másik oldala Én nem egy szokványos szüléstörténetet szeretnék megosztani veletek. Tudom, a legtöbben boldogan élik át a terhességet, a szülést és az anyaságot. Velem sajnos nem így zajlottak le ezek az események, amelyek egy nő életében a legboldogabb időszakok szoktak lenni. Gyűlöltem magam azért, amiért így éreztem magam, de nem tudtam ezen változtatni. Csak sodródtam, és süllyedtem egyre mélyebbre... Az érem másik oldala Egy évvel ezelőtt szültem meg kisfiamat. Már a terhességem alatt is vegyes érzések dúltak bennem, leginkább valami homályos félelmet éreztem volna, ha hagytam volna lelkem mélyéről feltörni ezt az érzést. A szülés után egyre mélyebbre zuhantam a kétségbeesésbe, de ezt senkivel nem tudtam megosztani. Csak néztem a kisfiamat, aki csodálatos, de nem éreztem azt a boldogságot, amit kellett volna. És ettől depresszióssá váltam. Mivel egyáltalán nem voltam felkészülve arra, mi vár rám az anyasággal, minden helyzetet problémaként éltem meg, és így teljesen kikészültem. A kimerültségem ezen még tovább rontott. Egyre többet voltam egyedül a kisfiammal, mert a párom nagyon sokat dolgozik. A családom messze lakik, és én magamra maradtam. Próbáltam helytállni, de mivel görcsösen akartam jó anya lenni, persze nem sikerült, és egyre inkább szétestem. Kapaszkodót kerestem, de nem találtam sehol. Amikor a kisfiam 3 hónapos lett, épp közeledett a karácsony, és a párom egy hétvégi napon bulizni ment. Én egész héten egyedül voltam a babámmal, és még a hétvégét is így folytattam. Sokat sírt szegénykém, mert hasfájós baba volt. A párom késő este jött haza részegen. Ekkor már úgy éreztem, nem bírom tovább, és arra gondoltam kétségbeesve, hogy örökbe kellene adnom a kisfiamat, mert így csak szenvedést okozok neki is, és képtelennek éreztem magam arra, hogy felneveljem őt. Úgy éreztem, minden erő kiszállt belőlem, és meg akartam halni én is, mert arra gondoltam, nem vagyok normális, hogy ilyen érzéseim vannak. Eltelt egy év, és én kicsit megkönnyebbültem, mert túléltem. A kisfiam nagyon okos és ügyes, tudok vele foglalkozni, és most már térek vissza önmagamhoz is. Életem legnehezebb éve volt ez, amit most a legtöbb anya-társam nem fog megérteni, és biztosan meg is vet ezekért a mondatokért engem. Remélem, senki nem jut ilyen helyzetbe, amiben én voltam, és ha mégis van valahol valaki, aki hasonló érzésekkel küzd most, mint én, annak üzenem ezekkel a gondolatokkal, hogy tartson ki, mert ez nem tart örökké, el fog múlni! Én tudom, mert átéltem. Sajnos már nem törölhetem ki a fiam életéből ezeket a hónapokat, de arra törekszem minden erőmmel, hogy kilábaljak abból a káoszból, amiben egy évig tipródtam. Bízom abban, hogy ez egyszer sikerül, és jó anyja lehetek még az én kicsikémnek.

THE STORY OF A SAD MOTHER

Egy szomorú édesanya története Mint ahogy a címben is utaltam rá, egy fájdalmas történetet szeretnék megosztani veletek kedves olvasók, egy átlagos magyar családról, akik szeretetben és egyetértésben éltek, de a sors kegyetlensége folytán már külön utakra sodródtak és kihűlt bennük az egymás iránti szeretet és megbecsülés. Ma már addig fajultak a dolgok, hogy még a kapcsolatot is megszakították egymással, anya és az ő imádott kisfia. Egy szomorú édesanya története Egy kisvárosban élt a család, az édesapa, az édesanya és a két fiúgyermek. Az egyik fiú vagány, éles eszű, tehetséges volt, tele ambíciókkal és barátokkal, míg a másik, fiatalabb fiú nagyon jóképű, jó felépítésű, de visszahúzódó, magának való, mondhatni felénk természetű volt. Az édesanya a fiatalabbik, félénk fiút érezte közelebb magához, mivel ő mindig nehezebben boldogult, nehezebben érvényesült. A szülők imádták a fiúkat, akik sok örömet és boldogságot adtak viszonzásul. Sajnos az apa egyre többször nyúlt a pohárhoz és szépen, lassan alkoholista lett. Hogy mi vezette őt erre az útra? Talán az akkori nehéz megélhetési gondok, a három műszakban végzett munka, de ezt most ne firtassuk! Az idősebbik fiú elkerült otthonról egy művészeti gimnáziumba, ahol zenélni tanult. Őt nem érintette annyira az apa egyre súlyosbodó betegsége, míg a fiatalabbik fiút ez nagyon zavarta. Az anya egyre többet szenvedett a férje miatt, aki egy értelmes, intelligens férfiból mindig mélyebbre és mélyebbre süllyedő alkoholistává vált, miközben felnőttek a gyerekek. A kisebbik fiú érzelmileg egyre távolabb került az apjától és az anyja próbálta pótolni neki az apai szeretetet és megértést is. Alig volt 18 éves, amikor bejelentette, hogy egy távoli országban szeretne letelepedni. Az apa már nem túl sokat érzékelt abból, hogy a fia el akarja hagyni a hazáját és a családját, de az anya szinte belebetegedett a szomorú hírbe, mégis megértette a fiú döntését. Minden erejével igyekezett támogatni gyermekét, egy jobb jövő reményében. Elérkezett a fájdalmas búcsú napja és a fiú megkérte az apját, hogy amit neki szánna örökségül, azt még életében adja oda, ugyanis a szülők mindkét gyereknek vásároltak egy-egy ingatlant. Az apa ezt a kérést kategorikusan visszautasította, így haraggal váltak el egymástól. Elment a fiú az óceánon túlra és sokáig csak az anyjával tartotta a kapcsolatot, aki továbbra is erején felül segítette őt. Ha kellett, a föld alól is előteremtette a pénzt a fiának, hogy valahogy boldogulni tudjon az idegen országban. Sokat sírt, mert nagyon hiányzott a fia. Ezután a szülők házassága olyannyira mélypontra jutott, hogy az anya az első adandó alkalommal a fia után utazott, hátrahagyva a kényelmes irodai munkáját. Igaz, nem egy városba került a fiával, hiszen nem kéjutazásra ment, hanem kemény munkát vállalt, beállt cselédnek egy tehetős családhoz, ahol súrolt, sikált, ellátta a háztartást és vigyázott egy félig vak, 86 éves nénire és a család két kisgyerekére. Közben az apa rájött, hogy elveszítette a családját és minden erejét összeszedte, hogy lemondjon az alkoholról, ekkor már a nagyobbik fiú is támogatást nyújtott neki. Sajnos minden erőfeszítéssel csupán egy fél évig sikerült lemondania a káros szenvedélyéről. A kisebbik fiú nagyon nehezen boldogult nyelvtudás nélkül az ismeretlen országban, míg az anya a verejtékes munkájáért kapott keresetéből hol az egyik, hol a másik fiának küldött. Az apa egyre jobban vágyódott a kisebbik fia után, aki az anyja és a testvére unszolására végre jelentkezett egy telefonhívás erejéig, ami után másnapra az apa váratlanul meghalt. A szomorú esemény még jobban összekovácsolta a testvéreket és az édesanyát, pedig mindhárman távol éltek egymástól. Teltek, múltak a hónapok és az anya egy társra talált, aki kimentette őt a cselédsorból, egy új életet adott neki, egy új országban. Az esküvőn a két fiú is örült az anya új életének és úgy gondolták, hogy végre könnyebb lesz a sorsuk. A nagyfiú is megnősült és Magyarországon élt tovább, míg a fiatalabbik fiú összejött egy Karib-szigetekről származó lánnyal, akinek volt már egy 10 év körüli kislánya és aki egyre rosszabb irányba kezdte terelni a fiút. Hideg, rideg teremtés volt, aki egy tányér ételt sem tudott elkészíteni. Azt mondta a fiúnak, hogy a magyarok úgy beszélnek, ahogy a majmok makognak. Jól kifogta szerencsétlen fiú a latin lányt, aki egyre jobban eltávolította őt a családjától. Az anya új férje igyekezett beilleszkedni a családba, ami nem volt könnyű a bogaras természete miatt. A kisebbik fiú nem is tudta őt elfogadni, pedig sok segítséget nyújtott számára. Munkát szerzett neki több alkalommal is, majd odafogadta a kislakásukba, ahol 8 hónapig éltek együtt, persze óriási súrlódásokkal és sérelmekkel, ami tovább rontotta a kapcsolatukat. Pár év múlva az anyát egy súlyos baleset érte, aminek következtében az egyik lába maradandóan megsérült. A nagyfiú kölcsönkért pénzből repülte át az óceánt, hogy ő is kivegye a részét az anya ápolásából. A kisebbik fiú is meglátogatta az anyát, de a barátnője ezt nem nézte jó szemmel. Az anya több mint egy évig járóképtelenné vált, a férje tolókocsiban tolta és odaadóan ápolta, mígnem annyira felépült, hogy újra lábra tudjon állni. A baleset után szép összegű kártérítést ítéltek meg az anyának, aki mindkét fiának 20-20 ezer dollárt adott belőle ajándékul, sőt a két nehéz sorsú testvérét és az idős édesanyját is támogatta belőle. Lehetőség nyílott arra is, hogy egy új lakást és egy új kocsit vásároljon, ami megváltoztatta az életüket. A kisebbik fiú kevesellte az ajándék összegét és egyre furcsábban viselkedett az anyjával, aki nem értette miért távolodik el tőle a fia. Időközben újra egy városba kerültek és az anya igyekezett mindig a fia kedvenc ételével kedveskedni, valamint meghívni a barátnőt és a családját egy-egy kiadós, magyaros vendéglátásra. Sajnos ez mindig viszonzatlan maradt, mert sem a fiú, sem a barátnő családja nem viszonozta a meghívásokat. Nagyon fájt az anyának, hogy mindössze kétszer járt a fia lakásában az évek leforgása alatt. Akárhogy próbált kedveskedni a lánynak, nem sikerült közelebb kerülniük egymáshoz, mígnem a fiatalok bejelentették, hogy babát várnak. Az édesanya majd kiugrott a bőréből örömében, hiszen már évek óta gyűjtögette a mesekönyveket, hogy majd abból fog mesélni a kisunokájának. Ezután még jobban próbálta elnyerni a lány kegyeit. Ruhákat vásárolt neki, sütött-főzött, amit csak megkívánt a kismama. 5 hónapos terhes volt a lány, amikor elhatározták a fiúval, hogy egy másik, távoli városba költöznek. Ekkor egy világ omlott össze az édesanyában, mint akit megfosztottak az élete további értelmétől. Hiába volt sírás, könyörgés, a fiatalok elköltöztek. A baba születése után repülőre ült az édesanya és a férje, hogy meglátogassák az újszülöttet. Felpakoltak szebbnél szebb babaruhákkal és még a kicsi születése előtt nagyobb összeget küldtek a fiataloknak, hogy bevásároljanak a baba részére. Amikor megérkeztek a fiú lakásába, ott voltak a lány rokonai is, mivel az anyós segített a baba ellátása körüli teendőkben. Furcsa, rideg fogadtatásban volt részük. Megilletődötten ültek a nappali szoba kanapéján, mígnem megjelent a kismama a gyönyörű kisunokával. Sajnos az anya nem ölelhette magához a kicsit, bármennyire is szerette volna. A fiú elkísérte őket egy szállodába, ahol szobát foglaltak az ottlétük idejére, majd megmutogatta a környező éttermeket, ahol majd étkezni lehet. Az anyának eközben hullottak a könnyei, hogy milyen ember lett a fiából, akit annyira szeretett, akiért annyi mindent megtett és ezt kapja tőle cserébe, hogy még egy szendviccsel sem kínálta meg őket. Aznap még visszamentek a fiú lakásába megnézni újra a kisbabát, de mivel éhesek voltak, így elmentek vacsorázni, de meghívták magukkal az anyóst is. Másnap újra elmentek, hogy láthassák a kisunokát, de akkor még ridegebb fogadtatásban volt részük. Mint utólag kiderült, azért húzódozott mindenki, mert az anyának egy herpesz volt az orrán, ami az erős nap hatására jött elő. Úgy bántak vele, mint egy leprással. Csak ültek a kanapén, nem volt sok beszéd, az idő sehogy sem akart múlni. A fiú fáradt volt, mert egész éjszaka dolgozott és amikor megjött a munkából a baba sírása miatt nem tudott aludni. Az anyós már csak messziről üdvözölte őket, talán ő is félt a fertőzéstől. Ilyen fagyos légkörből már csak menekülni lehetett. A szállodai szobában nem jött álom a szomorú anya szemeire. Hajnalig küszködött a könnyeivel, majd felhívta a fiát és elzokogta neki a bánatát, aki erre kifakadt és gyűlölködve beszélt az anyával. Végül abban egyeztek meg, hogy mindketten élik a maguk életét és megszakítják a kapcsolatot egymással. Az anya és a férje még két napig ültek a szállodai szobában, mivel a repülőjegyük szerint csak akkor utazhattak vissza, de már nem találkozott a fiával és nem ölelhette át a kisunokáját. Csak mereven nézett maga elé és gondolkodott, hogy hol rontotta el a dolgot és közben patakokban hullottak a könnyei.

JESUS OF NAZARET

A NAZARTETI JÉZUS. Az önzetlen, az ártatlan, és önfeláldozó aki életét adta és elvitte a vállán a mi nagy bűnünket, és reményt adott nekünk az örök életre. Nagyon nagy fájdalmai voltak a kereszten és mégis meg bocsát mindnyájunknak. És a két kereszten lévő gonosztevőnek is. Az Édesanya mérhetetlen fájdalma mikor a keresztről levéve magához öleli az élettelen testet, a halott fiát. De szenvedett Júdás is rádöbbenve tettének súlyára és kérte az Úr segítségét, bocsásson meg és akik megtagadták őt és szerte futottak, azok is szenvedtek.. Az a pogány katona aki átdöfte testét a lándzsával, hogy vége legyen a szenvedésének. És szenvedett az egész Világ az ég elsötétült megrendült a föld, és a jeruzsálemi templom függönye kettészakadt és Jézus ekkor felkiáltott: "Atyám, kezedbe ajánlom lelkemet." és érezte ember és állat, milyen nagy hibát követett el az ember, ellene és megmutatta a mindenható bűnösségünk súlyát.

FINAL IMPRINT

Végső lenyomat Hideg teremben fekszem meztelen, felém kiáltó lángoló falak, fénytelen szemem dermedt tükrében képekben lüktető vörös folyam. Kéjjel festett, tomboló fájdalom fagyos félelemmel kúszik sejtemig, melegen ragacsos, édeskés illatával rátapad bőrömre, simogat reggelig. Sivár fény dereng rozoga rések közén, meg sem rezdül testem, választalan, hideg szél süvít életem vörös kövén merev közönnyé váltan, vigasztalan. Vérvörös vászonképen dermedt tetem, üres teremben vérrel festett, lángoló falak, alig-száradt festmény tépett kereten vad fájdalommal a pőre test felé kiáltanak. A padló meleg, ragacsos, édeskés illata körbeleng - egy alkotó végső lenyomata

GYPSY WEDDING

WITHOUT

Mint nélküled, pont annyira Innentől már nem hagyja el Több panasz a számat, Némán ül ki szemeimben A mérhetetlen bánat. Lelkem szenved, s mégis Több törődést nem vár, Belőled, mint nadrágtérd, Rég kikopott ez már. Némán élem ezt a börtönt, Életem végét várva, S bár minden percben elragadna Érzelmeim árja, Tehetetlen állok immár, Lábamon a béklyó, S kősziklaként velem lenni, Nem értem, hogy miért jó. Tán csak hittem, hogy minden szép, Biztos elképzeltem, Vagy akkor még valamit Biztos jobban tettem. S megeshet, hogy te változtál Vagy mindig ilyen voltál? Nem így élsz a tudatomban, Elrontanod oly kár! Írhatnék most ódát, Szerelmes verseket, De folyton csak sírok Nagy, kövér könnyeket. Többé nem vagy fontosabb, Mint minden saját dolgom, Mint nélküled, pont annyira Vagyok veled boldog.

ANOTHER WOMAN

Még egy nő... Nos, soha nem gondoltam, hogy egyszer ezt át kell élnem. A megcsalásról és arról a bizonyos 3. személy jelenlétéről mindig úgy vélekedtem, hogy velem ez nem történhet meg, ha mégis, azonnal észreveszem...nem így történt. Még egy nő... Az egész több, mint 7 éve kezdődött. Nem gondoltuk, hogy mi valaha is együtt leszünk, de egyszer csak megtörtént és egymásba szerettünk. Részemről első szerelem volt... és később már úgy gondoltunk egyben az utolsó is. Én 16, ő 20 éves volt, éjjel-nappal együtt voltunk. Voltak gondok, részéről féltékenység, hiszen még ő nekem az első és biztos vágyom majd másra is... Évekbe telt mire elhitte, tényleg nem kell rajta kívül már más. Majd úgy éreztem valami nincs rendben... valami hiányzik, nem beszélünk már annyit, nem figyel rám, stb stb. Megjelent bennem a kérdés, tényleg nem vágyom másra? Olyanra, akivel több a közös bennünk, gondolkoztam a szakításon. Észrevette, hogy valami történt és rákérdezett. Elmondtam neki. Összetört ő is és én is. Akkor tudatosult bennem, hogy mennyire szeretem és mit veszíthetek. Megbeszéltük, folytattuk, minden rendben volt. Ebben az időszakban többször beszélgettem, hülyéskedtem az egyik osztálytársammal, ezen kívül soha nem történt semmi, de tudtam, hogy ő hiába csinálja ugyanezt más lányokkal, kiakadna ha ezt tudná. Büntudatom volt, ezt is észrevette, beismertem, hogy "flörtöltem". Azóta mintha nem úgy tekintett volna már rám, nem igazán hitte el, hogy csak ennyi történt. Az a "tökéletes, tiszta létem", hogy eddig csak vele voltam, megingott. Valami nagyot változtatott rajta, de megbeszéltük. Voltak gondjaink, de azt hittem, ezeket is megoldjuk. Én még mindig vele képzeltem az életem. Majd kb. 3 hónapja jöttek az ismerősöktől a "pletykák", hogy kavar egy utcabeli 16 éves lánnyal. Először együtt nevettünk rajta, majd a sokadik alkalomra sírva kértem, hogy mondja el, ha valami alapja van. De semmi, csak beszélgettek. Elhittem, hiszen nem hazudna az arcomba, 27 évesen egyébként sem kezdene egy 16 éves lánnyal. A lány egyébként húgom legjobb barátnője volt, tehát jóban voltam vele, egy időben mintha ő is a húgom lett volna. Ebben az időszakban sok mindenen keresztül mentem én is, élettársam is. Munkahelyéről kirúgták és depressziós lett, hiába próbáltam segíteni, nem tudtam. Azt mondta, mivel sok baj van most nálam is, így tartsunk pár nap szünetet. Furcsálltam és a "pletyka" után még rosszabbul esett, hogy ezt kéri, de gondoltam, nem bántom ezzel, ha erre van szüksége, legyen. Tovabbra is többen megjegyezték, hogy látták a lánynál. Nem hittem el, főleg hogy már engem is "összehoztak" a főnökömmel. Úgy gondoltam, ahogy ennek nincs, úgy annak sincs alapja. Mindenkivel szembe mentem, hogy fejezzék ezt be, nem hiszem el. A főnököm is beszélni akart velem erről, hogy tisztázzuk és ne menjen a munka rovására és felvetette, hogy nem a barátom terjesztette-e el ezt a pletykát, hogy védje magát? Én erre biztosan állítottam, hogy vele élek együtt 7 és fél éve, és nem tenne ilyet velem. Majd jött a hidegzuhany: húgom követte a lányt a buszról leszállva és a barátomhoz ment a munkahelyére. Ledöbbentem, tényleg igaz, mi másért menne oda. Szakítottam. Majd bizonyította, hogy szeret, saját maga szedett mezei virágokkal, 7 évnyi emlékkel képekben, az udvaron lufikkal. Szóval nem csak szavakkal, pénzzel bizonyított. A környezetemben is mindenkit meggyőzött, hogy tuti csak pletyka volt hiszen hetekig sírt, nem evett és mint említettem, bizonyította, hogy szeret. Kimondtam, hogy oké, folytassuk. Jött a csalódás. Olyan volt, mintha kicserélték volna... Újból hanyagolt, nem figyelt rám. Mindig megmagyarázta és nem foglalkoztam vele. Aztán egy buliban nagyon csúnya féltékenységi jelenetet rendezett, már sokadik alkalommal, berúgott és agresszív volt. Ekkor azt mondtam, így nem megy tovább, vége. Szakítottunk, de úgy, hogy javasoltam neki menjen külföldre, rakja rendbe magát, és ha visszajön, talán folytathatjuk. Furcsa módon már aznap el lett intézve a külföldi rokonokhoz minden. Kért, hogy ígérjem meg, hogyha visszajön, újból együtt lehetünk. Nem tudtam neki biztosra mondani, vagy legalábbis nem akartam. Látni szerettem volna, hogy megváltozik-e így is értem. Elbúcsúztunk és megbeszéltünk, hogy folyamatosan tartjuk a kapcsolatot. Miután kiutazott, kiderült, hogy volt egy kamu közösségi oldala, ahol mindent megbeszélt a lánnyal. Több, mint egy éve volt neki ő is. Szex és minden egyéb. Teljesen összetörtem. Hogyan tudott folyamatosan hazudni? Tényleg ezt érdemeltem? Akkor miért bizonygatta, hogy szeret? Nem tudott dönteni közöttünk? Minden összeállt, mint egy kirakós. Azóta sem kaptam egy őszinte vallomást és magyarázatot... Egy dolgot megtanultam, mindig bíznunk kell a megérzéseinkben (nem pedig vakon a másikban). Talán egyszer őszintén elmondja, hogy miért tette ezt és miért így. Ilyen nyíltan, mindenki szeme láttára és ha már én voltam a kínos, harmadszorra miért könyörögte vissza magát? Én tényleg szerettem, erre mindenki előtt megalázott és... Tudom, hogy tovább kellene lépnem, de nem megy... Annyira jó embernek ismertem meg, hogyan tudott pont engem ennyit bántani?

I DON'T WANT TO BE AFRAID.

Kökény Éva : Nem akarok félni! Nem akarok, jaj nem akarok félni, durva, békétlen világban élni, előbb csak suttogok, majd kiáltok: Emberek! Tegyük élhetőbbé a világot! Nem akarok, jaj nem akarok félni, éjjel-nappal folyton hátra nézni, megrettenni, ha süvít a szél vagy ablakomhoz száraz ág ér. Félelem nélkül szeretnék én élni, mit mondok unokámnak, ha kérdi, mit tettetek, hogy ide jutottunk? nem akarok gyűlölködők közt élni! Nem akarok, jaj nem akarok félni, fenyegetést, rémségeket nézni. Gyűlölet, és zűrzavar helyett szeressünk, ültessünk fát, virágot! Emberek! Tegyük jobbá a világot!

ONLY FOR ONE NIGHT

Gyóni Géza: Csak egy éjszakára... Csak egy éjszakára küldjétek el őket; A pártoskodókat, a vitézkedőket. Csak egy éjszakára: Akik fent hirdetik, hogy – mi nem felejtünk, Mikor a halálgép muzsikál felettünk; Mikor láthatatlan magja kél a ködnek, S gyilkos ólom-fecskék szanaszét röpködnek, Csak egy éjszakára küldjétek el őket; Gerendatöréskor szálka-keresőket. Csak egy éjszakára: Mikor siketitőn bőgni kezd a gránát S úgy nyög a véres föld, mintha gyomrát vágnák, Robbanó golyónak mikor fénye támad S véres vize kicsap a vén Visztulának. Csak egy éjszakára küldjétek el őket. Az uzsoragarast fogukhoz verőket. Csak egy éjszakára: Mikor gránát-vulkán izzó közepén Ugy forog a férfi, mint a falevél; S mire földre omlik, ó iszonyu omlás, – Szép piros vitézből csak fekete csontváz. Csak egy éjszakára küldjétek el őket: A hitetleneket s az üzérkedőket. Csak egy éjszakára: Mikor a pokolnak égő torka tárul, S vér csurog a földön, vér csurog a fáról Mikor a rongy sátor nyöszörög a szélben S haló honvéd sóhajt: fiam… feleségem… Csak egy éjszakára küldjétek el őket: Hosszú csahos nyelvvel hazaszeretőket. Csak egy éjszakára: Vakitó csillagnak mikor támad fénye, Lássák meg arcuk a San-folyó tükrébe, Amikor magyar vért gőzölve hömpölyget, Hogy sirva sikoltsák: Istenem, ne többet. Küldjétek el őket csak egy éjszakára, Hogy emlékezzenek az anyjuk kinjára. Csak egy éjszakára: Hogy bujnának össze megrémülve, fázva; Hogy fetrengne mind-mind, hogy meakulpázna; Hogy tépné az ingét, hogy verné a mellét, Hogy kiáltná bőgve: Krisztusom, mi kell még! Krisztusom, mi kell még! Véreim, mit adjak Árjáért a vérnek, csak én megmaradjak! Hogy esküdne mind-mind, S hitetlen gőgjében, akit sosem ismert, Hogy hivná a Krisztust, hogy hivná az Istent: Magyar vérem ellen soha-soha többet! – Csak egy éjszakára küldjétek el őket.

PRAYER IN TIMES OF WAR

Imádság háború idején. „Azután így folytatta: Nemzet nemzet ellen és ország ország ellen támad, mindenfelé nagy földrengések, járványok és éhínségek lesznek, rettenetes dolgok történnek, és hatalmas jelek tűnnek fel az égen.” (Márk evangéliuma 21, 10-11) Minden ható Istenünk! Te, aki kezedben tartod az egész teremtett világot, kérünk, hogy tekints le ránk! Lásd meg, hogy mennyien imádkozunk azért, hogy rendeződjenek a konfliktusok a földi hatalmak között. Kérünk, hogy adj nemes gondolkodást a földi vezetőknek, hogy ne pusztítsák egymást és a vérrel szerzett földet! Kérünk, hogy óvd az ártatlan életeket! Kérünk, hogy telepedj oda keresztyén testvéreink mellé, akik talán ebben az órában is fegyverropogásra és robbanásokra rezzennek össze. Kérünk, hogy adj békességet a most még békétlen szívekbe! Urunk! Látjuk magunkat járványok és háborúk közepette! Látjuk lelki testvéreinket is, akik sírva és értetlenül szemlélik, hogy mi is történik körülöttük. Bár igédben írva van: „Nemzet nemzet ellen és ország ország ellen támad, mindenfelé nagy földrengések, járványok és éhínségek lesznek, rettenetes dolgok történnek…” Add, hogy jobban figyeljünk szavaidra, hogy ne érjen váratlanul bennünket a vész és a baj! Eléd visszük a szenvedőket, menekülőket, az árván maradt testvéreinket! Legyen a te kegyelmed a háborúban szenvedőkkel! Legyen a Te kegyelmed a földi vezetőkkel. Szent Fiadért az Úr Jézus Krisztusért kérünk! Ámen.

TEACHER

Ki akarod próbálni milyen érzés tanárnak lenni? ( csak mert hot topic már megint szidni minket) Adva van egy kötelező olvasmány (bármilyen témájú cikk) . Olvasod a kommenteket ( házidolgozatot ) csak úgy szórakozásból. Első ránézésre kiderül, hogy a "tanulók" 90%-a nem olvasta, de párnak valamilyen véleménye van róla. A többieknek csak a mások kommentjeiról van véleménye. Meg a kommentelők anyukájáról, tudásáról, stb. Ezt frankón ki is fejtik, ezért cserébe elküldik egymást kukásnak, vagy multihoz több műszakba. Görgetsz görgetsz, és ír valaki valami értelmeset. Megkérdezed a jónépet ( tanulókat), hogy olvasták -e az eredeti írást. Ha szerencséd van válaszolnak, és közlik, hogy nem, mert szar ( másik párt írta- szar a szerző, nem érdekli, kit érdekel, jobb dolga is van....). Megjelenik valaki, aki olvasta, nincs ugyan véleménye, de tömören idézi. Azt is letámadják. Ugyan wc--re online nem kéredzkedik ki senki, de megjelenik a másokat szarral dobáló kutya, és az arc nélküli emberek ( ők az osztályban a csendes őrültek, akik titokban verik a másikat a budiban, a tanárra meg mosolyognak). Vannak aztán azok, akik ész nélkül vigyorognak mindenen, közben meg fogalmuk sincs, hogy miért csinálják. Ezek kicsinek még csak a nyalizósak, nagynak meg be vannak tépve. Van aztán az aktív flegma, aki beszól, beszólogat, de közben meg pont rá lehet majd számítani, mert ha négyszemközt kéred, mindent megcsinál. Tehát; ha tudni akarod, milyen érzés feladni egy anyagot egy osztálynak, számonkérni, és a lelkesebb diákok szüleinek miért kell otthon vagy magántanárnál megtanítani azt, ami egyébként a feladat, miért nem tudja beleverni a diákba a tanár, akkor jelzem, hogy pont ezért. Mert az apja, meg a nagyapja sem olvassa el, csak jár a szája, mint a kacsa hátsója. Nem különb, és nem irányíthatóbb a fia sem, csak ezt tudomásul kell venni, mert ez jelenség. Namost, régen is így volt ez, csak nem volt internet, nem volt annyira nyilvános. Lehet szidni a tanárt, hogy miért nem bír el húsz gyerekkel, amikor régen a tanárok 35-el elbírtak ( finoman jelzem, hogy nem bírtak el, elpattant az agyuk, és kikaptunk a tanártól; bár minket még a szüleink is vertek...), csak előtte feladat mindenkinek rendet tenni egy-egy ilyen kommentelős oldalon, és mindenkit rávenni, hogy olvassa el a cikket, amihez hozzászólt, és tartózkodjon a politikai megnyilvánulásoktól.

WITHOUT A FATHER, BUT HE AGREED.

Apa nélkül, de vállalta... Sokat gondolkoztam, megírjam-e, ennek a kitartó lánynak a történetét megosztom azokkal, akik esetleg azon gondolkoznak, megtartják-e a nem tervezett babájukat. Van, aki mindenáron szeretné babáját, a körülményekhez képest is... Apa nélkül, de vállalta... Göndör fekete hajú, molett lány, akár egy kis néger palánta, ott ült a sarokban, ránéztem és tudtam, ez a kis pufók lányka a barátnőm lesz, odasétáltam és játszani hívtam. Így kezdődött a ma már 22 éves barátságunk. Általánosban is egy osztályba kerültünk É.-vel. Jó tanuló volt nagyon, okos, csak időnként lusta, anyukája 4.-es korunkban rákban halt meg, nevelőapja nevelte a féltestvérével együtt, akkor még figyelt rá. Eljött a ballagás és a sors úgy hozta, nem egy helyre kerülünk, pedig oda jelentkezett, ahova én is. 4 évig csak a buszon találkoztunk, de mindig egymás mellett ültünk és délután is sokszor megvártuk egymást. Hobbijaink is hasonlóak voltak, amit az egyikünk kedvelt, abban a másik is követte. Érettségi után jött tanulni a sulimba, maradtam én is 3 éves szakon. Még osztálytársak is voltunk elvileg, csak gyakorlatban volt 2 osztály. Vége lett a sulinak is, ő nem talált helyet, otthon lakott az akkor már elég iszogatós "apjával", nem figyelt, csak mindig kiabált vele, nem vette meg azt neki, amit a húgának, É. inkább egész nap odavolt, mint ezt hallgassa. Én időközben elköltöztem egy másik városba, munkám lett, majd később férjhez mentem és jött a baba, örült nagyon, velem együtt. Neki a dokik azt mondták 5 éve, PCO-szindrómás, nem lehet babája, de mesterségesen sem igazán, anyukája első férjének lánya vagyis féltestvére is ebben a betegségben szenved és műtétek sorozata és hormonkezelés után sincs kisbabája, szeretnének régóta. Ezért ettől függetlenül is kitörő örömmel fogadta a lányom érkezésének hírét, alig várta, hogy láthassa. Ősszel és tavasszal most kevesebbet találkoztunk, úgy volt, hogy felvették dolgozni, ha mellette kitanulja ezt a szakmát, idén decemberben végezne-végzett volna. Nem tudtam, mostanában miket csinált, élte az életét és mivel tudta, mi a diagnózis, sosem védekezett. Áprilisban találkoztunk, hívtam sétálni, amikor csak ráért. Májusban is elhívtam, jött és mesélte szomorúsággal a szemében, hogy 4-5 hetes kismama, mégis terhes lett! A szállón ahol volt egy fiúval egy éjszaka "jól elvoltak"és pár hétre furán érezte magát, kívánós lett és egyebek, a doki megvizsgálta és igazolta, hogy baba van, csak el kell mennie ultrahangra. El akarta vetetni hiszen az esze tudta, hogy most tanul, pénzt sem kapna, az apuka nem akarja a babát és család sincs a háta mögött, csak én vigasztaltam. Szerettem volna ha boldog lenne a babájával, de ismerem a hátterét. Hetekig szurkoltam és hívtam, hogy megvan-e még a baba és azon gondolkoztam, már lehet túl is van a műtéten. Eljött mikor 9 hetes volt, mondta, hogy meglesz az engedély és mehet, de láttam, hogy sírna legszívesebben, mondtam hogy már kitolás a babával ennyi idősen, de nem az én döntésem, és nem is én viselem a következményeket, neki kell ezt eldöntenie magában. Addig húzta a dolgot, hogy kifutott az időből, ez is volt a célja, nem akarta elveszíteni a babáját. Felnéztem rá, hogy 23 évesen így is vállalta a babáját és segíteni szerettem volna, ha jött, ennivalót csináltam neki, gyümölcsöt vettem neki és amim volt apróságok, neki adtam, jól jöhet később. Úgy volt, júliustól hivatalosan is dolgozhat és talán gyedet is kaphat, de sajnos a sors közbeszólt, éjszakai műszak alatt bevérzett és nem dolgozhat. A baba is jól van, de nem erőltetheti magát, apukának írt, amire a válasz az volt, hogy ne zaklassa és nem bánná, ha nem maradna meg a baba! Mondtam, hogy hagyja ez a fiút, de majd eldönti, mit szeretne, de nem éri meg, hogy lelkileg így bántsa. Végül is a nagypapájához költözött, de neki kell mindenről gondoskodnia, most újította fel a szobákat, persze kölcsönből. Téli baba lesz, veheti a fát és persze nagyon sokba kerül egy gyerek, ezt tapasztalatból tudom, nem lesz egyszerű, de nagyon készül és várja a babáját, most augusztus végén 22 hetes. Azt kérte az "égiektől", hogy csak egyszer lehessen egy kisbabája és ezt most megkapta, ha nem így dönt, talán sosem lett volna második esélye…

NUMEROLÓGIA

A numerológia, más néven számmisztika, egy tükör. A nevünk betűi - helyettesítve a hozzájuk rendelt számokkal - megmutatják milyenek is vagyunk; utalnak általános jellemünkre, képességeinkre, velünk született tulajdonságainkra. A születési dátumunkból pedig azt tudhatjuk meg, miért vagyunk itt, mi a feladatunk a világban, milyen sorssal születtünk le. Numerológia – Számok és a hivatás A számok és számmisztika nagymestere Szamoszi Püthagorasz. Nevét a matematikában a Pitagorasz-tétel viseli. Filozófus és matematikus volt, iskolát hozott létre, ahol nem csak matematikával, csillagászattal és zeneelmélettel foglalkoztak, de a számok és betűk közti összefüggéseket is vizsgálták. Püthagorasz felállított egy sajátos alfanumerikus rendszert. Vallotta, hogy minden dolog kulcsa a számokban van és a számok segítségével körvonalazódtak az emberi karakterek, sorsok. A nevünk betűi - helyettesítve a hozzájuk rendelt számokkal- megmutatják milyenek is vagyunk; utalnak általános jellemünkre, képességeinkre, velünk született tulajdonságainkra. A születési dátumunkból pedig azt tudhatjuk meg, miért vagyunk itt, mi a feladatunk a világban, milyen sorssal születtünk le. Ebben a cikkben a küldetésről és a hivatásról lesz szó. A születésünk napja: Többek közt utal arra, milyen munkaterület a legalkalmasabb a küldetésünk teljesítésére. A születésnapunk számának számjegyeit összeadjuk addig, míg egyjegyű számot nem kapunk. (Természetesen a kétjegyű számnak is van információtartalma, valamint léteznek úgynevezett mesterszámok; de a redukált érték a többjegyű számok alapvető lényege.) Tehát ha valaki pl 23-án született, a 2+3-mat összeadva 5-öt kap eredményül. Aki 29-én született, a 2+9-et összeadva 11-et kap, majd az ennek a számjegyeit is összeadva 2 lesz az eredmény. Sorsmisszió szám: A teljes születési dátumunkból számoljuk ki.. Ez mutatja kozmikus küldetésünket. Tehát, ha valaki pl 1984.04.16-án született, a születésnap számából kiderül, hogy (1+6=7) 7-es munkaterületen teljesítheti a (1+9+8+4+0+4+1+6=33 tovább redukálva 3+3=6) 6-os misszióját. És most nézzük a hivatásokat, küldetéseket 1-9-ig: -----1-es Az egyén, aki 1-es életúttal rendelkezik, vezetői beosztásra, olyan munkára született, ahol tud érvényesülni. Általában sikereket ér el. Képes másokat lelkesíteni, irányítani. Feladata az önállóság. Lehet az illető vállalkozó, tiszt, képzőművész, csapatkapitány, egy zenekar frontembere, ékszerész, formatervező, feltaláló, de szinte bárhol megtalálja helyét, ahol szabad kezet kap. Önkifejező, alkotó tevékenységekben is megélheti az 1-es energiáit. Minden olyan szakma és terület közel áll hozzá, ahol irányítani kell, és ahol létrehozhat valamit, ahol önmaga lehet. -----2-es Neki támogatni, gondoskodni kell. Ő az a típus, aki a háttérből segíti az 1-est. Különböznek, de jól kiegészítik egymást, hisz míg az 1-es képviseli a férfias energiákat, az akaratot, addig a kettes, támogató, feminin. Befogadó képessége miatt médiumi adottságokkal rendelkezhet. Jó asszisztens, felszolgáló, jós, természetgyógyász, egészségügyi dolgozó, masszőr, szociális munkás, technikus, óvónő, főállású anya. Minden olyan terület, ahol a háttérből segíti egy ember, család, csapat vagy cég fejlődését, sikereit; illetve minden szociális, gyógyító és spirituális tevékenység harmonizál ezzel az életúttal. -----3-mas Ezzel a sorsszámmal mindenképp valamit közvetíteni kell a többi embernek, inspirálni kell őket. Minden olyan terület ide tartozik, aminek köze van a meggyőzéshez, illetve a szórakoztatáshoz, legyen az írás, beszéd, tánc, éneklés, zenélés. Kapcsolatba kell kerüljön embercsoportokkal, illetve ez emberek életét tartalmasabbá kell tennie azzal amit csinál. A 3-mas jó zenész, előadóművész, táncművész, rádióbemondó, író, politikus, kereskedő, tanár, jogász, tolmács, ügynök, szóvivő. Ide tartoznak a kreatív szakmák, a szórakoztatás, kapcsolatteremtés, információ átadás. -----4-es Feladata a munka értékének megbecsülése. Szorgalmasan, sokszor keményen kell dolgoznia. Olykor nehezebb sorsot jelent. Meg kell szabadulnia a tökéletes munkával összeegyezhetetlen tulajdonságuktól, mint pl. a feltörekvés és felületesség. A sikereket alapossággal és kitartással érheti el. A rend, rendszeresség száma ez. Munkájában pontos, megbízható kell legyen. Ide tartozik minden adminisztratív munka, tervezés, földdel, épületekkel kapcsolatos szakmák. Ő a mérnők, bányász, kőműves, könyvelő.. stb. Olyan területek felelnek meg neki, ahol precizitás szükséges, jó kézügyesség, érzék a struktúrákhoz, tervezéshez és kivitelezéshez. -----5-ös Ez az életút eredetiséget, változatosságot hoz, ami belső ideákból, hitből fakad. Rugalmas és népszerű az 5-ös. Szabadúszóként teljesít a legjobban. Fontos, hogy hivatásában kamatoztassa intelligenciáját. Ez a szám egyfajta tanítói szerepet hordoz. Az ego helyett a Felsőbb Én kell, hogy vezesse őt. Sok emberrel hozza össze a sors és lehet, hogy sokat utazik. Rendkívül jó tanár, jogász, politikus, ügynök, pap, újságíró, polgármester, területi képviselő, történész, régész válhat belőle. A humán területek és minden változatos, utazásokkal járó munka megfelel neki, ahol kapcsolatba kerül emberekkel és átad valamit, ami belső meggyőződésből fakad. -----6-os Ez az életút a harmóniáról, a szép és jó megteremtéséről szól. Fontos kell legyen életében a család. Jó, ha elmélyül a főzés rejtelmeiben, kertészkedik, szépítgeti otthonát. Minden segítő, kreatív, művészi szakma ide tartozik, ami harmóniát, szépséget teremt. Ez a szeretet és a kapcsolatok száma is. 6-os életúttal harmonizál a diplomácia, művészetek, szépségipar, divatvilág, gyermekekkel kapcsolatos hivatás, életmód tanácsadás, fitness, dietetika, párkapcsolati tanácsadás, rendezvényszervezés, esküvőszervezés, lakberendezés, de főállású anyaként is teljesítheti vállalt feladatát. -----7-es Ez az életút magában hordozza az elszigetelődést. Ide tartozik minden elemző, kutató munka. Tudósok, nyomozók, helyszínelők, feltalálók útja ez. Érdeklődhet az okkult tudományok, spirituális világ, asztrológia, filozófia iránt is. A gyógyítás, a vegyi és gyógyszeripar is ide sorolható. Egyesek ténylegesen elszigetelve élnek, tanyán, vagy akár remeteként. Mások úgy élik meg ezt a befelé fordulást, hogy „zárt” intézményben dolgoznak: kórházban, laboratóriumban. Munkájában mindenképp szüksége van a 7-esnek az egyedüllétre és a belső útkeresésre, hisz nem mindennapi gondolatai, képességei így tudnak a leginkább kibontakozni. -----8-as A 8-as misszió általában nagy sikereket, de olykor nagy bukásokat rejthet magában. Ez utóbbi a tisztességtelenség, másokon való átgázolás miatt jöhet létre, ugyanis ez a karma, a törvény száma is. Anyagias és küzdelmes sors. A 8-as a pénzzel, hatalommal függ össze. A tartós siker kulcsa a belső egyensúly, önzetlenség és a tisztesség. Vállalkozók, bankárok, pénzügyi emberek életútja, de a pénzen túl olyan területek is ide tartoznak, amik hatalommal ruháznak fel: legyen az vezető beosztás valami szervnél, hivatalnál (APEH, bíróság rendőrség, katonaság), államigazgatás stb. A versengős, küzdős területek is 8-as energiát hordoznak, tehát a sportolói pálya is megfelel a küldetésnek. -----9-es Ez a feltétel nélküli szolgálat száma. Gyakran humanitárius küldetés vár a 9-esre. Feladata a megértés, együttérzés. Nem karrier orientált életút. Valamilyen úton-módon részt kell vennie embercsoportok, vagy akár az egész emberiséget érintő problémák megoldásában. Idealisták útja ez, és a bölcsességé, de a forradalmiságé is. Érdeklődési köre univerzális, de az idealizmusának mindenképp mozgatnia kell őt hivatásában. Intellektuális tevékenységek, szállítmányozás, utazással kapcsolatos munkák. Jó tanár, vallási vezető, pszichológus, asztrológus, numerológus, környezetvédő, állatvédő, aktivista, humánpolitikus, agrármérnök, író, erdész. Minden, ami természet és emberközeli, ahol segíteni, tud és tökéletesíteni, harcolni a jó ügyekért.

IN MEMORY OF MY MOTHER

Tizenkilenc éves koromban szembesültem vele először, az ember bohó fiatal, tele energiával, életkedvvel, ki gondol még ilyenkor a halálra és főleg ha a legkedvesebbet, a legdrágábbat, az édesanyját veszíti el. Emlékszem aznap reggel már csomókban hullott a haja, magához húzott, gyengéden megsimogatott, megpuszilt, Ő már érezte mennie kell. Tizenegy órakor jött a telefon meghalt, A vonatablakban csak futott a táj de csak homályosan láttam a sírástól, már az állomáson láttam az emberek sajnálattal nézek rám, kis faluban hamar megy a hír. Nehéz szívvel benyitottam a házba és ott láttam Őt a tiszta szobában kiterítve egy fehér lepedőn, az álla felkötve. Csak álltam nem akartam tudomásul venni a megmásíthatatlant a véglegest, csak zokogtam, zokogtam Édesapám pedig csak azt hajtogatta MIÉRT. Hirtelen felnőtt lettem. Nővérem este ért haza Budapestről Ő 20 éves volt, végig sírta az utat pesttől hazáig, a másik nővérem 25 éves volt, egy gyerekkel, családdal, nagy fájdalom volt mindnyájunknak. De az élet megy tovább, testvérem visszament Budapestre folytatta az iskolát, a másik nővéremet várta a család És nekem meg kellett tanulnom főzni mosni takarítani. Évek multán Édesapám is követte, majd egyszer Én is. A temető előtt járok el kerékpárral dolgozni és gyakran bemegyek és elgondolkodom az élet dolgain, mostanában már azt veszem észre beszélgetek velük. Édesanyám emlékére
Esőcsepp pereg az ablakon,
Könnycsepp csordul le az arcomon.
Gondolatom messze száll,
Édesanyám oly távol már.
Kalandozom a múltban,
Drága gyermekkoromban.

Gyermekként védett, mindig megértett.
Jobban ismert mindenkinél,
Mindig éreztem a szeretetét.
Jó szíve vezette, mi voltunk az élete értelme.

De sors kegyetlen volt,
Mert oly korán elrabolt!
Űrt hagytál magad után,
Melyet semmi sem pótolhat már!

Életem nélküled élem,
És a sorsot nem értem!
Miért volt oly kegyetlen?
Miért rabolt el ily korán tőlem?!

THIS DOG NAME MAZSOLA

MAZSOLA Megismerkedtem Békásmegyeren a Duna parton,2012 ben egy csövessel,a pesti ott létem alatt,aki elmesélte kisiklott életét,tönkre ment házasságát. Csillag hegyen élt egy félkész romos épületben az erdő közepén ,alkalmi munkából tengette az életét, még börtönben is volt,ahol kigyúrta magát, kemény izmos ember volt nagy lélekkel,még az albérletemben is meghívtam fürödjön meg megbíztam benne,a Duna parton ,elkérte a bicajomat felment a városba,azt mondták a többiek annyi a bicajodnak,nem hozza vissza de tévedtek és a barátom lett. Sanyi elbeszélése alapján íródott a történet. Volt egy kutyája Mazsola mindenkinél jobban szerette,ő volt a mindene,tőle kapott a legtöbb szeretetet a mostoha életben.Történt egyszer hogy részegen elaludt egy rongyos hálózsákban az út menti padkán,ahol a hajnalban érkező kukás autó elütötte.Kihívták a mentőt de Mazsola nélkül nem akart kórházba menni,azt akarta vigyék magukkal Mazsolát is,a mentős mondta lehetetlen. A kutyus futott a mentő után egy darabig,majd egy romák által lakott területre érkezett,napokig itt kóborolt, étlen szomjan. Két roma fiú részegen szórakozás közben benzinnel lelocsolta majd felgyújtotta Mazsolát aki elpusztult.A kórházi kezelés után hamar felépülve ,hiszen szívós volt,a hideg telek meg a nélkülözés megedzették,keresni kezdte kedvenc kutyáját Mazsolát.A többi hajléktalantól tudta meg mi történt kutyájával akik megmutatták hova ásták el tetemét.Napokig siratta kutyáját,még kereszt fát is faragott neki,a lelkében hatalmas fájdalommal,elhatározta bosszút áll az elkövetőkön és az aznapi alkalmi munkabéréből vett benzint.Roppant erős fizikumú volt,megkereste az egyik elkövetőt akitől útbaigazítást kért,az gyanútlanul válaszolt hiszen nem ismerte és az erdős részen leütötte és az eszméletlen férfit benzinnel lelocsolta és felgyújtotta.Hosszú börtön évek vártak rá a kegyetlen gyilkosságért de nem bánta meg,Mazsoláért tette a karjára a börtönben feltetoválták rabtársai a Mazsola nevet.Ott tovább gyúrta magát és nem lett köcsög, féltek tőle,tudták mit tett embert ölt.Szívében máig is ott él kedvenc kutyája Mazsola emléke.

SPETSNAZ RUSSIA

1994-ben hozták létre az 1979-ben létrehozott 901. légi támadó zászlóaljból és az orosz légierő 218. spetsnaz zászlóaljából (1992-ben hozták létre). Pavel Popovskikh ezredesnek tulajdonítják a 45. spetsnaz létrehozását, mint a "jövő alegységét", amelyet a felkelés elleni hadviselésre terveztek, amelyre az erők annyira felkészületlenek voltak Afganisztánban. Az ezred két speciális célú zászlóaljból állt, és 15 BTR-80-nal és 1 BTR-D-vel van felszerelve. Az ezred összetétele: A 218. zászlóalj Moszkva-Sokolnikiban található. A 901. zászlóalj 1979. november 20-án alakult. 2016-tól az egységet brigádká frissítették, és a spetsnaz vállalatait hatról tizennyolcra triplázták, növelve az egység kapacitását két működési területről háromra. Az egység az Orosz Légierő (VDV RF)[4] része, és közvetlenül a VDV parancsnokságának van alárendelve. Ugyanakkor operatívan is alá van rendelve a GRU-nak.A dandár két zászlóalj alapján jött létre, amelyek mindegyike a létesítmény és a fejlődés története volt. A 800 magasan képzett személyzet kezdeti erejével az egység különösen erőteljes speciális felderítési képességekkel és újításokkal rendelkezett, beleértve a pilóta nélküli megfigyelő repülőgépeket és a testreszabott pszichológiai hadviselési eszközöket. Szinte minden tisztje "felkészült a GRU spetsnaz rendszerben". A 901. zászlóalj 1979. november 20-án alakult a kaukázusi katonai körzet területén, és azonnal átszállították Csehszlovákiába, a Központi Erők Csoportjába. 1989 márciusában a szovjet csapatok Kelet-Európából való kivonásával összefüggésben a zászlóaljat Aluksne-ba, lett SSR-be helyezték át, és a balti katonai körzetbe helyezték át. 1991 májusában a zászlóaljat átszállították a kaukázusi katonai körzetbe, és az Abház ASSR Sukhumiba helyezték át. 1992 augusztusában a zászlóaljat áthelyezték a kaukázusi katonai körzet fennhatósága alól a légi csapatok személyzetének felügyelete alatt, és átnevezték a 901. külön légi zászlóaljra. Külön zászlóaljként átadták a 7. gárda légi hadosztályának.er="0" allow="accelerometer; autoplay; clipboard-write; encrypted-media; gyroscope; picture-in-picture" allowfullscreen>

KAZ HAWKINS and HER BAND O' MEN BECAUSE YOU LOVE ME

Videó-- Dal szöveg Mert szerettél Azokért az időkért, mikor kiálltál mellettem, Minden igazságért, melyet megláttál bennem, Minden örömért, mit életembe hoztál, Minden rosszért, mit jóvá tettél, Minden álomért, mit valóra váltottál, Minden szerelemért, mit megleltem benned Örökké hálás leszek neked, baby. Te vagy az, ki tartottál, Sosem engedtél elbukni. Te vagy az egyetlen, ki mindent meglátott bennem. Te voltál az erőm, mikor gyenge voltam, Te voltál a hangom, mikor néma voltam. Te voltál a szemem, mikor vak voltam, Te voltál, ki megláttam bennem a legjobbat. Felemeltél, ha valamit nem értem el, Hitet adtál nekem, mert te magad is hittél. Az vagyok, ki lenni akartam, Mert szeretsz engem. Te adtál szárnyakat, hogy repülhessek, Megérintetted kezeimet, s képes voltam elérni az eget. Elvesztettem hitem, de te visszaadtad nekem. Azt mondtad, nincs olyan csillag, mit ne érhetnék el, Mellém álltál, s kitartottál. Enyém volt szerelmed, s így mindenem megvolt. Hálás vagyok minden napért, melyet tőled kaptam. Talán nem tudok túl sokat, De tudom, hogy ez nagyon is igaz: Áldott voltam, mert szerettél engem. Te voltál az erőm, mikor gyenge voltam, Te voltál a hangom, mikor néma voltam. Te voltál a szemem, mikor vak voltam, Te voltál, ki meglátta bennem a legjobbat. Felemeltél, ha valamit nem értem el, Hitet adtál nekem, mert te magad is hittél. Az vagyok, ki lenni akartam, Mert szeretsz engem. Mindig ott voltál nekem, Ha elragadott a szél. Te voltál a fény a sötétségben, a szerelem az életemben. Te inspiráltál engem, Te voltál a hazugságban az igazság. A világom jobb hely lett általad. Te voltál az erőm, mikor gyenge voltam, Te voltál a hangom, mikor néma voltam. Te voltál a szemem, mikor vak voltam, Te voltál, ki megláttam bennem a legjobbat. Felemeltél, ha valamit nem értem el, Hitet adtál nekem, mert te magad is hittél. Az vagyok, ki lenni akartam, Mert szeretsz engem. Te voltál az erőm, mikor gyenge voltam, Te voltál a hangom, mikor néma voltam. Te voltál a szemem, mikor vak voltam, Te voltál, ki megláttam bennem a legjobbat. Felemeltél, ha valamit nem értem el, Hitet adtál nekem, mert te magad is hittél. Az vagyok, ki lenni akartam, Mert szeretsz engem. Az vagyok, ki lenni akartam, Mert szeretsz engem.

GRAPHICS

A mai este az üzenő falon láttam meg a GRAFIKÁT,ami csodálatos.

Egy tizenöt éve Londonban élő anyuka( Magyar) készítette.Ő már Angol állampolgár,megjárta a poklot mig idáig jutott de semmit sem bánt meg.Személyesen beszélgettem vele,hazajött nagy fiával kocsival,egyedül vezette le a hosszú utat, édesapja temetésére.Értelmes okos nő,sokoldalu,talpraestt,a grafikázás a hobbija nagyon szereti,ez nyugtatja meg szenvedéjévé vált.KÍVÁNOK SOK SIKERT A LONDONI ÉLETHEZ,CSAK ÍGY TOVÁBB.

WALK IN DARKNES-WINTERSUN-SEMBLANT-ARC ENEMY

THE BEAUTY OF THE GIRL IS IMPRESSIVE

Tallózgattam a régebbi fotókból és ott találtam meg ezt a képet.Egy ismerősöm,Magyar.A lány szépsége lenyűgöző,acvonása finom,szemei kontúrosak szépen ívelnek,belső harmóniáról árulkodnak.Az ajkai szépek légiesen puhák es finom vonásuak.A koromfekete haja tökéletesen illeszkedik arcvonásához.Az enyhén kivillanó melle, finom érzékiséget takar.Aurája tökéletes,szépsége belülről sugárzik. A ruha választása a piros és fekete minta,tökéletes a keze finoman támaszkodik csipőjére.Londonban él már tíz éve családos édesanya,aki boldogan él kinti Angol párjával.Már nem szándékozik hazajönni hiszen már régen Angol állampolgár.

lmedia MAXX - THE KILLER FURY [2019] [Full Movie