Meghalt a 38 éves motoros: három gyerek maradt félárván utána
Még most is várja, hogy meghallja a hazatérő férje motorját az a nő, akinek a párja Egerbakta közelében halt meg egy tragikus balesetben.
Szalagkorlátnak ütközött és meghalt egy motoros a 24-es úton, Egerbakta és Sirok között.
Lázár Levente, a Heves Megyei Rendőr-főkapitányság sajtóreferense azt közölte: az eddig tisztázatlan okból történt balesetben egy 38 éves férfi vesztette életét.
A TV2 Tények úgy tudja, hogy a háromgyerekes apa valószínűleg az útra felhordott kavicsokon csúszott meg és szalagkorlátnak csapódott.
A mentők sokáig küzdöttek az életéért, de nem tudták megmenteni. A férfi egy barátjával motorozott, aki csak azt vette észre, hogy eltűnt mögüle a társa. Amikor visszafordult, azt látta, hogy már haldoklik.
EGYSZER VOLT HOL NEM VOLT....
Csöndes forróság lepte el a vidéket...se légy, se szúnyog...pedig néhány napja még hemzsegtek.
Ebéd után elnyomta a buzgóság a ház népét, az olvasott könyv is letéve nyugszik mellettem. Egyenletes szuszogás hallatszik a szobából. Áll az idő.
.................................
A távoli morajlás visszahoz a valóságba...mintha besötétedett volna.
A házból kilépve látom az ég fenyegető, percről percre elsötétülő ábrázatát, A levegő hirtelen hűlni kezd. Az égi látvány rabja vagyok...látom, hogy közeledik a vész...
Tudom, hogy hamarosan ideér...várom...nem félek, mindig lenyűgöz a természet ereje. Szeretem a távoli morajlást, a felvillanó fényeket, aztán a nyomában járó dörgést is. Néha még a föld is beleremeg a dörgedelembe...
A szele már itt is van, csapkodni kezd nagy szemekkel, aztán már esik. A víz egyre erőteljesebben zúdul, veri a füvet, a virágokat, mossa erősen a bokrot, a fát. Ömlik a tetőről, a csatorna sem bírja. Hömpölyög az áradat, egyenesen lefolyik az udvarról. Az utcai árok színültig...esik...villanó fények, dörgedelem, aztán távolodó messzi morajlás. Az eső csendesedik, a víz még áll a mélyedésekben...a föld elissza.
Lassan nyugszik a lég...csend.
Aztán sziréna hasít a némaságba...valahol baj van.
Megcsörren a telefon:
-Hol vagy? Jól vagy? - gondolunk egymásra...
- Itt rettenetes idő volt.
- Itt szépen fokozatosan jött, nem okozott kárt.
- Nálunk szörnyű volt...tépett, tiport, tőből kicsavart, felszakított, kidöntött, derékba tört, elöntött...
.........................................................
Estére kisüt a nap...elindulok az úton...megyek a gyermekért, a vonat nem tudta hazahozni, a vihar útját állta,..
Siralmas a jól ismert vidék...hasaló fák mindenfelé, széttépett lemeztáblák, tető nélküli házak, az aszfalton falevélből, ágakból szőtt szőnyeg. Szomorúság ül mindenen... megsebzett fák, riadt állatok fészküket hiába kereső madarak...
A réten pára gomolyog. A naplemente sugarai festik lilásra nyugati égboltot... EGYSZER VOLT HOL NEM VOLT....
Csöndes forróság lepte el a vidéket...se légy, se szúnyog...pedig néhány napja még hemzsegtek.
Ebéd után elnyomta a buzgóság a ház népét, az olvasott könyv is letéve nyugszik mellettem. Egyenletes szuszogás hallatszik a szobából. Áll az idő.
.................................
A távoli morajlás visszahoz a valóságba...mintha besötétedett volna.
A házból kilépve látom az ég fenyegető, percről percre elsötétülő ábrázatát, A levegő hirtelen hűlni kezd. Az égi látvány rabja vagyok...látom, hogy közeledik a vész...
Tudom, hogy hamarosan ideér...várom...nem félek, mindig lenyűgöz a természet ereje. Szeretem a távoli morajlást, a felvillanó fényeket, aztán a nyomában járó dörgést is. Néha még a föld is beleremeg a dörgedelembe...
A szele már itt is van, csapkodni kezd nagy szemekkel, aztán már esik. A víz egyre erőteljesebben zúdul, veri a füvet, a virágokat, mossa erősen a bokrot, a fát. Ömlik a tetőről, a csatorna sem bírja. Hömpölyög az áradat, egyenesen lefolyik az udvarról. Az utcai árok színültig...esik...villanó fények, dörgedelem, aztán távolodó messzi morajlás. Az eső csendesedik, a víz még áll a mélyedésekben...a föld elissza.
Lassan nyugszik a lég...csend.
Aztán sziréna hasít a némaságba...valahol baj van.
Megcsörren a telefon:
-Hol vagy? Jól vagy? - gondolunk egymásra...
- Itt rettenetes idő volt.
- Itt szépen fokozatosan jött, nem okozott kárt.
- Nálunk szörnyű volt...tépett, tiport, tőből kicsavart, felszakított, kidöntött, derékba tört, elöntött...
.........................................................
Estére kisüt a nap...elindulok az úton...megyek a gyermekért, a vonat nem tudta hazahozni, a vihar útját állta,..
Siralmas a jól ismert vidék...hasaló fák mindenfelé, széttépett lemeztáblák, tető nélküli házak, az aszfalton falevélből, ágakból szőtt szőnyeg. Szomorúság ül mindenen... megsebzett fák, riadt állatok fészküket hiába kereső madarak...
A réten pára gomolyog. A naplemente sugarai festik lilásra nyugati égboltot...Királyházi Diána
2019. június 27.
