Ma már aligha vitatott, hogy a cigányság Észak-Indiából származó europid nép, melynek nyelve az indiai nyelvektől az időszámításunk szerinti első évezred fordulóján különülhetett el, az idő tájt, amikor nagyobb hullámokban áttelepült Perzsiába .A bizánci birodalom évszázadokig befogadta a cigány törzseket, melyek feltehetően a török hódítás elől húzódtak előbb Dél-Kelet-Európába a XIV. század elején, majd a XV. századra a Kárpát-medencén átvándorolva érték el Nyugat-Európa határait. A cigányság eredetéről vallott korábbi egzotikus elképzelések, az egyiptomi, (núbiai), tunéziai, etiópiai, kaukázusi származástanok, mára megdőltek. Mindenesetre az egyiptomi eredettételezést számos nyelv a romák elnevezésében is megörökítette (gypsy, gitano, gitan, gifti stb.). Hazánkban a legelterjedtebb megnevezésük a latin cingarus és német Zigeuner szóhasználat nyomán a cigány. Ők magukat romának nevezik. Vándorlásaik során kumpániákban (kumpania=közösség) éltek, melyek a régi típusú cigány családszervezetre, a közös vállalkozásokra és a javak közösségi tulajdonára épültek.Az első nagyobb roma csoportok 1416-ban bukkantak fel Erdélyben, az évtized végén már Párizs, Bologna és Róma notariusai is följegyezték megjelenésüket. Egy évtizedre rá immár Angliában vándoroltak kumpá-niáik, s tudósítottak róluk a spanyol források is. A cigány karavánokat kezdetben mindenütt barátságosan, segítőkészen fogadták, amit uralkodói és tartományúri menlevelek, privilégiumok, útlevelek is jeleznek.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése