SZOVJET HADIFOGSÁG-GULÁG.

Településünkön, több ember is volt hadifogságban a második világháborúban, Német (édesapám szerencsére német fogságban volt ott jól bántak velük, hozott haza egy telefunken, asztali rádiót) illetve Orosz hadifogságban. Minap beszéltem egyikükkel, az Ő elbeszélése alapján született a történet. Több héten keresztül utaztak vasúti vagonban majd gyalog, reményt vesztve, Szibériáig. Nahodkába, s onnan hat napig fel egészen a Bering-szorosig. A Bering-szorostól hetven kilométerre . Úgy hívták ezt a részt, Kolima. Az ember mehet Szibériában hónapokig az erdőkön meg fenyveseken keresztül, síkságot lát mindenütt. (ott nem ritka a mínusz 40-70 c fok hideg, a hidegek hullámban jöttek, de nem viharosan. Ezért elviselhető, a vizelet mire földet ért megfagyott), reggelre megérkezvén, egy istentelen nagy fürdőbe, fürösztöttek, fertőtlenítettek minket. Hát tele voltunk tetűvel, annyi volt a tetű bennünk, hogy már ki kezdtek.A fürdőben leborotváltak, lenyírtak, bekenték mindenütt, a hónunk alatt, mindenütt az egész testünket, szakállunkat le, aztán mikor megvolt, akkor bekentek valami kenőccsel, olyan fertőtlenítővel. Az úgy csípett! Adtak ruhát, amit teveszőrből csináltak, olyan csizma volt, hogy nem kellett fűzni, az is teveszőrből. S pufajka, ki volt bélelve vattával, kabát s sapka, ilyen lehúzós sapka, lehúzta, s csak annyit hagyott szabadon az orránál, s egy kicsit az ajkánál, hogy szuszogjon. Minden reggel skatulyában adtak fókazsírt, s azzal be kellett kennünk magunkat, hogy ne fagyjunk meg, mert még a szemünk pillája is ragadott össze, fagyott meg, olyan hideg volt. Reggel olyan nagy facseberben, fabögrében hoztak ételt, mindenkinek adtak egy kanállal, s egy kis karéj kenyeret. Az a leves olyan zöld paradicsomból volt, s káposztával, hallal… Sose felejtem el a legelső ételt. Igaz, hogy már meleg volt, na, az éhes ember megeszi. Egy 200 fős csapattal kivittek az erdőbe.( Ott olyan erdők voltak, akkora fák ledőlve, hogy talán ott ember nem is járt. Nem eresztették mélyre a gyökerüket,tiszta fenyő volt). Két fegyveres őrrel,(azért csak két őrrel, mert onnan nem volt hova szökni, több száz kilométeren keresztül lakatlan volt a terület és nincs élelem , ruha nélkül megfagytunk volna) kezdetleges kéziszerszámmal és kevéske élelemmel,( egy kis csalán, kevéske szárított hal, és korpa, kása, maguknak főztünk, még az őr kutyáját is megfőztük). A feladat egy több barakkból álló tábor, építése volt,(ekkor még valamennyire jó erőben voltunk). Első nap a fagyos földbe ástunk egy gödröt, abba tüzet raktunk és így haladtunk mélyebbre. (az első gödör az őröké volt) Az éjszakát itt töltöttük a tűz folyamatosan égett, felváltva aludtunk,a tüzet őrizve. Második nap még tovább mélyítettük és nagyobbítottuk a gödröt, és már priccset,(ezen aludtak), tetőt is ácsoltunkk, amit gallyakkal fedtünk be. Két hét alatt elkészült a tábor, a latrinával. Mesélte a wc-zés sem volt egy könnyű eset gyorsan kelet végezni meg ne fagyon a hátsójuk, legtöbbjüknek a hidegtől és az elégtelen élelemtől hasmenése volt. Az őrök is büntetésből kerültek a táborba, hisz köztörvényes bűnözők voltak A foglyokkal kegyetlenkedtek, kínozták őket, bármit megtehettek, hiszen az emberi élet itt elértéktelenedett A fogolytáborok(ott aztán poloska, bolha, svábbogár, ott mindenféle volt, csak éppen tisztaság nem), behálózták egész Szibériát, egész Ázsiát… Omszk… Novoszibirszk… Tomszk, Krasznojarszk, Irkutszk, Csita, Habarovszk, Vlagyivosztok,Kolima, Magyar foglyokból mindenüvé jutott. A szerencsésebbek, arany vagy rézbányába kerültek ott legalább meleg volt, a halottakat, lent hagyták a bánya elhagyott részében, este jelentették létszám ellenőrzéskor hányan haltak meg aznap. A fogolytáborba beütött a tífusz, naponta két-három ember meghalt akkor, ott tél volt, temetni nem tudtak, olyan hideg volt, 50 fokos hideg, sírt nem ástak télen, valami üres szobába berakták őket, s tavasszal, mikor kezdődött az olvadás, egy közös sírt ástak, s eltemették őket. Nehéz volt, szörnyű nehéz volt az idegenben, ott, a végtelen messzeségben… Megszabadulni? Istenem! Minden ember lelke mélyén ott van a vágy a szabadságra… De hogyan? Mit tehettek mást? A sorsot, sorsukat vállalniok kellett. Időnként meztelenre vetkőztették, megvizsgálták, milyen erőben vannak,a betegek hamar kihulltak és csak a testben és lélekben erősek élték túl a fogságot, közel hatszázezren kerültek fogságba majdnem a háromnegyede fogoly odaveszett. Micsoda vidék, micsoda sors, micsoda élet! Vagy: Élet volt ez?. Településünkhöz közel van egy nagy fatelep, ott a háború után is találtak olyan Oroszországból vasúti vagonban behozott fát deszkát, amire magyar hadifogoly üzenet volt vésve írva.