MAGÁNYOS ÉBREDÉS ----- Szemedre kacér álmot rajzol a hajnal,
éj gyönyörét már lopva viszi messze,
testednek bársony illata lágy sóhajjal
reszketve mereng még kezembe.
Gyűrt lepedő őrzi titkon nyomát-----
a lágyan csobbanó éji sikolynak,
csókkal melegített ajkak vágyán
már elhaló, de sóvár szavak fakadnak.
Puha álmokat szőttek az éjjeli árnyak,-----
s én ébren őriztem minden vágyadat,
csak kábultan néztem, hogy suhan a mába,
míg simítod lágyan édes tegnapomat.
Szempárként, fájón éget a reggeli fény,----
elrabolja tőlem az éjszaka csendjét,
kíváncsiságom ott pihen korai titkod neszén,
még féltve ölelem magamhoz éjnek minden percét.
Tested simuló lángja hiányodba hűlni kezd,-----
reszketeg semmi akad csak kereső ujjaim közé,
magány fémesen hideg karja már nem ereszt,
ágy puhán ölel, mintha hiányod sejtené.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése