VALUE AND LIFE

ÉRTÉK ÉS ÉLET.

Sok újat nem írok le most sem. Csak a gondolataimat, amiket általában szoktam leírni egy egy téma kapcsán. A cím nem véletlenül érték és élet, mert manapság sajnos e kettő közül sokan az értékeket választják. Rohanó világunkban mindig arra törekszünk, hogy megfeleljünk a társadalom elvárásainak. Már aki. Én személy szerint nem vagyok társadalmi lény, sőt egyenesen kívülálló, vagy kirekesztett, mert nem vagyok hajlandó egy társadalom elfogadása szerint élni. Én úgy szeretnék élni, ahogyan én szeretnék, olyan környezetben, ami nekem tetszik, nem pedig olyanban, ami a társadalom által elfogadott. Nem véletlen kevertem ide a társadalom szót. Ahogy fejlődik a világ, egyre többet és többet várnak el az embertől, kocsit, házat, kényelmet, akinek nincs telefonja vagy internete, az már elmaradottnak számít. Szomorúan látom, hogy a gyerekek között is kialakultak már a klikkek, mélységek szegény és gazdag szülők gyermekei között. Ahogy éljük az életünk, és törekszünk arra hogy mindenünk meglegyen, sokszor nem vesszük észre, hogy mi magunk tönkremegyünk. Sokan panaszkodnak hogy mert ez nincs az nincs, mert ez kéne az kéne, de sosem azt nézik mi van, és hogy mi mindent értek el.--------- Nem ítélem el azokat az embereket, akik csak úgy tudnak élni, hogy van kocsijuk és házuk, hogy minden amit szeretnének megvan, csupán a rohanásban szeretnék egy kicsit megállásra sarkallni mindenkit. Sokszor észre sem vesszük, hogy a nagy munkában tönkremegyünk mi magunk, a családunk az életünk, és aztán nem értjük miért van ez az egész, mert mi mindent megtettünk. Dolgoztunk keményen, és itt ennél a két szónál van a legsúlyosabb gond. Dolgoztunk keményen de miért? A házért, a kocsiért, az internetért, a kényelemért, és közben a családunk mindig háttérbe szorul. Talán sokan fognak támadni, de nem érdekel.------- Én jól érzem magam az egyelőre egy kis szobánkban ami van, és ha úgy adódik, akkor majd egyszer lesz egy kis lakásunk, de én soha nem törekszem a gazdagságra, a kényelemre. Nem ítélek el senkit mert szegényebb, és ami talán a legfontosabb, törődöm a családommal, a párommal és mindig ott vagyok ha szükségük van rám. Számomra ők az elsők, és ha örök életemre csak egy szobám marad, akkor is ők lesznek mindig az elsők. Természetesen kell dolgozni a sikerért, azért hogy minden meglegyen, én ezt elfogadom és belátom, és ez így van rendjén, viszont soha ne felejtsük el, hogy kik és miért vannak velünk, mellettünk, fordítsunk rájuk is időt, a párunkra, arra, hogy a házasságunk ne menjen tönkre a sok munka miatt. Én hálát adok a jó Istennek, mert számomra mindent megadott, amire egy embernek tényleg szüksége van. Szeretetet, törődést és egy életet, amiből rajtam múlik csak, hogy milyen lesz ezután.