Ma már sokan közülük egyedül maradtak, elveszítették párjukat, szülőiket, akik már odaát vannak vagy elváltak, mások már nyugdíjasok lettek. A sors próbatétel elé állítja őket, a gyerekek felnőttek, kirepültek, külföldre mentek dolgozni, ott marad az addig élettel nyüzsgéssel teli lakás, a sok emlékkel, magas rezsi költséggel. Meg kell birkózni a magánnyal, egyedül léttel, amit különböző közösségi oldalakon igyekeznek feloldani. De az unokázás is sokat segít a helyzeten, lekötik a nagyit és tanítják skype-olni, netezni. Sokaknak életmódot, munkahelyet kellett váltani, új kihívásoknak kell megfelelni. Vannak, akik távol a családtól külföldön dolgoznak, próbálkoznak több, kevesebb sikerrel. A távollét azonban sok helyen váláshoz vezet, és el kell adni a házat, ami sajnos több hetet, hónapot is igénybe vesz, meg kell osztani egy élet munkáját, ami nem kis fájdalom, de lépni kell. Keresni kell albérletet vagy más megoldást, a helyzetre. Már sajnos sokuknak az egészsége is megromlott és a drága gyógyszereket, kezeléseket is fizetni kell. Ezért gondolkodjunk el fiatalként és támogassuk szeretettel odaadó gondoskodással szüleinket, hiszen Ők is ezt tették, míg felneveltek bennünket..
A gyerekeink tőlünk tanulják el a törődést, a szeretet kimutatását a szülőkkel, nagyszülőkkel szemben. Csak jó példán felnőve lesznek ők is gondoskodó, családszerető emberek.
A gyerekeink tőlünk tanulják el a törődést, a szeretet kimutatását a szülőkkel, nagyszülőkkel szemben. Csak jó példán felnőve lesznek ők is gondoskodó, családszerető emberek.
VálaszTörlés