MAGYAR KATONÁK A DON KANYARNÁL-A falunkban is harcoltak katonák a Don kanyarban.A telekszomszédom a várdi úton ő is harcolt a Don kanyarban Pista bácsi.Voltam almafát metszeni a telken és ő is lent volt a kertben metszette az almafákat,behívott egy pohár borra.Mondtam meséljen már róla,nagyon hideg volt ,mi a nyári ruhánkba fagyoskodtunk a lövész árokban mondta,csak arra kértem a jó istent azért imádkoztam hogy túl éljem ezt a poklot.De még csak ezután jött a neheze elfogtak és elvittek Szibériába hadifogságba,vagonban utaztunk összezsúfolva egy vödörbe wc-z tünk. Hetekig reményt vesztve hallgattuk a vonat kerekek kattogását,.majd gyalog, megérkeztünk Szibériába. Nahodkába, s onnan hat napig fel egészen a Bering-szorosig. A Bering-szorostól hetven kilométerre . Úgy hívták ezt a részt, Kolima. Az ember mehet Szibériában hónapokig az erdőkön meg fenyveseken keresztül, síkságot lát mindenütt. (ott nem ritka a mínusz 40-70 c fok hideg, a hidegek hullámban jöttek, de nem viharosan. Ezért elviselhető, a vizelet mire földet ért megfagyott), reggelre megérkezvén, egy istentelen nagy fürdőbe, fürösztöttek, fertőtlenítettek minket. Hát tele voltunk tetűvel, annyi volt a tetű bennünk, hogy már ki kezdtek.A fürdőben leborotváltak, lenyírtak, bekenték mindenütt, a hónunk alatt, mindenütt az egész testünket, szakállunkat levágták, aztán mikor megvolt, akkor bekentek valami kenőccsel, olyan fertőtlenítővel. Az úgy csípett! Adtak ruhát, amit teveszőrből csináltak, olyan csizma volt, hogy nem kellett fűzni, az is teveszőrből. S pufajka, ki volt bélelve vattával, kabát s sapka, ilyen lehúzós sapka, lehúzta, s csak annyit hagyott szabadon az orránál, s egy kicsit az ajkánál, hogy szuszogjon. Minden reggel skatulyában adtak fókazsírt, s azzal be kellett kennünk magunkat, hogy ne fagyjunk meg, mert még a szemünk pillája is ragadott össze, fagyott meg, olyan hideg volt. Reggel olyan nagy facseberben, fabögrében hoztak ételt, mindenkinek adtak egy kanállal, s egy kis karéj kenyeret. Az a leves olyan zöld paradicsomhoz hasonlóból volt, káposztával, hallal… Sose felejtem el a legelső ételt. Ízetlen volt Igaz, hogy már meleg , na, az éhes ember megeszi.Szerencsém volt mert egy rézbányába kerültem,ahol meleg volt,hosszú ácsolt fa létrán mentünk le a bánya mélyebb részébe aki meghalt az lent maradt egy oldalvágatban örökre.Este a mínusz 50 fokban órákig álltunk ,létszám ellenőrzés volt,jelentettük hányan haltak meg.A jó isten megfogadta imáimat és túl éltem,a poklot három évig voltam fogságban.Mikor hazajöttem 40 kiló voltam ,egy hétig csak csalánlevest ettem,Nem szívesen mesélek róla,menjünk,metszünk tovább mondta.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése