VÉLEMÉNY-Nem a mostani esethez szólnék hozzá, remélem a fiatalember valahogy túléli a mászást, szurkolok neki/érte nagyon! A véleménycikkhez lenne egy-két gondolatom. Szerintem az a hős és az inspirál, aki pl. járókelőként megakadályozza, hogy valaki leugorjon a Margithídról. Meg az, aki újraéleszt valakit laikusként, úgy hogy egy mentős telefonon, messziről instruálja. Ők mindennapi emberek, akik adott helyzetben képesek túllépni saját korlátaikon, hogy másnak segítsenek. Sokkal nagyobb inspiráció bárkinek is a váltásra, saját sorsa megfordítására szerintem, ha egy másik “hétköznapi” ember példáját látja, mint egy hegymászó, aki, lehet, hogy bátor tettet visz véghez, de igazából semmilyen módon nem járul hozzá, hogy egy kicsit is jobb legyen a világ. Az északnyugati átjáró meg nem jó példa, mert annak volt haszna. Egy hegy megmászásának meg szerintem nincs. Az energiát lehet másba is fektetni, ami tényleg segít másoknak. Az élsportot sokan a cirkusz részének látják, köztük én is, ( nem elvitatva a beletett rendkívül sok teljesítményt, energiát, elszántságot, stb) és még azt is elismerem, hogy nemzetek önbecsülése múlhat rajta. Az is igaz, hogy adhat példát és reményt olyanoknak, akiknek egyébként nem lenne lehetősége kitörni a reménytelenségből, illetve adhat inspirációt egyeseknek, hogy más területeken tűzzenek ki olyan életcélokat, amik aztán tényleg hozzátesznek a világ változásához. Mindenesetre szerintem egy-egy tudós, művész, üzletember, feltaláló, adományozó többel járul hozzá, hogy a világ jobb hely legyen. A hegymászás jogát nem vitatom senkitől. Az emberek nyugodtan valósítsák meg az álmaikat, ha ezzel nem ártanak senkinek és nem kártékony, amit csinálnak. Egy szeméttel és halott emberek megfagyott testével teli hegy és egy csomó család, aki gyászol (szülőt, gyereket, szerelmet, társat, barátot), az szerintem nem ez a kategória. Nem a fotel kényelmét állítanám szembe a magas csúcsok elérésével, hanem például egy tűzoltó tevékenységét, aki szintén az életét kockáztatja, de nem öncélúan teszi. Egyébként még annyit, hogy Stephen Hawkins “egy fotel kényelméből” alkotott hatalmasat és inspirálót.GABRIELLA WIMMER
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése