ANNANÉNÉM 90 ÉVES

Nagyon szeretem őt,édesanyám helyett anyám,redszeresen meglátogatom. Bölcs asszony,sokat beszélünk az élet dolgairól,Ismri a falu multját megbeszéljük régen mi hogy volt.özv. Csimbók Sándornét köszöntöttük 90. születésnapja alkalmából Anna néni rövid életrajza Szülei: Bakajsza Ferenc és Fekete Mária fényeslitkei gazdálkodók voltak. Vallásos, római katolikus család, édesapja közmegbecsülésnek örvendő falusi bíró. 12 gyermekük közül 7 élte meg a felnőttkort: 2 fiú és 5 lány. Ma már csak Anna él, aki 1930. augusztus 27-én született Fényeslitkén, itt élt, dolgozott végig aktív korában.---- Bakajsza Anna a 6 elemi iskola után további 4 osztályt is elvégzett - a mai Kisvárdai Szent László Gimnázium épületében - lévő polgári iskolában, ahol akkor a Szent Orsolya rendi apácák oktattak. Jó tanulmányi eredményei alapján folytatni akarta a tanulást és felvették a tanítóképzőbe is, de a szülei 1946-ban kivették az iskolából.----- A II. világháború alatt sokan megfordultak a falusi bíró házában, menekültek, akiken segíteni kellett, katonák, fegyveresek, akiktől félni kellett. Fekete Juliska nevű unkatestvérével - aki még ma is él Kisvárdán 95 évesen - álltak az orosz géppuskák előtt, amikor fegyvert kerestek a családnál.----- A háború után még jobban kellett otthon a munkáskéz, az összekuporgatott 28 hold földet művelni kellett, de jöttek a büntetések, a padlássöprés és a tsz-be kényszerítés. Anna néni lovat hajtott, aratott, szántott, vetett a szüleivel együtt, amíg tehette, majd jött a szerelem, és 18 évesen 1948 karácsonyán igent mondott Csimbók Sándor fényeslitkei épület- és műbútorasztalosnak.------ A házasságban 4 gyermek született: 1949-ben Sándor, akit 63 éves korában hirtelen elvesztett a család, Attila 1953-ban, Ildikó 1958-ban, majd Zsolt 1964-ben. Anna néni jó társként segítette a férje vállalkozását, sütött-főzött az asztalosműhelyben dolgozó segédeknek, inasoknak; közösen építették a férjével a családi otthont, vályogot vetettek, saját részre is készültek az ajtók, ablakok, bútorok, s aztán a kommunista rendszerben elvitték az édesapa gépeit is a tsz fűrészüzemébe, elvették az iparát. -----Beleroppant a család élete a nagy szocialista átalakulásba. A nyomorúságos években a biztos napi megélhetés érdekében Anna néni elvállalta a helyi tejkezelői munkát a nyugdíjba vonuló Szabó néni után. 25 éven át minden hajnalban és minden este ment a tejcsarnokba, mert a faluban lévő 100-200 tehén karácsonykor is adta a tejet, s azt át kellett venni, hűteni, vizsgálni, elemezni, mérni, elszámolásokat írni, fizetni, stb. -------Kisgyerekei mellett Jászberényben 1961-ben a több hetes bentlakásos tejkezelő iskolát is elvégezte, kémiát, számtant, stb. tanult, kiváló bizonyítványt szerzett.-----1980-ban elveszítette a férjét, 49 éves kora óta özvegy. A 4 gyerek még otthon volt, egyedül kellett befejezni a taníttatásukat, s elindítani őket az életben. 1985-ben ment nyugdíjba. Mindig csak a családnak élt. Gyermekei a közelében maradtak, Anna néni összefogta a kibővült nagy családot is, mindennapos volt a közös munka, az egymásnak segítés, 2 fiúnak házépítés, a megszületett 7 unoka nevelése, a szüleik segítése és a sok-sok közös családi esemény és ünnep megélése. ------ Élete során mindig felkarolta a szenvedőket, tejkezelő korában a tejszállítók neki öntötték ki a szívüket, „mindenki Annus nénije” tanácsot, bátorítást adott. 10 évig özvegy húgával élt együtt Fényeslitkén és Kisvárdán, majd az Ica néni halála után újra hazatért a férjével épített fényeslitkei portára.------ 2001. március 15-én a Fényeslitkei Általános Iskolában zászlóanyaként a Millenniumi Ünnepség sorozat alkalmából a polgármester úrral együtt ő vehette át a községnek hozott országzászlót az államtitkár úrtól. ----- Egy éve combnyaktörése volt, azóta mozgásában, életvitelében segítségre szorul. Szelleme friss maradt, emberszeretete töretlen, mély vallásosságban imádkozva tölti napjait az otthonában és mindig vendéget vár, hogy mesélhessen még a megélt napokról