PREHISTORIC MAN, CLIMATE CHANGE

AZ ŐSKORI EMBER ÉS A KLIMAVÁLTOZÁS. Az utóbbi évtizedek kutatási eredményei viszont egy sokkal borzalmasabb katasztrófa képét körvonalazták. Az elképzelés eleinte vadnak tűnt a tudományos világban, de manapság egyre több érv, bizonyíték szól mellette, így elfogadottsága egyre nagyobb. Az új elmélet szerint az észak-amerikai kontinens felett ebben az időben felrobbant egy égitest, ami lehetett aszteroida vagy üstökösmag is. Úgy vélik, hogy a megközelítőleg másfél kilométer átmérőjű test a mai Nagy-tavaktól északkeletre robbant fel, és megolvasztotta a jégtakaró nagy részét. A robbanás hatalmas területen pusztított, letarolva, felégetve egész erdőket. Ez az ún. fiatalabb Dryas kihalási esemény a pleisztocén-holocén határán volt az, ami elsöpörte Észak-Amerika nagy állatait, és velük együtt a clovis indiánokat is. Az aszteroida több megatonna TNT-nek megfelelő erővel robbanhatott fel (még a levegőben, ezért nem hagyott krátert a teória szerint), és darabjaira hullott. A megolvadt jégtömeg végigszáguldott a fél kontinensen, míg végül elérte az óceánt. A robbanás és az azt követő hatalmas áradás pusztítása a legnagyobb testű állatokat érintette a legsúlyosabban. A 44 kilogrammnál súlyosabb fajok 73 százaléka halt ki ekkor Észak-Amerikában. Az elmélet szerint a jégbe fagyott mamutmaradványok egy része vízbe fulladt állatoktól származik, egyes észak-amerikai fenyőerdőket (például a Mississippi-völgyben) pedig több méteres iszap temetett maga alá. De ezzel még nem volt vége a pusztulásnak. A katasztrófa után lehűlés vette kezdetét, ami csak tetézte a túlélők kilátástalan helyzetét. A folyamatot erősíthette a túlélő ragadozók és a clovis vadászok élelemhiány miatt aktívabb vadászata, ami felborította a kényes zsákmány-ragadozó-egyensúlyt. Az ember minden elérhető nagyvadat levadászott, ami a vadak populációinak megfogyatkozását eredményezhette. Európában és Szibériában hasonló folyamatok játszódtak le, hatalmas és gyors özönvizek pusztítottak, Afrika és Dél-Ázsia viszont kevésbé szenvedte meg a történteket. Mire az éghajlat stabilizálódott, számos nagyvad kihalt, és ez jelentős nehézségeket okozott az addig főként vadászatból élő csoportoknak. A Dryas kihalási esemény volt az első olyan jelentős özönvízzel járó folyamat, amely az emberiség kollektív emlékezetében fennmaradhatott.