"Kedves fiam, kedves lányom ....
Ha majd eljön az a nap, hogy öregnek látsz, és koszos kézzel eszem, kérlek légy türelmes. Segíts nekem megmosni, ahogy együtt csináltuk, amikor kicsi voltál.
Ha majd egyedül felöltözni nem tudok, segíts kérlek és légy türelmes. Emlékezz arra az időre, amikor nap mint nap öltözni tanítottalak.
Ha beszéd közben ugyanazokat a dolgokat ismételgetem, kérlek légy türelmes és hallgass meg !
Mert amikor kicsi voltál, nekem türelmesen, minden este el kellett mondanom neked ugyanazt a mesét, amíg el nem aludtál.
Ha majd azt látod, hogy nem ismerem a technológiát, adj egy kis időt, taníts meg, és ne nézz rám azzal a megvető mosollyal.
Imádtam neked megtanítani az ábécét.
Ha valamikor nem emlékszem valamire, vagy elveszítem gondolataimat, hagyj egy kicsit emlékezni, és ha akkor sem sikerül összeszedni őket, ne idegeskedj, kérlek. Nem az a legfontosabb, amit mondok, hanem az, hogy még veled együtt vagyok, és hogy figyelsz rám.
Amikor majd a lábaim elfáradtak, és nem tudom a lépést tartani veled, ne tégy úgy, mintha teher lennék számodra.
Inkább támogass erős kezeiddel, ahogy én tettem veled az első lépéseidben. És el ne engedj, mert én bízok benned, ahogy régen te is bennem.
Ezért majd adj nekem egy kis időt, egy kis türelmet.
Tartsd majd a vállad, hogy megtámasszam fejem, ahogy én is tettem veled.
Segíts lépni, segíts szeretettel és türelemmel befejezni életem. És jutalomként mosolyt adok neked, és azt a határtalan szeretetet, amelyet mindig is éreztem irántad.
Szeretlek benneteket, drága gyermekeim!"
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése