WHE THE WILD ROSES GROW

AHOL A VADRÓZSÁK NYÍLNAK Vadrózsa, e név ragadt rám, de a nevem Elisa Day, mért hívnak így, bárcsak tudnám, mert a nevem Elisa Day.-------- Első nap tudtam, hogy ő az enyém, ahogy mosolygott és rám nézett, ajka vörös volt, elnyílt, mint a rózsák, melyek a folyónál feszülnek a szélnek.-------- Mikor az ajtóban állt, s belépett hozzám, karjában megszűntem reszketni én, ő volt az első, az arcomhoz ért, s öröm hullt át könnyem függönyén.-------- Vadrózsa, e név ragadt rám, de a nevem Elisa Day, mért hívnak így, bárcsak tudnám, mert a nevem Elisa Day.-------- Második nap egy szál virágot vittem, mind közül ő volt a leggyönyörűbb nő. „Ismered a partot” – kérdeztem – „hol édes szabadságban vadrózsa nő?”-------- Második nap vörös rózsát hozott, azt mondta: „Adj nekem mindent, ami bánt.” Az ágyra feküdtem, bólintottam: „Jó.” „A vadrózsákat – eljössz? – megmutatnám.”------- Vadrózsa, e név ragadt rám, de a nevem Elisa Day, mért hívnak így, bárcsak tudnám, mert a nevem Elisa Day.--------- A harmadik nap a folyóhoz elvitt, csókolóztunk a rózsák között, utoljára még néhány szót mormolt, aztán egy kővel az arcomba ütött. Végső nap, a parton rózsák közé ledőlt, a szél érintése, mint egy zsebtolvajé, még egy csók, „Minden szépség jussa halál”, s ajkai közé szál rózsát tettem én.------ Vadrózsa, e név ragadt rám, de a nevem Elisa Day, mért hívnak így, bárcsak tudnám, mert a nevem Elisa Day.