NE FÁJJON... A nyárfák búsan zokognak a parkban, fagyott sóhajuk utánad
oson,nevedet mormogják halkan, nagyon halkan, mégis kiáltásként zúg át a
városon. Hol vagy? Hallod, hogy pereg a hajnali harmat e kiáltásba fúltan?------ Nézd,
ahogy lelkem zuhatagja remeg, Te lábnyom marta utam, te gyönyörű Múltam! Ne
fájjon, hogy voltál, én sem bántam meg, hogy talpamat sebezte sok éles rög, hogy
kín-csípte, kopár életem felett a te keserédes szavad dübörög. Mindaz, mit
adtál, szent volt és áldott, égő emléke annyi régi fénynek, szemed szűrőjén
szűrtem a világot, s most új sebek jönnek, kínok, remények.------- De nem jönnének, ha
nem lettél volna, ha nem mutatod meg a helyes irányt, most hallgasd a fákat,
hogyan zokognak, fájó zokogás ez, de Életbe ránt..
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése