SZERELMI TÖRTÉNET 40 FELETT.

Mindenki életében legalább egyszer eljön az igaz szerelem. A kamaszkori szerelem nagyon szép és emlékezetes. De amilyen gyorsan jön, olyan gyorsan el is múlik. De ha valakit 40 évesen érint meg ennek a gyönyörű érzésnek a szele, akkor az eget rengető. És ha egyszer véget ér... Nem tudom, hogy lehet elviselni annak fájdalmát. Én e cikk megírásával próbálom enyhíteni. Egy könyvelő irodában dolgoztam akkor. Ott ismerkedtem meg egy ingatlanközvetítő vállalkozóval. Nagyon sokat beszélgettünk, hamar rájöttünk, hogy nem vagyunk egymásnak közömbösek. Sajnos a férfi nős volt és 2 gyermek apja. Megbeszéltük, hogy nem történhet semmi, mert nagyon fontos neki a család és nem mer kockáztatni. Aztán kb. 2 évig nem is hallottam róla. Volt egy ingatlanunk, amit el akartunk adni. Gondoltam megkeresem régi ismerősömet, hogy segítsen ebben. Természetesen nagyon szívesen segített. Az első találkozón megbeszéltük - kb. 2 órán keresztül - mi történt velünk az elmúlt években - mint két rég nem látott ismerős. Aztán mikor felvette az ingatlan leült mellém és.... elcsattant az első csók. Nagyon jól esett, mivel akkor már évek óta nem volt senkim. Aztán elköszöntünk egymástól. Olyan boldog voltam, hogy madarat lehetett volna fogatni velem. Az a férfi, aki mindig is tetszett, mindig vibrált köztünk a levegő. Egyszerűen el sem tudtam hinni, hogy ez igaz. Napokig, hetekig meg voltam szédülve. Olyan érzés kerített hatalmába, amit jobb, ha le sem írok. Aztán két hét múlva felhívott, utóbb kiderült nyaralni volt a családjával. Találkozni, randizni akart velem. Leszerveztük. És 2005. szeptember 1-jén elkezdődött a kapcsolatunk. Hetente találkoztunk, naponta keresett telefonon, még este későn is - mikor már mindenki aludt - felhívott és órákon keresztül beszélgettünk. Szerelmesek lettünk! Gyönyörű 2 év volt. 2 év után tudta meg a felesége, hogy Én vagyok. Kérte, hogy szakítson velem, de Ő erre nem volt hajlandó. Engem akart. Minden úgy történt, ahogy arról minden szerelmes nő álmodik. A feleség elköltözött a gyerekekkel. Innentől a folytatás egyértelmű lett volna. De nem úgy történt. A család elköltözésével valami történt a párom fejével. Bűntudata volt, ami megmérgezte a kapcsolatunkat. Engem akart, ugyanakkor a családját is akarta. De a kettő nem működött úgy, ahogy Ő elképzelte. Elkezdődtek a depis időszakai. Kimaradt napokig, mindig Én kerestem, hogy mi van vele. Ennek mindig örült és folytattuk ott ahol abbahagytuk. Egyszer egy ilyen depis időszakában, pontosan 3 évvel ezelőtt éjszaka úgy gondoltam, hogy most megyek hozzá. Beültem az autóba és teljesen összetörtem mikor nem találtam otthon. Egyértelmű volt számomra, hogy nő van a dologban. Egész éjszaka virrasztottam. Aztán másnap hosszú beszélgetés és azt mondta a másik nő nem jelent neki semmit, Én vagyok az, akit szeret. Hittem neki. Úgy gondoltam adni kell ennek a kapcsolatnak egy esélyt, már csak azért is, mert azt kaptam, amit Én is adtam. Nagyon szerelmes voltam mindent megtettem ezért a szerelemért. Aztán megint jött a nyár és megint ment a család nyaralni. Mikor haza jött rájöttem, hogy a másik nővel is tartja a kapcsolatot. Közben rendeződött a kapcsolat a családdal is. Minden nap éjfél volt mikor kiért hozzám. Minden nap éjjel randiztunk, ugyanis ott aludt nálam. Sok veszekedés a késői érkezése miatt, nappali programot nem vállalt fel velem. A családdal csináltak programot. (Feleség, gyerekek). De én még mindig vakon szerelmes voltam egy olyan férfiba, aki nem tudott elszakadni a feleségétől, nem tudott elszakadni a másik barátnőjétől és nem tudott elszakadni tőlem sem. Veszekedést veszekedés követett. Én ilyenkor elküldtem, de Ő mindig visszajött. Kb. 1,5 éve a falumban ahol élek, egyik ügyfele élettársával összeszűrte a levet. Én vak szerelmes már nem tudom hányadszor, adtam egy újabb esélyt. Az utóbbi hódítását azonban nem tudtam megbocsájtani. Megalázott. Állandóan bizalmatlan voltam, mindig féltékenykedtem, veszekedtem. De Ő rendületlenül csak jött esténként, lenyelt minden vitát. Természetesen már azt sem tudtam, hányan vagyunk ebben a kapcsolatban. Ő tagadott, hazudott, de Én tudtam, hogy mindenki megvan neki, aki egyszer ebbe a körbe bekerült. Aztán 6 év után elmúlt a szerelem megölte a bizalmatlanság, a féltékenység, a tisztelet az őszinteség hiánya részéről, a hozzáállása a kapcsolatunkhoz, a nőügyei stb. Nem bírtam tovább - Valentin napon kiadtam az útját. Összetörve lelkileg, idegileg megtépázva, megalázva. Azóta nem hívtam, Ő sem hívott. Már van egy újabb barátnője, akivel randizgat. Aki még nem tudja, hogy nem csak Ő van abban a kapcsolatban. Kérdezem, a pasiknak tényleg ilyen könnyen megy? Én mindig határozott voltam, mindig tudtam, hogy mit csinálok és azt is hogy mit ne csináljak. Ez a szerelem teljesen elvette az eszemet. Ha az első 2,5 évet nézem megérte, ha az utóbbi 3 évet nézem NEM. Solya