Születésünkkor felszálltunk a vonatra és találkoztunk a szüleinkkel, és hisszük, hogy mindig mellettünk fognak utazni.
Ahogy telik az idő, mások is felszállnak a vonatra; és jelentősek lesznek, azaz testvéreink, barátaink, gyerekeink, idegenek, sőt életed szerelme. Azonban valamely állomáson a szüleink leszállnak a vonatról, egyedül hagyva minket ezen az úton. Mások idővel le fognak lépni, és állandó vákuumot hagynak maguk után.
Néhányan azonban annyira észrevétlenek maradnak, hogy észre sem vesszük, hogy felszabadították a helyüket.
Ez a vonatozás tele lesz örömmel, bánattal, fantáziával, várakozásokkal, hellókkal, búcsúval és búcsúval. A siker abból áll, hogy jó kapcsolatot ápolunk minden utassal, ami megköveteli, hogy a legjobbat adjuk magunkból.
A rejtély mindenki számára:
Nem tudjuk, melyik állomáson lépünk le mi magunk. Tehát a legjobb módon kell élnünk, szeretni, megbocsátani, és a legjobbat nyújtani abból, akik vagyunk.
Azért fontos ezt megtenni, mert amikor eljön az idő, hogy lelépjünk és üresen hagyjuk a helyünket, szép emlékeket kell hagynunk magunk után azoknak, akik továbbra is az élet vonatán fognak utazni.
Örömteli utazást kívánok az elkövetkező évekre az élet vonatán. Aratj sikert, adj sok szeretetet és légy boldog. Ami még fontosabb, légy hálás az utazásért!
Végül szeretném megköszönni, hogy a vonatom egyik utasa vagy!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése