VISSZA AZ ŐSERDŐBE

Augusztusban megkaptuk a nyári szabinkat, ezalatt egy újabb botrány öregbítette a sereg hírnevét. A történet krimibe illik. A perpignani toborzóirodában lett öngyilkos egy adjudant-chef, a kötelet a nyakába téve kiugrott az ablakon. Hónapokkal előtte eltűnt a lánya és a felesége, és ekkor lépett elő gyanusítottá, a lánya vérét megtalálták a hűtőszekrényén. A holttestek azóta sincsenek meg. Csak hab a tortán, hogy ezt a történetet már eljátszotta hét évvel ezelőtt a brazil barátnőjével. A közös számlájukra utaltatta a lány pénzét, majd a lány nyom nélkül eltűnt. Az adjudant állítása szerint visszatért a hazájába, és mivel holttest akkor sem volt, a rendőrök kénytelenek voltak elhinni. A szabadságról visszatérve egy hétig a közeli lőszerraktárat őriztük, majd mentünk két hétre az erdőbe aranyásókat keresni. A szakaszparancsnok cseréje magával hozta az erdei missziókat is tömegével, innentől kezdve többet voltunk az őserdőben, mint a laktanyában. Véget ért az unalom.

Helikopterekkel érkeztünk, de az első két napon a parancsnokság nem tudta eldönteni, hol legyen az állandó táborunk, így az aggregátoroktól a benzinig mindent hurcoltunk magunkkal a dzsungelben, legalább 40 kiló volt mindenkin. Amint végre meglett a táborhely, nekik kezdhettünk az őrjáratoknak és a rejtekhelyek felkutatásának. Látványos fogásunk nem volt, de aggregátorok, motorok, szivattyúk és egyéb felszerelések szép számmal kerültek a kezünkre. Felégettünk néhány telepet is, és egy az erdő közepén felhúzott étterem is lángba borult. A választék viszonylag nagy volt, de csak arannyal lehetett fizetni a menüért, az árak is grammban voltak megadva. Végül helikopterrel vittek ki minket, ami le tudott szállni közvetlenül a tábor mellé, így cipekedni nem kellett már visszafelé. Következett hat nap őrség az egyik erdei bázisunkon, majd még egy ötnapos hadművelet, ebben már a komplett század részt vett. Az eredmény itt is közepes volt.

Visszatérve tudtuk meg, hogy egy hét múlva indul a szakasz a CEFE Aguerrissement dzsungel-kiképzésre. Erre a nagy fizikai megterhelés miatt egy hétnél többet szoktak készülni, de nekünk be kellett érni ennyivel.