Karai Gábor: Néked írom e levelem...
Néked írom e levelem gyermekem
Ki a távolban éled a te felnőtt életed.
Könnyek áztatják e kis levélpapírt,
Ezért néhány betű most össze folyik.
Nagyon fáj most az én szívem.
Bánat gyötri az én lelkemet.
De megbocsátok én drága gyermekem
Akkor is ha soha nem keresel engemet..
Mert mi mást tehet egy anyai szív,
Még akkor is ha minden éjjel sir.
Csak reménykedik a sok sok hajnalon,
Hogy egyszer haza hoz majd a te sorsod.
Akkor leszek én majd ismét boldog,
Ha azt hallom "anya nézd itt vagyok"
De nem tudom eljő e az a nap,
Mikor ismét haza találsz majd..
De most be fejezem e kis levelem,
Mert a könnyektől nem látom már a betűket.
A szívem is fáj mert égeti a vágy,
Hogy majd téged ismét lát.
És mikor olvasod e kis levelem,
Érezned kell hogy szeretlek gyermekem.
Most nyugovóra térek én is már,
Reménykedve hogy holnap haza találsz....
DÖBBENET
Egy hölgy olyan állapotba került egy budapesti kórházban, hogy a vezető professzor azt mondta róla, hogy nem is érdemes megkísérelni a műtétet. A professzor hazament, és fiatal tanítványa, beosztottja felhívott, és részletesen elmondta az esetet.
A hölgy az eszméletlenség határán volt, kínlódott az életéért. De ez a fiatal orvos hitt abban, hogy én tudok és merek segíteni ebben.
Amikor a beteggel találkoztam, ha homályosan is, de eszméleténél volt. Leletei alapján már nem szabadott volna, hogy éljen. Mindennek ellenére az élet levegője ott vibrált a beteg körül. Én csak egyet kérdeztem tőle: hisz-e abban, hogy életben marad. Mondta, jelezte, hogy hisz. Abban a pillanatban eldöntöttem, hogy megoperálom. Ez nem egy racionális döntés volt, hanem inkább egy intuíció.
A műtét után nem tért eszméletéhez. Hat napig eszméletlenül feküdt. Lélegeztetőgép tartotta életben. Ezt az állapotot hívják kómának. Én ennek ellenére mindennap többször is odamentem a beteghez, megfogtam a kezét, megsimogattam a fejét. És mivel nem akartam, hogy a többi kollégám megmosolyogjon, ezért egészen halkan a fülébe súgtam ezeket a mondatokat:
"Ugye megígérte nekem, hogy nem hagy cserben? Önnek élnie kell. Értse meg: van esélye. Nem szabad föladnia."
A beteg hat nap múlva eszméletére tért, és egy hónap múlva a körülményekhez képest gyógyultan távozott.
Ami a döbbenetes, az most következik.
A beteg azt mondta nekem, hogy köszöni a mondataimat. Elmondta percre pontosan, hogy kedden, szerdán, csütörtökön, pénteken mikor voltam nála, és miket suttogtam a fülébe. Utólag leellenőriztem, valóban akkor voltam ott, amikor ő mondta.
Elmondta pontosan, hogy szerdán tizenegy óra húsz perckor megállt ez és ez az orvos az ágya végénél, és akkor őt ott halottnak nyilvánították. Azt mondta a hölgy:
"Szerettem volna nekik odaszólni, hogy ne temessenek el, mert nem haltam meg. Nagyon rossz érzés volt, hogy nem tudtam velük szemben védekezni.
" Ez a nő mindent elmondott. Azt mondta:
"Alig vártam, hogy maga odajöjjön hozzám, és beszéljen az életről."
A beteg szemén a hat nap alatt végig egy nedves labdacs volt, nehogy a szemhártyája kiszáradjon. Életfunkciói nem voltak. Nyilvánvaló, hogy a szemével nem láthatott és a fülével nem hallhatott, hanem valami mással, amiről mi nem tudunk. Persze az, hogy valamiről mi pillanatnyilag nem tudunk - vagy nem tud még az orvostudomány -, nem azt jelenti, hogy az nincs is.
Az biztos, hogy ezek után nekem már senki nem mondhatja azt, hogy a kóma állapotában lévő beteghez nem érdemes szólni, mert az úgyis meghalt.
De számos más esetben is a betegek beszámolnak a műtét alatti élményeikről, pedig elvileg semmilyen élményük nem lehetne. A nagyobb szívműtéteknél megállítjuk a beteg szívét, és gép pótolja a keringést és a szívműködést. Megállítani a szívet nagyon könnyű, beindítani már nem annyira.
Miután megoperáltuk a szívét, újraindítjuk. Az újraindítás számomra mindig egy katartikus pillanat. Sokszor a betegek a szív újraindításának élményéről pontosan beszámolnak. Ez azért döbbenetes, mert arról az időszakról, amelyről ő beszámol - nevezetesen a szív újraindításának élményéről - abban az állapotban ő a tudomány mai álláspontja szerint nemhogy nem
érezhet semmit, de nem is élhet.
Dr. Papp Lajos szívsebész
Marcus Füreder (Budapest, 1974. november 27. –) osztrák zenész, zeneszerző, producer, DJ és designer. Zenei stílusa a jazz, house , electro, hip hopés popkombinációján alapul.
Marcus Füreder először dj-ként jelent meg éjszakai klubokban az 1990-es évek közepén. 2000-ben kezdett el produceri és kiadói szerepet bevetni. Miután kiadta első maxi kislemezeit a Bushido-n a valódi nevével és a Plasma művésznevével, Fuereder 2003-ban megalapította az Etage Noir Recordings lemezkiadót. Egy évvel később Parov Stelar néven megjelent a Kiss Kiss című EP, amelyet a Rough Cuts címűLP követett. Parov Stelar lana del rey-vel, Bryan Ferry-velés Lady Gagávaldolgozott együtt.
Cleo Panther 2011 óta a Parov Stelar énekese. 2019-ben Cleo Panther elhagyta a Parov Stelar Bandet. Helyét Elena Karafizivette át, aki szülővárosából, a moldovai Chisinauból"hoz sokoldalú zenei hátteret". Soul énekes, Anduze, társ-lakik az énekesi pozíció mellett Elena. Hivatalosan 2018-ban csatlakozott a zenekarhoz, de 2012 óta dolgozik Parov Stelar íróként és előadóként.
EGY TRAGIKUS ÉJJEL TÖRTÉNETE: AZ EDDA FIATAL GITÁROSÁRA EMLÉKEZVE🖤🖤🖤
Csak 25 éves volt… Olyan fiú, akiért rajongtak a lányok. Mellette pedig piszkosul tudott gitározni. És még ma is megtehetné, ha 1993. július 10-én hajnalban valaki megfogta, megfoghatta volna a kezét, hogy ne!
Akkor ma is élne Kun Péter, az Edda mindig vidám, mosolygós gitárosa, akit az együttes testőre gázolt halálra a Velencei-tónál. A 70-es út 47-es kilométerköve azóta is az Edda-rajongók legszomorúbb zarándokhelye. Pedig minden olyan szépen indult. Tehetséges volt, jóképű, igazi rocker, akinek megadatott, hogy a kor egyik legnépszerűbb bandájában, az Eddában gitározhat. A föld felett járt. A hagyományos, velencei tavi Edda-táborra is úgy készült, mint egy kisgyerek. A föld felett járt, mert a fiatal kora ellenére az ő szólóitól alélt el a közönség.
Igazi sztáralkat volt, rajongtak érte a lányok.
Egy átlagos pénteki nap volt. Lukrécia napja. Sok napsütés, meleg idő. Még Antall József volt a miniszterelnök, a MOL-nál aznap 56 forint volt a gázolja ára, volt, aki használt Lada Samarát vagy kocka Ladát keresett hirdetésben, az isztambuli hat napot pedig 7990 forintért kínálta egy utazási iroda. A Velencei-tónál pedig ezen az estén ünnepeltek.
Gömöri Zsoltot a banda tagját, mert gyereke született és születésnapja is volt. Ittak. Leginkább bort. Kun Péter is ivott. De nem lett volna ezzel semmi baj. A baj azzal volt, hogy a fiatal gitáros az imádott motorját is magával vitte a Velencei-tóhoz. Egy szponzor nem sokkal korábban két choppert ajánlott fel az Eddának használatra. Kun Péter viszont egy gyorsabb motorra vágyott és kijárta a frontember Pataky Attilánál, hogy az egyik motor sportos legyen. Egy bivalyerős FZR 600-as Yamahát kapott. Imádta, szerelmemnek hívta. Azon a hajnalon pedig ahelyett, hogy lefeküdt volna aludni, kitalálta, hogy még motorozik egyet.
„Teszek még egy kört a szerelmemmel” – mondta és már ment is. Nem kellett volna. De a legszörnyűbb az egészben, hogy nem azért halt meg, mert ittasan ült motorra. Mikor elviharzott a szálloda elől, szóltak az együttes egyik testőrének, hogy menjen utána. A testőr is ivott, de segíteni akart. Bepattant a Chevroletbe és gázt adott. Annak ellenére is, hogy az autó egyik kereke korábban defektet kapott, így csak egy ideiglenes pótkerék volt rajta. Olyan, amellyel az ember elgurul a következő benzinkútig és segítséget kér. Kun Péter közben meggondolhatta magát, mert a 70-es út 47-es kilométerkövénél leállt a motorjával és épp arra készült, hogy megfordul. Az út közepén állt keresztbe a Yamahával, amikor a kanyarból kivágódott nagy sebességgel a Chevrolet. Pillanatok alatt történt mindent…
A mindene volt a motorozás…
A gitárosnak esélye sem volt, az orvosok szerint az ütközés pillanatában meghalt. Pataky Attila már aludt, úgy ébresztették fel, hogy nagyon nagy baj van. Ő találta ki azt is, hogy a sátrakban alvó több száz Edda-rajongónak nem fogják egyből elmondani, hogy mi történt. Ismerte őket, félt, hogy néhányan kárt tesznek magukban. Előbb csak azt mondták délelőtt, hogy Kunost kisebb baleset érte, vége a tábornak, nem lesz este koncert, mindenki menjen haza. De maradtak. Mintha megéreztek volna valamit. Estére így Pataky Attila kiállt a színpadra és elmondta, Kun Peti nincs többé. És sajnos igaza lett. A beszámolók szerint egy lány késsel összeszurkálta magát, másik kettő pedig a kézfején próbálta felvágni az ereit. Megmentették őket.
Kun Péter meghalt. Aztán öt hónappal később megszületett a kislánya, aki sosem láthatta az apját. A tehetséges gitáros halála után az Edda folytatta, a következő albumot az emlékének ajánlotta, az együttes rajongói viszont azóta sem feledik a hosszú hajú, mosolygós srácot, aki úgy festett a színpadon, mint valami világsztár. Egyszer megkérdezték tőle, hogy melyik a kedvenc Edda-száma. Az éjjel érkezem – válaszolta mosolyogva. Sajnos 28 éve hiába várjuk …
Nyugodj békében, Kun Péter
Ez a fotó ifjúkorom által ismert lány hasonmása,aki már a csillagok között egy fénylő csillag.RÉGEN VOLT DE SZÍVEMBEN MA IS ITT ÉL,MINT EGY SZÉP EMLÉK. A lány szépsége vetekszik édesanyjával vagy még szebb,a sors azonban másképp íródott,mindenkinek más utat jelölt.
