MÉG MINDIG
,Amikor még az utolsó üzenete a mobilodban van..
Amikor minden közös kép láttán a szemedből egy könny kicsordul...
Amikor a mosolya még előtted lebeg...
Amikor tudod, hogy ezt a mosolyt többé nem nézheted...
Amikor eszedbe jutnak a szép pillanatok...
Amikor rájössz, hogy soha többé együtt nem lesztek boldogok...
Amikor észreveszed,hogy vége.Már nincs veled .
Akkor jössz rá,hogy hiányzik és a világon mindennél jobban szereted.
Haragszol arra, kit el kell felejtened, s rádöbbensz arra, hogy még jobban szereted.
Gyötörni akarnád, de nincs hozzá erőd...Mert tudd meg: még mindig szereted őt!"
AZT HITTEM
Én azt hittem, hogy mindig kék, ragyogó tükör a tenger, s hogy rejtett aranyszemecskék kincsével tele az ember. Hogy járva a tengert, szembe kell szállni merészen a széllel, s akkor a hajós csodákra lel, az idő nagy titkokat érlel.--------- Szálltam hát, Végtelen, feléd: hullámok pörölye paskolt. Ég s víz határa s a tengerfenék derengett: messzi, deres folt. S akkor megtudtam, hogy csak néha, nagy ritkán kék a tenger, és hogy üres és szürke, még ha csillog is sokszor, az ember. Láttam földet, hol nincs tó, se folyó- por és rög, semmi más: nincs aranyszem a porban, melyből ott gyúrják az ember fiát.--------- De tudtam: Nincs szebb feladat, mint vágyva előre törni: keresni, kutatni, hol rejlik a mag, s szeretni, és gyűlölni. És látni, hogy néha szürke homályon, átragyog kéken a tenger, s tudni: tisztább öröm nincs a világon mint az, ha ember az ember
Egy illúzió halála
"...az ember mindig és mindenkor irányítani akarja a sorsát.Tehát sokszor kényszerül dönteni és választani.S e választások és döntések miatt mázsás terhek nehezednek a vállára.Először is:mit válasszon,hogyan döntsön?Aztán:vajon jól választott-e?Hova vezet ez vagy az a döntése?Még később:mi lett volna,ha...?Mi múlt sajátmagán?Ajjaj!Nehéz csomag... ...Elárulok egy titkot:aki elkerüli a döntéseket és választásokat,az sodródik.Kiengedte kezéből élete irányítását.S aki választ és dönt?Az is.Mert nem tudja kiszámítani döntésének a következményeit. ...Tehát ne döntsünk,ne válasszunk?Dehogynem!Csak ne görcsösen,hanem könnyedén és mosolyogva-majdnem azt írtam,hogy vállvonogatva.Mert nem az eredményességben kell hinni,hanem abban,hogy a választás és döntés bátorsága lelkileg megtart minket.Tulajdonképpen nagyon kellemes gyávának lenni.Annyi terhelő helyzetet ki lehet kerülni a gyávasággal.Még sincs jó sora a gyáva embernek.Az önféltés nehéz bilincs... ...ne féljünk a kínálkozó kalandoktól,a szerelmektől,az utazásoktól,a változásoktól,a vereségektől,a kudarcoktól,ne akarjunk mindig jól járni!Aki nem viseli el,hogy néha behúznak neki egyet,sőt uramfia,még ki is ütik,az nem lehet bokszoló,nem mehet be a ringbe
MÁR SEMMI SEM FONTOS.
Már semmi sem fontos, amit tegnap annak hittem. Láttam álmaim, küzdöttem, reméltem... Mára már, semmi sem fontos, amit tegnap annak hittem. Elmúlt a remény, a küzdelem. Újra és újra küzdeni, mindig újra kezdeni, már nem, már nem teszem... Erőm elfogyott, lelkem összetört, millió sebből vérzik szívem... Talán begyógyulhat még egyszer, de a sok sebtől, nem remél, nem küzd már, csak él... Már semmi sem fontos, amit tegnap annak hittem, Csak élek, élem életem, amíg dobog a szívem...BETTY
HIÁNYZOL-Az embernek a társa: hiányzik. Nemcsak akkor, ha a halállal elvesztette, de akkor is, ha még sohasem találkozott vele. Soha, egész életében!. . . A társtalan ember hozzászokott ugyan, hogy egyedül van, hogy lelkileg idegenek között él, megszokja a magányt, mint eszkimó a sarki hideget - de a lélek mégis tudja, hogy hiányzik belőle egy darab: hiányzik a másik fele. És ez nem csak akkor fáj, ha elveszítjük, hanem akkor is, ha nem találjuk meg.
HOLNAP NAGYSZOMBAT - Nagyszombat a húsvéti örömünnep kezdete. A katolikus liturgia szerint este kezdődik az ünnep a tűzszenteléssel, a tűz Krisztus jelképe, akinek feltámadásával a remény, a fény születését ünneplik a keresztény egyházak, ezt követi a keresztvíz-szentelés. A nagyszombat a húsvét előtti szombat, amikor a kereszténység arra emlékezik, hogy Jézus holtan feküdt a sírjában másnapi feltámadása előtt i. sz. 33‑ban.--------
Mivel ez a gyász napja, a hagyomány szerint ez egy csendes nap, amikor keveset beszélnek, és amelyen nevetgélni, mulatozni nem szabad, hiszen Jézus a sírban fekszik, és ez a nap az ő siratásáról szól. A hívők ilyenkor a templomban felállított szentsír előtt imádkoznak.---------- Ez egyúttal a nagyböjt utolsó napja. Ugyanakkor ez a nap a lelki készülődés és reményteli várakozás a feltámadásra, hiszen a vallás tanítása szerint Jézus ezen az éjszakán, vasárnapra virradóan győzedelmeskedett a halál felett.-------
Ez a szombat nem munkaszüneti nap, tehát az üzletek ugyanúgy nyitva tartanak, mint egy átlagos szombati napon.
A nagyszombat minden évben március 21. és április 24. közé, 2024‑ben március 30‑ra esik.-------
Az ünnep neve kisbetűvel írandó, mert a helyesírási szabályzat 144. pontja szerint az ünnepek, a nevezetes napok és a történelmi események nevét kis kezdőbetűvel írjuk.
A nagyszombat hivatalos latin neve Sabbatum Sanctum, azaz szent szombat. Az ünnep angolul Holy Saturday(= szent szombat), németül Karsamstag(=gyászszombat), franciául Semedi saint 😊 szent szombat), olaszul Sabato santo 😊 szent szombat). -
Nagyszombat Jézus sírban pihenésének ideje.-------- A nagyszombati szertartás keretében jönnek vissza a harangok Rómából. Nagyszombaton véget ér a 40 napos böjt, jöhet a sonka! - Keresztelővíz- és tűzszentelés, valamint a feltámadási körmenetet ideje nagyszombat.
A katolikus templomban jellegzetes szertartás a tűzszentelés. Az előző évi virágvasárnapján szentelt barkára csiholnak tüzet, s annak lángjánál gyújtják meg a húsvéti gyertyát, amely a feltámadó Krisztus jelképe. A megszentelt tűz parazsát a szántóföldön, a szőlőben szórták széjjel, hogy a termést el ne verje a jég. ------ Ugyancsak nagyszombati szertartás a vízszentelés, azaz a templom keresztvizének megszentelése. - A feltámadási körmenet,nagyszombat estéjén történik.----A húsvéti szertartásokhoz kapcsolódik az ételszentelés szokása. A sonkát, bárányt, tojást, kalácsot a templomban megszenteltették, ezután mágikus erőt tulajdonítottak neki. A morzsából vittek az állatoknak is, hogy jól szaporodjanak, egészségesek maradjanak. A sonka csontját a gyümölcsfára akasztották vagy a földekre vitték a jó termés reményében.
- Atyám..! Az esti imám közben, megjelent a megváltó..
- Biztos vagy benne, hogy ő volt az..?
- Igen. Egész biztos vagyok benne. Csukott szemmel is láttam az arcát, és a szoba mind a négy szegletében, mintha vihar tombolt volna.. A levegő szél illatúvá lett.. és ő beszélt, szelíd szavakkal..
Azt mondta..:
Asszony..!
Mond, ti magyarok, miért engem sirattok? Mikor nagyobb veszedelem előtt álltok mint én a Gecsemáné kertben.---------- Engem csupán egy ember árult el, míg benneteket mindazok ,akikkel cinkosságot kötöttetek a saját elpusztításotokra. Olyan ordasok létezését tűritek, akik nem álltalják a legdicsőbb mindenség nevét a hazug ajkukra venni. Akik anyám és atyám szent nevéből, vásári mutatványt ácsoltak. Hát ennyit ér nektek a szabadság? Tűritek hogy a saját együgyű lustaságotok rabszolgája legyetek? Miért nem lázadtok magatokért?! Vagy ha annyira szerettek, hát érettem? Miért tűritek hogy a szenvedésem fájdalmán felkapaszkodva, trónushoz kössék magukat? Miért nyújtotok segítő kezet ahhoz, hogy az egyetlen igaz Isten nevét megtiporva, új Istent teremtsenek.. ? ----------
Hát szabad e hagyni, hogy ez az ezernyi lator, a Szentírás nevében vegye semmibe Isten akaratát, a Tízparancsolatot? Hogy farkasok vonyítsák a fejekbe hogy szabad emberként, hogy élhetsz, és hogy kit szerethetsz. Eldöntheti e olyan halandó, hogy ki jó, és ki rossz, aki ordasként él, és mégis szerény bárányként hirdet hazug igét..? Rabok vagytok.. és mégis engem sirattok? Mi végre éltek, ha hagyjátok hogy elevenen sorvasszák le a húsotokat, és gyűlölettel töltik meg mindazon helyet a szívetekbe, ami a szeretetet hivatott szolgálni..?--------
- Ennyi?-- Igen atyám.. Ennyi.------
- Nos, gyermekem. Ha valóban nem képzelődtél, akkor ez csak a bal oldal hírnöke lehet. A keresztény jobb oldal Krisztusának tanait, meghallgathatod a misék alkalmával, de ha csupán némi áhítatra vágyakozol, javaslom nézd többet az M1 által közölt műsorokat.
KI AZ AKIT NEKED RENDELT A SORS---A jó párkapcsolathoz bátorság kell. Nyíltság. Nyitni pedig csak az mer, aki nem fél meglátni önmagában mindazt, amit nem szeret, és nem fél kiadni másnak a ''titkos kódjait.'' Ezt csak azzal tudod megtenni, aki szeret téged.
Vagyis tudod, hogy jót akar neked. Csak tiszta szívvel keress, s rátalálsz. Amennyiben ''erőből nyomod'', nem érsz célba. Minden számítás nélkül kell akarnod (ne azért pl. hogy ne légy egyedülálló, vagy magányos). A boldogságot erővel akarni és megszerezi nem lehet. Kívánom, hogy megtaláld, s ez még csak az első lépcső. Jól akkor cselekszel, ha egyszerűen csak szereted, őszintén, tiszta szívvel, s így meg is tartod majd.---------- Egy lélekké és egy testté váltok. Az,hogy létezik-e igazi,nem tudom,ideig-óráig biztosan..De elmúlik,és átalakul. Minden változásban van.. az egyik legbiztosabb dolog a világban a változás. Te is pillanatról-pillanatra változol,és ez a normális.Ez az élet velejárója.. Úgy mint az évszakok,az éjjel és a nappal,a születés és a halál körforgása.. Az ember mindig fejlődik,és mindig elérkezik egy pont,amikor a társak úgy érzik ez már nem olyan,mint régen,lehet,hogy mégsem ő az igazi? -és ezzel nincs is semmi probléma. Ilyenkor jön el az,hogy nem szabad bántani egymást,ne egyből a másikban keressük a hibát,és mérgezzük ezzel a kapcsolatot,és egyre több szálat vágunk el egymás között,hanem üljünk le,és gondoljuk végig először is,hogy BENNEM mi változott,a másikban mi változott,mennyit változtatok,és ezáltal a kapcsolat is. Lásd meg magad a Másik tükrében!-----------
Bátran lépj kapcsolatba mindenkivel, és hozd ki belőle a legjobbat!
A megértés és a megbékélés szándéka vezessen kapcsolataidban!
Ismerd fel, hogy ami a másikban zavar, az benned is ott van tudattalanul!
Hozz harmóniát életed minden színterébe és kapcsolatába!--------
''Minden emberi lény igaz szíve szerelmes saját lényébe, létezésébe. Ezért van, hogy valójában egyetlen részünket sem vethetjük el magunktól... Nem számít, milyen zavarodottak és tanácstalanok vagyunk sokszor, minden apró darabunkra szükségünk van a játékhoz! Csak így születhet meg az igazi együttérzés és szeretet." ( Adyashanti)--------
Az emberek azt hiszik, hogy a lelki társuk tökéletesen illik hozzájuk. De az igazi lelki társ az nem más, mint egy tükör, aki megmutatja, mi az, ami téged visszatart. Ő az, aki felhívja a figyelmedet önmagadra, hogy végre megváltoztathasd az életed. Az igazi lelki társ valószínűleg a legfontosabb személy, akivel csak összehoz az élet, mert ő az, aki ledönti a saját magad emelte falakat, és életre pofoz. De hogy örökre vele maradj? Á! Az túl fájdalmas lenne. A lelki társak csak annyi időre tűnnek fel az életedben, amíg rá nem világítanak a személyiséged egy újabb árnyoldalára, aztán eltűnnek.-----
ÉBREN VAGYOK VAGY ÁLMODOM?
Ébren vagyok, vagy álmodom?
Hogy van, ez?
Ifjúkorod látom Benned…
Igaz, ez?-------
Nem látomás, hisz kezemmel
érintlek,
Előttem állsz, mint valami
„félisten…”-------
Azt mondod, hogy engemet is,
színt’, így látsz?
Ifjú hölgy a szemedben
Ki - előtt állsz?-------
Varázslat ez, Istenemre,
nem vitás….!
Fiatalként - nem láthattuk
mi egymást!-------
Ajándék ez mindkettőnknek
a Sorstól.
Olyasmit nyújt, miben részünk
sosem volt!-------
El kell hinnünk, azt, hogy vannak
még csodák!
S kigyúlt kettőnk lelkében egy
fényforrás!-------
Szemeinkben izzik annak
a lángja!
Szíveinket mámor íze
átjárja!-------
Dédelgetnünk kell e csodás
érzelmet,
hogy vonzalmunk zárja ki a
félelmet!-------
A CSILLAG ÉS A FÉRFI.
Élt egyszer egy férfi egy távoli országban. A férfi magányos volt. És szomorú. Elvesztette a feleségét és a gyermekét. Egyedül élt. Élte a mindennapok szürke egyhangúságát. A napok nagy részét a munkája töltötte ki. Reggeltől, pontosabban hajnaltól késő estig dolgozott. Nem nagyon volt ideje semmire. Mire hazaért, már olyan fáradt volt, hogy maximum zenét hallgatott, amely el is altatta . És gondolkodott , állandóan. Túl sokat. Elmélkedett mindenen. Bonyolult lélek volt. És bezárkózott. Szép lassan falat húzott maga köré. Kialakította saját belső világát.---------
Történt egyik este, amint hazaérkezett a munkájából, meglátott az égen egy fényesen ragyogó csillagot. Ez a csillag sokkal fényesebben ragyogott, mint a többi. Fényével magára vonzotta a tekinteteteket, ahogyan most a férfiét is. A férfi megállt. Felnézett az égre, a csillagra.
Csak nézte, csak nézte. A többit már nem is látta, csak azt az egy csillagot. Teljesen ámulatba ejtette. Vonzotta, mint a mágnes.---------
Nem tudta, mi történik vele. Nem hallotta a külvilág zaját, nem látta a külvilág fényeit. Csak a csillagot. És akkor hallotta meg a hangot. A csillag szólt hozzá. A férfi azt hitte , megbolondult. A csillag nem beszélhet. De a hangot tisztán hallotta.----------
"Nehéz az életed. Folyamatos változásokon mész át, amelyeket fájó érzések kísérnek. De nem szabad feladnod! Hinned kell benne, és minden jóra fog fordulni. Megtalálod, amit keresel. De előtte még bőven van feladatod."
A kulcsszó: a kitartás, és a türelem.----------
A férfi nem tudott megszólalni. Csak ámult, és nézte a csillagot ledermedve. Olyan szép volt! És annyira fényesen ragyogott. Szinte magába itta a fényét. Energiával töltődött fel. A csillag hirtelen eltűnt. Hiába kereste, nem találta a többi között az égbolton. Hazament. Miután lefeküdt, azon rágódott, tényleg hallotta, vagy csak azt hallotta, amit szeretett volna. Tudta, hogy erősnek kell lennie. Tovább kell lépnie. De ez olyan nehéz! A felesége és a gyermeke képe még mindig benne élt.---------
Miért nem lehetnek vele? Miért kell egyedül lennie? Nincs senkije. Rossz így élni.
Ahogy így tépelődött magában, elaludt. Másnap este ismét kereste a csillagot. A csillag ott volt. És ragyogott. Csak neki. A fényét csak ő láthatta. Betöltötte egész testét. Átjárta minden sejtjét. Megtelt energiával. Így ment ez minden este, heteken át.-------- A férfi annyira megszokta a csillag jelenlétét, hogy már nappal is csak rágondolt. Beleköltözött a tudatába. Ott volt minden egyes sejtjében, benne élt.
A csillag látta a változást, amelyen a férfi átment általa. Örült. Boldog volt, hogy segíthet neki. Mert Ő bizony megérdemli. Nem rossz ember, és már annyit szenvedett. Megjutalmazom a kitartásáért- gondolta a csillag. És meglepte. Női testet öltött. És a parkban várta a férfit. A férfi ment is hazafelé. Megállt a szokott helyén, és kereste a csillagot. Nem találta. Elszomorodott. Még a könnye is kicsordult, annyira fájt a hiánya. Valaki lágyan megérintette a vállát.---------
-Itt vagyok- szólalt meg a lány bársonyos hangján.
A férfi hátrafordult. Meglepődve nézett a lányra. Belenézett a lány sötét szemeibe és elmosolyodott. Most először.Határtalan boldogság öntötte el, és a szeretet. Olyan szeretet, amely nem emberfüggő, nem vár semmit a másiktól, csak spontán létezik. A feltétel nélküli szeretet.--------
A csillag-lány is boldog volt. Láthatta a férfi mosolyát. Most először. A szemek egyásba fonódtak, mélyen kutatva keresték a másik tükrében önmagukat. A férfi megérintette a lány kezét. A lány bőre bársonyos volt. A férfié forró. Nem kellettek szavak.--------- Tudták, ez egy csoda, ami most velük történik. A férfi lágyan a másodperc pillanatnyi töredékéig megérintette a lány ajkát. Majd a lány elment. Mennie kellett. Ennyit kaptak az élettől...
Ez az esemény mindkettőjük számára felejthetetlen pillanat volt.
JÉZUS FIZIKAI SZENVEDÉSE
Krisztus fizikai szenvedése a Getszemáni kertben kezdődött a vérrel verejtékezéssel, amit az erős érzelmi megrázkódtatás, a stressz váltott ki. Letartóztatása után Kaifás főpap elé hurcolják, ahol egy katona arcul üti, később pedig bekötik a szemét és az arcába köpnek, megütik. Másnap reggel zúzódásokkal tele, szomjan és fáradtan megkorbácsoltatják. A kor római történetírói szerint a korbácsolás nem tartozott a keresztre feszítéshez; számos tudós szerint Pilátus eredetileg a korbácsolást szánta teljes büntetésnek, s csak akkor döntött a kivégzés mellett, amikor a tömeg azzal vádolta, hogy nem áll ki kellően a császár mellett azzal szemben, aki a zsidók királyának mondja magát. A korbácsoltatás során egy római katona teljes erővel sújt le Jézus vállára, hátára, lábára. Az ólom először csak a bőrt szakítja fel, de az ismétlődő ütések következtében a hát bőre cafatokra szakad, felismerhetetlenségig zúzott, vérző masszává válik. A római katonák ismét gúnyt űznek belőle, fejére töviskoronát tesznek; a fejbőr a tövisek nyomán erősen vérzik, hiszen a test egyik legjobb vérellátású területe. A kereszt mintegy 50 kilogrammos vízszintes fáját Krisztus vállára kötözik. A Via Dolorosán megindul a menet az elítélt Jézussal, aki
hiába próbál felegyenesedni, a nehéz fagerenda és a vérveszteség miatti sokk megtántorítja: elesik.
A rázuhanó fa felszaggatja a sebektől borított vállat, hátat. Megérkeznek a Golgotára. A katona Jézus csuklóhajlatát keresi, hogy mélyen beverje a hatalmas szögeket. A bal lábfejet a jobbnak feszítik, és a boltozaton keresztül mindkettőt a fához szögezik; a térd enyhén hajlított. Megtörtént a keresztre feszítés. -----------JÉZUS ÉRZELMI SZENVEDÉSE---Jézus a kereszten végtelenül elhagyatottnak érezte magát. Amikor mi egy nehéz időszakon megyünk keresztül, érhető módon arra vágyunk, hogy legyen mellettünk valaki, hogy támogassanak minket; a házastársunk, a családunk, a barátaink. Egy hozzánk közel álló ember áldás lehet számunkra a megpróbáltatások idején. Jézus viszont a lehető legnagyobb szenvedés idején teljesen egyedül maradt. Már Júdás árulása miatt is óriási fájdalmat élhetett át, de letartóztatása után azt is meg kellett tapasztalnia, hogy tanítványai elhagyják őt, hogy Péter, a hozzá egyik legközelebb álló személy átkozódva megtagadja. A jóban, a csodák idején mellette voltak, de a halált okozó szenvedés óráiban elpártolnak mellőle.
Ami ezeknél a fájdalmaknál is súlyosabb volt, hogy Jézus azt élte át, hogy még az Atya is elhagyja őt. „Én Istenem, én Istenem, miért hagytál el engem?” – kiáltott fel. Bár az Atya valójában nem hagyta el Fiát szenvedésében, megengedte neki, hogy emberségében megtapasztalja az Istentől való elhagyatottság érzését, amelyet mi, emberek gyakran érezünk megpróbáltatásunk és bűneink közepette. Isten Fia a maga emberségében megtapasztalta az emberi szenvedésnek ezt az aspektusát is. Meghalt a bűneinkért, és e bűnök súlya – így az elhagyatottság érzése is – rendkívül nehéz lehetett számára. Amikor Jézus keserves kiáltását olvassuk a Szentírásban, egy kicsit bepillantást nyerhetünk abba, milyen mély fájdalmat és érzelmi gyötrelmet élt át Krisztus. Az elkövetkező szent három nap során emlékeztessük magunkat Jézus különféle szenvedéseire, elmélkedjünk azokon, hogy valamelyest átérezhessük, mit vállalt értünk, a megváltásunkért, az örökéletünkért Isten Fia.
NAGYCSSÜTÖRTÖK--A keresztény hagyomány szerint az utolsó vacsora napja, amikor Jézus a Gecsemáné-kertben búcsút vett tanítványaitól és felkészült az áldozatra. Jézus valószínűleg széder esti lakomát tartott az Egyiptomból való szabadulás emlékére. Szeretete jeléül megmosta tanítványai lábát. A nagyhét ünnepeinek sorában a nagycsütörtök a gyász napja, ezért csütörtök estétől szombat estéig nincs harangozás. Nagycsütörtökhöz köthető az eucharisztia megalapítása.
MEGSZÜNT AZ EMBERI EGYÜTTÉRZÉS
Fura "jelenség" érezhető a mai emberi kapcsolatokban, főleg a barátságokban, ismerősökkel, munkatársakkal. Mintha az lenne általánosan jellemző, hogy sokan azt kívánják, hogy a "szomszéd kecskéje dögöljön meg" és ami a legszomorúbb, ha bekövetkezne, elmosolyodnának rajta. Semmi együttérzés – legalábbis én ilyen emberekkel találkozom.----------
Tegyük fel, hogy mesélsz a barátnődnek / barátodnak, kollégádnak valami eseményről, ami negatívan érintett téged. Ő végighallgat, mint ahogy a jóbarátok teszik, de nem figyel, s a végén visszakérdez valami idétlen kérdést: "és meg fog halni?" (ha valaki olyanról meséltél, aki beteg.) vagy "akkor szakítottatok?" ( ha arról meséltél, hogy veszekedtetek a pároddal). Innét tudod, hogy nem figyelt. Ez az egyik. A második gondoltatod az: Úristen, hát miket kérdez, neki mesélsz, az a dolga, hogy vigasztaljon, nem hogy a lehetséges rossz esetekre emlékeztessen!-------------
A második példa, hogy megszűnőben van az emberi együttérzés fogalma.
Mondjuk van 2 barát.----------
A és B jól megvannak, látszólag, de ha B találkozik C-vel, akkor A-ról kezd mesélni, ohh nem a jó dolgairól, hanem azokról a negatív történesekről, ami A-val történt az utóbbi időben: pl. hogy mostanában sokat veszekednek a párjával és megállapítják "de jó, szakítani fognak", s örülnek neki, önelégült mosoly jelenik meg az arcukon, mert ugye "a szomszéd kecskéje dögöljön meg".
Olyan lett ez a mai világ, mintha örülnénk annak, ha más szenved, mintha az minket szórakoztatna. Sokszor nem is hagyjuk, hogy végigmondja a mondanivalóját. Ez még a legkevesebb amellett, hogy akár az is lehet, hogy örülünk, magunkban gondolva "de jó, neki sem sikerült, legalább tudja milyen", de hogy lehet ezt gondolni - sokszor még a legjobb barátunkról is?---------
Sokszor az emberek érdeklődnek, de nem is érdeklik valójában, hogy mi van velünk, csak azért kérdeznek, hogy egy harmadikkal legyen miről beszélni a délután, este a bulin "hogy képzeld X- nek megint nem jött össze, X és Y lehet szakítani fog".----------
Szomorú, de én úgy látom, hogy sokan tudnak örülni annak, ha valaki szenved és kevés, aki együtt tud érezni...----------
Én így látom, bocsánat a kivételektől.
FáÁJDALOM
"A fájdalom senkit nem kímél, megtanít, hogy nem létezik abszolút igazság és abszolút hamisság. Megtanítja az élőknek, hogy ne legyenek biztosak semmiben amit ismernek. Alázatossá tesz. Megfeketít. Kivilágosít. A bánat új embert farag belőled ha közben nem pusztulsz bele."
Fájdalom, szomorúság, bánat, érzések, amiket mindannyiunk átélt már. Ki kisebb, ki nagyobb mértékben, senki nem mentes alóluk...senki.------
Amikor az embert valami rossz éri, olyan mintha egy darabot tépnének ki belőle.
A „seb” idővel begyógyul, de mindig hiányozni fog az a darab, amit kitéptek belőlünk. Általában túléljük, ha a lelkünk megsérül, de hiányozni fog az, amit a fájdalom során elvesztünk. Szerintem azért fáj annyira, mert érezzük valamit elvesztettünk abból, ami eddig voltunk, siratjuk azt a darabot ami elveszett belőlünk, siratjuk azt a személyt, akik többé már nem lehetünk. A fájdalomnak több szakaszát említik a pszichológusok: szomorúság, bosszú, megbánás, sajnálás, önhibáztatás...és csak ezek átélése után térhetünk vissza a normális életünkhöz.--------
Ami nem lesz a régi, de nincs garancia rá, hogy rosszabb lesz mint volt...ezért fel a fejjel.
Olvastam valahol, hogy mindennek valami oka van, ok nélkül SEMMI sem történik..-------
Persze ezt nem merném mondani egy anyának, hogy gyereke okkal halt meg...de az esetek nagy részében minden fájdalomnak valami oka van. Amikor benne vagyunk és szenvedünk nem tudunk tisztán gondolkodni, időnek kell eltelnie míg más szemmel is látni tudunk. Egyeseknek elég 1-2 nap másképp látni, másnak hetek kellenek, van akinek hónapok, évek. De van, akinek egy élet sem elég rá, hát különbözőek vagyunk mi emberek, ettől érdekes a világ...--------
Egyben vagyunk csak egyformák, mindenki átél az életében kisebb-nagyobb szomorúságot, bánatot. Ha nem ismernénk a szomorúságot, örülni sem tudnánk igazán...nem tudnánk, mi az az igazi öröm és értékelni sem tudnánk. Igazságtalanul hangzik, de így van.
Ha valamit elvesztünk, kell jönnie másnak helyette. Szerintem van egy „kosár” és ha valamit kivesz az élet belőle, vissza is tesz helyette valamit, hogy a kosár „egyensúlya” megmaradjon. Elveszik belőlünk az, de lesz helyette valami más értékünk.--------
Az esetek nagy részében azért történik meg a baj, mert meg kell változnunk és mivel magunktól nem jövünk rá, hogy meg kell változnunk, a sors elénk gördít egy „követ” , hogy változzunk meg, hogy új emberek legyünk.--------
Kis történet: Ha egy kapcsolat megszakad, mert a felek nem egyeznek meg, sokszor előfordul az, hogy X bántja Y-t továbbra is, mert X-nek is nagyon fáj, és azt hiszi a bosszú állapotában, hogy ha fájdalmat okoz Y-nak, neki jobb lesz. Pedig nem lesz jobb. Attól jobb sosem lesz, ha másiknak fájdalmat okozunk. Csak nem látunk tisztán, ha valaki nagyon megbánt. Rossz tanácsadó a harag, a bosszú, de olykor az tűnik a legjobb fegyvernek. Amikor a bosszúvágy vezérel, olyan dolgokat teszünk meg a másik személye ellen, amit normális esetben nem tennénk meg. Nem lesz jobb, ha másnak is fájdalmat okozunk, csak ezt akkor nem látjuk.--------
Idővel sikerül tovább lépni. ”Az idő minden sebet begyógyít” – mondják - csak az a baj, hogy nem nyújt vigaszt.
A bosszúról nem nekünk kell gondoskodni, mert ha ok nélkül ért a baj és mi nem vagyunk hibásak (ilyen is lehetséges), akkor a sors „kifizeti” azt, aki minket bántott.--------
Hogy kedvenc mondatommal éljek „What goes around, comes around” vagyis: Ne csinálj, kívánj olyat másnak, amit te sem szeretnél magadnak, amit te sem szeretnél átélni.
Aztán Rózsikám, mit szól ehhez a Magyar Péterhez?
- Ne is mondja komaasszony, tudja hogy szeretem a szőke hercegeket.. de mán ugye a Di Caprio is öregszik megfelé, meg hát a Bob hercegnek is bóti foga van azóta.. - Ejj de kerülgeti a választ..
- Kerülgeti a rossebb! De ha annyira akarja tudni, ha k@rva vónék, még ingyen is elmennék vele. Mondjuk az is biztos, hogy amióta a híradóban emlegették, nem hagynám hogy beriglizze az ajtót.
- Gyöngyvirágszál. Az ugye tudja, hogy ön a legszebb neve a szerelemnek?
- Attól tartok, hogy ön minden útjába akadó virágnak ezt mondja kedves barátom. És ugye nem bántom meg ha azt gondolom, hogy ön elég csélcsap ahhoz, hogy megélje a valódi szerelmet.. Milyen kár. Pedig álmaim fátylai alatt vonultunk lágy harsonaszóban, hogy vénülő napjaink őszi estéin, egymás tekintetében fürdőzzünk meg örökkön örökké. -------
- Ha tudná, hogy hányszor kopogtattam meg a lelke kapuját! És nem volt oly messzeség ebben a zord világban, hogy ne bukkant volna fel ártatlan mosolya a szívem legrejtettebb zugaiban.
- Nos, kedves Szinbád, félek megkésett negédes vallomásaival.
- Ne mondjon ilyet. Hiszen ön az egyetlen fuvallat, melyet oly mélyre szívtam tüdömben, hogy nincs a vihar, mely tovafúhatná. Hogy van íze.. van e tapintása a szerelemnek, azt most..
- Fejezze be kérem! Én már csak egy vallomásra vágyom igazán. --------
- Mi lenne az?
- Ohh.. arra holnapig várni kell.. s mily hosszú is lesz ez az éj..
- Hát látni kíván holnap is?
- Önt? Óhh nem. Csupán a füleim óhajtják e vallomást.
- Mit kíván? Mit súgjon az a vallomás?
- Igazán akarja tudni?
- Ez minden vágyam..
- Hát jó.. legyen ha úgy kívánja..
- Mondja már, mert megöl a kétség!
- Hogy mi van a Magyar Péter szalagjain..
ÉLETÜNK CSAK EZ AZ EGY VAN
Ez most nem arról szól, hogy észrevettem egy apró csomót a mellemben, és mindenféle negatív gondolattól mentesen elmentem emlőultrahangra, ahol is kiderült, hogy rosszindulatú és egy világ dőlt össze bennem, majd minden erőmet összeszedve megharcoltam a rákkal, és most itt vagyok....
Életünk csak ez az egy van--------
Nem, ez most nem erről szól. Ez most arról szól, hogy észrevettem egy apró csomót a mellemben, és mindenféle negatív gondolattól mentesen elmentem emlőultrahangra, ahol is kiderült, hogy semmi gond nincsen, egyszerű nyirokcsomó, amit észre sem vettem volna, ha nem vagyok ilyen sovány. De a doktornő megdicsért, hogy ügyes vagyok, hogy észleltem, hogy van ott valami és nem odáztam el a problémát. Ez most arról szól, hogy az alatt a több, mint másfél óra csúszás alatt, amíg a váróban várakoztam milyen emberi sorsokba nyerhettem bepillantást. Volt, akiébe elég hosszasan, volt, akiébe csak egy pillanatig.--------
Velem szemben apró nénike, 1932-ben született, mosolygós lánya hozta el a felülvizsgálatra. 2011-ben vették le az egyik mellét, és csonkították meg a másikat. Soha életében nem járt nőgyógyásznál, hiszen feléjük a faluban az ő korában az nem járta, és önvizsgálatot sem tartott soha. Évekig fájtak a karjai vagyis inkább a hónaljai, a végén már nem tudta a feje fölé emelni egyik karját sem. Azt hitte izomfájdalom. Pár héttel később már operálták, túl van megannyi kemoterápián.----------
Mellettem fiatal házaspár. A fiatalasszonyon látszik, hogy fél, meg van ijedve, nálam nem sokkal lehet idősebb. A férje előtte guggol, puszilgatja a kezét, nyugtatgatja. Nem sokkal később szólítják. Tíz perc múlva 32 fogas mosollyal jön ki, és úgy mondja a férjének, hogy Igazad volt!!!----------
Közben az emberek zúgolódnak. Türelmetlenek. Egyiknek tízre volt időpontja, a másiknak 10:30-ra, most meg elmúlt már 11 óra, és különben is van, aki már több, mint fél órája bent van, biztos beszélgetnek... Nővérke kijön, hogy szólítsa a következő beteget, letámadják. Napi szinten élhet át ilyet, mégis hidegvérét maximálisan megőrizve, kedves hangon inti rendre a betegeket. "Elhihetik, hogy annak a legrosszabb, aki eljött egy tíz perces rutinvizsgálatra és bent van már 45 perce... /Arca vészjóslóan elkomorodik a mondat végén, úgy folytatja/ Higgyék el emberek, hogy szörnyű eseteink vannak. Szörnyű eseteink vannak..." Míg ezt mondja fejét szomorúan lehorgasztja, úgy nézi a padlót. Most látszik rajta, hogy megviselik a mindennapok, amiket itt át kell élnie. Hogy megviseli az élet-halál közti mindennapos harc, amit külső szemlélőként nap, mint nap végignéz.-----------
Az emberek jönnek-mennek be az öltözőbe, onnan be a vizsgálóba, majd odakint várakoznak még egy keveset a leletre. Már én is a leletemet várom, amikor besomfordál egy 55 év körüli férfi. Zavarban van. Nem tudja merre menjen, hol adja le a papírjait. Szerencséjére alig pár másodperccel később kijön a nővérke, és ő megkönnyebbülve szalad oda hozzá, hogy vizsgálatra szeretne időpontot kérni. Nővérke kérdezi, hogy a feleségének? Nem - ingatja a fejét szomorúan - magamnak. Arcán olyan hihetetlen kétségbeesés látszott, hogy olyat még nem láttam. Férfiként nyilván erre gondol utoljára az ember, hogy a mellében talál valami kóros elváltozást, hiszen a melldaganatos elváltozások szó szerinti 99%-a nőknél fordul elő. Két perc alatt kapott időpontot, és ki is hátrált a váróteremből ez az egyébként ereje teljében lévő férfi. Míg élek nem felejtem a pillantását.------------
Utánam egy vörös hajú hölgyet szólítanak ultrahangra. Amíg várakoztam beszólították mammográfiára, ahol találtak valami nem oda valót, ezért hívták be ultrahangra is. Nagyon rémült volt, és szerintem a saját lelkiismerete megnyugtatásául kezdte el ecsetelni, hogy igazából ő már évek óta érzi, hogy van ott egy csomó, de nem fáj, meg nem is nő, meg annyira nem is nagy, ilyen diónyi méretű, de eddig nem mert elmenni vizsgálatra, mert félt, hogy valamit találnak. De most már nem volt kiút a férje és a gyerekei nagyon erőszakoskodtak, hogy igenis jöjjön el, és vizsgáltassa ki magát. Mire ezt elmondta már szólították is az emlőultrahangra. Elég sokáig volt bent, mikor kijött döbbent arcot vágott, csak úgy potyogtak a könnyei, folyamatosan azt hajtogatta félhangosan, hogy ezt nem hiszem el, ezt nem hiszem el....-
Nem akarok a témába túlságosan belemenni. Nem akarom az emlőrák tüneteit leírni, hiszen az egészségügyben teljesen laikus vagyok, a google meg mindenkinek a jóbarátja, és egyébként sem csak és kizárólag a mellrákról szól az írásom. Arra akarok kilyukadni, hogy bármikor bármilyen elváltozást észlel magán az ember, ott nem szabad félni az orvostól, nem szabad hónapokig, évekig halogatni, nem szabad azért nem elmenni az orvoshoz, mert az ember attól fél, hogy ott találnak valamit. Hiszen ha tényleg így van, akkor évek távlatából már késő, akkor sok esetben már nem sok remény van a felgyógyulásra. Menni kell az orvoshoz, amint észreveszünk magunkon valamit, legyen az akár emésztőszervi, akár ivarszervi, neurológiai vagy bármilyen más egyéb tünet. Hiszen egészségünk és életünk csak ez az egy van. Bánjunk vele úgy, mint a drágakővel.