Ő az 85 éves, és ragaszkodik ahhoz, hogy feleségét kézen fogja, vigye bárhová is megy.
Amikor megkérdeztem, miért néz mindig hátra a felesége, mint akit valaki követné, azt válaszolta: Alzheimer-kórja van.
És gondolja, hogy valami rossz történik, ha elengedi a kezét?
Azt válaszolta nekem:
Nem emlékszik, nem tudja ki vagyok, évek óta nem ismer fel, ezért nem engedem el, ne legyek neki idegen.
Meglepetten mondtam:
És mégis mindennap kézen fogva vezeti őt az úton, még akkor is, ha nem ismeri fel magát?
Az öreg mosolyogva a szemembe nézett és így szólt:
A nejem nem tudja én ki vagyok, de én tudom ki ő. Őt választottam és ő engem, a sors úgy adta hogy ő lett a beteg, de ha én lettem volna ő is így vitt volna engem.
És mindketten mosolyogva, tipegve-topogva haladtak tovább ..
A lakatlan sziget története,13 ezer dollárért az angol Brendon Grimshaw vásárolt egy kis lakatlan szigetet a Seychelle-szigeteken (Kelet-Afrika) és örökre oda költözött. Amikor az angol negyven alatti volt, felmondott újságszerkesztői állását, és szigetén kezdett új életet.
Akkor 50 éve nem tette be ember a lábát a szigetre. De aztán Brendon egy Rene Lafortune nevű kollégájával együtt elkezdték felszerelni új otthonukat. Míg Rene csak időnként jött a szigetre, Brendon évtizedekig élt rajta, és soha nem ment el.
Grimshaw és Lafortune 39 éven át 16 000 fát ültetett saját kezűleg, és közel 5 kilométernyi ösvényt építettek. 2007-ben Rene Lafortune meghalt és Brandon egyedül maradt a szigeten.
81 éves volt. 2000 új madárfajt vonzott a szigetre, és több mint száz óriásteknőst mutatott be, amelyek a világ többi részén (beleértve a Seychelle-szigeteket is) már a kihalás szélén álltak. Grimshaw erőfeszítéseinek köszönhetően az egykor lakatlan sziget ma már a Seychelle-szigetek vadvilágának kétharmadának ad otthont. Egy elhagyatott föld igazi paradicsommá vált.
Néhány évvel ezelőtt a szaúdi herceg 50 millió dollárt ajánlott Brendon Grimshawnak a szigetért, de Robinson visszautasította. „Nem akarom, hogy a sziget a gazdagok kedvenc nyaralóhelye legyen. "Jobb, ha egy nemzeti park, amelyet mindenki élvezhet. "
És elérte, hogy 2008-ban a szigetet ténylegesen nemzeti parkká nyilvánították.
Putyin szerint a Nyugat elbukott, példátlan katasztrófa jöhet,Putyin: A nyugati szankciók miatt összeomlik a Nyugat életszínvonala.Putyin szerint az ukránok becsapták a fejlődő országokat és globális élelmiszerválság közeleg.
Az orosz elnök a vlagyivosztoki Keleti Gazdasági Fórumon elmondott beszédében arra hívta fel a figyelmet, hogy az ukrajnai háború miatt hozott nyugati szankciók az egész világot fenyegetik, de Oroszország meg fog birkózni az intézkedések hatásaival.
A globális válságból Putyin szerint Ázsia kerül ki nyertesként, a jövő abban a régióban van. Nem véletlen egyébként, hogy a háború kezdete óta Moszkva erőteljesen keleti partnerei, elsősorban Kína felé fordult. Ugyanez igaz a közel-keleti térségre és Afrika néhány államára, amelyekkel szintén látványosan erősítette kapcsolatait az orosz diplomácia.
A gazdasági fórum jelesebb meghívottai között találjuk a Kínai Kommunista Párt harmadik legfontosabb vezetőjét, Li Zsan-sut, vagy éppen a mianmari junta vezetőjét is. Hszi Csin-ping kínai elnökkel jövő héten személyesen találkozik majd Vlagyimir Putyin Üzbegisztánban. Beszédében azért nem felejtette el megemlíteni, hogy Kína nemrégiben megegyezett a Gazprommal jelentősebb tételek szállításáról, a fizetés pedig nemzeti valutában történik majd, fele rubelben, fele pedig jüanban.
Az ukrajnai háborúra továbbra is csak különleges katonai műveletként hivatkozott, és az Oroszországot 1999 óta irányító Putyin elismerte, hogy bizonyos feszültségeket okozott mind nemzetközi, mind belpolitikai téren. Szerinte semmit nem veszített és nem is fog veszíteni országa, sőt nyert a konfliktussal. Ugyanis sikerült megerősíteni az ország szuverenitását a Szovjetunió 1991-es széthullása óta először – írja összefoglalójában a Reuters.
Az orosz vezető szerint az USA és szövetségesei olyan, a történelemben még soha nem látott büntetőintézkedéseket vezettek be Oroszország ellen, amelyek felérnek egy gazdasági háborúval. Azonban a gazdaságuk kitart és ellenáll, bár elismerte, hogy a szankciók eredményeként vannak olyan iparágak és térségek, amelyek megsínylik a korlátozásokat.
Mindennek pedig az lett az eredménye, hogy a nyugati szankciók nem tudták gazdaságilag padlóra küldeni Oroszországot, hanem zűrzavart idéztek elő a világgazdaságban, rohamosan dráguló energia- és élelmiszerárakkal
– tette hozzá Putyin, aki végül megint elővette az ukrán búzaszállítás ügyét.
Lehet, hogy megint korlátozzák az ukrajnai gabonaexportot
Ezen a ponton az orosz elnök arra hivatkozott, hogy a szállítmányok nem Afrikába, hanem az Európai Unióba mentek. Mint mondta, Moszkva mindent megtett az ukrán gabona exportjának biztosítása érdekében, ám az ukrán kikötőkből kifutott 87 hajóból mindössze kettő ment Afrikába, a 2 millió tonna gabonából 67 000 tonnát szállítottak oda.
Az orosz elnök úgy vélekedett, hogy érdemes lehet korlátozni az ukrajnai gabonaexportot, és kilátásba helyezte, hogy a kérdésről konzultál Recep Tayyip Erdogan török elnökkel.
Számos európai ország ma ugyanúgy gyarmatosítóként viselkedik, ahogy azt a korábbi évtizedekben és évszázadokban tette. Ismét becsapták a fejlődő országokat, és ezután is ezt fogják tenni
– mondta Putyin, aki szerint az ukrán gabonának csak a 3 százaléka jutott el a fejlődő világba. Hangsúlyozta, hogy „ezzel a megközelítéssel a világ élelmezési problémáinak mértéke csak növekedni fog, ami példátlan humanitárius katasztrófához” vezethet.
Oroszország és Ukrajna – Törökország és az ENSZ közreműködésével – július 22-én állapodott meg abban, hogy három ukrán kikötőből, köztük Odesszából elszállítják a gabonát. A megegyezésnek köszönhetően a Kommerszant orosz gazdasági lap szerint Ukrajna augusztus végéig egymillió tonna élelmiszert exportált. Az orosz külügyminisztérium korábban kifogásolta, hogy az ukrán kikötőkből élelmiszert szállító hajók útvonala szerinte nem egyeztethető össze az ENSZ vezetésének korábban kinyilvánított céljával, hogy segítsenek a rászoruló afrikai és ázsiai országoknak.
Korábban Szergej Lavrov orosz külügyminiszter nehezményezte, hogy a Nyugat nem szüntette meg azokat a logisztikai szankciókat, amelyek akadályozzák az orosz gabona és műtrágya piacra jutását, így nem teljesíti az Oroszország és az ENSZ közötti memorandum erre vonatkozó részének végrehajtására tett ígéreteit. Lavrov „mesterségesen eltúlzottnak” nevezte azokat a kijelentéseket, amelyek az ukrajnai orosz fellépést okolják az élelmiszerpiaci nehézségek kialakulásáért.
Haladtam az autópálya közepén és ahogy közelebb értem, láttam, hogy elütötte a varjút egy autó. A madár a félúton volt és körülbelül öt mérföldre a háztól. Jól ismerve Ravens-t, a varjút húsz éve egy családdal él, gyanítottam, hogy ez volt az egyik a kettő közül, akik a mellettünk lévő farmon laktak a nagy, öreg halott tölgyben.
Az évek során megfigyeltem és tagja voltam ennek a családnak, ahogy minden évben felnevelték a kicsinyeiket. Ugyanazt a családot ismerem a szokásaik és hívásaik miatt, amikor meglátogatják a tanyát. Úgy ismernek engem, ahogy én őket, a pár délután ül a lóistállókat elválasztó felső bárban. Kiegyenesítés és gurulás, könyökdörzsölés. Ismernek engem és tolerálják a jelenlétemet, ahogy a padlón ülök és ámulva nézem az egymás iránti szeretetüket. Két nagy gyönyörű fekete madár, mely hangokat ad ki, áldott vagyok, hogy ilyen feltétel nélküli szeretet tanúja lehetek.
Tavasz az, amikor a pár eltűnik, a hím csak minden nap jön a tyúktojásokért, ha megtalálja, mielőtt lehetőségem lenne rá. Majd június közepén a pár visszahozza a repülni próbáló ügyetlen madarait. Olyan jó nézni, ahogy futnak, ahogy felmennek a levegőbe. A lovakat és a birkákat nem érdekli, ahogy a fejük felett másznak. A szülők mindig türelmesek és büszkék, mindenféle elképesztő hangokat adnak ki.
Amint a babák repülnek, a szülők folytatják a rutinjukat, minden reggel bejönnek és a pajta telefonpóznáján ülve várják, hogy észrevegyem őket. Amikor felnézek és beköszönök, azonnal beleesnek ebbe a gyönyörű táncba. Ez egy feltekerés, egy merülés a testükkel, aztán összecsapják a csőrüket. Ez legalább öt perc hosszú frekvenciaváltozással és egyéb egyedi hangokkal. Hollók minden nap meglátogatnak. Imádom ezeket a Ravens pillanatokat. Ez mindig megmelengette a szívem..
De most, ahogy a belvárosban vezettem, egy fekete izét láttam az út közepén, gyorsan haladó autókkal, összeszorult a szívem. Valahogy tudtam, hogy ki volt az.
Amikor felvettem a madarat, rájöttem, mi történt. Azonnal éreztem a szegycsontját, tudva, hogy a madár kétségbeesetten éhes és kockáztat. Elment felvenni egy darabot az autópályán, de nem volt elég gyors ahhoz, hogy elmeneküljön. Még sosem láttam döglött varjút az autópályán, túl okosak ahhoz, hogy elüssék az autók. De itt Nyugaton minden kétségbeesett versenyben van, hogy túlélje ezt a hihetetlen szárazságot. Az állatok életüket kockáztatják élelemért és vízért. Azt is láttam, ahogy a madár nyakát töri, amikor elütötte az autó.
Először csak le akartam vinni Ravent az országút szélére, de valami a szívem mélyén azt súgta, vigyem haza és tegyem egy csendesebb helyre. Kivittem a ház melletti mezőre és betettem a szénába Juniper nagyi mellé.
Pár óra múlva már a házban voltam, és láttam kint az egyik varjunkat. Olyan furcsa hangot adott ki, amilyet még sosem hallottam. Kinéztem az ablakon és láttam, hogy a varjú a másik döglött varjú mellett áll, amit korábban a szénába helyeztem. Kimentem, és láttam, ahogy a varjú áll mellette, és a másikkal beszélget.
Átöleli a csőrével és rocoula könnyek a szemembe nézve, ahogy ez kibontakozik, és rájöttem, hogy ez a döglött madár elvileg a társa és barátja volt. Raven néhány órán át a tetemmel maradt éjszaka előtt, a nagyi borókában ülve.
Másnap, ahogy a lovakat és a birkákat öntöztem a tanyán, a varjú felrepült és ráült a telefonoszlopra. Mondtam neki, hogy helló. Soha nem hallott nyelven válaszolt, gurulások, kattogások, kopogások sorozata. A hangok gyönyörűek és megnyugtatóak voltak. Fájt a szívem az örök társa iránti szeretetéért.
Talán így akarta megköszönni, hogy hazahoztam a párját. Talán csak magányos volt és barátot akart. Leült a rúdon és beszélgettünk egy kicsit. Aztán felszállt.
Nem tudok nem gondolni arra, hogy milyen összefüggések vannak körülöttünk minden élőlény között. Ha beengedjük őket a szívünkbe, megtanulhatunk emberek lenni odaadásuk és feltétel nélküli szeretetük által. Tudom, két évtizedes csendes létezésem alatt a tanyán megtanítottak arra, hogy mi az a szeretni.
De ebben az egészben, nem tudok nem gondolni arra, hogy mennyi életet vesztettünk el a mimbresi otthonunkat fenyegető hatalmas erdőtűzben. Családok sok szörnyű drámája, emlősök, madarak, rovarok és növények, amelyek a tűz útjában állnak, próbálják túlélni az aszályt, de növelik azt a stresszt, hogy megpróbálnak eltávolodni ettől a hatalmas tűztől. Úgy érzem, hogy az anyagi dolgainkért való aggodalmam, mint a házunk ennek a több mint 300 000 hektár égésre kész tűznek a vonalában jelentéktelen ehhez a borzalomhoz képest.
De az élet ellenálló, és ebből a tragédiából tanulságokat kell levonni. Valahogy azt kívánom, hogy egy napig minden emberi lény ezen a bolygón szánjon időt arra, hogy lássa, aztán szívével hallgassa a körülöttünk lévő lényeket, és megértse, hogy jelentéktelenek vagyunk minden élet tágasságához képest, akik körülvesznek minket.
Egy nap megváltoztatná a világot..
