VÁGYAKOZÁS

Mostanában két barátomtól is kaptam levelet, reménytelen szerelemről írtak belezúgtak párjukba Ők fájdalmat okozva csak játszanak érzésükkel. A lelkivilágukat kifejezik a videók tartalma is amit részemre küldtek, egyiknek a barátját kielemeztem a fotója alapján és kedves mosolyával és pozítiv kisfiús lelkével leveszi lábukról a nőket akik kicsit anyáskodó szeretettel rajonganak érte. A másik eset bonyolultabb ennél mélyen megsebezte a nő a férfi lelkét, aki őszintén szereti, elfogadta három gyerekével együtt. A nő azonban másokra is vágyakozik, még fiatal nem érzi tettének súlyát kapcsolatokba keveredik és nem veszi észre párja fájdalmát vagy nem is akarja. A vágyakozás ugyan irányítható de sok oka van és olykor ösztönszerűen tör rá az emberre a racionalitáson átgázolva és egyiknek örömet a másiknak fájdalmat okozva. A harmadik eset itt nem levélről van szó egy rossz házasságról amiből a Nő szabadulni szeretne mert finom lelkét komoly sérülés, testét fizikai fájdalom éri a sorozatos agresszió során. Valami miatt azonban tudat alatt nem tud szabadulni e kapcsolatból és eltűri e megaláztatást amit a féltékeny férfi okoz.Unokáiban keres megnyugvást és minden szeretetét rájuk zúdítja, valamint kedvenc hobbijában keres menedéket.Vágyakozik egy új társra, (aki végre lelki békét,szeretetet és kölcsönös megbecsülést nyújt) esetleg a kapcsolatuk közben megérkező szerelemre, boldogságra.Valamilyen szinten mindnyájan vágyakozunk. "Néha azt hiszem, a szeretetre várok. Valószínűleg csillapíthatatlan ez az éhség: aki egyszer belekóstolt, holtáig ízlelni szeretné. Közben már megtudtam, hogy szeretetet kapni nem lehet, mindig csak adni kell, ez a módja. Megtudtam azt is, hogy semmi nem nehezebb, mint a szeretetet kifejezni". Márai Sándor
"Az asszonyok a szerelemnek két módját ismerik, amelyek egyébként egymásból is fakadhatnak. Vagy szívükkel szeretnek, vagy pedig érzékeikkel. Gyakran a nő csak azért választ kedvest, mert érzékeinek engedelmeskedik, és csak később, váratlanul ismerkedik meg a nem testi szerelem misztériumaival, amikor azután már csak a szíve által él".
Alexandre Dumas (ifj.)