Estas Tonne Ukrajnában született 1975 április 24,zeneiskolában tanult és nyolcéves korában kezdett el gitáron játszani. Az 1990-es években családjával Izraelbe költözött és teljesen felhagyott a zenéléssel. Önmagát keresve egyik országból a másikba utazott, míg végül New Yorkban kötött ki egy héttel a 9/11 terrortámadás után. Saját bevallása szerint fogalma sem volt, hogy mihez kezdjen magával. Arra gondolt, hogy esetleg megpróbálja a filmezést. Néhány héttel később viszont egy barátja megajándékozta egy gyönyörű gitárral és ettől kezdve ezzel járta New York utcáit. Így ismerkedett meg egy utcai zenésszel, Michael Shulman hegedűssel. Shulman ekkor már tapasztalt hegedűs volt és kezdetben szkeptikusan fogadta Tonne közeledését, mert játékát kiforratlannak tartotta. A véletlen azonban úgy hozta, hogy ismét összefutottak egy vonaton és Shulman kezdeményezte, hogy ott helyben adjanak koncertet az utasoknak. Shulman és Tonne ezután gyakran játszottak együtt, felléptek a 9/11 évfordulóján rendezett megemlékezésen is a Union Square-en. Később két közös albumot is kiadtak.
A Gypsy Trubadúr
Estas Tonne utcai zenészként játszott az Egyesült Államok, Mexikó, Európa és India nagyvárosaiban. Ezek az utcai koncertek nagyon sikeresek voltak és a sajtóban gyakran nevezték őt „cigány trubadúrnak” vagy „modern trubadúrnak”. Egy interjúban megkérdezték tőle, hogy miért lett ez a ragadványneve, holott eredetileg a cigány dalok történeteket meséltek el és hogy tervezi-e, hogy később szöveget is ír a zenéjéhez. Erre a kérdésre így válaszolt: „Történetet mesélni olyan zenével, amelynek nincs szövege, a kifejezésnek egy módja. A hallgató saját maga hozhatja létre a neki megfelelő történetet anélkül, hogy a mesélő bármit is mondana. Persze kísérletezek dalokkal, versekkel és sztorikkal is. Ezek között vannak dolgok, amik már egyáltalán nem fontosak és van néhány, ami magától jön. Ilyen volt a »Gypsy Troubadour Story«, ami akkor jött, amikor jönnie kellett és az emberek elfogadták ezt a személyiségjegyet. Ahogy már korábban mondtam, ha valaminek nevet adunk, akkor az a valami azzá válik”.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése