Rám mozdult a barátnőm férje
Hildát öt éve ismertem meg egy aerobic-edzésen. Nem mondanám, hogy a legjobb barátnőm, nem állunk egymáshoz közel, nem vele szoktam megosztani a problémáimat. De ennek ellenére szeretünk néha együtt kávézni vagy sétálgatni a parkban, és semmiségekről beszélgetni. Könnyed csaj, jó a humora, igazán szórakoztató társaság.
A férjét, Bélát eddig ötször, ha láttam. Egyetlen egyszer beszélgettem vele hosszasabban, amikor zuhogott az eső, és séta helyett Hilda elhívott magukhoz. Körülbelül egy órát csevegtünk hármasban a nappali kényelmes kanapéján. Nem volt semmi különös.
Néhány hete összefutottam Bélával az utcán. Véletlenül, legalábbis akkor azt hittem. Megállított, pedig láthatta rajtam, hogy sietek. Megkérdezte, hogy vagyok, és aztán dicsérni kezdett: hogy mennyire kedvesnek tart, milyen jó volt velem beszélgetni, és nagyon jól nézek ki. Szívesen elkísérne, ha megengedem, akárhova megyek. Iszonyúan zavarba jöttem ettől a vallomástól, és valami olyasmit dadogtam, hogy most nem alkalmas, azzal felhúztam a nyúlcipőt. Béla búcsúzóul megszorította a karomat, és mélyen a szemembe nézett.
Elképesztően ciki volt.
Másnap felhívott, és előadott egy zavaros történetet arról, hogy Hildának nem jó a jövő heti színház, amire van két jegyük, természetesen az ő tudtával és beleegyezésével elmennék-e vele. Mármint Bélával. Én hülye, ott és akkor kellett volna egyértelműen levakarnom, de én maradtam az udvarias regiszterben. Elmagyaráztam neki, hogy sajnos nem érek rá a jövő héten, és egyébként sem szeretem a színházat (ez egyébként nem igaz). Megköszönte, és letette a telefont.
Hilda és én néhány nap múlva találkoztunk. Semmi nem látszott rajta, ugyanolyan volt, mint máskor. Kicsit nyugtalanul néztem a szemébe, és azon gondolkoztam, vajon el kéne-e mondanom neki, ami történt.
”
Akkor még nem tettem semmit. Béla azonban néhány nap múlva újra felhívott, és amikor nem vettem fel a telefont, sms-t írt. Sétálni hívott a hétvégére, esetleg kirándulni a közeli hegyekbe. Hildát egy szóval sem említette.
Nem hittem el, hogy képes valaki ilyen kitartóan nyomulni a saját felesége barátnőjére. Nem tart attól, hogy visszamondom? Hibás vagyok ezért? Tettem vagy mondtam valamit, amit félreértett?Végül elhatároztam, hogy inkább elmondom Hildának. Tudnia kell, kivel él együtt. Vettem egy mély levegőt, és megbeszéltem vele egy találkozót a parkba.
Mivel tudtam, hogy ha sokat vacillálok, elszáll a bátorságom, úgyhogy azonnal belevágtam a közepébe. Hilda csendben végighallgatott, aztán felállt. Dühöt láttam az arcán. Megmondjam, miért van ez? – kérdezte fenyegetően. Azért, mert ilyen aprócska szoknyákban jársz, amiért fested magad, és amiért olyan negédesen beszélsz! Tudod te jól, milyen hatással van ez a férfiakra! Béla magától sose tette ilyet, csak ha bíztatják. Az efféle hülye picsák, mint te.
Elakadt a lélegzetem. Hilda lesújtó pillantást vetett rám, pont amilyet egy ribanc megérdemel, aztán királynői fejtartással elsétált.
Többé nem kerestük egymást, és hála istennek Béláról sem hallottam. Néhány napig pokolian éreztem magam, de végül helyre tettem magamban az esetet. Nem az én hibám, ha valaki ennyire vak. Majd rájön nélkülem is. Vagy nem akar. És akkor úgyis mindegy.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése