Legénykoromban nagy szenzáció volt az iskolai bál. A kisvárdai Bessenyei György gimmnázium disztermében,ami zsufolásig megtelt.Emlékszem egyikőnk belépővel ment be és az emeleten kinyitotta a hátsó ablakot,majd mikor nem jött senki,gyorsan a kis előtetőről bemásztunk az ablakon keresztül,mivel nem voltunk Besisek a bálba.A lányok szüleikkel érkeztek az egyik csinosabb volt mint a másik,elegánsan miniszoknyában vagy egyenruhában voltak öltözve,akkoriban az volt a divat.Az anyukák árgus szemekkel figyelték lányukat,akiket illedelmesen kértünk el a mamájuktól egy táncra.A zenét a város zenekara Bartus Sanyiék szolgáltatták.A bált tanárok felügyelték és a rendetlenkedőket kiküldték a bálból.Az anyukák hajnal felé,már álmosan a napi munka után,fáradtan felügyelték lányaikat.Táncközben lassú számnál,finom érintések,izzadt kézszorítások,egymáshoz simulások voltak.Itt szövődtek a diákkori szerelmek,a randi megbeszélések. A bál reggelig tartott,az anyukák némelyike már szunyókált,majd mentek a kisállomásra, akkoriban a környező falvakból,Litke,Komoró,Tuzsér stb ,sokan vonattal mentek a bálba.A bál egy örök emlék marad amire nagymama és nagypapa korunkban is emlékezünk.---MOST PEDIG EMLÉKEZZÜNK
A nosztalgiának vége,remélem tetszett!
VálaszTörlés