Franz Kafka (1883-1924) 40 évesen, aki soha nem nősült meg és nem volt gyermeke, egy nap Berlinben egy parkban sétált, amikor találkozott egy kislánnyal, aki sírt, mert elvesztette kedvenc babáját. A lány és Kafka sikertelenül keresték a babát.------
Kafka azt mondta a lánynak, hogy másnap ott találkozzanak, és majd visszajönnek megkeresni.-------
Másnap, amikor még mindig nem találták meg a babát, Kafka egy levelet adott a lánynak, amelyet a baba "írt", és amelyben az állt: "Kérlek, ne sírj. Elutaztam, hogy világot lássak. Majd írok neked a kalandjaimról".
Így kezdődött egy történet, amely Kafka életének végéig tartott.-------
Találkozásaik során Kafka felolvasta a baba gondosan megírt, kalandokkal és beszélgetésekkel teli leveleit, amelyeket a lány imádnivalónak talált.
Végül Kafka visszahozta a babát (vett egyet), amely visszatért Berlinbe.
"Egyáltalán nem hasonlít az én babámra" - mondta a lány.
Kafka átnyújtott neki egy másik levelet, amelyben a baba azt írta: "az utazásaim megváltoztattak". A kislány megölelte az új babát, és magával vitte a babát boldog otthonába.
Egy évvel később Kafka meghalt.-----
Sok évvel később az immár felnőtt kislány egy levelet talált a babában. Az aprócska levélben Kafka aláírásával ez volt írva:
"Minden, amit szeretsz, valószínűleg elveszik, de a végén a szeretet más módon tér vissza.------
Franz Kafka”
Fogadd el a változást! Ez elkerülhetetlen a növekedéshez. Együtt a fájdalmat csodává és szeretetté változtathatjuk, de rajtunk múlik, hogy tudatosan és szándékosan teremtsük meg ezt a kapcsolatot.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése