Volt valamikor régen egy város. Nem volt nagy, nem volt csillogó, de élhető és szép.Gyerek voltam, a szüleim nem ott laktak, de rengeteg időt töltöttem ott a nagyszüleimnél és a fél várost behálózó rokonságnál. Ismertem a város minden klassz helyét: a várkertet, ami maga volt az élő történelem, a Vár utcai parkot, aminek kavicsos útjain hatalmasakat lehetett biciklizni, a szőlődombot a rengeteg gyümölcsével, a nekünk, gyerekeknek végtelennek tűnő "anarcsi", "ajaki" és "dögei" utat amin, az akkori gyér forgalomban lehetett "süvíteni" a biciklikkel, a fagyizókat (majdnem 50 éve ugyanott van a világ legjobb csavaros fagyija), a strandot, a nagybácsikkal látogatott lovaspályát, ahol a világ legjobb lacipecsenyéje és sós perece volt. Emlékeztek erre a városra? És emlékeztek arra, hogy ebben a városban mindenki mosolygott? Mosolygott Fischer Laci bácsi a Csillag utcai trafikjában, mosolygott Lunczer a biciklis műhelyében, mosolygott Nyakó a taxisdroszton, és a város egyetlen koldusa, Citrom (még ő sem volt hajléktalan), jókedvű volt a boltos, a rendőr, a Fő utcán sétáló emberek. Igen akkor még Fő utca volt a maga macskaköveivel, a Halásszal, a mozival és a taxisokkal. Jókedvű volt a város, munkába menet és szabadidőben is. Igen, munkába menet, mert a városban több volt a munkahely mint a lakos,pedig akkor még pár ezerrel többen laktak ott. Működött a Vulkán az Izzó, a Szeszipar, a Malom, a VSZM, a "baromfi" elődje, a Hunnia, a Borsodi és a Coca-Cola lerakatai, a Kísérleti gazdaság, a TSZ, a kórház, a számtalan KTSZ (Kisipari) a vasíparitól a ruhaipariig, a strand, a tűzoltóság, a vasút, a vágóhíd, a rengeteg bolt, étterem, presszó...... és ha valakinek még ez sem volt elég, elmehetett "maszeknak" és abból is normálisan meg tudott élni. Mindenkinek volt munkája, akár helyben is és voltak barátai. Volt szabadideje, vehetett magának szőlőt vagy gyümölcsöst ahol összejöhetett a barátaival, nem volt mindig fáradt és rosszkedvű, és senki nem is tett azért hogy mások azok legyenek. Voltak persze akkor is elégedetlenek, akik morogtak, hogy nekik csak egy öreg trabantjuk van, bezzeg a tanácselnök "négylámpás zsigulival " jár, a gyárigazgató pöffeszkedik a volgában, a maszek szabó meg négy évente lecseréli az autóját, de a gyárigazgató, a tanácselnök, a maszek szabó, sőt az országgyűlési képviselő is ugyanabba a moziba ült be ugyanannyiért, és ugyanoda terítette le a plédjét a strandon mint a gyári melós és köszöntek egymásnak, kezet fogtak és utána együtt álltak be a sorba a lángosért és sörért. Nem volt snassz szóba állni bárkivel is és főleg nem volt szokás átverni a másikat. Ez a város csak volt. Most van valami a helyén, ami már nem ugyanaz és ez nem annak köszönhető hogy pár ezerrel kevesebb az itt lakó és sok ezerrel kevesebb a munkahely. Eltűnt a mosoly és a jókedv, eltűnt a bizalom és a közvetlenség. Ma már derogáló együtt mutatkozni olyannal aki nem "valaki", mármint az "uralkodók" szemében. Hangzatosan összetartozásról beszélnek, miközben a kirekesztés magasiskoláját gyakorolják. A városi ünnepség azt jelenti nekik, hogy csak azok lehetnek ott, akiket ők kiválasztanak, a többiek nem részei a városnak szerintük, még ha a város képviselőtestületének tagjai is. Nem az ő csapatuk és aki nem az, az számukra levegő. Ha ennek megvalósításához hazudniuk kell egy városi képviselőnek, hát megteszik, ha egy megyei képviselőnek, akkor azt is. Ez van. Két dolgot azért a figyelmükbe ajánlanék a nagyuraknak: 1. semmi nem tart örökké és ha fordul a kocka, akkor azt kaphatják vissza, amit adtak. 2. És ez a legfontosabb: A VÁROS NEM KÉT TUCAT EMBERBŐL ÁLL!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése