NE VÁRJ CSODÁT

Várni. Várakozni. Valamire, ami sosem történik meg. Amit csak Te szeretnél, amire csak Te vágysz és senki más. Hitegetni, áltatni magad, miközben a másik vígan él és ha eszébe is jutsz, csak egy kósza emlék maradsz. Miért? Mert sosem szeretett igazán! Ne várj... csodát! És eltelik egy hónap és kettő és három... és nem érted mi van, mert már megbékélhetett volna, már hívhatna már jöhetne. Miért nem keres? Hát nem volt olyan nagy a baj! Szeretett, nem? Vagy csak te hitted, hogy szeret? Te akartad azt hinni? És akkor meglesed, megnézed a közösségi oldalon. Jé, milyen jól van, megint bulizott, megint lett egy lányismerőse, megint, megint, megint... és most már párkapcsolatban van..... De hát hogy, ha egyszer szeret? Hát úgy, hogy biztosan "felejteni" akarja, ami köztetek volt, de majd jön, csak még kell idő... még pár hónap... És a pár hónapból lesz fél év és aztán egy év és aztán másfél év.., és már minden létező, nem létező ismerős mondja: "Ne várj már, hát nem látod, nem kellesz neki?" vagy "Te mit tanácsolnál magadnak, ha más várakozna így? Biztatnád?" Mire én: "Nem, azt mondanám, ne várjon arra, aki ennyire nem akarja..." Mindenkinek, aki hosszú idő óta várakozik, mindenkit, akit nem keres a "szerelme", a "másik fele", arra biztatok: Ne várjon a csodára! Ha eltelik 2-3 hónap és semmi hír, üzenet, semmi névnap, szülinap vagy karácsonyi puhatolózás? Semmi "mizu", akkor hagyja! De ami még fontosabb:tisztázzátok le! Ne száz sms-t vagy levelet, nem kell zaklatni senkit. Le kell tisztázni a dolgokat! Egyszer megkérdezni, megbeszélni. Jobb egy biztos nem, mint a bizonytalanság. Ne bánts, gyötörd magad és FŐLEG ne leskelődj az interneten, mert tönkreteszed magad! Tanulj az én példámból! Elvettem saját magamtól másfél évet és nagyon sok nála jobb férfit hajtottam el csak azért, mert vártam. Egy ölelést, csókot nem kaptam, míg végül saját magamtól rádöbbentem, ez az illető magasról tesz rá, hogy vagyok. A lelkemre, a szívemre. Eljátszott egy szerepet, csak hogy ingyen nőhöz jusson, én meg minden pillanatát csodaként éltem meg. Nagyon sokat ártottam magamnak, leépítettem magam kis önbizalmát, minden utánam lévőt felmagasztaltam: "Ők jobb nők, értékesebbek, velük azért van. Én vagyok a kevés, a buta, a csúnya, a minden ..." Magam a porba, földbe döngöltem. Nem, ezt nem szabadott volna... Annyira jó, hogy rájöttem még ha ilyen fájdalmas áron is, hogy ne bántsam magam és egy nagy levegővel engedjem el ezt a buta, értelmetlen várakozást. Nagyon szeretnék segíteni ezzel az írásommal azoknak, akik ugyanígy vagy hasonlóan gyötrődnek. Ne tegyétek! Ne akarjatok hókuszpókuszt, szerelmi kötést és ne lessétek a közösségi oldalon! Ne! Az igazi szeretet jön, megtalál, akar rólad tudni. Ne alázd meg magad, ne bántsd magad és főleg ne akarj a nagy Ő-je lenni annak, akinek csak futó, kósza kaland voltál..